Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Olvasói teszt: BMW F650 GS `02

A bajor motormárka egyik nagy slágeréről, az F650 GS-ről olvashattok olvasói véleményt

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

A bajor motormárka egyik nagy slágeréről, az F650 GS-ről olvashattok olvasói véleményt

Szöveg: Majer Viktor; Képek: Majer Viktor és BikePics.com

MPS Turismo
Euromotor3
AIRFLITE
MPS RAM MOUNT
MPS AUTOMAG
MPS Vespa-MV

Az első nagymotor. Sok kezdő motoros számára oly elérhetetlennek tűnik. Aztán sok munka, vagy könyörgés a szülők felé meghozza a gyümölcsét és elérkezik a pillanat, amikor választás elé állunk. Mit vegyünk?

Annak idején jómagam is sokat agyaltam, hogy mi lenne a megfelelő paripa. Adott volt a koncepció, hogy hosszabb túrákat tehessek meg, lehetőleg két személlyel, valamint bátran lemehessek egy jópofa földútra, ugyanakkor ne legyen nehéz és brutális erejű a gép. Előbb-utóbb körvonalazódni látszódott a túraenduro vonal 650 köbcenti körüli géposztálya. Több 650-750-es gép jöhetett volna számításba, de végül párommal a BMW F650 GS mellett döntöttünk. Nagy riválisa akkor számomra a KTM LC4 640 Adventure volt, amit keskeny ülése miatt végül elvetettünk.

Az első, ami megragadott benne az egyedi vonalvezetése, mert ahogy a többi gyártó hasonló példányait nézegettem, mind olyan egyforma volt. A BMW azonban, és akármelyik modellt is vesszük szemügyre valamilyen módon mindig eltér a szokásos formáktól. Az F650 GS nevében az F a kezdetekben még az egyhengeres 650 köbcentis szériát jelentette. Ezzel a típussal a széles boxermotoros vasakkal szemben kiválóan lehetett közlekedni a városi forgatagban. 2000-ben a BMW egy átépített F650-nel Dakar-győzelmet ért el és ennek tiszteletére az F650 szériát átdolgozták és ő is megkapta a már korábban más szériákban bevezetett GS jelzést. A GS, a német Gelände-Strasse, azaz terep és közút kettősségét hivatott jelezni. Ez azt jelenti, hogy a gép mindkét úttípuson otthon érzi magát. Ennek azonban az az ára, hogy terepmotornak túl utcai, utcainak, pedig túl terepes. Tipikus esete annak, hogy valaki vagy beleszeret, vagy megretten tőle.

Én beleszerettem és meg is vettem. Sajnos kezdőként beleestem abba a hibába is, hogy nem néztem alaposan meg, hogy mit veszek, aztán az első villaolaj cserénél ki is derült a turpisság, hogy miért halogatta, majd felejtette el az eladó srác odaadni a szervizkönyvet. Az első villa ugyanis meg volt hajolva, valószínűleg rászaladt valamire. Kevés kilométer volt benne, ezt leszámítva hibátlan állapotban tettem magamévá. Az első fékcsöveket korábban fémre cserélték, valamint túraplexivel lett ellátva az egyébként markolatfűtéssel és ABS-szel rendelkező F650GS. Mindkettő extraként rendelhető volt anno, én már csak egy gyári kézvédőt tettem rá.

Kezdő nagymotorosként ideálisnak találtam a 652 köbcentis motor 50 lóerejét, az én céljaimnak és elvárásaimnak maradéktalanul megfelelt. Bár már a gépbe beletettem jó pár ezer kilométert, még mindig nem érzem kevésnek. Igaz lehet, hogy velem együtt lassan kihal az a fajta motoros, aki szerint 1000 köbcenti alatt is van élet. A 170 km/h körüli végsebességet csak néhányszor kóstoltattam meg a paripával, de mindannyiszor kiderült, ezt a konstrukciót nem erre a tempóra találták ki. 150 felett gumiabroncstól függően bizonytalanná kezd válni, megpakolva ez a tempó pedig már félelmetes. Legideálisabb terep számára a város. Fordulékony, kis fordulattól is megfelelően húz, na meg a kék fehér embléma is vonzza kicsit a tekintetet. Futóműve a hazai útviszonyokhoz lett kalibrálva, az elől 170, hátul 160 mm-es rugóutak és az állítható hátsó rugóstag segítenek egy-egy rázósabb útszakasz élményeinek feldolgozásában. Padkákon, kisebb-nagyobb gödrökön gond nélkül át lehet hajtani, viszonylag nagyobb hasmagassága nem engedi, hogy felakadjon, csak komolyabb súly alatt akadhat a középtámasz, vagy ér le bedöntéskor a bal oldali oldaltámasz.

Azonban amint lehetőségem adódik, én inkább letérek a kövesútról és földutakon motorozok, ebben is társ az F650GS. Annak ellenére, hogy feltankolva a gép súlya pár kiló híján 200 kg-ot nyom, az alacsonyra helyezett súlypont nagyban hozzájárul a jó kezelhetőséghez. Kényelmes, megfelelően párnázott ülése gyárilag 780 mm magasan van, így a legtöbb pilóta számára ideálisnak mondható. Az ülés hátsó része csak kis mértékben vékonyodik el, így utasunk sem fog 100 km megtétele után nekikezdeni a ficánkolásnak. Ez a tény a vásárláskor számomra döntő volt! A szélvédelem a túraplexinek köszönhetően megfelelő, nélküle, inkább csak városi cirkálásra ajánlatos. A folyamatosan működő első világítás kicsit gyengére sikeredett, alkalmanként fel is teszem a kiegészítő fényszórókat a gyári mellé. A kormányon a kezelőszervek mind kézre esnek, a műszerfal kissé puritán, nem lát el bennünket túl sok információval. A lábtartók mind a vezető, mind utasa számára megfelelő pozícióban vannak és az egyhengeres gépekre jellemző, egyébként az F650-nél minimális rázkódást a rajtuk levő gumi segítségével kiválóan tompítják. Ezek a gumik a vezető lábtartójánál könnyedén eltávolíthatóak, így egy érdes szélű lábtartót kapunk, ami elég jól rögzíti terepezéskor a csizmát.

A mágneses tanktáskát el lehet felejteni, mivel minden idom műanyag, a tankot pedig szokatlan módon az ülés alá helyezték. Ahol egy átlagos motornál a tankot keressük, ott az idom alatt a légszűrőház, az akku és az olajtartály rejtőzik, de legalább nem kell minden tankoláskor leszedni a tanktáskát. Az üzemanyagtartály 17 liter, minimum 95-ös benzin befogadására képes, és egy tankolással kb. 300-350 km-t lehet elmenni, vezetési stílustól függően. Itt érkeztem el egy olyan ponthoz, amit nagyon hiányolok, és amit az újabb változatoknál már azóta pótoltak: az üzemanyag szintjelző. Bár a tartaléklámpa kigyulladása után még jó 50-60 km-t meg lehet tenni, a civilizációtól távol néha jó lenne a segítségével felmérni, hogy hogyan kalkulálja az ember a hazafelé vezető utat.

Az egy hengerben 4 szelep végzi az érdemi munkát, az üzemanyag befecskendezését és a teljes motorvezérlést központi agy vezérli. Ez nagyon hatékonyan végzi a dolgát, és igaz indításkor teker néhányat az önindító, mire a motor életre kel, utána szépen, egyenletesen járatja az erőművet, hőmérsékleti viszonyoktól függetlenül. Elindulás után a létrejött mozgási energia egy ötfokozatú váltón és lánchajtáson keresztül érkezik a talajra. A váltó, az alsó fokozatokban kissé csattogós, de a fokozatok határozottan kattannak be, melléváltás ritkán fordul elő. A keletkezett gázokat katalizátor szűri meg mielőtt a légkörbe érkeznének egy érdekes kétdobos kipufogórendszeren keresztül.

A megbízható technika nekem már bizonyított a magas hegyek és a sivatagi terep viszontagságai között is. A motor, a rendszeres terepezés miatt rendesen kapja a kiképzést, de különösebb gondom eddig nem volt vele. Egyedül a Mauritániai forróság és a feszített tempó fogott ki rajta és repesztette meg az olajnyomás érzékelő gomba műanyagját, de úgy gondolom normális vezetési stílusnál ennek az esélye minimális. Akkor emiatt a készleten levő motorolajom elfolyása után már dízelolaj is került bele, amit amint lehetett azért gyorsan le is cseréltem…de túlélte, és azóta is gond nélkül ketyeg a vekkere. Szervizelés szempontjából meglehetősen barátságos, gyakorlatilag pár liter olajra van szükség 10.000 km-enként, valamint lánc szett és fékbetétek, amiket időnként cserélni szoktam. A légszűrőt már a megvételkor lecseréltem egy K&N darabra, amihez azóta sem nyúltam.

Terepezéshez egy második kerék szettet használok, így nem kell minden egyes alkalommal gumit cserélnem. A gyári alkatrész a BMW-knél sajnos elég drága, de mivel Németországban a kis F650 igen kedvelt motor, az esetleges alkatrészhiányomat korábban a külföldi legnagyobb licitálós weboldal segítségével szereztem be. A BMW-kre jellemző a viszonylag magasabb vételár, de úgy vettem észre elég jól tartják is az árukat, igaz ez az utóbbi idők pénzügyi bonyodalmai miatt némiképp módosult. A használtmotor piacon most 800.000 és 1.600.000 Ft között találhatóak meg a BMW F650GS ezen verziói. Az árakat természetesen meghatározza a felszereltség és az elhasználtság.

Érdemes még tudni, hogy ennek a motornak létezik egy F650CS, illetve egy F650GS Dakar verziója, amik közül első kimondottan városi örömmotorozásra, utóbbi – nevéből adódóan – kimondottan terepes örömmotorozásra lett tervezve. A CS verzió költségkímélőbb szíjhajtást, alufelnit, egyoldali alu lengőkart és némi „Alien” ábrázatot kapott, a Dakar pedig hosszabb rugóutakat, és gyárilag emelt „rally” szélterelőt. Néhány apróságtól eltekintve ezek a változatok a „sima” GS-el teljesen megegyeznek.

Lassan több mint öt éve vagyok már boldog tulajdonosa ennek a sokoldalú, rugalmas járműnek. Sok izgalmas órát töltöttünk együtt hóban, sárban, porban, aszfalton, hidegben és melegben egyaránt. Azóta sem bántam meg, hogy ezt a modellt választottam és bátran ajánlom még ma is mindazoknak, akik egy megbízható, különleges járművet szeretnének. Véleményem szerint ideális kezdő nagymotor, és gyakorlatilag mindegy melyik évjáratot is választjuk a BMW F650-nel egy új, kedves barátra tehetünk szert.

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna
KTM

Trending