Használt teszt
Randevú a Dívával – Ducati 748S teszt
Nézhet ki ennél jobban egy húszéves? Nem hiszem. De milyen elvinni ezt a Ducati 748S-t egy körre?
„Egy ideális világban minden sportmotorrajongó tinédzser Cagiva Mito posztert celluxozott volna a szobája falára: ’320-as’ Brembo fék, Marzocchi fordított teleszkóp, kormány-lengéscsillapító (!), nagyon ’racing’ aluváz és (banán) lengőkar.
Ezt majd mind megkapod máshol is, de a 125-ös Mito az orra hegyétől a faridomja végéig úgy nézett ki (1994-től), mint a Ducati máig legsikeresebb Superbike-szériája (916-996-998) – ez a nem mindegy. Főként egy tinédzsernek, aki ha akarna sem járhatna 748-assal, mondjuk”
1994-től 2003-ig gyártották, ez a Bergamóból származó S-es a széria végéről való
A fenti sorokkal kezdődik a Cagiva Mitóm cikke az újságban, nyomtatott formában is megjelent a Drága (szó szerint). Azt sem volt olcsó fenntartani, de vissszagondolva, minden-méterét-megérte.
Azt gyanítom, ugyanez lehet(ne) a helyzet – nagyban – a 748-cal is, valószínűleg ugyanúgy „megérné” belevágni, persze nem a kockás füzet szerint. Olyan ez, mint az alfázás – nem nyugszol, amíg ki nem próbálod.
Aztán vagy rabul ejt, vagy szabadon enged.
Ha nem elég karcsú a feleséged, vegyél szeretőnek egy 748-ast, mert ez bizony nem fog meghízni… ( Talán valami bajod van a husis csajokkal Tomi??? :D )
A Mito Evo és a 748S közti párhuzam nem a véletlen műve – előbbi az enyém volt, utóbbi az enyém lesz (ugye olvasod, Zsolti? :D ). Tizenévesen Álmodtam a Mitóról (Mito=álom, mítosz), huszonévesen meglett egy szép gyári, amire korábban nem volt esélyem.
Aztán miről is álmodhatnék most, a krisztusi kor hajnalán, tökéletesebb második – vasárnapi – motorról, mint egy hasonlóan szép nagytesóról, a 748-ról. 916-ról már biztosan nem, az „gyűjtők féltett kincse” kategória (de a többi Tamburinihez is mázli kell, beleértve egy szép 748-at is).
A könnyebb ötágú Marchesini felnik és a titán-nitrid bevonatú (aranyszínű) első teleszkóp S-es sajátosságok
Azért engedhetem meg magamnak, hogy ez a cikk (is) egy öncélú ömlengés legyen, mert RSVRocky külsős kollégám már elvégezte „helyettem” – a teljesség igényével – „Az olasz melót”, a 748 használt tesztet (videóval).
Végre én is kipróbáltam, ráadásul pont a születésnapomon dübörgött be vele Tomi, aki egyszer tett egy „egyszer menj vele egy kört”-féle ígéretet – a legjobbkor jött. Bejelentettem neki, hogy ma születtem, így ha fel akar köszönteni, én is itt vagyok, és a 748 is.
A kormány-lengéscsillapító a ’90-es években exkluzívnak számított, és azóta sem láttam szebb helyen, mint a tank előtt keresztben (korabeli szabadalom)
Tomi motorja ma már Zsoltié (de egyszer újra Tomié lesz :D – ezt már meg sem kívánom magyarázni). A 2001-es 748S egyszerűen krva jól fest 2021-ben is: ahogy három lépésről nézegeted, olyan (nem csak színben), mint egy korabeli 360-as Ferrari: sosem fog magyarázatra szorulni.
Aztán közelebb lépve persze kiderül, hogy húszéves: analóg órák és villanykapcsoló hátsó lámpák, de(!)… De a hegyes orrától a – jelen helyzetben – monoposto (együléses) faridomig, a szexi tankon és ferraris (visszapillantó) füleken át, az egész annyira – de annyira – oda van rakva…
Nem fog rajta az idő: ez a – Massimo Tamburini és stábja tervezte – kecses sziluett a modern sportmotorok formai alapja, nem csak a Ducatinál…
Ezt nem tartom költői túlzásnak, a Ducatik 748-tól 998-ig mind a mai napig kedvenceim (tudom, hogy nem vagyok egyedül, hiszen nemrégiben alakult Tamburini csoport a Facebookon!).
És akkor még bele sem mentünk a részletekbe:
kormánylengés csillapító „hanyag eleganciával” a topmodell-tank előtt keresztben, versenysportos gyorszárak az addig sosem látott karcsúságú idomokon, szintén nagyon ’racing’ térhálós váz, ülés alatti dupla kémény és szintén szexi egykarú lengővilla… Mindez már (több mint) 20 éve.
A S-es modell Showa rugóstagot kapott (alap: Sachs). A sok karbon utólagos extra, ahogy a lábtartó és környéke is
Miután eleget nézegettük a már álló helyzetben is teljes élményt nyújtó dívát és megbeszéltük Tomival, hogy ennél-szebb-nincs-is, tényleg elvittem egy körre. A motoron Termignoni rendszer(!) muzsikált, tehát a vizualitás mellett az akusztika is fullos volt, már letámasztva is. Innentől már minden (szülinapi) ajándék, gondoltam én.
Az üléspozíciót azért nem nevezném annak. Nem mentem messzire, de megéreztem. Lehet, hogy meg kéne szokni, vagy ilyesmi.
