Tüzes szerető – MV Agusta Rivale ABS teszt

Figyelem a cikk a tesztelt motorkerékpár hangjával indul. Lejjebb kikapcsolható a hang, ha nem szeretnétek ezt a gyönyörű háromhengeres muzsikát hallani!

Amíg szép csendben a legújabb Turismo Veloce tesztmotor jár körbe az újságíróknál, addig én megkaparintottam egy 6000 kilométert futott nem a legújabb, de annál élvezetesebb háromhengerest a legkisebb olasz gyár kínálatából. Ez bizony a Rivale, amelyet nagyon sokan nem tudnak hová tenni, mivel úgy néz ki, mint egy supermoto, de mégis háromhengeres 800-as blokk működik benne, (úristen, de még, hogy…) 125 lóerős változatban.

Már régóta személyes kedvencem ez a típus, tavasszal már volt nálam egy ABS nélküli változat, de most itt egy ABS-es, amihez végre sikerült hozzájutnom. Nagyon kíváncsi voltam erre is, nem azért, mert nekem mindenáron ABS kellene, hanem mert a blokkolásgátló nélküli változat nagyon-nagyon profi vezetőt kíván. Azon nem lehet hibázni, mert annyira könnyű a hátulja, hogy hátsó fékkel szinte alig lehet korrigálni valamit, ha besokallsz egy kanyarba. Egyből pattogott a hátulja és ha ez épp jobbkanyarban volt, akkor egyből mentem át a szembejövő sávba. Na ez most nincs az ABS-es verzión, ami erre a típusra kötelező lenne. Az újakon már mindegyiken van de az első 2013-as és 14-es modellekre még nem rakták rá szériában.

A merész formaterv a torinói design iskolában készült. Azért a széria gép a tanulmánytól eléggé eltér, de szerintem így még szebb is.

Ilyen lett szériában

Az, hogy az MV Agusták a nyers erőt és a brutalitás képviselik az nem kérdés és jól is van ez így. Már az első pillanatban ahogy ráülsz érzed ezt és ha jobban megnézed a gépet, akkor azt látod, hogy bizony a kidolgozás is első osztályú. Nem találni rajtuk egyetlen olyan részletet sem, amelyre azt mondhatnánk, hogy csúnya, vagy gagyi… Egy prémium márkától ezt is várja az ember, az igaz, de, hogy ezt meg is kapja amikor hazavisz egyet, az már csak hab a tortán.

Gyönyörűen domborított részletek

Leülsz mellé a garázsban és csak nézegeted, nézegeted… Aztán miután jól kinézegetted magad ráülsz és olyat motorozol vele, hogy el sem hiszed. Ezeken a gépeken minden a gyorsaságról szól. Hogyan tudnál a kedvenc szerpentineden, vagy pályádon még gyorsabb lenni? Csak venned kell egyet az MV Agusta Budapestnél, vagy ha csak használtra futja az is jó, mert sajnos mivel kevesen ismerik a márkát, így a használtaknak az ára a béka feneke alatt van. Simán ki lehet fogni pár ezer kilométeres használt MV Agustát az újkori ár feléért, pedig nem rosszak.
A közhiedelemmel ellentétben van hozzájuk alkatrész és szerviz is mostantól az új importőrnek köszönhetően, aki azért lett importőr, mert a szívén viseli az MV sorsát és nem azért mert hatalmas üzlet lenne ennek a pár darabnak az eladása itthon.

Tre Pistoni

De visszatérve ehhez a konkrét típushoz, nem véletlen készült el ez a forma. Giovanni Castiglioni az MV gyár feje, -aki most húzza ki a csávából épp a céget- álmodta meg ez a formát, az Ő elképzelései szerint építették meg. Giovanni ha elmegy motorozni Varese környékén teszi ezt, ahol rengeteg a szűk kacskaringós utacska a hegyekben. Ez a gép ilyen kanyargós útra készült, ahol nagyon gyors irányváltásokra és nagy kanyarsebességre van szükség. A magas építés pedig azért van, hogy kényelmesen ülj rajta. Elsőre fura az üléspozíció, de hamar meg lehet szokni, azt, hogy szinte a tankon ülsz és nincs előtted semmi. Az LCD műszerfalból csak akkor látsz valamit, ha lefelé pillantasz, egyébként minden az érzékekről és az útról szól ezen a gépen.

Mindent tud a kijelző amit egy XXI. századi motortól várnánk

Az LCD panel egyébként nagyon sok információt mutat. Kiírja az aktuális váltófokozatot, a sebességet, a motorbeállítást, a fordulatszámot, a vízhőfokot, a kipörgésgátló és az ABS beállításait is. Természetesen az időt is tudja és ha a baloldali kormánykapcsolóval belépünk a menübe, akkor a köridőmérőt is elő tudjuk csalogatni belőle, az egyéb beállítások mellett. Sőt menet közben még maximális sebességet is be lehet állítani, így ha lakott területre érnél, egy gombnyomásra biztonságba rakhatod magad a traffipaxok ellen.

