“Remek utazás, rengeteg tanulsággal”

Kedves Olvasónk nyugat-európai túrájának harmadik részéhez érkeztünk. Folytatódnak a szigetországi (és az európai kontinensi) kalandok, illetve a hazaúttal sajnos be is fejeződnek. Az első részben Skóciában, a másodikban pedig leginkább Angliában gyűjtötték a kilométereket és az élményeket főhőseink, Melinda, Gábor és a BMW. Innen kapcsolódunk vissza a történetbe…

Reggel, miután elváltunk a családtól, utunkat Staffordshire felé folytattuk, mivel előzőleg a wolverhamptoni szállásunknál találtam egy brossurát, amin egy „Monkey Forest” nevű helyet reklámoztak. Eldöntöttük, hogy másnap meglátogatjuk a majomrezervátumot, ahol nagyjából 140 berber makákó él szabadon.

Gyönyörű napsütésben motoroztunk másfél órát. Legnagyobb sajnálatomra nem lehetett etetni a majmokat, pedig tényleg körülöttünk settenkedtek (és bekészítettem egy banánt a táskámba mielőtt elindultunk). Volt ruhatár, de nem hagytuk ott a holmikat, így a bukósisakokkal a kezünkben jártuk végig a parkot.

Monkey Forest

Ezt a kis kitérőt követően – ismét a tóvidéket áthágva – visszatértünk Cockermouthba, ahol a második szállás sem okozott csalódást. Remek kis szálló volt ez is. Sok időnk nem volt pihenni, mivel hivatalosak voltunk vacsorára a helyi ismerősökhöz. Cockermouth, avagy a „Cocker szája” elnevezést a falu egyik folyójáról kapta, ami (meglepő módon) a Cocker. Ez folyik a helyi sörfőzde (Jennings) mögött. A kiadós alvás és a másnapi reggeli után elmentünk motorozni Andrew-val a tengerparton, Maryporton át Silloth-ba, ahol ittunk egy menza-féle teát.

R1200GS Adventure & Pan European

Az idő még mindig remek. Egész kora délutánig motorozgattunk a környéken, gyönyörű helyeken, remek girbe-gurba utakon. Gondoltuk, majd dobunk valamit a bajusz alá, ha visszaérünk a faluba. Rosszul tettük: körülbelül délután kettő-három óra felé értünk vissza és sehol nem lehetett ételt kapni (az élelmiszer boltokon kívül). Egyik pub sem szolgál fel kettő és öt óra között semmilyen ételt. Ezt kissé nehezményeztem, de később, mielőtt a rutinszerű esti kocsmázásra indultunk volna, vettünk egy „king size” hambit, amiben három hús volt. Majdnem kifogott rajtunk. Betértünk a helyi sörfőzde ajándékboltjába és vettünk is gyorsan négy üveggel, amit hazahozhatunk. Másnap reggel indultunk vissza a komphoz Newcastle-be. 156 kilométer szakadó esőben. Így hiába is meresztettük volna a szemünket, nem láthattuk az út mentén azt a fát, amit a Kevin Costner-féle Robin Hood filmből ismerhetünk.

Ekkor ismertem meg a bőrigázás fogalmát, de szerencsére csak a kesztyűmön keresztül. A ruha meglepően jól bírta. De még így is rendkívül szerencsésnek éreztük magunka, hogy az egész motorozás alatt csak a visszaúton esett az eső. Ahogy várakoztunk, hogy beguruljunk a hajó gyomrába, a kikötő szélén a kerítésnél lelassított egy autó és valakik integettek. Kiderült, hogy nekünk, mégpedig az a romániai fiú, akivel odafele a kompon ismerkedtünk össze, és egészen jól beszélt magyarul. Ő és az utasa egy 1200-es Bandittal érkezett akkor Amszterdamba, Newcastle-ben dolgoznak. Említettük neki, hogy melyik nap megyünk majd visszafelé. Hát kijöttek köszönni. Egészen jó érzés volt.

Miután kigurultunk – a már száraz ruháinkkal – a kompból Ijmuidenben, Gábor rokonaihoz mentünk egy éjszakát megpihenni. Kora délután érkeztünk meg, így még volt idő gyorsan körbenézni Amszterdamban.

Amszterdam

Az utolsó nagy lélegzetvétel következett, elindultunk hazafelé Amszterdamból. Az első megállás 500 kilométer után jött el, mert tankoltunk és természetesen az utas éhes volt, így bevetettük magunkat az ottani Burger King-be, gondolván gyorsan eszünk valamit. Cirka fél órát vártunk, hogy sorra kerüljünk. A kis kitérő után ismét nyeregben voltunk 400 újabb kilométer erejéig. Linz környékén ismét rátankoltunk a történetre és az utolsó megállás már Hegyeshalomban történt. Ekkor már igencsak esteledett, de nagy szerencsénk volt ismét az idővel, mert esőmentes utunk volt. Mosonmagyaróvár után oldalra nézve gyönyörű viharfelhőt láttunk, de szerencsére mi gyorsabban haladtunk.

“Gyönyörű viharfelhőt láttunk, de szerencsére mi gyorsabban haladtunk”

Este 11 felé érkeztünk haza rengeteg élménnyel – és hullafáradtan. És ami a legjobb, a sörök is épségben megúszták, gyorsan meg is ittunk kettőt, nehogy baj legyen. Remek utazás volt, rengeteg tanulsággal. Ezeket átgondolva fogunk neki tervezgetni a következő motoros kiruccanásunkat Spanyolország és Portugália irányába.

– a 4. részben a motorral kapcsolatos (BMW R1200GS Adventure) tapasztalatok következnek