Tesztek

Piaggio Beverly 500 Cruiser- A Macsójárat

Ez a Piaggio is valódi unikum a magyar motoros médiában...

Ez a Piaggio is valódi unikum a magyar motoros médiában. Ugyanis a tavalyi megjelenése óta mi vagyunk az elsők, akik letesztelték.

Először a macsójárat munkacímen futott a cikk, aztán gondoltuk, hogy majd megváltoztatjuk valami frappánsabbra, de annyira illik rá ez, hogy mégis inkább ez maradt az iromány címe. Tavaly, Talma menedzsere Stefano járt ezzel a motorral, akit meg is kérdeztem, hogy vizsgázott nála a szupermaxi-retroscooter

Stefano Favaro véleménye mondta róla

„Nem túl sok kilométer megtétele után maximálisan meg voltam vele elégedve. Nagyon erős az 500-as motor és a 16 colos első keréktől issssszonyatosan jó volt vele motorozni a városban, mert az utak egyenetlenségeit elég jól kisimította a futómű. Azt hittem, hogy nehéz lesz manőverezni vele a városban, de szerencsére ennek az ellenkezőjéről győződtem meg. Az én lendületes stílusomnak nagyon megfelelt.“

Ezen a szálon elindulva kezdtem meg a beható vizsgálatát ennek a Cruisernek. Először kissé furcsa volt, hogy lassan haladva pont az ellenkezőjét éreztem. Nagyon érezhető a motor szárazon, 189 kilogrammos súlya, amitől elég bután viselkedik, ha óvatoskodni akartam vele. Majd 50 kilométer megtétele után kezdtem igazán ráérezni az ízére és átvettem Stefano lendületes stílusát.

Ezzel hasítani kell, mert különben pudingnak érzed rajta magad! A tempós kanyarokat és az egyeneseket szereti igazán. A kissé chopperes villaszög miatt bicsaklik be a kormány kis tempónál, ami miatt inkább olyan férfiaknak ajánlanám használatra, akik merik cibálni a szarvát.

Külső

Igazi retrós, cirkáló forma. A egyenes kormány, a kerek lámpa, fekete szín, és barna bőrözésű ülés, mind-mind erről árulkodik.
Divatos a forma, amit az is igazol, hogy mindenféle reklám nélkül elég sokat eladtak már belőle itthon.
Gondolnátok?

A műszerfal is elég retrós, semmi digitális kacat nem található rajta. Kizárólag analóg műszerkről lehet tájékozódni, és az sem halmoz el túl sok felesleges információval. A benzinszintmérőt a bal oldali kormány alá rakták, amit elég jól lehet látni vezetés közben és ha fogyóban van a nafta, akkor egy sárga lámpa figyelmeztet, hogy ideje meglátogatni egy benzinkutat.

A tükrökben nagyon jó kilátás nyílik a saját vállunkra, ezért a hátunk mögött történő dolgokról szinte fogalmunk sem lesz, emiatt érdemes mindig hátrafordulni sávváltásoknál.

A kormány alatt elég nagy kesztyűtartó lakozik, amibe sok kis apró kacat befér.

Ezalatt már csak a tank betöltő nyílása található, amit nagyon ötletesen alulra helyeztek. Ez a súlyelosztásnak nagyon jót tesz. Ahogy haladunk hátra felé, egyre jobban érvényesülnek a Cruiser ismertető jegyek. A barna műbűr üléshuzat megtévesztésig hasonlít egy kopottas, igazi bőr anyagra, csak ennek az anyagnak nem árt a víz. Egyébként még ezt is le lehet takarni egy orkán anyagból készült huzattal, -ami minden Piaggio szériatartozéka – hogy megkímélje a ruhánkat a vizes üléstől.

A hatalmas, kényelmes ülés alatt sajnálatomra alig volt csomagtartó. Még egy zárt sisak sem fér el benne, csak talán 2 nyitott. Ilyenekkel nem rendelkezem, ezért a sajátjaimmal tudtam csak lefotózni.


Ellenben van benne világítás és szivargyújtó csatlakozás, ha áramra lenne szükségünk.
Az ülés a gázkar oldali kormánykapcsolóról nyitható elektromosan, és a kesztyűtartóból mechanikusan.

Ami viszont nagyon jól ki van találva ezen a malomkő nehézségű motoron, nos, az a középállvány.

Ezzel még egy 40 kilós kishölgy is simán elboldogulna, ha le akarná támasztani. Elég csak rálépni és meghúzni hátrafelé a motort és szinte magától áll fel erre az állványra. Érdemes ezen tárolni, mert az oldalsztender nem túl biztonságos. Kézifék nincs rajta, ami miatt egy lejtőn hagyva, könnyen eldőlhet a féltett kétkerekűnk.

