Csatlakozz hozzánk
HYPERSPORT

Vezetéstechnika

Nyomás alatt: a hátsó fék használata

Cikk a hátsó fék használatáról, nem használatáról a FastRide egyik tavalyi számából

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

(ez a cikk FastRide magazin 2009. októberi számában jelent meg) Írta: Freon Képek: Médiakönig archív

Kevés olyan kérdés létezik a motorozással kapcsolatban, amely ennyire megosztaná a kétkerekű társadalmat. Ilyen kérdés a hátsó fék használata. Vajon miért van az, hogy egyes emberek egész életükben rá sem néznek, míg mások le sem tudják venni róla a lábukat?

Tény, és mi is aláírjuk, a hátsó fék –helyes és megfelelő– használata nem egyszerű dolog. Évekbe tellik, mire az ember tökélyre fejleszti a tudományát –ha egyáltalán elérhető ez a szint–, s a köztes út piszok rögös és megannyi nehézségbe ütközünk ezalatt. De miért van ez? Hiszen az csak egy nyamvadt pedál a motor jobb oldalán, amely egy munkahenger és némi fékfolyadék segítségével nyomást gyakorol a hátsó féktárcsát harapó betétekre. Mi ebben a bonyolult? Mi lehet ilyen nehéz, amikor az autóban is van egy szép kis pedálunk, megnyomjuk, és az autó gyönyörűen lelassul? Hát, hol is kezdjük?

Természetesen négykeréken sem ilyen felhőtlen az élet, hogy rálépünk a fékre, és máris minden megoldódott. Az tény, hogy a négy tapadó felület és az ebből eredő stabilitás, egyensúly stb. miatt jóval kevesebb odafigyelést igényel, mint a motorok esetében – főleg, a mai „szételektronikázott” autókban, ahol az ABS, a fékaszisztens és egyéb okosságok igyekeznek teljesen idiótabiztossá tenni a megállást. Nálunk, „bájkereknél” a probléma több okra vezethető viszsza: ezek egy része biológiai, illetve fizikai; biológiai, mert a lábunk, a lábfejünk messze nem olyan érzékeny, nem tud olyan finom mechanikai „inputokat” bevinni, mint a kezünk és az ujjaink. Amíg az első fékkaron akár egy ujjal képesek vagyunk csodát előidézni, addig a lábunk ehhez a produkcióhoz képest élettelen fadarab, amely csak arra jó, hogy megtámassza a motort megállásnál. Nyilván, ez így igen sarkított példa, de azt hiszem, a lényeget érted. A fizikai része a dolognak több összetevőre oszlik; az első ilyen maga a lassulás, a fékezés dinamikája. Alapesetben a motor súlyeloszlása 52-48% körül lehet – az első kerék javára. Intenzív lassulás közben ez az arány 90-10%-re is átbillenhet, sőt, szélsőséges helyzetekben (versenypályán, ragadós slicken, profi pilótával a nyeregben) még abszurdabb eltolódás is adódhat.

A másik alapvető probléma, hogy amíg az első fék hatásfoka hihetetlenül jó – rövidebb távon lassítja le a motort, mint amennyi az adott tempóra való felgyorsuláshoz kellett –, addig a hátsó fék inkább csak egy húzóhatásra képes, amely önmagában csak nagy kínok és keservek közt, igen hosszú idő alatt tudna megállítani minket – és ebben az esetben az állóra fékezett hátsó kerékről még szó sem volt, amely csak növeli a fékutat, azaz a teljes megálláshoz szükséges távot. De akkor minek vesződnek a gyárak egy ilyen mihaszna berendezés legyártásával, felszerelésével, hiszen legalább két kilóval könnyebb lehetne a motorunk, és talán még a listaár is csökkenne pár ezer forinttal? Egyszerű: mert a hátsó fék legalább olyan fontos kelléke a motornak, mint a gázmarkolat, vagy bármi más. Tény, hogy amíg gázkar nélkül egy métert sem mehetnél, addig hátsó fék nélkül elvegetál az ember valahogyan. És ez egy fontos momentum, mert ha nem használod, akkor csak vegetálsz. Lehet, ez így ebben a formában erős és nyers, de valóban nem véletlenül, és puszta ballasztként kerül fel a gépre. (A Honda és a többi gyár sem véletlenül fejlesztette ki a kombinált fékrendszerét, amely igyekszik kétkeréken is a lehető legidiótabiztosabbá tenni a lassulást…)

