Csatlakozz hozzánk

Blog

Perec Elek a KakucsRingen

Mind perec-mentes szezont szeretnénk – talán majd jövőre…

Közzétéve

ekkor

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Kétféle motoros van: aki esett és aki esni fog; a tanulópénzt meg kell fizetni – örök közhelyek a motorosok között és különösen igazak a pályamotorozás terén. Természetesen én sem vagyok kivétel az örökigazságok alól: szépen betakaróztam a gumifalllal a kakucsi pályán. Persze, benne van a pakliban, de én mégis reménykedtem a fetrenberger-mentes szezon illúziójában…

Most már hiába, megvolt a fault, nem lehet visszacsinálni, viszont mindenképp el kell rajta gondolkodni: talán mit kellett volna másképp csinálni… A perecek túlnyomó része a vezető hibája, nagyon ritka, amikor a motor nagyobbat hibázik nálad – értelemszerűen most sem az újszerű CBR125R hibázott. De a legnagyobb hiba valószínűleg az volt, hogy nem tudtam jelenlenni (saját) pályamotorozás oktatással kapcsolatos nyílt napunkon, ugyanezen a pályán. Akkor valószínűleg megspóroltam volna egy pár magyarázkodást és nem feküdtem volna le ilyen szépen a vas mellé…

Egy magyarázkodást például azonnal a perec pillanatában megspóroltam, mivel bátyámnak – aki a motor (volt) tulajdonosa – szinte át kellett ugrania a karistoló gépet az aszfaltozott bukótéren: az orra előtt csúsztunk szépen sorban: elöl a CBR, majd szorosan én, és meg sem álltunk a gumifalig. No de ne szaladjunk ennyire előre. Július 15. – a nyár kellős közepe, kánikula, meleg aszfalt, sehol egy felhő. Kiváló alkalom egy kis zárás utáni KakucsRingezéshez, amikor már lehűlt egy kicsit a levegő. Valami pedig benne volt ebben a levegőben: gondoltam is, hogy itt a nyár közepe, ilyenkor szoktak történni a dolgok… Ilyenre persze kár gondolni pályázás előtt, mondjuk én a legjobb köridőm megdöntésén is agyaltam – ami végülis sikerült szerintem… Viszont “nagy” árat fizettem érte, ami valójában mégsem komoly, hiszen sokkal-sokkal rosszabbul is járhattam volna – és itt elsősorban a motorra gondolok.


Ez a menet nem nyert hangszórót

Szóval úgy kezdődött, hogy zsír új – még a motorkiállításon vásárolt – térdvédőben álltam neki körözni. Addig a percig abszolút kényelmesnek tartottam a berendezést – mindez pályán egy pillanat alatt megváltozott. Nagyobb nyűg volt, mint Fekete Dákó számára a téli hóesés: egy kör után ki is álltam megigazgatni, lazítani rajta valamennyit. Utána jobb lett, de még mindig elvette a kedvem a lábam hajlítgatásától – amire pályán nem kicsi szükség lenne… Nem is értem, hogy gondoltam ezt az “egy seggel körözős” stílust. Bár azért helyezkedtem valamelyest a nyeregben, de az egy-két kanyarban édeskevés volt – a lábtartó szempontjából. Ugye a CBR125-ös nem egy vérbeli sportmotor és itt most pont nem a teljesítményén van a hangsúly (ami Kakucsra még elég is), hanem az alacsony lábtartója éri el hamar a határait. Ugyanis a viszonylag egyenes testtartásom miatt (nem ültem ki rendesen a motor “mellé”) hamar az aszfaltba martak a koptatók. Igazság szerint még élveztem is, hogy karistolok itt jobbra-balra és nem is maradok le az ifjú (Talmasulis) versenyzőktől. Az egy-két intő jel után még mindig lett volna lehetőségem kiszállni a buliból – ha lett volna hozzá eszem…


Szerencsére nem törtek az idomok, a fejidomra varázsoltam egy ram-air beömlőt is…

Ilyen intő jel volt a hátsó kerék apró megcsúszása a bal oldali lábtartó intenzív sercegésekor – pedig nem volt nehéz összerakni a képet: nem, nem kell a gyári, vékonyka thaiföldi gumira fogni, tökéletesen tapadtak. A lábtartó kiemelte a hátsó kereket, elkönnyítve így a hátsó traktust. Ugye ezért olyan veszélyes, ha kinn felejted az oldalsztendert elinduláskor, hiszen az első balosban akkorát eshetsz… amekkorát nem szégyellsz. Talán a leghíresebb ilyen eset Magyarországon Pap Zoli balesete, akiről végsebességmérő-emlékversenyt is elneveztek Kunmadarason: ő is kinnfelejtette a támasztót, de neki nem volt ekkora szerencséje: elkapott egy táblát, miközben a motornak (ha jól emlékszem egy 748-assal ment) alig lett valami baja. Visszatérve Kakucsra, én is sejtegettem menet közben, miről van szó, mégsem álltam ki. Hogy miért? Nem tudom, mert jól éreztem magam…


“A kormányvégsúly és a lábtartó elvitték a balhét”

