Csatlakozz hozzánk

Blog

PályaPéntek – MotoGP TOP10: 2015 legjobbjai

A tavalyi idény pilóra-rangsora: megmondjuk és meg is indokoljuk a sorrendet a királykategória versenyzői között! Mit művelt Marquez és Melandri, mit keres itt Petrucci, és Lorenzo vagy Rossi?!

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Idén is osztályoztuk az egyes világbajnoki szériákban induló pilóták teljesítményeit, és ezek alapján felállítottunk egy top10-es rangsort. Ezúttal a MotoGP legjobbjait vesszük sorra, jövő héten pedig jönnek a Superbike pilóták.

A P1race.hu jelenlegi és korábbi szerkesztői közül heten – Balogh Tamás, Czinege Ádám, Ferenci Péter, Kálmán András, Keszthelyi Gábor, Papdi Tamás és Szegedy Loretta – osztályozták tízes skálán a pilótákat, figyelembe véve az abszolút eredményeik mellett a motorjukhoz, a csapattársukhoz vagy épp a saját korábbi teljesítményükhöz képesti produkciójukat is.

A citromdíj Marco Melandrié

Ezek alapján született meg az alábbi top10-es ranglista a MotoGP 2015-ös szezonjának legjobb versenyzőiről (a zárójelben a csapatnév mellett a hét pontérték átlaga szerepel, pontazonosság esetén pedig a világbajnoki tabellán elfoglalt helyezés alapján rangsoroltunk). Érdekességképp még megjegyeznénk, hogy az évad közben az Apriliától kiebrudalt Marco Melandri teljesítménye a mi szemünkben is olyannyira minősíthetetlennek bizonyult, hogy a hétből négyen is 1-es osztályzattal jutalmaztuk az olasz pilótát, s egyetlen kollégánktól kapott 2-esnél jobb minősítést.


10. hely: Aleix Espargaro (Team Suzuki Ecstar, 6,5)

A spanyol az előző években rendre roppant erős teljesítményt nyújtott a CRT-, illetve az Open kategóriákban, így nem volt meglepő, hogy az idén visszatérő Suzuki lecsapott rá. A 26 éves pilóta nem is vallott szégyent: egy tavasz végi hármas bukásszériát leszámítva rendre meglátta a kockás zászlót, emellett az edzéseken jól tudta kihasználni a „kékek” számára biztosított gumielőnyt: ez főképp a barcelonai pole pozícióban csúcsosodott ki. Ugyanakkor nem tudott egyértelműen újonc kollégája, Maverick Vinales fölé kerekedni, így listánkon csak a tizedik hely jutott számára.


9. hely: Andrea Dovizioso (Ducati Team, 6,57)

Parádés szezonkezdetet produkált az olasz motoros: Katarban szűk két tizedmásodpercen múlott a győzelme, s további két második helyével egy ideig a vb-címre is esélyesnek tűnt. Szép lassan azonban elvesztette a fonalat a korábbi 125 köbcentis világbajnok, s több gyenge teljesítményének és egy-két bukásának is köszönhetően hamarosan a Ducatin belül is átvette a kezdeményezést csapattársa, Andrea Iannone. Végül csupán hetedik lett a pontversenyben, ha azonban megtalálja korábban rá jellemző kiegyensúlyozottságot, érdekes istállón belüli párharcot vívhatnak névrokonával.


8. hely: Marc Marquez (Repsol Honda, 6,57)

Hiába volt idén is az egyik leggyorsabb – nyolc pole pozíciója mindenképp erről tanúskodik –, nyoma sem volt a 2014-es szezonban mutatott dominanciájának. Ezt pedig jelentős mértékben a sorozatos bukásainak köszönhette: az első hét versenyből háromszor nem ért célba, így pillanatok alatt kiírta magát a világbajnoki címért folyó küzdelemből. Persze részben a Honda félresikerült fejlesztéseinek is betudhatók voltak Marquez esései, de jórészt saját magának köszönhette, hogy csupán a bronzérem lett az övé a végelszámolásnál. Ismerve a spanyol elképesztő tehetségét ennél jóval többre számítottunk tőle.


7. hely: Maverick Vinales (Team Suzuki Ecstar, 6,93)

A fiatal pilóta ismét bizonyította, hogy a közeljövő egyik nagy sztárja válhat belőle: néhány nagydíj alatt felvette a királykategória ritmusát, s miután a Suzuki gépével is összebarátkozott, Espargaróval is jórészt tartani tudta a lépést. Sőt, a mindössze két esést elkönyvelő spanyol kétszer is hatodikként látta meg a kockás zászlót (ez kollégájának csak egyszer sikerült), alázatos munkájának köszönhetően pedig a Moto3 és a Moto2 után a MotoGP-ben is ő lett a legjobb újonc az első szezonja végén. Nincs kétségünk felőle, hogy néhány éven belül egy nagycsapatnál a helye.


