Csatlakozz hozzánk

Blog

PályaPéntek: Ez történt a Superbike vb-n 2015-ben

Kicsit megpihenve a MotoGP túlfűtött eseményeitől, tekintsünk vissza, mit nyújtott számunkra az idei év a Superbike-ban! Zöld fölény, feltámadó vörösök, meglepetésemberek, nagy visszatérők, egyeneskirályok, és magyarok

Közzétéve

ekkor

ICON AIRFLITE MPS

A beteljesedett jóslat

Amikor 2014 év végén Jonathan Rea aláírt a Kawasaki csapatához, a szurkolók többsége már sejthette, hogy a brit végre egy győzelemre esélyes motort fog kapni. Nem mintha Rea nem szerzett volna már futamgyőzelmeket a Superbike elitjében, a versenyzőnek viszont mindig a gyengécske CBR nyergében kellett megvillantania tehetségét. 2015-re azonban a legjobb motort kapta, ami minden helyszínen esélyes volt a győzelemre, ám ez még nem jelent rögtön bajnoki címet.

Az első futam előtt még jó volt a hangulat a zöldek garázsában

A bivalyerős és már teljesen kiforrott ZX10R-t ugyanis egy másik versenyző is használta, Rea csapattársa pedig 2013 világbajnoka volt, aki az utóbbi három évben az első két helyen végzett a bajnoki összesítésekben (2012-2014). És hogy Rea hozta-e amit tőle vártunk? A brit sorra gyűjtötte be a dobogós helyezéseket, konkrétan az első húsz futam mindegyikén befért az első hármasba!

Talán senkit sem lepett meg, amikor Jonathan Rea hivatalosan is világbajnokká lett avatva

A csapattárs árnyékában

Tom Sykes 2010-ben csatlakozott a Kawasaki alakulatához, ahol az első két évben csak a 13-ik és 14-ik helyeket tudta megszerezni az év végi összesítésekben. A szintén brit versenyzőnek ez akár karrierje végét is jelenthette volna, hiszen előtte a gyári Yamahánál is siralmasan szerepelt csapattársához képest – Ben Spies világbajnok lett ugyanazzal a motorral. A Kawasakinál töltött első két évben azonban a csapat jól tudta, hogy egy hosszú távú projektről van szó, a cél pedig egy bajnok motor kifejlesztése! Sykes kitartóan körözgetett a zöld versenymotorral, melynek tempója folyamatosan javult.

Amikor 2012-ben sikerült megoldaniuk a gumikezelési problémákat is, hirtelen elkezdtek gyűlni a pontok, és hajszál híján (fél pont) meglett a bajnoki cím is – bár ebben nagy szerepe volt a gyakori esős futamoknak is. Biaggi ezután visszavonult, és utódja, Guintoli vált Sykes ellenfelévé a következő két évben. Azt hiszem elkalandoztam, de így már világossá válhatott, Sykes mennyire ismerte ezt a motort és a csapatot.

Jonathan Rea viszont nem volt tekintettel Sykes és a Kawasaki intim viszonyára, ő győzni jött az alakulathoz. Tudtuk, hogy Rea fel fogja venni a kesztyűt, ám nem hittük volna, hogy ekkora fölényben lesz már az első futamok után. Rea már a szezonnyitón más ligában motorozott csapattársához képest, sőt igazság szerint a pályán az év első harmadában szinte nem is találkoztak. Míg Rea sorra hozta a remek eredményeket, Sykes-nak időbe tellett felvennie a ritmust, és habár visszanyerte harci kedvét, kihívójává nem tudott válni csapattársának.

Tom Sykes gyengén kezdte az évet, így Rea kihívó nélkül maradt

A vörösek tábora
A Ducati szurkolók számára igazi hullámvasút volt az első hétvége. A csapat első számú versenyzője, Davide Giugliano lesérült a futamot megelőző teszten, így több versenyhétvégét is ki kellett hagynia. Az olasz gárda azonban hihetetlen problémamegoldó képességet tanúsítva felültetett egy igazi legendát a megüresedett Superbike-ra: a háromszoros világbajnok Troy Baylisst.

Az ausztrál versenyző hazai közönség előtt térhetett vissza a versenypályára, ám a legendának nem sikerült felvennie a tempót az élmenőkkel szemben. Bayliss még helyettesítette néhány futamon Giuglianot, és habár tempója folyamatosan javult, jelenlétének nagyobb volt a híre, mint az eredménye.