A hátsó fék olyan, mint a jó csaj vagy a karakteres motorok – nem adja könynyen magát, ám ha ráérzel és elkapod a fonalat, le sem akarsz szállni róla. Mi – örömmel jelentjük – már ebben a stádiumban járunk, és elég nehéz lenne elképzelni a motorozást enélkül.Hogy miért ez a nagy hátszél ennek a „jelentéktelen” cuccnak? Az utca motorosa számára vett fontossági sorrend szerint:

a) az első és a hátsó fék használatával a legrövidebb a fékút – punktum. Ezt vagy elhiszed, vagy nem, de ez így van.
b) legyen az tanpálya vagy a sűrű városi forgalom mozgó akadályai, egyes helyzetekben a hátsó fék használata nélkül az adott manőver csak igen nagy rutinnal/tapasztalattal vagy szimplán kivitelezhetetlen.

A sorok közti csorgás ugyan törvénybe ütközik, mégis a városi közlekedés alapeleme, és ez az, ami igazán megkülönböztet minket a dugóban álló autóktól. Ám ez a móka cseppet sem veszélytelen, mert rengeteg ismeretlent tartogat a folyamatosan változó mátrixban – bármikor kiléphet két autó közül egy gyalogos, szabálytalan bringás, egy türelmet autós hirtelen sávot vált, és még ezernyi hasonló. Ilyenkor reflexből húzol egy satut az első féken, s ha szerencséd van, csak egy stoppie-t nyomsz, ha pedig retkes az amúgy is egyenetlen, poros út, akkor az első kerék nagy valószínűséggel valamelyik irányba fog távozni, te pedig szépen arcraesel. (Sajnos egyszer pont a jobb lábtartókonzolom volt törött, így nem volt hátsó fékem sem, az első villa pályára volt keményítve, s egy vészfékezésnél szépen ki is esett az eleje, pedig hátsó fékkel simán megmenthettem volna a szitut – és a motor oldalát. Azóta a sorok közti csorgásnál – és szinte majdnem mindig – a jobb lábam a fékpedál felett egy centire „levitál”, így ha úgy adódik, képes vagyok azonnal ráhatni. Valóban hasznos, mert az első fék hatására összeül a motor eleje, s ilyenkor elég nehéz hirtelen iránytváltoztani. A hátulja kellőképpen lassítja a motort, és még manőverezni is tudom.)

A versenyzők, insstruktorok így csinálják…

RIZMAYER GÁBOR – IDM Superbike „Nálam a hátsó fék használata teljesen pálya- és kanyarfüggő. És akkor is csak bizonyos helyzetekben; például féktávon, leginkább csak az első féket húzom, s amikor a motort kezdem bekormányozni az ívre, akkor szoktam kicsit rá lépni – de ez pályánként és kanyaronként abszolút változó. És persze, ha véletlen elmértem volna egy féktávot vagy túl nagy tempóval érkezem, akkor azért használom.”

JAKE ZEMKE – AMA Formula Xtreme bajnok 2008 „A motorokon van fék, így miért ne használnánk azokat. A megfeleően kezelt hátsó fék nagyszerű eszköz a hatékony lassulás elérésben. Képzeld csak el, mi lenne, ha egy autón csak elől lenne fék? Mennyivel nőne a fékút? A válaszom: nagyon sokkal.”

DAVID CHECA – Yamaha GMT94 Superbike vb. / Endurance világbajnok „Még anno Carlos, a bátyám tanított motorozni – beleértve az off-roadot és supermotót is – így nem kérdés, hogy használom-e. De pont ebből kifolyólag úgy állítom be a hátsó féket, mint a krosszmotoromon, ergo legyen egy kis játéka, mielőtt elkezdene fogni. Ez az adagolhatóság kulcsfontosságú, mert az egyből blokkoló fék rosszabb, mintha semmi sem lenne. Kanyarok előtti féktávon a hátsó fékkel kezdem a rutint, mert így „letapasztom” a kereket a földhöz, amely nehezebben jön fel az első féktől. De a hátulját is csak érzéssel nyomom, amint érzem, hogy megcsúszik, már veszem is el a fékerőt, aztán ha megint rendesen forog, újra adagolni kezdem. A második lépésben a váltón pakolom vissza a sebességeket, majd utoljára megkezdem az intenzív fékezést az első fékkel. A hátsó fékkel csúsztatva a motor hátulját máris hegyesebb szögben tudom bekormányozni a motort, így ezzel is nyerek egy ki s időt. Ha még mindig túl nagy a tempó, és a motor szélesíti az ívet a kanyar közepén, finom hátsó fékkel szűkíteni tudok rajta, és így biztosan oda érkezem, ahová kell. Bizonyos helyzetekben kigyorsítás közben is enyhén nyomom a hátsó féket, mert egyrészt ez ellensúlyozza az esetleges hirtelen gázreakciókat, megszünteti a kerék kipörgését, illetve a motor egykerekezési hajlamát is csökkenti. Egyedül az egyenesekben nem használom, de ott csak a gázra és a legnagyobb tempó elérésére összpontosítok. Aztán kezdődik előlről az egész…”