Három az egybe SC-Project a hangélményért…

A kipörgésgátló 8 fokozatban elérhető, amire ezen a gépen szükség is volt, mivel még a 2013-as gyártású gyári Pirelli Diablo gumik voltak alig megkopva a gépen. Ezen a gépen is jól kijött, hogy milyen fontos a gumi évjárata. Ez a Pirelli már annyira kemény volt, hogy a háromhengeres gép nyomatékát már nem tudta átvinni az útra és folyamatosan kipörgött még 3-as kipörgésgátló beállítással is, ha hirtelen nagyobb gázt adtam. De hát ezért vannak ezek az elektronikai segítségek, hogy a vezető hülyeségeit kordában tartsák. A kipörgésgátló egyébként nagyon finoman, puhán avatkozik be és a Brembo fékhez illesztett 9 csatornás Bosch ABS is szinte észrevétlenül teszi a dolgát. Nem úgy mint versenypályán, ahol egy ágaskodó megvadult musztángra hasonlít leginkább, annyira nehéz a földön tartani az elejét. :)

Ha az ABS be van kapcsolva, akkor a Bosch rendszer egyébként a hátsó kereket sem engedi elemelkedni, így optimális fékerőt lehet a talajra juttatni. Ha stoppiezni szeretnél ki kell kapcsolni a rendszert.

Tavaly Kunmadarasra is beneveztünk egy ilyennel és Tomi ott jegyezte meg, hogy “Olyan a Rivale, mint a tüzes szerető: hiába teszed a párnát a fejére, attól még hangos marad…”

Ha tapadás van, minden van, tartja a motoros mondás, ami ebben az esetben is fokozottan igaz. Jó tapadós gumi kell rá és akkor minden pillanatát lehet élvezni utcán is.
Természetesen a futómű is megbirkózik az utcai körülményekkel, de még a versenypályával is. A feszesre hangolt első 43mm-es Marzocchi teleszkóp és a hátsó Sachs rugóstag nagyon közvetlen visszajelzéseket és hatalmas kanyarsebességet biztosít. A rugóút elöl 150, hátul 130mm, amire igazából nincs szükség, de baromi jó érzés ilyen magasan ülni.

MV – Marzocchi

Az ülésmagasság 881 mm amely elég magas, így apró vezetőknek borítékolható, hogy nem ér le a lába. Az ülés tömése kényelmes, egyedül engem az az ív zavart benne, amitől minden féktávon előre csúsztam, miközben próbáltam volna jobban a hátsó kereket terhelni. Ha az enyém lenne, kapna egy teljesen vízszintes ülést, amelyen oda ülnék, ahová csak akarok az tuti.

Az ülésbe épített ív korlátozza egy kicsit a mozgást a gépen. Jobb lenne nekem teljesen vízszintes ülőfelület, arról nem is beszélve, hogy az utas is lejtőn ül

A több mint 80 centi széles kormánnyal nagyon könnyen irányítható, viszont a gyári tükrök ennél a típusnál a kormány végére vannak szerelve, amely a városi közlekedést nem könnyíti meg. Szerencsére ezen a gépen, már rendes indexes Rizoma tükrök voltak, amelyek nem zavartak semmiben és jól is lehetett bennük hátrafelé pillantani.

A Puig plexi is jótékony hatással volt a menetszél elterelésére, ami ugye egy Naked motornál másodlagos, de azért nem árt ha van ilyen is a gépen.

A fény csodákra képes egy csodaszép motoron

A szárazon 178 kg-os motort 125 lóerős és 84 Nm nyomatékú saját fejlesztésű 800 ccm-es motorblokk mozgatja. A háromhengeresekre jellemző alul is nyomatékos és felül is erős karakterisztikával, amely mostanában a kedvencem és próbálok is rábeszélni mindenkit. Szerencsére már a Yamaha és a Triumph is gyárt ilyen motorblokkokat, azok sem rosszak, de az MV mindent visz ezzel a nyolcszázassal. 110, 125, 140 és 150 lóerős változatokban gyártják, attól függően, hogy melyik típusba építik épp be. Fogyasztása nem épp takarékos 7 liter alá elég nehéz leszorítani. A tankja 13 literes, ezért kb 150km körüli hatótávolságra van lehetőség.

A baloldali kapcsolóval lehet a menüben lépkedni és a funkciókat kiválasztani

Jobb oldalról az indítógombbal vezérelhető a gyújtástérkép is háromféle módban

A blokkon belül kazettás váltó kapott helyet, amelyet egyben ki lehetne szedni blokkmegbontás nélkül egy esetleges áttételcseréhez. Ez fontos szempont versenypályán, de utcára teljesen felesleges. Viszont olyan finom gyorsváltó működteti ezt amit eddig csak MV Agustákon tapasztaltam. Igaz ezen a típuson még csak a fölfelé váltást segíti az elektronika, de az is zseniális.

Főleg az SC-Project kipufogóval amit rátettem erre a tesztre. Gyönyörűen belepuffan, minden egyes váltásnál. Minden motoros aki megállt mellettem meg is jegyezte, hogy milyen gyönyörű a hangja. Amit a teszt olvasása közben hallasz az egy 5 perces kis részlet a koncertből, amit folyamatosan élvezhetsz, ha SC-Project kéményt teszel a gépre!

A használt mivoltát és a nem túl gondos előző tulajt mindössze csak az mutatta ennek a gépnek, hogy a baloldalon az egyik idom el volt repedve. Sajnos sokat állt télen a szabadban is, ezért a gyújtáskapcsolót be kellett fújnom WD40-el, mert a kulcs nagyon nehezen járt ki-be rajta, illetve a tanksapkát is nehezebb volt visszazárni. Ezeket leszámítva pont olyan volt, mint az új Rivale EAS amely az üzletünkben várja a gazdáját.

A TesztMotort köszi a Karasnának!

Már oda is rajzolt a nap a képre. Sisak a fejemen, már csak a névre írás lenne a következő lépés

Összességében minden porcikája tetszik a Rivale-nak, komoly birtoklási vágy lépett fel bennem, amit nagyon ritkán érzek mostanában, úgyhogy már ajánlatot is tettem erre a gépre. :)

Szurkoljatok, hogy beállíthassuk tartós tesztre is.

Gyári film is készült róla: