Csatlakozz hozzánk
Fantic caballero

Blog

R.I.P. Tomizawa

{mosimage}
Szeptember 5-e fekete nappá vált a motorsport történetében. Pár szóban mi is megemlékezünk.

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

A motorsportot kedvelők már mind tudják: szeptember 5-én elvesztettünk egy átlagon felül tehetséges, nagyon alázatos, kedves, mosolygós, 19 éves srácot, egy ennyi idősen profi motorversenyzőt, Shoya Tomizawát. Nem csak azért szomorú eset, mert egy ember elvesztése mindig az, hanem mert ez a japán fiú a MotoGP egyik legnagyobb alakja lehetett volna. Lehetett… volna…

Megszokhattuk, hogy a motorversenyzők esnek-kelnek, szokták mondani, “ahol fát vágnak, ott hullik a forgács”. Ki nagyobbat, ki kisebbett perecel, de általában még a legrosszabb esetben is csak zúzódás, illetve csonttörés a baleset vége. Nagy védelmet adnak a motorversenyzők ruhái, a legnagyobbat, amit egy motoros csak kaphat. Ezen felül a pálya szélén a legtöbb helyen energiaelnyelő, biztonsági bukóterek, más néven kavicságyak tompítják az esetleges esést, terepakadály pedig nincs. Ha mégis baj van, mindenhol pillanatokon belül ott teremnek a mentősök. Nem életbiztosítás a motorversenyzés, de alapjában véve nem halálos műfaja a technikai sportoknak. Akár még 200km/órás bukásnál is sértetlenül állnak talpra a motorversenyzők, hihetetlen, de így van. Talán bután hangzik, de közúton sokkal nagyobb veszélynek vagyunk mi kitéve, mint a sportolók a pályán. A balszerencse ellen viszont nincs mit tenni.


Az egyik legjobb volt a mezőnyben. Még kevés tapasztalata, de óriási szíve volt

A hétvégi misanoi versenyen a Moto2-ben már megszokott képet láthattunk a baleset előtt. Több versenyző, köztük hárman, De Angelis, Redding és Tomizawa különösen szorosan vonatozott a pályán, kihasználva egymás szélárnyékát, szinte összeértek a gépek. Máskor is így szokták a versenyzők, nincs ebben semmi rendkívüli. Próbálgatják az íveket, szurkálgatnak, megfigyelnek, lesik a másik reakcióit, majd a körülményekhez alakítva felépítik a stratégiájuk. Ha nagy a tempókülönbség, akkor csakis a tökéletes helyre, és a megfelelő ütemre várnak az előzéshez. Ha ugyanolyan időket motorozik a boly -mint ebben az esetben is-, akkor egy másik fajta harc, a pszichikai hadviselés is elkezdődik. Ilyenkor próbálják kibillenteni egymást a ritmusból, igyekeznek hibára, egy-egy hosszabb féktávra, vagy az ideálistól eltérő kanyarívre ösztönözni az előttük haladót. Sűrű játék ez a Moto2-ben, hiszen az egyen erőforrások miatt nagyon hasonló képességűek a motorok.


Így tudott Shoya örülni a katari első helyének

Ezennel a hármas elején Tomizawa motorozott, és sajnos be is következett az a bizonyos kikényszerített hiba. Sietett a többiek után, akik bőven egy másodpercen belül voltak hozzá képest, és emellett igyekezett lerázni a nyakában loholó társait is. Nagyon akart menni a japán fiú, mint ahogy a legelső Moto2-es versenyen is tette, ahol az egész világ szája tátva maradt a meglepetéstől: a sokak számára ismeretlen, de annál szimpatikusabb Shoya nyerni tudott egy új kategóriában, egy olyan mezőnyben, ahol egyáltalán elindulni is megtiszteltetésnek számít.

Ezennel sem ismert félelmet, és annak ellenére, hogy érezhetően túl nagy tempóval jött, sodródott ki a számára végzetes kanyarból, egy pillanatra sem vette el a gázt. Nem tehette, a bajnokok nem lassíthatnak, a bajnokoknak a lehetetlent is meg kell próbálniuk, és ő bajnok akart lenni. A motorja már a rázókövön elindult alatta, s mire érintette a műfüves részt, már kérlelhetetlenül megszűnt az abroncsok tapadása, a bukás ebben a pillanatban megkérdőjelezhetetlenné vált. Szerencsétlen módon azonban a fiatal fiú pont ívre esett le a motorjáról, és így a mögötte haladó mindkét versenyző átment rajta. Esélyük nem volt kikerülni őt, mint ahogy Tomizawának sem. Szörnyű volt látni ezt az egészet.

Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy milyen kis dolgokon múlik egy élet. Ha ott kisebb tempóval jön, ugyan lehet a következő íven elmennek neki, de ott, abban a fekete kanyarban nem sodródott volna ennyire ki. Ha csak kicsivel lett volna nagyobb a tapadása, vagy nagyobb a dőlésszöge, talán “csak” high slide-ol a motor, s egy hirtelen mozdulattal a pályán kívülre vágta volna a japánt, ahol az eset végén bosszusan bár, de épségben felkelt volna. Egy apró mozdulat a jobb markolaton, pár százalékkal kisebb sebesség, és hétfőn nincs miről írnia az újságoknak, vasárnap este nincs miről szólnia a híradóknak. Nem gyászolna a világ, nem burkolózna feketébe a motorsport. Tomizawa még mindig élne.

De nem így történt. Olyan balesetet szenvedett, amit lehetetlenség túlélni. Sokan mondják, hogy mindennek oka van… de ennek biztosan nincs. Ez egy értelmetlen, felesleges, életet megcsúfoló halál. Reménykedjünk, hogy az utolsó gondolat, ami Shoya fejében járt, az az volt, hogy “istenem, de élvezem a versenyt… “.

Ezennel is szeretnénk a TesztMotor.hu nevében részvétet nyilvánítani! Mindenkinek, aki Shoyát ismerte, mindenkinek, aki szerette őt, mindenkinek, aki a motorsportot kicsit is kedveli.

….


R.I.P. Tomizawa
Shoya Tomizawa (1991 – 2010)

Szöveg: MotoGPhirek.hu

Shoya Tomizawa 1990. december 10-én született Japánban, Asahi városában. Három évesen (!), 1994-ben, kezdett motorozni pocket bike-kal, majd 2001-ben minimotorra váltott. GP géppel először középiskolás éveiben próbálkozott. 2006-ban a japán bajnokság 125-ös géposztályában második lett összetettben, ráadásul megválasztották az év újoncának is. A rákövetkezendő évben már nem csak a nyolcadliteresek, hanem a negyedliteresek között is szerencsét próbált vagyis egyszerre két kategóriában állt rajhoz. 2007-ben a szintén a japán bajnokságban harmadik lett a 125-ösök között, nyolcadik pedig a 250-es mezőnyben. 2008-ban már csak a 250-esekre koncentrált, aminek meg is lett az eredménye, hiszen második lett a negyedliteres japán bajnokságban. A 2009-es esztendőben viszont már a MotoGP 250-es kategóriájában állt rajthoz a Technomag-CIP versenyzőjeként, azonban igazán jó eredményeket nem tudott felmutatni, ami annak köszönhető, hogy egy Honda RS250-essel versenyzett (Köztudott, hogy a Honda már 2006 óta nem fejlesztette a 250-es motorját.) Tomizawa MotoGP-ben való szereplése egyébként tulajdonképpen már 2006-ban kezdetét vette, mivel akkor már indult szabadkártyásként a legkisebb géposztály motegi-i viadalán, akárcsak 2007-ben vagy éppen 2008-ban viszont ekkor már a 250-ben.

Ahogyan tehát azt feljebb említettük, 2009-ben érthető módon elmaradtak a jó eredmények, viszont idén, a mindenkinek újnak számító Moto2-es géposztályban már adottak voltak a lehetőségek a villantásra. A 19 éves versenyző már rögtön a szezonnyitó, katari viadalon, élni tudott a lehetőséggel, amely során mindenkit meglepve nyerte meg az éjszakai futamot és robbant be egyúttal a legjobbak közé. A szezon második versenyén, Jerezben második lett, aminek köszönhetően továbbra is ő vezette a bajnoki pontversenyt, viszont az azt követő futamokon nem igazán jött ki neki a lépés. Az edzéseken és a viadalokon is elég sokat esett, azonban ettől függetlenül nála mindig benne volt a pakliban egy jó helyezés, hiszen egyértelműen gyors tudott lenni. Az eredményei és a teljesítménye alapján minden bizonnyal fényes jövő várt volna rá, hiszen még csak 19 esztendős volt.

A MotoGP versenyzői a következőket mondták a szörnyű esetről: KLIKK

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés

Trending