A kívülállók is látták (a TesztMotor Kezdő Napon is oktató Chrobák Janival ez élen), hogy úgy karistol a gyerek, hogy nem lesz ennek jó vége: így intett a bátyám, hogy ez legyen az utolsó kör. Abban a szent minutumban, ahogy kinéztem rá, már külön is váltunk a motortól, de 8-10 méter múlva újra találkoztunk – mindkettőnken a gumifal mutatta meg, “hol a határ”. Ha voltál itt az oktatáson vagy jártál már a KakucsRingen, akkor tudod melyik az a kanyar, amelyen keresztül elhagyod a pályát vagy felmész rá – magyarán a legelső, minden irányból. Ez abban a menetben egy balost jelentett, de ha jobbra veszem, akkor sem mindig jobb a helyzet: egyszer csúnyán eldobtam ugyanitt a Suzuki robogónkat… Hmm, lehet hogy ez nem az én kanyarom?! Akkor azt hiszem, pont az ellenkezője történt, túlságosan lelógtam róla: az eredmény egy dupla hátrabukfenc – a motornak persze semmi baja. Furcsán hangzik, de a hosszúcska csusszanás ellenére óriási szerencsénk volt: mindketten megúsztuk karcolásokkal. Bár a CBR még karcmentes volt, én már nem, többek közt az említett robogós “affair” okán… Hála Istennek a kormányvégsúly és a lábtartó elvitték a balhét, bár a becsapódáskor az a pár gumi nem hiányzott a jobb oldalára…


Elhúztam a csíkot, vagy a csíkokat: a lábtartó és a kormányvég…

Elmondhatatlanul ocsmány érzés, amikor bekövetkezik az, amitől mindig is tartasz egy kissé – legalábbis pályán. Csúszni a motor után a gumifal felé… Nem tudom, hányan ismeritek, eddig én sem tudtam milyen. Akkor nyugodtam meg kicsit, amikor a srácok kiszabadították a vasat a gumik alól és felállítva láttuk, hogy bizony nagyon olcsón megúsztuk az akciót: még egy index se tört le. Ha már egyszer esni kell, akkor így kell… Persze nem így kellett volna menni, ahogy azt Chrobák Jani (aki mint mondtam, szintén az első sorból nézte a mozit) is elmagyarázta: ilyen tempónál sokkal jobban ki kellett volna ülni a motorról. Jani és segítője (aki azonnal visszahajlította a váltókart) tanácsára nem sokkal a “meleg helyzet” után már újra a pályán voltam: “ilyenkor azonnal vissza kell ülni” És tényleg: ha lehet ilyet mondani, felszabadultan és lazán motoroztam és akik láttak, azt mondták, úgy mentem, mint még soha! Mondjuk ez az ezt megelőző menetre is vonatkozhatna… “Érdekes módon” ott fordultam, ahol kell, ott kopott a csizma, ahol kell – vagyis felvettem a rendes pálya-pozíciót, nem érdekelt a térdvédő. Sajnos ehhez egy ilyen – szó szerint – csattanós pofonra volt szükség… Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna, ha kigurulok a 2km-re lévő Ringre és  BenZso vagy DennyM (vagy a Chrobák Jani 🙂 ) a július 12-i TesztMotor pályanapon azt mondja, hogy Tomi, ez így nem jó, hanem így lesz a jó. Akkor megúszhattam volna. De még így is olcsón megúsztam…

Tartósteszt felszerelések

Nagy szerencsémre nem az LS2 Discovery tartósteszt-kabátom volt rajtam, mert a 10 méter csuszka alatt szépen elfogyott volna, mint kezdő tanító néni türelme az osztályteremben. Meg persze a Cordura-jellegű kabátok nem is igazán pályahasználatra születtek, de biztos vagyok benne, hogy megvédett volna – de jobb ez így, hogy (sz)ép maradt a portéka… Persze utcán továbbra is hibátlan a dzseki, sőt, még mindig tud újat mutatni, ugyanis valamelyik nap találtam rajta éegy új, zipzáras belsőzsebet, a telefonzseben kívül… Jó pap holtig tanul, a motorosról nem is beszélve, a pályázásról meg aztán végképp… Az LS2 Dream sisak viszont a fejemen volt és nem is értem, hogy úszta meg karcolás nélkül ezt az intenzív programot – mivel “érkezéskor” még a fejem is bevertem a CiBeRé-be, az még kellett a végére… Szerencsére nem sikerült összekaristolnom, így továbbra is nagyon ütős a retro café racer-dizájn. A bőrdzseki viszont már nem hasonílt korábbi önmagához…a térdvédőről nem is beszélve.

Motorparts Motorosbolt

Cím: 1096 Budapest, Soroksári út 16/D
Nyitvatartás: Hétfő, Szerda, Péntek: 10.00-18.00h
                        Kedd,Csütörtök : 10.00-19.00h
                        Szombat: 10.00-13.00h
Telefon: 06 1 878 08 06
Infoline: +36 20 9 745 837
Info@motorparts.hu
www.motorparts.hu
www.ls2.hu
 

TCX SS Sport tartósteszt csizmám is állta a sarat, ami a megpróbáltatásokat illeti. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget segített, hogy rajtam volt és egyébként is nagy biztonságérzetet nyújt. Még a csizmával is szerencsém volt, ugyanis az a része sérült, ami könnyen cseréhető: vagyis a bal oldali műanyag koptató, de az rendesen. Már egyébként is terveztem egy utat az Euromotor irányába, kérni egy új garnitúrát, mert fogy az anyag rendesen, de csak a bal oldaliról – na ezen a területen is volna még mit javítani (mármint a tulajdonosának)… Egyébiránt mind pályán, mind az utcán nagyon jól teljesít a TCX, mindenhol nagyon kényelmes – motor is ilyen kellene mellé…

Euromotor – legjobbak egy helyen

Cím: 1134 Budapest, Lehel u. 17/b.
Telefon: +36 1 877 44 30 , +36 1 877 44 30
Fax: +36 1 877 44 40
Weboldal: http://www.euromotor.hu
E-mail: euromotor@euromotor.hu

MPS ALPINESTARS 2017
ALPINESTARS OFF ROAD

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD

Trending