Nem gyerekjáték – Aprilia SR50R Biaggi replika

Sokak véleménye szerint egy Aprilia SR50-es csupán játékszer, nem több, mint egy ballagási ajándék az általános iskolás srácoknak. Vajon tényleg csak a tinédzsereknek felel meg ez az 50-es sportrobogó?

Pont a teszt előtti héten bolyongtam a világháló dzsungelében, az után kutatva, hogyha 50-es robogóról lenne szó, melyik is jönne be a legjobban. Találtam is az Aprilia oldalán egy modellt, a hazánkban – ’92-es megjelenése óta – nagy népszerűségnek örvendő SR50-est, méghozzá a Superbike VB egyik legnagyobb sztárja, Max Biaggi harci színeibe öltöztetve. Elképesztő vagány volt a gép a gyári fotókon, egyből eljátszottam a gondolattal, milyen jó lenne már holnap ráülni. A “gondolatnak teremtő ereje van” – szokták mondani, és tényleg! Alig pár nappal később hívott DennyM, hogy ha van kedvem, menjek a Mille Motorba, és vigyem el tesztelni a Biaggi replikás SR50-est – pedig főszerkesztőnk nem sejthette, hogy épp erről álmodoztam. Gondolhatjátok mennyire izgatott voltam, amikor a tinédzserek egyik álmáért, a kis Aprilia-ért loholtam.

Meg voltam róla győződve, hogy sokkal többet fog nyújtani a gép – még nekem is, pedig nem vagyok már tizenéves -, mint amit a sok szkeptikus vélemény sugall. Vagyis, hogy abból állna egy ilen kétkerekű létjogosultsága, hogy apuka megveszi a gyereknek a 2-es átlagért, jó lesz neki, amíg nem szerzi meg a B-s jogsit, a szomszéd bámul és a gimi előtt is megnézik. És ez így is van: fater megveszi, a kocsikázásig el is van vele a srác, a szomszéd irigykedik és a suli udvarában is jó vagy vele a 16 éves csajoknál. Csakhogy ennél sokkal-sokkal szélesebb az SR használhatósági tartománya  – és vásárlóközönsége. Az emberek egy része méltatlanul lenézi az 50-es kategóriát, különösen a robogókat. Ők valószínűleg el sem tudják képzelni, mit is tud egy ilyen modern mákdaráló. Na és hogy milyen előnyei vannak, amiről nekem azért voltak elképzeléseim, persze kérdés, hogy ezek beigazolódnak-e az SR50R esetében.

Max Biaggi kultikus 3-mas rajtszáma az SR-nek is jól áll

Még az első indítás előtt kellemes meglepetésként ért az új motorra felszerelt LeoVince GP kipufogódob, amely még jobban feldobta az amúgy is lenyűgöző robogó megjelenését. A kinézet pedig nagyon is fontos egy kismotor esetében, a benzingőzös beállítottságú fiatal srácok fejének elcsavarása érdekében. Hiszen nagy részük még nem is rendelkezik motoros tapasztalattal, így elsősorban a külcsín alapján választanak – ha van elég pénze a szülőknek. Az SR azonban nem csak a fiatalságnak tetszik, éles vonalai és agresszív külleme mindenkire nagy hatással van. Nem is találkoztam még olyan emberrel, akinek ez a „kis-Mille” dizájn ne nyerte volna el a tetszését. Nagyszerű döntés volt a tervezők részéről, hogy az RSV 1000-es külsejébe öltöztették sportrobogójukat. Mentem én is egy darabig a dugóban egy nagy Mille mögött, és engem is örömmel töltött el, hogy hátulról igencsak hasonlítunk. Meg persze elölről is, az RSV-féle lámpák, idomok és légbeömlő nagyon jól mutatnak kicsiben is.

Lapos orrától a hegyes faráig gyönyörű – RSV Mille kicsiben

Egyszerűen minden szögből nagyon harmonikus az összkép, nincs is olyan pozíció, ahonnan ne nézne ki jól. Remekül mutat például a sportos, osztott dizájnú ülés, vagy a széles, felfelé ívelő faridom – természetesen hátsó sárvédő nélkül. Ha én lennék a vásárló, ezt még az első indítás előtt lecsavaroznám, de nem azért, mert azzal – a közel fél méteres – műanyaggal annyira csúnya, hanem mert nélküle annyira gyönyörű. Azért örülök, hogy én még nem az első indítás előtt csavaroztam le, mivel nagyon jó szolgálatot tett a zuhogó esőben, amikor hoztam haza a tesztmotort Dunakesziről.  Ennek ellenére úgy gondolom, érdemes megszabadulni tőle, mivel jóval többet motorozunk jó időben. Ha meg véletlenül elkapunk egy záport, akkor sem túl nagy áldozat egy kis felverődő víz ezért a dögös megjelenésért. És amúgy is van még egy sárvédő közvetlenül a hátsó kerék felett – ha tartósteszt lenne a gép, lehet, hogy már az sem lenne rajta…

A replika-kiviteleket mindig megkülönböztetett figyelem övezi

Külön piros pont, hogy ergonómiai bakiktól mentesen sikerült ilyen vagányra szabni az SR megjelenését. Viszonylag magas vagyok, de kitűnően elfértem rajta és kényelmes maradt az üléspozíció. Amikor nyeregbe pattanunk, először a 33 VB-címre emlékeztető plakett derít jobb kedvre minket, utána pedig a szintén az RSV 1000-est idéző műszerfal. Tényleg már csak az hiányzik, hogy indításkor végigfusson az analóg kilométeróra. Meg hogy be tudjam állítani a nagyméretű digitális időórát, de a teszt végére ez is sikerült. Egyetlen plusz gomb van a szokásos robogós kezelőszerveken felül, a motorkerékpárokon szokásos “fénykürt” gomb helyén: ezzel lehet váltani a napi számláló és az összkilométer között, valamint a töltés-kijelzőt is elő lehet vele csalogatni. Nem gondoltam volna, hogy óra-beállításra is jó, viszont hiába kerestem a köridőmérőt, ami csak a Factory-verzió sajátja. Egy ilyen csinos versenyreplika robogóhoz remekül passzolna a stopper, és ha már itt tartunk, egy piros felnicsíkot is el tudnék képzelni az ötágú felnikre, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás – és amúgy is ez az egyik legkönnyebben és legolcsóbban kivitelezhető “optikai tuning”. Összességében mégis hibátlannak mondanám az SR sportos és agresszív megjelenését, főleg ebben a Biaggi-ruhában, még akkor is, ha ezek Max tavalyi színei – ami ugye nem az Aprilia hibája.

Az igényes műszerfal este sejtelmes-narancssárgán világít – és nappal is, mivel a modern kismotorokon már nem tudjuk lekapcsolni a világítást

Bárhonnan nézve látványos, de ebből a szögből egyenesen bitang

Az SR50-esek közül az R-verziók az Aprilia karburátoros sportrobogói, néhány éve létezik azonban injektoros (Di-Tech) kivitel is. Egyik cimborámnak elektronikus-benzinbefecskendezős változata van és véleménye szerint ez a hagyományos porlasztós kivitel határozottan jobban húz. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy semmiféle fojtás nem maradt a tesztrobogóban, ráadásul sportdobot is kapott. Ennek megfelelően 50-es mércével mérve nagyon dinamikusan gyorsul – nagyjából 5-6 lóerejével – az SR minden gond nélkül kiakasztja a 80-ig kalibrált analóg órát. Bátyám szerint úgy megy, mint saját 100-as Booster-je (gyári fojtásokkal), csak az MBK valamivel nyomatékosabb. Ez így is van, ez a modern 50-es olyan menetteljesítményekkel rendelkezik, mint egy régebbi dupla akkora köbcentis gép. Nem teljesen egyenletesen, de nagyon jól húz, bármilyen sebességről vagy fordulatról jól kapja el a fonalat. Kivétel persze, amikor álló helyzetből indulunk, egy ilyen kétkerekűnél szokásos módon picit várni kell, míg felpörög és elkezd erőt termelni a blokk.