A Mito hasonlóan támadó volt, de nem emlékszem, hogy ennyire szigorú…
Kell hozzá a tempó, hogy igazán jó legyen – és akkor igazán jó.
Az eredeti monoposto ülésidomért olyan harc megy a neten, mint a ritkább Alfa Romeo felnikért… A teljes Termignoni rendszer is egy szebb Cagiva Mito ára
A váltó is elég mitósan működött, tehát kuplung nélkül nem nagyon – ezt nem írom a húszéves mivolta számlájára, mert a GSX-R-em nagykorúan is tudja. Igazából megszokás kérdése, de egy vasárnapi motorba belefér szerintem az „olaszos” váltási érzet (megszoktam, alfás vagyok :D).
A motorerő (98LE) is hagy kívánnivalót maga után, aminek egy részéért kárpótol az a brutális dübörgés, ami a Barátok közt ház falait ostromolja, miközben az egész Kós Károly tér egy emberként figyel rád és a ferrarisan kecses piros motorodra.
A szárazkuplung csörgése csak még jobban összezavarja – a gixxerhatszázhoz szokott – utca emberét.
Ilyet már nem látni a mai Ducatikon. A szárazkuplung csörgése igazi vasárnap reggeli muzsika (lehet)
Jól szól, nem megy rosszul – de jól se.
Nincs ebben semmi, 100 lóerő alatt vagyunk, 2 hengerből. Nem véletlenül árulták hozzá az aftermarket ún. Ferracci kitet, amivel – mondjuk úgy – a kifogástalan körítéshez méltó teljesítményt csalogattak elő a Desmoquattro blokkból (igaz, ehhez a 748-as pl. 855cc-re hízott).
Ugyanis a periféria tényleg kissé „túltervezett” benyomást kelt (akár a Cagiva esetében – videós teszt). A Showa futómű és a Brembo fék is a toppon van; most mondanám, hogy Kakucson lett volna az igazi, de nem akarnék már én egy ilyennel pályázni.
Tűpontos irányítani, de az oldschool üléspozíció tényleg fekvőtámaszos, rá kell hangolódnod, hogy szeresd.
Klasszikus elrendezés – mint minden rendes olasz, 6 óra felé mutat. A korai évjáratokat még 300-ig skálázták…
A konkrét példányról annyit, hogy egy nagyon jól karbantartott darab, valóban dísze volt a budapesti szalonnak. Volt pár dolog, ami nem tetszett rajta, például a sok karbon – a gyári Performance láncvédőtől eltekintve – nem az esetem, legalábbis egy Tamburinin, ami legyen minél gyáriasabb (nem?).
Ugyanígy vagyok a teljesen felesleges „sport” lábtartóval és a gagyi karokkal/indexekkel, amik egy közepes – állapotú – gixxeren elmennek, de itt ordít róluk, hogy kamu. A nyitott kuplungfedelet magamtól nem erőltetném, de ha az enyém lenne, így hagynám. A Marchesini kerekek (és a plexi) fekete színéről ugyanez a véleményem (gyárilag olyan volt, mint a váz).
Voltál már két nővel? A nagytesók, 996 és 998 – Te is megnézheted őket a győri szalonban
Viszont a gyári(!)
új(!) ülés és markolatok, illetve a szintén új fényezésű – ritkának mondható – monoposto ülésidom a friss sütésű Supercorsákkal együtt egy olyan újszerű bájt adtak a húszéves dívának, hogy…az új motorok között nem lógott ki a sorból. Sőt.
A ragyogó külső „friss” technikát is rejtett, hiszen 407 kilométer volt benne a nagyszerviz (szíjak, himbák, stb.) óta. Egy használt 748-ast ennél jobb passzban nem vehetsz meg (gondolom), és tudta ezt Zsolti is, amikor első pillantásra szerelembe esett. Nem volt kérdés, vagyis de, csak idő kérdése.
Egy másik – facelift előtti, háromágú felnis – szépen megőrzött 748S, szintén Győrben (ennek is van sztorija, mint minden ilyen kincsnek: Randevú a Dívával 2.0?)
Egyébként a Tamburini-féle széria utolsó darabja, a 998 Testastretta blokkja állítólag a legjobb konstrukció ezek közül, csak azt már – ilyen állapotban – nem akarod kifizetni. A 998 ma már a 916-ra vágyók reális esélye, a 996/998-ra vágyódóknak ez a 748, a 748-ba habarodott csóró szerelmeseknek meg marad a Mito.
Az ember mindig többre vágyik.
Ezt az egyszerű képletet árnyalják a különleges R-verziók, amik tényleg Panigale árban mennek (vagy a szintén WSSP-homológ SP(S)). De már egy biposto (kétüléses) alapmodell ára is elég exkluzív, ha „olyan” állapotban van. Mondjuk ilyenben, amivel mentem. (köszi Tomi!)
Miután visszaértem vele, Tomi már megkávézott, de én biztos jobban fel voltam pörögve nála.
A gyors menet után kisimult arccal mondtam neki, hogy gondolja meg, hogy tényleg el akarja-e adni (Zsoltinak :D). Pár éve még normális áron lehetett 748-at és társait venni, pár év múlva pedig egy új Ducatit olcsóbban meg fogsz kapni. Csakhogy új Ducatija bármelyik önelégült baromnak lehet, de
ha egy ilyet támasztasz le a Starbucks kávézó előtt, akkor Te nem egy önelégült barom, hanem egy műértő leszel –
hogy a tolvajtempós filmes (ferraris) hasonlattal éljek. Úgyhogy sietned kell, ha az ideális vasárnapi motort keresed.
Itt pedig az “aktuálpolitika”:
Kövess bennünket az Instagramon is!
