Moto Guzzi – egy olasz legenda – első rész

Az első világháborúban Carlo Guzzi technikus, Giorgio Parodi hajótulajdonos és Giovanni Ravelli motorversenyző és pilóta elhatározták, hogy építenek egy motorkerékpárt. Sajnálatos módon Ravelli egy tesztrepülés alkalmával életet vesztette, így társai az 1920-ban elkészült prototípust – rá emlékezve – „G.P.” jelzéssel mutatták be, s a gép logója egy sast ábrázolt.

Az első szériamotor 1921-ben gördült ki a mandellói műhelyből. A szériagyártásban Carlo Guzzi évtizedekig azt a filozófiát követte, amely szerint egyszerű és teherbíró motorokat kell építeni. A versenysportban egyedi konstrukciókat használt: kettős felsővezérlésű négyszelepes motorokat, 120 fokos hengerszögű V-motorokat, soros elrendezésű három- és négyhengereseket, végül pedig 1956-ban egy nyolchengeres V-motort.

A motorkerékpárok piacának nehézségei persze nem kímélték a Moto Guzzit sem, a cég 50%-ban az állam tulajdona lett. A hatvanas évek közepén az első nagy hengerűrtartalmú V-motorral készült széria jelentette a Guzzi motorokra vonatkozó, máig is érvényes elképzelések alapkövét. A kaliforniai autópálya-rendőrségnek évek óta szállított konstrukcióból született meg a California-modellsorozat.

A fellendülés első jeleit tapasztalva az olasz származású argentin üzletember, Alejandro di Tomaso 1972-ben megvásárolta a céget. Időközben aztán az új modellsorozatoknak fel kellett venniük a harcot az agresszíven terjeszkedő japán konkurenciával. A Tomaso Konszern szétesése után az Aprilia vásárolta meg a Guzzit, amely most a Piaggo Konszernhez tartozik.

Modell: Normale
Gyártási év: 1921
Teljesítmény: 8 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: felsővezérlésű, fekvőhengeres, négyütemű, egyhengeres

• Moto Guzzi Normale
  Az első szériamotorokkal Carlo Guzzi azt a célt tűzte maga elé, hogy teherbíró és gazdaságos gépeket gyártson, amelyekkel nem fordulnak elő az akkori időkben tipikusnak tekintett műszaki hibák. Ezt kétségtelenül sikerült elérnie: gyártási koncepciója több mint fél évszázada érvényben van, s az egyik nagy lendkerekes, fekvőhengeres konstrukciót még a hetvenes években is gyártotta a mandellói üzem. Más cégek gyártmányaitól eltérően a Normale motorblokkját összeépítették a sebváltóházzal. A háromfokozatú váltó kapcsolója a tank jobb oldalán helyezkedett el. A Normale 1924-ig szerepelt a gyártási listán, de az akkor viszonyok között optimálisnak tekintett alapformát számtalanszor megújították, s a későbbi modellsorozatokban egészen a harmincas évekig felhasználták.

Modell: C2V
Gyártási év: 1923
Teljesítmény: 17 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi C2V
  A C2V sportváltozatát mindenekelőtt az új hengerfej, a tuningolt motor, s a nagyobb keréktávolságú új váz különbözteti meg a Normale modelltől. A javítások eredményeként a Corsa Due Valvole csúcssebessége 120 km/óra lett. Amikor a húszas évek közepén a konkurencia már kezdte kiszorítani a piacról, a Guzzi mérnökei megalkották a C4V modellt, négyszelepes hengerfejjel.

Modell: Quattro Valvoe
Gyártási év: 1924
Teljesítmény: 22 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi C4V
  A C4V –azaz a Quattro Valvoe – 1924-ben a Moto Guzzi első Grand Prix-gépe volt. A modelljel első betűje a „C” arra utal, hogy versenymotorról van szó, a „4V” pedig a négyszelepes hengerfejet jelenti. A 130 kg önsúlyú motor csúcssebessége 150 km/óra, ebben a kategóriában más motor nem volt képes hasonló teljesítményre.