A napjainkban divatos tölcsér-dizájnú LeoVince GP-dob szemnek és fülnek egyaránt kellemes

A 280 kilométeres tesztút során, 14 litert benzint használtunk, ami 5 l/100km-es fogyasztásnak felel meg. Ebben volt város és országút kb. fele/fele arányban.
Az Agip a Speed 2T szintetikus és a City 2T félszintetikus motorolajat ajánlja az SR-hez.

Tudd meg a te motorodhoz mi illik az Agip kínálatából! Katt a képre!

Mindenképpen érdemes bejáratás után (500km) kivetetni a gyári fojtásokat a kis vízhűtéses kétüteműből, még akkor is, ha ezzel kicsit magasabb lesz a gép fogyasztása. Egyszerűen bűn nem kihasználni az SR50R-ben rejlő képességeket, mely gyárilag valamelyest el van tompítva. Az a kis plusz benzin abszolút megéri azt a dinamizmust, amit a fojtatlan Aprilia nyújt nekünk. Viszont hogy mennyire “kicsi” az a plusz üzemanyag, abban nem vagyok biztos, mivel tesztünk alatt eléggé magas, öt liter feletti átlagot számoltunk! Ez rengeteg egy 50-es robogótól, fojtás ide vagy oda, de hozzá kell tenni, hogy még bejáratós (volt) a gép, úgyhogy ennek az értéknek elméletben csökkennie kell a későbbiekben. Persze a fogyasztás használat függvénye is, és mondjuk úgy, hogy mi azért kihasználtuk az SR képességeit. Tehát a hét literes tankban 1-2 litert valószínűleg lehetne még spórolni 100 kilométerenként, de ez még így is elmarad a DiTech kivitel “legendás” fogyasztásától. Valamit valamiért…

A berúgókar a karburátoros kivitelről, a radiátor a vízhűtésről árulkodik

Első ránézésre mindenki, kivétel nélkül fordított teleszkópoknak nézi a becsapós fényezésű, de hagyományos állású első futóművet. Nem mintha probléma lenne, hogy hagyományos villát kapott az SR, hiszen nagyon jól teszi a dolgát, rongyrázás lenne megfordítani és nem utolsó sorban drágább is. Így is kellően feszes, ám emellett mégsem vérzik el a futómű-vesztőhely pesti utakon. Persze a durvább úthibákon ugrálunk a nyeregben, de kisebb útegyenlőtlenségeken gyönyörűen átsiklik. Azt hiszem, ennél többet egy – szinte versenypálya minőségű utakkal megáldott – nyugati országból érkező robogótól nem várhatunk. A hátsó, féloldali rugóstag rikító, “racing” sárga, ahogy kell, de ennél sokkal fontosabb, hogy elöl lévő kollégájához hasonlóan kiválóan teljesít. Megfelelő tartalékokkal rendelkezik, még két személy alatt sem üt fel, aminek csak akkor örülhetünk igazán, ha levizsgáztatjuk a vasat. De nem igazán érdemes rendszámot rakatni rá, mert két személlyel már korántsem annyira kényelmes, és egy 50-es motor dinamikájból jócskán veszít utassal a hátán.

