Tesztek

Promo: A kevesebb több?! (Yamaha R6R teszt)

Kis étvágygerjesztő a FastRide e-havi tesztjéhez. Tényleg nyomatékosabb a 2010-es R6R?
Euromotor2
MotoStar
(ez a teszt FastRide magazin 2010. októberi számában folytatódik)

Írta: Szabó Henrik (HH Taylor)
Képek: Magyar Krisztián

Az R6 versenypályán nagyon éles fegyver, és keresve sem találhatnál nála jobbat, de az utcán más a helyzet. A firkászok évek óta szekálják azzal, hogy alacsony fordulaton kevés a nyomatéka. Úgy néz ki, hogy a Yamaha mérnökei megunták a dolgot, és erre a modellévre több tolóerőt csoportosítottak az alsóbb régiókba. Hogy ez segített-e valamit, azt mindjárt megtudod!

Főleg idehaza érvényes az, hogy az esetek többségében a motoros újságíró véleményét a gyártó képviselői meglehetősen alul értékelik, vagy erőteljes fenntartásokkal fogadják. Ez valamelyest érthető is, mivel a motorok magasan képzett, óriási szakmai tapasztalatokkal rendelkező mérnökök munkái, hozzájuk képest pedig az „átlagpolgár” felkészültsége, aki éppen aznap reggel motoros szakújságírónak ébredt, szakmailag eléggé megkérdőjelezhető. Másrészről viszont már itthon is van egy maroknyi olyan tapasztalt kolléga, akinek a véleménye mérvadó lehet. Végül, de nem utolsó sorban, mi képviseljük a végfelhasználót, akiknek a motorokat szánják. Tehát hiába világverő a bringa a versenypályán egy istenadta tehetséges srác alatt, ha te meg én nem tudunk vele befordulni a sarkon.

Éppen ezért volt már nem egy eset a történelemben, amikor a piaci visszajelzések alapján nyúltak hozzá a gyárak egy típushoz. Most az R6R esetében is ez történt. Ha versenypályáról és őrült száguldásról van szó, akkor a Yamaha „rövid kardja” szinte verhetetlen, de az összehasonlítások alkalmával utcán minden esetben pontokat vesztett a használhatóság terén. Ez pedig nem jó hír, mert a vásárlók zöme elsősorban utcán használná a gépét, tehát a siker érdekében ezeket a negatív felhangokat ki kell szűrni a szimfóniából.

Már év eleje óta kérdezgette a Yamaha illetékese, hogy „Na, mikor viszitek az új R6-ost?” Egy darabig azt hittem viccel, de később kiderült, hogy nem. A zongoragyárosok tényleg belenyúltak a vasba, igaz, ennek kívülről alig van valami nyoma. Sőt elsőre az egész motor teljesen ugyanaz. Csak annyi történt, hogy húsz centivel hosszabb kidurranót kapott, és a motorvezérlést átprogramozták. Ennek mi értelme? „Hát, a több nyomaték!” – kacsintott rám pajkosan a Yamaha embere, és magabiztosan, mint aki ezer százalékig biztos a dolgában, utamra engedett. A Yamaha egyáltalán nem propagálta az „új” motor pályatesztjét, mert ők az utcai használhatóság jelentős javulását szerették volna demonstrálni. Ha őszintén magunkba nézünk, akkor könnyen beláthatjuk, hogy száz lóerőnek a hátsó keréken elégnek kell lennie arra, hogy a városban lófráljunk vele, éppen ezért ezt a részt elég hamar átugrottam. Annál is inkább, mert ami az R6R-t olyan eszelősen jó bringává teszi, és a többi hatkilós fölé emeli, az nem más, mint a versenypályán nyújtott briliáns teljesítménye. Ezért engem sokkal inkább az izgatott, hogy az alsó fordulati nyomatékdopping kinyírta-e mindazt, amit a leg-jobban szerettem ebben a motorban.

Érdekel a folytatás?

Szerezd be a

FastRide magazin 2010. októberi

számát és megtudhatod, mennyire tartja be
az R6R a Yamaha ígéreteit.


Comments

comments

Specifications

  • No specification found :(