 
Motor / váltó

500 köbcenti szín izom. Legalábbis ez az érzet, amit mondjuk a számok nem annyira támasztanak alá, mert csak 39 a papíron lévő lovak száma, de ebben a kategóriában ez mindenképp elegendő. Akkor a legjobb az egyhengeres, vízhűtéses motor nyomatékleadása, ha a röpsúlyos váltó 7000-es fordulatszám körül tartja a főtengely fordulatát. Ilyenkor halad is rendesen.

A fogyasztása 4-5 liter között volt 100 kilométeren. Kicsit fura volt, hogy motorfék üzemben a röpsúly csak 25 km/h-ig tartja sebességben, utána elengedi és szabadon fut tovább. Ennél ez tovább szokott tartani, de így is jó, csak meg kell szokni. A kipufogó hatalmas hurkatöltőre hasonlít, viszont ezzel teljesít minden kötelező uniós előírást.

Váz / futómű

Az acél váz stabilan tartja a futóművet az aszfalton, de a súlyelosztás nem sikerült a legjobbra. Teletankolva 200 kilogramm körül van a súlya, amiből 50 kiló fogyókúra ráférne a „kicsikére“ de sajnos ez nem az a kategória, ahol minden gramm számít, ezért nem sajnálták ki belőle az anyagot. Kicsit több súly jutott az elejére, mint ami kellett volna, ami lassú tempónál rontja az autók között a manőverezhetőséget. Gyors kanyarokban viszont annyira stabilan viselkedik, főleg a hátulja, hogy egy torpedóval sem lehetett volna kibillenteni a kiválasztott ívről.

Ez a 150/70 14-es Pirelli gumi is jól viselkedett, elboldogult a motor teljesítményével és nem csúszott, pedig még nincs az a banánérlelő meleg így március elején. Szerkezetileg egyszerű a futómű, elől normál teleszkópvilla fogja közre a 16 colos első kereket, ami szó, – akarom mondani – felütés nélkül teszi a dolgát. Hátul két rugóstagra támaszkodik a váz, aminek a hangolása kifejezetten jól sikerült, és kíméli a vezető hátát az utak egyenetlenségein is.

Fék

Elsőre ez sem volt olyan, hogy – húúúú de jó – majd ahogy összemelegedtünk, rájöttem, hogy ezek a Brembo alkatrészek is erős férfimarokra vannak tervezve.

Az első 260 mm-es dupla tárcsa is fog rendesen, ha erősen húztam a fékkart, de ha még az ugyanekkora méretű hátsóval is rásegíttem, az olyan érzés volt, mintha egy horgonyt dobtam volna ki. Azonnal megállt a vas, méghozzá úgy, hogy a hátsó kerék a legritkább esetben sem blokkolt le.

Kezelhetőség

Ezzel voltak bajok az elején, de amint elkezdtem sietni vele úgy kezdett javulni ez a tulajdonsága. Ez tipikusan az a motor, ami akkor érzi jól magát, ha meg van hajtva rendesen. Ehhez viszont tapasztalt vezetőre van szüksége. Ilyen Beverly-t ne ajándékozz a kedvesednek, hacsak nem tökös az a csaj. De ilyen elég ritkán akad, úgyhogy inkább azt írnám az árcédulára, hogy csak férfiaknak.

Utascipelés

A széles ülés kényelmes hosszú távon is, talán csak a hátsó lábtartók helyzete furi egy kicsit, de megszokható, ha elég hosszú lábbal rendelkezik az utas.

Összegzés

Barátkozni kell vele, és akkor hálás útitárs lehet, de a városba én inkább a 250-es változatot választanám, mert azt könnyebb kezelni és elég is közlekedni. Ez viszont alkalmas arra, hogy státusszimbólummá váljon, ezért mindenképpen öltönyös üzletembereknek és olyan személynek ajánlom, aki ezt a képességét részesíti előnyben.

Arai: www.motoroazis.hu
Dainese: www.karasna.hu
Puma: www.dangerbikes.hu

Comments

comments

Tags

About the author

Benkő Zsolt

Amióta az eszemet tudom mindig minden motort ki akartam próbálni. Emlékszem még apám 350-es oldalkocsis Jawa motorjára, amikor kb 3 éves voltam azzal vitt sokszor. Ott csípődött be nekem a motorozás. Azóta mentem már szinte mindenféle motorral még Noriyuki Haga Superbike VB-s Yamahájával is Mugellon.
2003-óta vagyok motoros szakújságíró és több, mint 1000 motort teszteltem, így nagy meglepetés már nem érhet egyiken sem.
Kedvenceim városban a robogók, nagymotorok közül pedig az ezres Superbike-ok.

Specifications

  • No specification found :(