Csalóka kinézetű első futómű és sárvédő – utóbbi karbon-szerű mintát kapott

Amilyen jól megindul a kis méregzsák, olyan jól is áll meg: elöl-hátul 190mm-es tárcsákat és egydugattyús féknyergeket találunk, ami megfelel a kategória kritériumainak. Habár az első fék nem igazán volt a toppon, kezdetben nem volt elég erős, de ez biztosan a bejáratás számlájára írható, mivel a megtett kilométerek során egyre harapósabb lett. Egy robogó esetében a súlyelosztás miatt a hátsó fék sem játszik alárendelt szerepet, ami végig kiválóan működött. Remekül érezni, hol a határ, mikor akar blokkolni a kerék, de ez egy ilyen sportrobogótól el is várható. A sportos hangulatról a fékek esetében sem feledkeztek meg a tervezők: arany színű féknyergek mellet fém fékcsöveket is kapunk gyárilag.

A belvárosban fürgeségével és megjelenésével is feltűnést kelt az SR

Esett már szó az SR blokkjának sportos és harapós jelleméről, de ez mit sem érne, ha a többi alkatrész nem működne együtt vele megfelelően. Az Aprilia jóféle futóműve és fékei is remek partnerei a kis “morcos” erőforrásnak. És azt, ami mindezt összeköti, vagyis a gépezet vázát is jól eltalálták a tervezők: nem csak egyenesben gyorsulgatni élvezetes vele, a kanyarokat is gyönyörűen veszi. Nagyon pontosan – és méretéhez képest hihetetlenül könnyedén – terelgethető az SR. Igazából csak a szemnek nagy ez a robogó, a vagány dizájn teszi azzá: rajta ülve gond nélkül akárki elboldogul vele. Lényegében azt csinálunk vele a városban, amit akarunk: ott megyünk és férünk el, ill. fordulunk meg – és ugye parkolunk – ahol épp kedvünk tartja. Ez a környezet az SR világa, a belvárosban az autók egyszerűen nem ellenfelek. Mentem vele távolabb is a civilizációtól, de az országúton azért már érződött, hogy csak egy 50-esen ülök. Bár a 70-80 km/h közötti utazósebességgel azért nem büntetés egy kis vidéki kiruccanás, mondjuk a KakucsRingre, ami sajnos túl vizes volt ahhoz, hogy pár jó kört mehessek rajta. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna az SR pályán nyújtott képességeire, hiszen – mint minden motor esetében – ilyen körülmének között derül ki, mit is tud a technika. Arra azonban fény derült egy-két gyorsabb pesti kanyarban is, hogy nagyon jól fordul a gép. Bár a 820mm-es ülésmagasság nagynak mondható, vagyis magasan ülünk, viszont a robogós felépítésból adódóan a motor súlypontja alacsonyan van, így kellemesen semleges az SR viselkedése.

Nagyon könnyű forgolódni az SR-rel, ami a zsúfolt városokban nem egy hátrány

Egy robogó esetében illik külön fejezetet szentelnünk a praktikum témakörének, még hogyha az ennél a modellnél másodlagos is. Itt kell megemlítenem az SR – számomra – legnagyobb hiányosságát a teszt során, nevezetesen az oldalsztender hiányát. Álló helyzetben, középsztenderen is jól mutat, de ezt a formát kötelező lenne a belvárosi kávézó előtt hanyagul oldaltámaszra vágni. Ha te is így gondolod, van megoldás, de az egy kis munkádba és pénzedbe fog kerülni: az opcionális sztender helyén elgyengített műanyag idomot neked kell kivágnod… Annak ellenére, hogy sportrobogóról beszélünk – tehát a megjelenés egyértelműen fontosabb a csomagtartó méreténél – praktikusnak mondható a vas. Igaz, eléggé “sportos” méretű az ülés alatti hely, de egy nyitott, robogós bukót még pont elnyel. Apró kellemetlenség, hogy az olajat nem az ülés alatt kell beleönteni, hanem ehhez a művelethez meg kell válni az első idomtól.