Davide Giugliano többször is bizonyította gyorsaságát, a 2015-ös évet azonban a kispadon töltötte

A Ducati másik versenyzője, Chaz Davies azonban meglepően gyors lett a desmo-kettes nyergében az idei évre. Már a szezonnyitón közel állt a győzelemhez, a szezon további részében pedig 5 arany serleget szerzett azzal a Panigaleval, mellyel senki még csak futamot sem nyert. Tempója nem tűnt pünkösdi királyságnak, folyamatosan a dobogóért harcolhatott, sőt az év végén az ezüstérmet is elhalászta Tom Sykes orra elől. Úgy tűnik a Davies-Ducati kombináció működik, és ha az olaszok szorgosak lesznek a téli fejlesztésekkor, Davies könnyen Rea kihívójává válhat 2016-ban, akárcsak Giugliano.

Az olasz versenyző ugyanis felépült súlyos gerincsérüléseiből, és rögtön pole pozíciókkal tért vissza. Giugliano egy körön nagyon gyors, azonban még mindig sokat kockáztat, de ennek ellenére sem érdemelte meg, hogy egy év alatt kétszer is a kispadra kerüljön. Az olasz versenyző az amerikai nagydíjon ismét hatalmasat bukott, ami könnyen karrierje végét jelenthette volna, ám az újabb csigolyasérüléseket úgy tűnik sikerül kihevernie, a Ducati pedig számol vele a következő évben.

Chaz Davies kiválóan vette át az első számú versenyző szerepét a Ducatinál

Egy erős motor gyári háttér nélkül

Nehéz megválaszolni még utólag is, hogy a Red Devils Roma Aprilia csapata gyárinak tekinthető-e? Ez a csapat ugyanis közel sem az, amelyikkel Biaggi és Guintoli bajnoki címeket szereztek, bár a motor fényezése ezt sugallta. Kiábrándító volt a 2014-es szezon végén, amikor az olasz gyártó bejelentette, hogy megszünteti gyári alakulatát – ennek fő oka az új MotoGP projekt volt, ami nem olcsó mulatság. A már előtte RSV4-es tapasztalatokat szerző Red Devils csapatának azonban sikerült szerződést kötnie az Apriliával, akik a hosszú éveken át fejlesztett versenygépeket átadták, sőt néhány gyári mérnököt is biztosítottak hozzá.

Így habár a Red Devils Roma csapata megkapta 2014 vb nyertes motorját, messze nem volt olyan háttere, amit a gyári Aprilia csapat élvezett az elmúlt években. Volt két kiváló versenyző, akik így szabadon maradtak, és utólag már hibának tűnik, hogy egyiket sem szerezte meg a megújult alakulat. Sylvain Guintoli címvédőként a Honda gyári alakulatához került, ahol siralmasan teljesített egész évben – ezen csak hazai futamán tudott szépíteni, ahol az esős versenyen felállhatott a dobogóra. Marco Melandrit az Aprilia magával vitte a Moto GP-be, ami óriási csalódásnak bizonyult. Az olasz versenyző maga is elmondta, hogy nem vágyott vissza a prototípusok világába, teljesítménye pedig katasztrofális volt (le is cserélték még év közben).

Jordi Torres lehet a következő évek egyik kulcsszereplője?

A félgyári Aprilia csapatba így egy tapasztalt és egy újonc versenyzőt kerestek, mely pozíciókat Leon Haslam és Jordi Torres töltötték be. A tapasztalt brit már az évadnyitón meglepetést okozott, hisz megnyerte az egyik futamot Ausztráliában, és sokáig harcban volt a vb ezüstért. Haslam azonban valahogy elfogyott a szezon közepén, amikor csapattársa kezdett kibontakozni. A Moto2-ből átigazolt spanyol egyre gyorsabban, ám egyenetlen teljesítménnyel motorozott, így pontokban végül alulmaradt csapattársával szemben – ám egy futamgyőzelmet sikerült begyűjtenie újonc évében.

Az Aprilia végezetül csak a szezonzárón tudott újra brillírozni, ahol mindkét futamon begyűjtötték az arany serlegeket, a két futamon két különböző pilótájukkal. A motor tehát a leggyorsabbak közt volt az évadnyitón és a szezonzárón is különösebb fejlesztési csomagok nélkül, mégis messze kerültek a bajnoki címtől. Vajon miért? Minden bizonnyal a MotoGP projekt kavart be az Apriliának, mert az RSV4 egy nyerő csomag lehetett volna (talán nem az idei Rea ellen), amihez egy kicsivel több fejlesztésre és invesztálásra lett volna szükség. Az olasz gyártó a prototípusok felé vette az irányt, ahol még messze nem sikerült elérniük céljaikat. Mivel a MotoGP egy sokkal költségesebb bajnokság, valószínűleg az Aprilia jegelni fogja az RSV4 komolyabb fejlesztéseit, így jövőre sem számíthatunk bajnoki címre – sőt talán semmilyen gyári támogatásra sem.