Modell: 500 S
Gyártási év: 1929
Teljesítmény: 18 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi 500 S
  Az 500 S is négyszelepes egyhengeres motorral készült, amely ebben a modellben 18 LE teljesítményt nyújtott. A csaknem kényelmes utazást az első trapézvilla és két centrális rugó biztosította. A 130 kg önsúlyú motorkerékpár 100 km/óra csúcssebességre volt képes.

Modell: GT Norge
Gyártási év: 1928
Teljesítmény: 18 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi GT Norge
  A „Norge” jelzés egy északi sarkkörön rendezett versenyre emlékeztet, amelynek Carlo Guzzi és testvére Giuseppe Guzzi is résztvevője volt. A konstrukció egyik nagy előnyét az utazási komfort folyamatos javítása jelentette. Bár ezekben az években még a torzió-szilárdságot és a hátsó tengelynél történő felfüggesztést összeegyezhetetlennek tartották, a Guzzi mégis talált megoldást: a váz első részében sikerült négy rugónak helyet szorítani.

Modell: Bicilindrica
Gyártási év: 1935
Teljesítmény: 44 LE
Lökettérfogat: 493 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi Bicilindrica
  A sikeresen szereplő 250-es egyhengeres versenygépet továbbfejlesztve alakította ki Guzzi 1933-ban ezt az 500 cm3-est, széles hengerszögű V-motorral. A szokatlan 120 fokos hengerszögre a gyújtási sorrend és az abból eredő forgatónyomaték-veszteség miatt volt szükség. Ez az első versenygép, amit hátsó rugózással építettek. A modell 1935-ben a Tourist Trophy-versenyen győztes lett.

Modell: Condor
Gyártási év: 1941
Teljesítmény: 28 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi Condor
  A Condorral a Guzzi gyár egy olyan szériában gyártott versenygépet hozott a harmincas évek végén a piacra, amely már a futószalagról frissen lekerülve komoly esélyekkel állhatott rajthoz a különböző versenyeken. Az éppen hogy csak 500 cm3-es motorkerékpár jelzése kezdetben GTCL volt, aztán a madárvilágból származó fantázianév jobbnak bizonyult. A versenygép műszakilag a GTV túramodellen alapult, majd magnézium és alumínium elemek felhasználásával sikerült a gép önsúlyát 140 kilóra leszorítani. A világítással felszerelt versenygépek közül néhányat Mussolini kísérőmotorként használt.

Modell: G.T.V.
Gyártási év: 1945
Teljesítmény: 19 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: fekvőhengeres, felülvezérelt, négyütemű egyhengeres

• Moto Guzzi G.T.V.
  A V-széria felülvezérelt motorjainak négy fokozatú sebváltóval kombinált változatát 1933-tól építették, s komoly fordulatot hozott a Guzzi gyártási programjában, mivel mind a menetteljesítményt, mind pedig a formát tekintve új korszak kezdetét jelentette. Ez volt az első motorkerékpár, amelyet a megrendelő kívánságára hátsó rugózással készítettek. A konstrukció motorja – a kisebb fejlesztésektől eltekintve – 30 évig szerepelt a Guzzi programjában, túragépekbe, oldalkocsis motorkerékpárokba, illetve a G.T.C. sportmotorba építve.

Modell: Motoleggera 65
Gyártási év: 1946
Teljesítmény: 2 LE
Lökettérfogat: 64 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi Motoleggera
  Az olyan könnyű motorkerékpárok mint a Motoleggera, lényeges elemei voltak a háború utáni Olaszország motorizációjának. Az egyszerű felépítés és az üzembiztonság, valamint a márka versenysportban megalapozott tekintélye vezetett oda, hogy a Motoleggera a legnagyobb számban értékesített motorkerékpárok egyike lett. A sikeres értékesítés eredményeként a modell ára 1946 és 1954 között csökkent. Az azonos elgondolások alapján épített Cardellino valamivel gazdagabb felszereltséggel készült.

