Csatlakozz hozzánk

Műhely

Olasz rajongók előre, így épül újjá egy Ducati Mike Hailwood Replika!

Vannak motorok, amelyek csak átépítve adják ki igazán és vannak motorok, amelyekhez bűn bármi nem gyári alkatrészt hozzáadni. Ez a Ducati 900 SS MHR az utóbbiak közé tartozik

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

Mivel nem biztos, hogy mindenki fejből vágja miért is ekkora dolog egy ilyen motor, íme a háttér sztori:

Mike Hailwood legendás autó és motorversenyző volt, azon kevesek egyike akik az autós Formula 1-ben és a top motorversenyekben is sikereket ért el. De hogy jön a képbe a Ducati?

Az év 1978, a helyszín a ManTT verseny.

Mike tizenegy év kihagyás után, 38 évesen tért vissza a motorversenyzéshez, a közönség nagy meglepetésére. Kevesen értették mire fel a visszatérés, azt pedig még kevesebben gondolták volna, hogy a dobogó csúcsán fog végezni emberünk. Pedig így volt, méghozzá egy Ducati 900 SS nyergében, amit egy manchesteri kereskedés biztosított Hailwood számára.
Olaszországban már akkor is értették a dolgukat, egy évre rá ki is jött a Ducati 900 MHR (Mike Hailwood Replica).

Mai szemmel bumfordi, akkoriban dögösnek számított

Lényegében egy 900 SS volt az alap, Hailwood motorjának a mintázatával, plusz Brembo fékekkel és Conti dobokkal. 1984-re kicsit fejlesztettek a technikán: a hengerűrtartalom 973 köbcentire, a lovak száma pedig 76-ra nőtt, hála a felfúrt blokknak, nagyobb szelepeknek és az átdolgozott főtengelynek. Ez a verzió már a MHR Mille nevet viselte, önindítóval, új műszeregységgel, felhajló lábtartókkal, Verlicchi kormány csutkákkal és hidraulikus kuplunggal szerelve. Összesen 7,000 replika motor készült 1985-ig, ebből a mennyiségből mindössze 1,100 darab Mille verzió. Ezekben a kéthengeresekben használta utoljára a Ducati a kúpkerék hajtást.

A virsli gumi hamar elárulja

Kérdezem én, ezek után ha találnátok egy ilyen gépet, lenne szívetek hozzányúlni? Ugye hogy nem.

A texasi Revival Cycles-nél is így gondolják, ezért amikor begurult hozzájuk egy ilyen gép, rögtön tudták mit szabad és mit nem.

Indul a meló

Mint kiderült, a tulajdonos kicsit elhanyagolta szegény motort, ami sokat állt egy helyben. Mindenhol lepattogzott festék, a futómű gatya, bizonytalan a kitámasztó, elektronikai bajok tucatja és persze rosszul belőtt karbik színesítették a javítási listát. Röviden: az egykori legenda elég ramaty állapotban volt.

Fő az alaposság

Nem is tököltek sokat, hamar el lett döntve, hogy csak a teljes restauráció a járható út. Le is csupaszították szegényt vázig, amit le is festettek, persze csak az alapos előkezelés után. Ha már hozzáfértek mindenhez, kicseréltek minden tömítést és csapágyat. Elöl maradt a gyári Marzocchi villa teljesen felújítva, hátulra viszont egy zsír új Progressive Suspension szett került.
A króm alkatrészek újra csillognak, az aranyszínű felnik is visszanyerték egykori ragyogásukat.

Fényezésre nincs panasz

A blokk se maradt érintetlen, minden idősödő tömítés újra lett cserélve, köztük a hengerfejé is.

Egy pár apró módosítást azért kapott a Ducati, de szerencsére egyik sem minősül szentségtörésnek.

A hátsó rugón kívül egyedi a kuplung és fékcső is, a kitámasztó egy nulláról épített munka eredménye, a középtámasz viszont megúszta egy felújítással. A légszűrők K&N darabok, ezekhez állították a karbikat is, új fúvókákkal.

A végeredmény pedig kifogástalan

A legtöbb meló persze az idomokkal volt, sok évnyi kókányolást és gittelést kellett rendbe hozni, hiszen az után gyártott piac nem bővelkedik MHR alkatrészekben. Gyári matricák viszont még vannak hozzá, így azok hibátlanul fel is kerültek, vastag lakkréteggel borítva. Kétség nem fér hozzá, hogy gyönyörű lett a végeredmény és jó döntésnek bizonyult meghagyni a gyári összképet. Nektek is legalább ennyire bejön ez a 900 SS?

Comments

comments

Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Trending