Leon Haslam végül nem tudta tartani az élboly tempóját

Az év csalódásai

Csalódás volt látni Tom Sykes-t, ahogy nem tudja felvenni a kesztyűt csapattársával. Csalódás volt látni Sylvain Guintolit, ahogy az újonc Michael van der Mark-nál lassabban motorozik. A legnagyobb csalódás viszont számomra Randy de Puniet teljesítménye volt. Igaz, hogy a Suzuki közel sem a mezőny legerősebb gépe, ám a MotoGP szökevények általában jól szoktak szerepelni első évükben.

A prototípusokról könnyebb átülni a Superbike utcai versenymotorjaira, és ebben a bajnokságban könnyebb villantani egy gyengébb motorral is. Jó kifogás lehet, hogy a japán gyártó eléggé elfordult ettől a versenysorozattól az elmúlt években. Az összetettbeli 18-ik pozícióra azonban ez sem mentség, főként úgy, hogy csapattársa, Lowes több mint kétszer annyi pontot gyűjtött össze.

Habár a pontokat szorgosan gyűjtötte, ritkán került képernyőre a címvédő


Magyarok a mezőny végén

A Tóth csapat 2015-ben sem lépett láthatóan előre a mezőnyben, ám azt talán elmondhatjuk, sikerült közeledniük a többiekhez. A BMW S1000RR csomagja is egyre rosszabbnak tűnik a mezőnyben, és továbbra is csak a lekörözésekkor kerültek magyarjaink a képernyőkre. Tóth Imi 7, Rizmayer Gábor pedig 9 pontot gyűjtött össze a szezon során, mely pontszámok az összesített 29-ik és 30-ik pozíciókra voltak elegek (jövőre a pletykák szerint a nagy visszatérő Yamahával mennek majd).

Magyarjaink inkább csak a lekörözések pillanatában váltak láthatóvá

Egy váratlan visszatérő

Nem az ausztrál Troy Byaliss volt az egyetlen legenda, aki visszatérhetett 2015-ben. Két versenyhétvégére az Aprilia motort biztosított volt kétszeres világbajnokuknak, Max Biagginak. Az olasz veterán Misano-ban is már közel került az élbolyhoz, Sepangban pedig még a dobogóra is felállhatott – ami 44 évesen nem piskóta.

A kalóz erősen készült az idényzáróra is, ahol az RSV4 nyergében a futamgyőzelemre is esélyes lehetett volna, ám az öreg lesérült edzései közepette, és kénytelen volt kihagyni a katari hétvégét. Nem tűnik lehetetlennek, hogy az olasz még jövőre is rajthoz álljon 1-2 hétvégén – valahogy nem bír nyugton maradni az öreg.

Max Biaggi 44 évesen is dobogóra állhatott

Mit várhatunk jövőre?
Az izgalmas átigazolások elmaradtak az elit alakulatoknál, így a győzelemre esélyesnek tűnő Kawasaki és Ducati csapatoknál változatlan a felállás – ez viszont nem jelenti azt, hogy nem lesznek új arcok és csapatok a mezőnyben. Örömmel várjuk a MotoGP egyszeres bajnokának, Nicky Haydennek a bemutatkozását, aki Guintoli helyére érkezik – valószínűleg már évekkel ezelőtt át kellett volna nyergelnie. Habár a CBR valószínűleg jövőre sem lesz a leggyorsabb motorok egyike, nagyon bizakodunk, hogy Hayden helyt tud állni, és akár a következő évek egyik kulcsfigurájává is válhat a bajnokságban.

Na de akkor hol lesz Guintoli? Régóta sejteni lehetett, hogy a Yamaha vissza fog térni az új R1-el, mely az egyik legerősebb utcai sportmotornak számít jelenleg. A japán gyártó a Crescent csapattal és a PATA főszponzorral tér vissza, továbbá két bajnok versenyzővel. A francia Sylvain Guintoli lesz az egyik, akit 2014-ben a sorozat bajnokává koronáztak, míg csapattársa Alex Lowes lesz, aki 2013-ban brit Superbike (BSB) bajnok lett. A Yamaha Europe tehát egy teljesen gyári alakulat lesz, mely akár már jövőre elérhet az élmezőnybe – ám a bajnoki cím sorsába valószínűleg még nem tudnak beleszólni.

Jövőre csatlakozik a Yamaha gyári alakulata

Hatalmas változásokat tehát nem várunk a jövő évtől, ám ez nem is baj. Rea néhány fölényes győzelmétől eltekintve izgalmas futamokat láthattunk 2015-ben, ahol az erőviszonyok kiegyenlítődtek az szezon utolsó hétvégéire. Jelen állás szerint 3-4 győzelemre esélyes csapat is lehet a mezőnyben, így Jonathan Rea-nek meggyűlhet a baja trónkövetelőkkel. A folytatásig még sokat kell aludnunk, jelen állás szerint Február végén rajtol el a mezőny Ausztráliában!

ZX-10R 2016 – a téli fejlesztési időszak már kezdetét vette

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Astone

Facebook

MPS Vespa-MV

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

KTM

Trending