Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Mr. Népszerű – Suzuki V-Strom650 teszt

A DL650-es Suzuki olyan népszerűségnek örvend manapság, mint korábban az SV650. KT utánanézett, mi az oka ennek…

Közzétéve

ekkor

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Ha létezik mostanában abszolút bestseller modell, akkor az a méltán (el)ismert DL650-es. A tavalyi évben (is) a kisebbik V-Strom végzett a nagymotor-eladások abszolút rangsorában az élen hazánkban, és idén is jó esély mutatkozik erre – sokatmondó, hogy a legnagyobb ellenfele (évről évre) a BMW nagy GS-e!

Jót tett a 650-esnek, hogy már DL1000-es dizájnban tündököl

A siker nem véletlen: hihetetlen kényelmének, könnyű kezelhetőségének, sokoldalúságának és „telitalálatos” V2-es blokkjának köszönhető, utóbbi egyszerre megbízható és gazdaságos. A 2004-ben debütált túraenduró 2012-re és legutóbb 2017-re teljesen megújult, a külseje például könnyen összetéveszthetővé teszi – a szintén felfrissült – 1000-es verzióval. Ennek köszönhetően prémiummotorosabb benyomását kelt az új ‘Strom, ha lehet ilyet mondani.

Mint minden rendes túraenduró, mindenféle háttérrel (mindenféle környezetben) jól mutat

A látványosabb külső mellé gazdagabb felszereltség is jár: kapott kikapcsolható – és két fokozatban állítható – kipörgésgátlót, elindulást segítő rendszert (szinte lehetetlen lefulladni vele), könnyű indítást (már a Suzukihoz sem kell a kuplung) és az „okosabb” műszerfal is az ezres nagytesóról érkezett.

Ebből a vezetői környezetből a kényelem és harmónia sugárzik… Az alapverzióhoz még nem jár kézvédő

A Euro4-es előírások miatt a világ egyik legjobban sikerült motorkerékpár blokkjába is bele kellett nyúlniuk a mérnököknek: az alsó és középső fordulatszám-tartományban is erősebb lett úgy, hogy megtartotta jellegzetes „selymességét”. Mivel az azóta legendává avanzsált SV650-est is ezzel a – vagy nagyon hasonlóan jó – blokkal szerelték, szinte meg is válaszoltam a címben feltett kérdést.

Magyarország legnépszerűbb motorkerékpár típusa, hátulról

A túrázni és mindennapos használatra is elég, 71 lóerős teljesítmény könnyen kiaknázható, ráadásul a finoman járó kéthengeres túratempóban beéri négy és fél literrel. Tényleg egy mérnöki teljesítmény ez az erőforrás! A váltó nemkülönben: suzukis, a szó legjobb értelmében! Vajpuha és ‘pontosan’ tudja, mi a dolga!

Új gombok: innen kapcsolható a kipörgésgátló; TC nélkül ma már nem lehet motort eladni, nem mintha a DL650 rászorulna

Vásárlói visszajelzések alapján eszközöltek pár változtatást, például a karcsúbb tankkal párosított ergonomikusabb vezető- és utasülést. A nyeregbe pattanva valóban könnyedebbnek érezni a legújabb V-Stromot, gyerekjáték a vezetése: olyan érzést nyújt, mintha világéletünkben ezzel a motorral gyűjtöttük volna a kilométereket. Ez a legutóbbi randevúnk alkalmával is teljesen egyértelmű volt: mindig hatalmába kerít az új DL650-en ez a “hazaértem”-érzés, pedig nem tartom magam túraendurósnak.

Van 12 V-os csatlakozó, de a plexi csak (imbusz)kulccsal állítható…

Teljesen magától értetődő minden, legyen szó a – szintén ergonomikusabb működtetésű – kezelőszervekről vagy a műszerfalról egy szempillantás alatt leolvasott információkról. A váltó mellett a kuplung is vajpuha, a futómű pedig érzésre feszesebb lett az ezt megelőző „cicaszemű” szériáénál. Érdekes, hogy ezen az újon már nem állítható a villa előfeszítése, de komolyan mondom, hogy semmi szükség sincs rá. Valószínűleg ezt a gyártó is tudta, és nem adta meg a vásárlók 1%-ának a tekergetés örömét – mert ennyi tulajt zavarhat. Kábé ugyanaz az arány, mint a túraendurót terepen is használók száma – ők egy fokkal jobban járnak az XT kivitellel:

Mivel tud többet az XT-verzió?

A divatos és hasznos küllős kerekek jelentik a legfőbb extrát. A hangsúly az előbbin van: a fűzött felnik sokkal inkább felelnek meg a trendnek, tehát képviselnek divatot, mintsem valódi terepképességeket. Persze biztosan rugalmasabbak, mint az öntött felnik, cserébe sérülékenyebbek és nehezebb tisztán tartani őket. Hazudnék, ha azt mondanám, érzem a különbséget az alap DL és az XT között – de hát nem is születtem Stefan Evertsnek. Érdekes, hogy a Suzuki megvette (vagy fogalmazzunk finomabban, leigazolta) a yamahások tereplegendáját az új ‘Strom kifejlesztéséhez, és a számok tükrében kiváló munkát végzett! A kissé konzervatív színpalettát feldobó sárga fényezés (arany felnikkel!) állítólag az ő ötlete volt – ebből kelt el a legtöbb.

A kerekeken és némi grafikai eltérésen kívül kapott még kézvédőt és szintén műanyag blokkvédőt is az XT, de ezek termesztésen megvásárolhatók az alapmodellre is. Mindezekért eddig 150 ezer forintot számoltak fel a Suzukinál, de állítólag több lesz a felár, mert ennyiért mindenkinek az XT kellett, és nem fogyott jól a sima – aminek egyébként szintén nem csúnya a kereke, a dizájnt az ezres nagy testvértől örökölte.

…a hátsó rugóstag előfeszítését (utashoz és csomagokhoz) viszont szerszám nélkül is tekergethetjük

A fékrendszert elkerülte a fejlesztés, nem lett erősebb, cserébe a friss (tovább)fejlesztésű blokkolásgátló érezhetően finomabban intézi a dolgokat, mint a Suzuki kezdeti ABS rendszerei. Fék-fronton a már emlegetett – bizonyos kontextusban elődmodellnek is tekinthető – SV650-et egyébként nem kerüli el az innováció szele! Még akkor sem, ha ehhez egy jól ismert – sokat látott – alkatrészt poroltak le, méghozzá a legendásnak tartott szívlámpás GSX-R-eken vagy éppen SV1000-esről ismerős Tokico nyergeket csavarozzák majd az L9-es (2019) SV-kre.

Kétszemélyes motor: teljes értékű hátsó ülés és kapaszkodó, alacsony lábtartó

A kis DL legnagyobb varázsa továbbra is a sokoldalúsága. A hétfő reggeli munkába menéstől a vasárnap esti levezetésig tökéletes társ, legyen szó vidékről vagy városról, aszfaltról vagy könnyű terepről. A Suzuki egészen pontosan mindennapos ingázásra, kanyargós vidéki utakra, kényelmes kétszemélyes motorozásra és hosszabb autópálya szakaszokra ajánlja.

Iszonyatosan könnyen kezelhető, minden magától értetődő

Utóbbi kettő az ezressel kellemesebb lehet, de a 650-es, mint csomag, egyszerűen verhetetlen: 2.399.000 forintért többet ma nem lehet kapni. Mást igen, de többet nem. Ráadásul a nem kevés vásárló elégedett is: saját bevallásuk (visszajelzéseik) szerint azt kapták, amit vártak – sokszor kicsit többet is, néha kicsit kevesebbet. Panasz egyedül a hátsó rugóstagot és az első féket érte: mindkettő képes elérni (megközelíteni) a határait forszírozott – és felpakolt – használat mellett. Egyesek több motorerőt is el tudnának képzelni, bár véleményem szerint a konstrukciót Evertsen kívül nem sokan képesek kimotorozni.

Sport Adventure Tourer – jelentsen ez akármit is.

A lényeg, hogy a fenti aggályokat felvetőket a V-Strom1000 abszolút kielégítheti, mert ugyanazt a DL-fílinget kapják, kissé “izmosabb” formában, minden tekintetben (lásd a lenti keretest!). A V-Strom650 tulaj egyébként is DL1000-esre cserél, ha cserél – vagy éppen egy újabb DL650-esre! Ez utóbbi mindent elmond.

Mivel tud többet az ezres?

Szemre nem tűnik “másfélmillió forintosnak” a különbség a 650-es és az 1000-es változat között (3,8 millió a DL1000 induló ára), de ha az egyen-dizájn mögé nézünk, bizony megmagyarázható a felár, amiből egy V-Strom250-re is majdnem futná. A nagyobb (erősebb) blokk önmagában nem magyarázná meg a differenciát, de teljesen más a váz, a futómű és a fékek is, melyek furcsa módon érzésre jobban érzékelhetőek, mint szemre (fordítva szokott ez lenni). A futómű érezhetően több tartalékkal (és állítási lehetőséggel) bír, mint a 650-esé, és az első fék is jóval erősebb rajta.

Az ezres változat varázsát egy egyszerű példával el tudom mondani: amikor először mentem az új V-Strom1000-essel a városban, simán elhittem volna, hogy a 650-es DL-en ülök – olyan könnyen kezelhető. Aztán a nulláson hamar kiderült, hogy ez az ezres, annak minden – fentebb taglalt – előnyével együtt, és annak minden hátránya nélkül! Alig-alig nehézkesebb, de érezhetően több van benne. Az iskolapélda szerint kétszemélyes és/vagy feldobozolt utazásokhoz az Alpokba felfelé ez a jobb, meg autópályára is. Minden mást megold a 650-es is, olyannyira, hogy az ár/érték aránya még mindig a kisebbnek jobb – de ez nem csoda, mert abban a mutatóban köztudottan verhetetlen.

 

Számos gyári kiegészítővel tehető egyedibbé: a kis képen bukócső, műanyag haspáncél, matrica-szett és felnicsík is látható

Egy minőségi sportdobbal “mindennapos élménymotor” varázsolható belőle

A műszerfal egy szempillantást alatt leolvasható, fogyasztást is mér, fokozatot is mutat

TM Ítélet: A V-Stromot továbbra is nehéz megszorongatni, “ennyiért többet nem kapni”. Olyan könnyen motorozható és kényelmes, hogy (tényleg)sokaknak ez a legjobb megoldás. Alacsony fenntartási költségei tovább növelik a használati értékét, de egyéb közhelyek helyett elég az hozzá, hogy manapság nem véletlenül Magyarország legnépszerűbb motorkerékpárja.

Ezzel akár a világ végére is… – gondolja a mindenkori Strom-rider

– technikai információk a Suzuki weboldalán

 

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD

Trending