6. hely: Danilo Petrucci (Pramac Ducati, 7,29)

A 2015-ös esztendő egyik meglepetésembere: az olasz több év után végre versenyképes masinát kapott maga alá, amellyel azonnal bizonyította, hogy nem kutyaütő. Csapattársánál, Yonny Hernandeznél sokkal egyenletesebb, s jórészt erősebb teljesítményt is nyújtott, az edzéseken pedig nem egyszer a tágan vett élmezőny dolgát is megnehezítette. A fénypont természetesen a silverstone-i esőben elért második helye, s Misanóban is remekül lavírozott a változó körülmények közepette (hatodik lett), de Sepangban már száraz pályán ért célba hatodikként. Hasonló produkcióval jövőre is okozhat nehézséget a legjobbak számára.


5. hely: Dani Pedrosa (Repsol Honda, 7,29)

Borzalmasan kezdődött az évad a rutinos pilóta számára, hiszen Katar után kiderült, hogy meg kell műteni az alkarját, különben a pályafutása is veszélybe kerülhet. Néhány verseny kihagyása után Le Mans-ban tért vissza a mezőnybe, ahol ugyan még bukott, de néhány héttel később, Catalunyában már dobogós volt. A szezon utolsó harmadára rendkívül összeszedte magát, ami előbb a Valentino Rossi ellen megnyert aragóni párharcban, majd zseniális japán győzelmében mutatkozott meg. Az erősségének számító maláj pályán is nyerni tudott, s bár az egész évet tekintve továbbra is Marquez volt az erősebb a Repsol Hondán belül, de míg a fiatal spanyol alul-, addig Pedrosa jócskán felülmúlta a vele szembeni várakozásokat – főleg azt figyelembe véve, milyen mélyről kellett visszajönni az idény során.


4. hely: Bradley Smith (Tech3 Yamaha, 7,5)

Az évad másik pozitív meglepetése: azok után, hogy csapaton belül is egyértelműen Pol Espargarót tartották többre, a brit az idei évre alaposan összeszedte magát, s egy-két kisiklást leszámítva egyértelműen a legjobb szatellit motoros volt a mezőnyben. Érthetetlen módon elhúzódó szerződéshosszabbítása sem szegte kedvét, az összes futamon pontot szerzett (ez csak Rossinak sikerült rajta kívül), spanyol társát többnyire legyőzte, a kaotikus misanói viadalt pedig motorcsere nélkül teljesítette, s ezáltal lett második. Bónuszként a suzukai 8 óráson is nyerni tudott – Espargaróval és Nakasugával az oldalán –, így Smith karrierje egyik legjobb szezonját tudhatja maga mögött.


3. hely: Andrea Iannone (Ducati Team, 7,57)

Katarban csapattársához hasonlóan pódiummal nyitotta az évet, ám ellentétben Doviziosóval, ő legközelebb csak Mugellóban pezsgőzhetett ismét. Olaszországban azonban pole pozíciót is szerzett, emellett fokozatosan magához ragadta a kezdeményezést a Ducatin belül – annak ellenére, hogy ő első szezonját töltötte a gyári csapatnál. Noha az utolsó négy versenyből hármat is idejekorán kellett befejeznie, Phillip Islanden ő is részese volt az elképesztő négyes küzdelemnek, amelynek végén idei harmadik dobogóját is megszerezte. Amennyiben a bolognai gyártó még versenyképesebb gépet adna alá, kollégájához hasonlóan vele is számolni kell majd.


2. hely: Valentino Rossi (Movistar Yamaha, 7,71)

Az ember, aki sokadik alkalommal is bebizonyította, hogy soha nem szabad őt leírni – még 36 évesen sem! Már tavaly is látszott rajta, hogy kezdi visszanyerni a ducatis korszaka előtti formáját, idén azonban egészen lélegzetelállító teljesítményt nyújtott. Katarban győzelemmel nyitotta az esztendőt, s a brnói viadalt leszámítva ki sem engedte a kezéből a világbajnoki vezetést a valenciai szezonzáróig. Bár a nyers tempót tekintve gyakran nem tudta felvenni a versenyt Lorenzóval, a speciális körülményekhez rendre sokkal jobban alkalmazkodott. Elképesztő rutinjának köszönhetően az utolsó versenyig életben tartotta esélyeit a hőn áhított tizedik vb-címre, noha az évad utolsó harmadára már érezhetően valamelyest elfáradt fizikailag és fejben egyaránt – részben ez is vezethetett a sepangi nyilatkozatához, amely közvetve a vereségét is eredményezte.


1. hely: Jorge Lorenzo (Movistar Yamaha, 8,07)

Bár roppant vitatott körülmények között, de végül a spanyolé lett a világbajnoki elsőség, ahogy szerkesztőségünk év végi értékelőjén is egy hajszállal jobbnak bizonyult csapattársánál. Pedig az első három futamon rendkívül gyenge produkcióval rukkolt ki, Európába érve azonban egyszerre megtáltosodott, s onnantól kezdve egy-két kivételt leszámítva ő volt a gyorsabb a yamahások közül. A trükkös körülményeket ugyanakkor továbbra sem tudja jól kezelni, s a nyilatkozatainak a hangvételén is van még mit csiszolni – ez különösen az év végi botrány kapcsán mutatkozott meg –, de azt nem lehet tagadni, hogy összességében megérdemelten lett a 2015-ös esztendő világbajnoka a királykategóriában.

Írta: Balogh Tamás; Fotók: zimbio; MotoGP Media
– a legfrissebb sporthírek a P1race oldalán

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD

Trending