Modell: Dondolino
Gyártási év: 1946
Teljesítmény: 33 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi Dondolino
  A háború előtti Condor-modell továbbfejlesztéséből született Dondolino (hintaszék) többek között új hátsó felfüggesztést kapott. A versenymotorokat gyártó részleg technikusai építették, s a vásárlók közül sokan hegyi versenyeken és távolsági körversenyeken vettek vele részt. Igazán nagyot azonban a Milánó-Taranto versenyen alakított, amelyen egymás után négyszer volt győztes. Céljától függően lámpával felszerelve, vagy anélkül lehetett megvásárolni.

Modell: Superalce
Gyártási év: 1946
Teljesítmény: 18,5 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi Superalce
  A Superalce a második világháborúban katonai célokra használt Alce továbbfejlesztett változata volt, amely a V-szériából származó motorral működött. Egy- vagy kétüléses, illetve oldalkocsis változatban készült, a katonaság és a csendőrség járműve volt. Különlegessége: a motor melletti kerékkel állítható hátsó rugózás. A Superalce 1946-tól 1957-ig szerepelt a gyártási programban.

Modell: Airone
Gyártási év: 1949
Teljesítmény: 9,5 LE
Lökettérfogat: 246 cm3
Motortípus: felülvezérelt, fekvőhengeres, négyütemű egyhengeres

• Moto Guzzi Airone
  1939-ben került piacra először a P.E. továbbfejlesztett utódjaként. 1940-ben az Airone (kócsag) új, hátsó rugózással épített vázat kapott. Olaszországban jó 15 évig saját osztályának a legjobban értékesített modellje volt, elsősorban azért, mert a sportos menettulajdonságok mellett a mindennapi használatra is tökéletesen megfelelt. A modellfejlesztés után már hidraulikusan csillapított rugózással alumínium hengerekkel és új hengerfejjel készült. Sportváltozata 1949-ben került piacra.

Modell: Galetto
Gyártási év: 1950
Teljesítmény: 6 LE
Lökettérfogat: 192 cm3
Motortípus: felülvezérelt, fekvőhengeres, négyütemű egyhengeres

• Moto Guzzi Galletto
  A Galletto (kiskakas) modellt maga Carlo Guzzi tervezte. A sikeres kísérlet (amelynek célja a nagykerekű motorkerékpár és a lábszárvédővel ellátott robogó előnyeinek összekapcsolása volt) 1950-ben a Galetto bemutatásával végződött. A vezető valóban kényelmes testhelyzetben ülhetett a motoron, viszonylag védett volt az időjárástól, s a járművet könnyen lehetett irányítani. A motor hengerűrtartalma kezdetben 160, később 175, végül 192 cm3 volt, a legutolsó változatot már önindítóval lehetett életre kelteni.

Modell: Falcone Sport
Gyártási év: 1950
Teljesítmény: 23 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi Falcone Sport
  A Falcone (sólyom) márkajelzés máig is a Guzzi fekvő egyhengeresének szinonimája. A modell jó teljesítménye és megbízható működése miatt az ötvenes években a legnépszerűbb Guzzi-motorkerékpár volt. 1953-tól túra- és sportváltozatban készült, a gépkocsik egyre terjeszkedő piaca azonban nehéz helyzetbe hozta. A Guzzi ennek ellenére 17 évig folyamatosan gyártotta elsősorban a különböző hatóságok kívánságára, amelyek csak 1967-ben kezdtek V7-est használni.

Modell: 350 Bialbero
Gyártási év: 1954
Teljesítmény: 37 LE
Lökettérfogat: 350 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi 350 Bialbero
  A modell a váztól a motorig teljesen új konstrukció. Egyes műszaki újdonságai máig is használatosak, mint pl. a kettős gyújtás, illetve a fémből készült rácsszerkezetű csőváz. Csúcssebessége elérte az óránkénti 220 km-t, s ez komoly sikereket hozott számára a nemzetközi versenyeken. A Bialbero a világbajnokságokon meghatározó szerepet kapott, 1957-ig minden alkalommal győztesként vonult le a versenypályáról.