A kis rekesz nem zárható, zárt bukó már nem fér be az ülés alá. A szatyortartó okosan az idomba simul, ha nincs rá szükség

A kesztyűtartó elmaradt, mint a borravaló, kapunk viszont egy ötletes kis rekeszt az ülés elejében. Nekem elsőre a hamutartó jutott róla eszembe, kocsmába járós motornak befogott SR-ek esetében lehet hogy szerepet kap… Van egy ügyes szatyorakasztó-fülünk is, viszont a Teszkós szatyor már nem fér el rendesen az idomok formája miatt. Érdekes megoldás, hogy ennek a műanyagelemnek a szélén kapott helyet a sisaktartó zárja: nyilván így könnyebb volt kivitelezni a tervezőknek, nem csak úgy heccből szerelték oda – bár az olaszoknál még ez sem lehetetlen. Ha nagyon akarunk, a lábunk közötti zárható “szervízalagútban” még csempészhetünk ezt-azt, és itt találhatjuk a gyári szerszámokat is. Azt hiszem, ennél sokkal több rakodóhelyet nem várhatunk el egy sportrobogótól, akinek pedig ez sem elég, megrendelheti az opcionális (28 vagy 32 literes) csomagtartó dobozt – meg hozzá a konzolt. Viszont az elsődleges célcsoport, vagyis a tinédzserek biztos nem Aldiba járásra könyörgik ki a szüleiktől az SR50-est ballagásra – nekik már csak hab a tortán, hogy van hova bedobni a matek füzetet, korrepetálásra menet. De tényleg csak nekik való ez a robogó?

A robogós sisak elfér, de nincs csomagtér-világítás és az olajat sem ide kell tölteni

A válasz egyértelműen nem. Az imént említett topcase-ekkel, esetleg a szintén extraként rendelhető magas szélvédővel kiváló futármotor varázsolható az Apriliából. Látni is pár pizzás SR-t az utakon, de sajnos Magyarországon még nem ez a jellemző. A motorozással ismerkedő fiatalságon és a robogót munkaeszközként használók mellett mindenkinek megfelelhet ez a vas. Mindenkinek, aki szeret gyorsan – és élvezetesen – eljutni A-ból B-be, aki problémamentesen motorozna, akinek bejön a robogózás varázsa, aki szereti a sportos megjelenést, vagy aki pont Max Biaggi fan – korra és nemre való tekintet nélkül. Sokan bele sem gondolnak, mennyi pénzt és időt spórolnának, ha egy ilyen géppel járnának, például dolgozni. Ráadásul ennek a replika fényezésnek még tekintélye is van a forgalomban, tehát könnyen észrevesznek, ami valljuk be, egy robogó esetében nem hátrány. Szóval nem csak középiskolás suhancok játékszere az SR50R, de az is igaz, hogy hozzájuk passzol a legjobban: ők tényleg királynak érezhetik magukat a nyergében – vagy épp Max Biagginak. Ha szeretnél egyet magadnak ebből a gyönyörű kis ékszerből, nem árt sietned, mivel limitált szériáról van szó. Akinek pedig áll már egy a garázsban, az nagyon szerencsés, mert nem túlzás azt állítani, hogy a világ egyik legjobb 50-esét tudhatja magáénak. Úgy is mondhatnám, hogy Max Biaggi, négyszeres 250-es gyorsaságimotoros világelsőhöz hasonlóan az Aprilia SR50R is világbajnok – csak az 50-esek között…

Versenyreplika, versenykörnyezetben

Az SR mellett az RS-ekből is készült Biaggi-replika

Aprilia SR50R (LC) Max Biaggi Replica

Technikai információk:

Motor: Egyhengeres, kétütemű, vízhűtéses, furat és löket: 40mm x 39,3mm, gyújtás: elektronikus, lökettérfogat: 49ccm
Váltó: Fokozatmentes automata szíjhajtás
Fékek: Elöl/hátul 190mm-es tárcsafék
Kerekek: Elöl/hátul: 130/60×13
Rugóút: Elöl/hátul: 90mm/70mm
Üzemanyagellátás: karburátor
Üzemanyagtank: 7l
Ülésmagasság: 820mm
Tengelytáv: 1290mm
Száraz tömeg: 103kg
Akciós ár:  549 900 Ft