A legembertpróbálóbb sportág a technikai sportok közül a motoros triál. A versenyeken nem csak egy mázsa egyensúlyérzéknek kell lenni a tarsolyban, hanem nagyon komoly agymunkának is.
A pályára, legyen az akár szabadtéri (outdoor), akár fedett pályás (indoor) folyamatosan összpontosítani kell, muszáj centire érezni a motort és kitűnően kezelni a gáz/fék arányt, hiszen olykor métereket kell helyből felugrani, sziklafalakra, tereptárgyakra, pontról pontra haladva lábletétel nélkül.
A futamok előtt a versenyzők ugyanúgy mint a raliversenyzők bejárják a pályát és fejben itenert (az útvonal minden részletét és jellemzőjét tartalmazó listát) írnak, megtervezve a legideálisabb nyomvonalat.
Természetesen mindegyik pályának megvannak a maga nehézségei. A terepen bármin és bármire fel kell ugraniuk és egyensúlyozniuk, legyen az sziklafal, traktor, kidőlt fa – a fedett pályán viszont mivel kisebb a tér, zsúfoltabban helyezik el a pályaelemeket.
Ezeket a versenyeket speciális triál motorokkal nyomják le a versenyzők, vékony vázzal, megbízható erőművel és könnyű súllyal, ami kb 60-70 kg. Természetesen így sincs könnyű dolguk, de egy VB vagy egy NB címért meg kell dolgozni. :)