BITTER SÁNDOR – versenyző „Nem vagyok egy nagy hátsó fék párti, mert egy tisztességes féktávon úgy is a levegőben van a motor hátulja, akkor taposni pedig tök felesleges. Ellenben néha utcai versenyeken vagy pályák bizonyos kanyarjai előtt, amikor keresztbe kell tenni a motor hátulját, a motorfékkel kiegészülve megcsúsztatom, így hegyesebb szögben tudok ráfordulni az ívre. Ezt leszámítva nem nagyon nyomom…”

HENZSEY „HENZSI” CSABA – versenyző „Valóban mondhatjuk hogy ’hátsófék mizéria’ – mindenkit érdekel, aki szeretne még gyorsabb lenni a pályákon. Eleinte egyáltalán nem használtam, örültem hogy egyáltalán körbetalálok a pályán. Na, meg minek nyomjam a hátsó féket, ha a kerék úgy is fent van a levegőben egy komolyabb féktávnál. De ebben az évben a Bimotával a szűk, és éles kanyarok előtt, illetve a visszafordítóknál néha használom, hogy egy kicsit elmenjen keresztbe a hátulja, ezáltal már eleve irányba állítva a motort, így elérve a könnyebb és gyorsabb kanyarodást. Persze, sokat segít, ha pl. valaki motokrosszozott előtte egy keveset, mert ott jóval nagyobb hangsúly van a hátsó féken, és nem idegen, ha a motor keresztbe megy az ember alatt. Na, meg persze fontos alkalmazási terület, ha az ember elnéz valamit és vészfékezni kell, vagy a kavicsban illetve a füvön próbálunk megállni. Akkor aztán taposom kegyetlenül! De igazából úgy is mindenkinek az érzékein múlik… Óvatosan ki kell próbálni és mindenki eldönti jó-e vagy sem. Szerintem hasznos dolog és legfőképpen nagyon látványos is!”

GARABA ATTILA – versenyző, pályainstruktor „Tény, hogy egy nagyon hasznos dolog a motoron, de csak akkor, ha finoman és érzéssel kezeljük. Ha állóra fékezed a kereket, annak nem sok hasznát venni. Mivel nagyon nehéz jól használni, ezért csak ritkán nyomom. Ha nem nincs meg a kellő összhang, a csúszókuplung nélküli motorokon képes felerősíteni a hátsó kerék pattogási hajlamát, és ezáltal több gondot okoz, mint amennyi pozitívuma lenne. Pályán, bizonyos kanyarok előtt, ahol a teljesen zárt gáz már kevés, kissé elspórolva, enyhe hátsó fékkel szépen kivitelezhető a feladat – így az első fék okozta terhelésváltás és bebólintás is elmarad. Vészhelyzetben feltétlenül ajánlatos, főleg a kavicságyban, mert ott az első fékkel azonnal belefúrod magad a talajba. Persze, amikor a rázókőhöz érsz, engedd fel a fékeket, mert az aszfalt és a rázókő, vízlevezető vagy a talaj találkozásakor ha fékezel, megdobhatja a motort, és ahelyett, hogy szimplán kiszaladnál a pályáról, szép nagyot fogsz esni. A füvön vagy a sóderban már megint fékezheted a hátulját, de csak mértékkel.”

