Oldalkocsis motorral Európán keresztül – Videóval

“Néha úgy tűnik, hogy két fajta ember él ezen a bolygón: akik nem bírnak abbahagyni valamit, és akik kívülről nézve semmit sem csinálnak. Mi inkább az első kategóriába sorolnánk magunkat, akik mozgásban vannak.

Meglepődötten nézzük a másik csoportot, akik ugyanilyen boldogok tudnak lenni. Viszont ahogy ennek a szokatlan élménynek a végére érünk kiderül, hogy ugyanannyiba kerül elpazarolni az időt, mint élménnyel megtölteni. Talán ebből is tanulhatunk. Huszon pár év motorozás után még mindig ugyanúgy szeretjük a régi motorokat, ugyanakkor nem nagyon fogunk összefutni egy divatos motoros találkozón.

Nem igazán érdekelnek a legújabb trendek meg a felkapott dolgok. Nem tartjuk magunkat tetoválás mániásnak és egész biztosan nem fogunk órákat fecsegni nagy motorozásokról, amikre úgyse megyünk el soha. Nincs türelmünk kivárni a tökéletes szakáll igazítást és nem lógunk a gördeszka pályákon. Mondjuk úgy, hogy nem igazán lógunk együtt a trendi emberekkel.

Sokkal jobban szeretünk mozgásban lenni, utazásra használni a motorunkat. A gépet mi inkább eszköznek látjuk, amivel felfedezhetjük a világot és szélesítjük a horizontot.

Most viszont még motorkerékpárban is van egy kis furcsaság. Három kerék, múltbéli technika, puha futómű, csomagtartó, idejétmúlt kinézet. Az egyszer biztos, hogy ilyenkor van min elmélkedni, hiszen az oldalkocsis motorozás közben egyszerre tartozunk a mozgásban lévőkhöz és a semmit tevőkhöz. Vezetőként, a kormánnyal küzdve nincs idő pihenni. Minden egyes kanyar előtt baromira oda kell figyelni. Először hezitál az ember, de aztán rájön – ahogy sok minden másnak – ennek is van egy trükkje. Gázra jobbra tol a motor, gáz nélkül pedig balra húz. Túl sok gázra pedig elemelkedik az oldalkocsi. Soha nincs egy unalmas percünk.

Viszont miután helyet cserélünk, hirtelen az egész megváltozik. Igen, segíthetsz a sofőrnek, dülöngélhetsz és kihajolhatsz a kanyarokban. Eleinte még segítesz is, de aztán átadod magad a bámészkodásnak. Integetsz, mosolyogsz, vigyorogsz, képeket csinálsz, olvasol, eszel, stb. A nap végére odakényszerített résztvevő leszel.

Elhagyjuk Biarritz városát és a Pireneusokkal párhuzamosan haladunk az atlanti klímából a mediterrán időjárás felé. Lassú dombok és közepes időjárás kísér minket. Sokszor vágtunk már át Franciaországon, de ilyen lassú tempónál máshogy tekintünk a dolgokra, könnyebben meglátni a szépséget.

Ódon faluk, melyek titkos völgyekben rejtőznek. Árnyékod adó juharfák. Kanyargós utak, amik gyorsan sodró folyókat követnek. Tavaszi zöldben tündöklő szőlőültetvények mindenfele. Hirtelen be is ugrik egy tíz éve meglátogatott borászat emléke. Be kellene nézni, hátha van bent valaki, aki kioktat az összes borászati fogalomról, a dugókat sem felejtve. Megkóstolhatnánk a fehér, vörös vagy éppen aranyban tündöklő borokat. Sietünk valahova? Nem valószínű.

Miért kellene harcolni az idővel?

Ehhez képest igazi pokol volt Avignonban, a Róna völgyén való áthaladás csúcsforgalomban. Na ezt például nem szeretjük. A nagy, széles és kis kanyargós, folyókat kísérő szakaszokért már inkább. Messze feltűnnek a hegyek, egy-egy vízesés. Úgyhogy vissza is vesszük az irányt az Alpok felé, Franciaországon és Svájcon keresztül, ahol találunk is egy roppant érdekes szállást estére. Na igen, ilyenkor jól jött az oldalkocsiban telefon nyomogatással töltött idő. Mivel elkerüljük a magasabb hágókat ezért a tempónk kicsit javul így többször tudunk megállni. A motorvezetés elfárasztja az embert, az oldalkocsis utazás pedig ellustítja.

Szóval miért is ne használnánk ki az alkalmat egy kis pihenésre, miközben mély levegőkkel gyönyörködünk a hihetetlen tájban. Tanulmányozzuk a teheneket is. Vajon miért van rajtuk kolomp? Mint kiderül, vannak zenés és vannak “vonulós” kolompok is. Az egy csordába tartozó tehenek különböző kolompokkal mászkálnak, így a farmerek tulajdonképpen zeneszerzők is. És ez már így van 400 éve. Persze ezek a kolompok nem olcsóak. Nem most járunk elszőröz Svájcban, de erről még nem hallottunk.

A következő úti cél Ausztria. Nagyszerű utakon haladunk, gyönyörű táj mentén. Élvezzük a hosszú szakaszokat és közben arról vitázunk, hogy ki a jobb sofőr. Van amikor nevetünk és van amikor már majdnem kiabálunk. A sofőr-utas kapcsolat elég fontos egy ilyen túrán, fontos a kölcsönös bizalom. Az utas néha tud holtsúlyként viselkedni, de most szerencsére nem így van. Laza, mosolygó és támogató az útitárs. Órákon át ment a vita, de soha nem volt egy unalmas pillanat. Még az erdei szakasz bevállalásával összehozott rövidítést is meg tudom neki bocsájtani.

Még egyszer utoljára átvágunk Németországon mielőtt célba érnénk. Végigmegyünk Brechtesgaden híres Rossfeldstrasse nevezetű útján, ami ad még egy utolsó kilátást az Alpok felé. Ugyanakkor ez már a vég kezdete is, hiszen mindjárt ott vagyunk. Most biztos eltűnődik a kedves videó néző, hogy miként kerültünk ide.

Itt átváltunk a két utazó beszélgetésére:

-Hát, megint vége van.
-Legalább az idő jó volt nem?
-Nem.
-Ja, a szokásos.
-Emlékszel? Tavaly szakadó esőben jöttünk a Wheels & Wawes-re.
-Ja… de mi van a visszaúttal, szintén esőben? Arról sose beszélünk.
-Nem akarok esőben hazamenni.
-Akarsz csinálni egy filmet az esős hazaútról?
-Nincs motorom.
-Nekem se.
-Szerinted valaki ideadná az övét?
-Próbáljuk meg!
-De csak a kávé után.
-Király, legyen!

Le is szólítanak pár motorost, hogy elkérhetik-e a motort a haza útra. Végül egy lelkes hölgy ad nekik egy motort, de Párizs helyett csak Ausztriáig mehetnek vele. Sebaj!

És körbe is ért a két lelkes kalandor története, akik a Wheels & Wawes motoros találkozó után egy kölcsön motorral indultak útnak.

Ha kedvet kapnátok hozzá, a videó végén ott a teljes útvonal!