Modell: Lodola 235
Gyártási év: 1956
Teljesítmény: 11 LE
Lökettérfogat: 235 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Moto Guzzi Lodola
  A Lodola (pacsirta) volt a Guzzi első egyhengeres konstrukciója, amelybe a gyár nem a fekvőhengeres motort építette. Az elgondolás szerint a népszerű 175 cm3-es géposztályban a konkurensek (pl. Mondial) által gyártott felülvezérelt sportmodellek vetélytársa lesz. Pénzügyi megfontolások alapján 1959-től a „normál” és túraváltozat felsőfekvésű lánchajtású bütyköstengelyét a 235 cm3-es Grand Tourismo változatban himbával és szelepzárral helyettesítették.

Forrás: 1000 motorkerékpár

– Az Adler története
– Az Aermacchi története
– Az AJS története
– Az Aprilia – és az olasz versenyszellem
– Ariel – tradíció és extravagancia
– AWO/Simson – szegényes egyhengeresek a háború utáni NDK-ból
– Benelli – egy legenda visszatér
– Betamotor – versenygépek Toscanából
– Bianchi – egy olasz úttörő a motorkerékpárok fejlesztésében
– Bimota – különlegességek Itáliából
– BMW – egy német sikertörténet – első rész
– BMW – egy német sikertörténet – második rész
– BMW – egy német sikertörténet – harmadik rész
– BMW – egy német sikertörténet – negyedik rész
– BMW – egy német sikertörténet –ötödik rész
– Brough Superior – mindenből a legjobbat
– BSA – a birminghami legnagyobbak
– Buell – amerikai sportgépek Harley-szívvel
– Bultaco – mindent a sportért
– Cagiva – a Castiglionik öröksége
– CCM – a Clews-féle versenygépek műhelye
– CZ – a cseh „népmotorok”
– DKW – a kis csoda
– Ducati – az olasz sportszellem – első rész
– Ducati – az olasz sportszellem – második rész
– FN – a belgák között a legnagyobb
– Gilera – világbajnokok Olaszországból
– Harley Davidson – egy amerikai legenda – első rész
– Harley-Davidson – egy amerikai legenda – második rész
– Harley-Davidson – egy amerikai legenda – harmadik rész
– Harley-Davidson – egy amerikai legenda – negyedik rész
– Henderson – négyhengeres monstrumok az USA-ból
– Hercules – a motorkerékpárok évszázados története Németországban
– Honda – aki két év alatt meghódította a világpiacot – első rész
– Honda – aki két év alatt meghódította a világpiacot – második rész
– Honda – aki két év alatt meghódította a világpiacot – harmadik rész
– Honda – aki két év alatt meghódította a világpiacot – negyedik, egyben utolsó rész
– Horex – az egyszemélyesek királynője
– Husaberg – svéd terepmotorok Ausztriából
– Husqvarna – a svéd terepmotor
– Hyosung – a koreai újonc
– Indian – Winnetou és Old Shatterhand nyomában
– Jawa – világraszóló mérnöki bravúr Csehországban
– Kawasaki – erőmű, két keréken – első rész
– Kawasaki – erőmű, két keréken – második rész
– Kawasaki – erőmű, két keréken – harmadik rész
– Kawasaki – erőmű, két keréken – negyedik rész
– Kreidler – a népszerű kismotorok gyára
– KTM – az osztrák motorkerékpárok története
– Laverda – a mezőgazdasági gépektől a motorkerékpárokig
– Maico – terepre született
– Matchless – sportmotorok klubtagoknak
– Mondial – a Honda tanítómestere
– Montesa – népszerű motorkerékpárok az Ibériai félszigeten
– Moto Morini – egy olasz családi vállalkozás