SÁGI TIBOR – motorosrendőr, vezetéstechnikai „guru” „A mérnökök nem csak pluszsúlyként szerelték fel a hátsó féket, de sajnos elterjedt a köztudatban, hogy nincs semmi haszna, ezért a motorosok nagyrésze sosem használja. Tény, hogy nem eredményez olyan mértékű lassulást, mint az első fék, de bizonyos helyzetekben, helyeken, mint a tanpálya, létfontosságú. A hátsó fék lenyomásával a motor hátulja összenyomódik; ezt kihasználva, kormányráhatással kombinálva a motor a kanyar íve felé „beesik”, így igen szuken tudunk fordulni. Fontos, hogy mindig lehelletfi nom mozdulatokkal kezeljük! Nem kérdés, hogy a fékút az első és a hátsó fék együttes használata mellett a legrövidebb (ezt mindenki megmérheti saját magának). Tény, hogy ezt megtanítani nem könnyű dolog, mert minden motoron másként működik a fék, máshol kezd el fogni, ill. a fékhatás is eltérő. Pont ezért mindenkinek saját magának kell kísérleteznie a saját motorjával, és idővel szépen rá lehet érezni. A vezetéstechnikai gyakorlatok nagy részét stabil gázzal kell végrehajtani, ám a gázmarkolatokban van némi holtjáték, amelyet nem mindig tudunk kézzel korigálni – ezt a hátsó fékkel gyönyörűen ki lehet simítani. Sokat járunk formagyakorlatozni (de említhetném a delegációk kíséretét is, amikor szabályos alakzatban kell haladnunk/felvezetnünk), ilyenkor adott gáz mellett mindannyian a hátsó fékkel stabilizáljuk a motorokat. De a tanpályán kívül is hasznos, mert a hátsó fékkel még nagyobb tempónál is könnyebb rátennünk a motort az ívre.”

Aztán jönnek az olyan extrémebb dolgok, mint az egykerék, amely a hátsó fék „fedezése” nélkül felér az öngyilkossággal, hiszen egy bizonyos pont után már hiába csukod el koppra a gázt, a hanyattesést a hátsó féken kívül semmi mással nem tudod megakadályozni. Az elmebetegebb mezsgyén továbbvándorolva ott az egyik kedvenc utcai és pályaidőtöltésünk – a féktávon keresztben csúsztatás. Sajnos, a supermotósok által felállított szinttől ugyan még távol vagyunk, de a motor- és hátsó fék együttes alkalmazásával már elég impresszíven tudunk megérkezni egy lámpához vagy kereszteződéshez. Ez így elég idióta és „műmájer” dolognak tűnhet, ám egy vészhelyzetben már egyáltalán nem fossuk le a bokánk, ha véletlen a motor keresztben áll alattunk.

Tapasztalatom szerint a kezdő motorosok sokkal több bizalmat szavaznak a hátsó féknek (mert itt még nem ismerik az első fék képességeit és a korlátaival sincsenek tisztában), de csak addig, míg egy állóra fékezett hátsó kerékkel nem esnek jól pofára (ezt én is sikeresen előadtam anno esőben, hideg gumival fehéraszfalton…). A legtöbben ezen a ponton búcsút intenek a pedálnak, s megbarátkoznak az első fékkel. Én ennél kitartóbb vagyok, és nem kevés gyakorlás és használat után már úgy érzem, egész jól tudom uralni a motor hátulját. És ezt a versenypályán is kamatoztatni tudom. Nem volt egyszeru menet, s nem keveset szívtam vele féktávokon, hiszen a gyors visszaváltásoktól, a kemény elsőfékezéstől elkönnyül a motor hátulja, s ilyenkor a legkisebb hátsófékre is korcsolyázni kezd a gép segge – és más sem hiányzik bekormányzás előtt, minthogy keresztben álljon a motor alattad.

De sok gyakorlással és odafigyeléssel (na, meg némi szaktanácscsal a profiktól) kidolgoztam a számomra nyerő taktikát (persze, nem vagyok Rossi, és még lenne hová gyorsulni, de legalább hatékonyan lassulok): a kanyar előtt még az egyenesben a hátsó fékkel kezdem a lassítást, majd elkezdem a viszszaváltást és az első motorfékhullám után kezdem adagolni az első féket is. Így a motor hátulja odatapad a földhöz, és nem akar folyamatosan stoppiezni. Ezt ne vedd készpénznek, ám nekem bevált, de mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia és rájönnie a titok nyitjára. Előre szólok, nem könnyű a történet, piszkos hosszú az út a sikerhez, de megéri, mert a saját biztonságod a tét! Reméljük, hasznos volt ez a rövid szöszenet, illetve a versenyzőktől és egyéb moto-szakiktól begyűjtött vélemények! És ne feledd: nyomd a pedált!

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Trending