Miért mumus a biztonság szó?

Vannak esetek mikor csak a meghitt, csendes, festői tájon szeretnél átmotorozni, más esetekben valamiféle  útvesztőre vágysz, ami megkívánja hogy teszteld a képességeid. Ha tesztelgetni akarod hol van a saját és motorod határa vidd ki a pályára, de persze azzal sincs baj ha egy hangulatos, kihívásokkal teli utat választasz mindaddig, míg bizonyos óvintézkedéseket betartasz és elég képzett vagy rá hogy megtedd.

Mostanra már szerintem nem kell elmondanom, hogy az utca nem a saját személyes versenypályád. Míg a kerülőutak sok ismeretlen változóval korlátolnak és nem osztogatnak díjat a teljesítményért, OTT jelenik meg az a finom kis vonal hogy elég gyorsan menj hogy szórakoztató legyen, kihívást adjon, de mégsem annyira gyorsan, hogy ne tudd lereagálni és elkerülni az előre nem látható veszélyt.

Rögtönzés, sebesség, tempó.

Különleges érzést okoz, amit én csak akkor kapok meg amikor olyan új útra tévedek ahol technikásan kell vezetni és ahol csak magamra hagyatkozhatok bármi is történjen. Az ilyen utazás a képességeidről, a korlátaidról valamint a motorodról szól és arról, hogy mennyire vagy észnél ha bármi váratlan történik.

Nemrég költöztem egy új környékre és rengeteg szórakoztató utat fedeztem már fel, amik szinte csalogatnak, hogy kerülő úton menjek haza a munkából.

Az egyik nap láttam, hogy a tükörsima aszfalton akkora kátyú tátongott, mintha csak egy kisgyermek véletlenül szúrta volna át a térképet. Ijesztő volt. Ekkor eszembe jutott az a mondat, amikor Kirk kapitány így szól Mr. Sulu-hoz: „Ne görcsöljön, egyszerűen csak kényeztesse magát”. Így hát elengedtem magam.

Amellett hogy élveztem a dinamikus utat, tudatában voltam hogy nem ismerem jól, és egy extra biztonsági rátát adtam magamnak. (Ennek a sornak a margójára írhatom, hogy ma nem sok kellett, hogy egy éles kanyarban egy autó bedaráljon.) Az ilyen kanyarokat sosem szoktam elbagatellizálni, sosem rontottam el, soha még a felezővonalat sem léptem át. De mégis szélesebb íven futottam mint ahogy szándékoztam, s bár nem történt baj, tudtam hogy hatalmasat tévedtem. Tudomásul vettem a hibámat és folytattam az utam.

Néhány kilométernyire egy másik szűk kanyarban hirtelen megláttam egy rókát, ami pontosan azon a vonalon bámészkodott ahol szándékomban állt tovább haladni. Már messziről áthelyeztem a testsúlyom hogy a hirtelen sebességváltoztatással ne okozzak bajt, és átirányítottam a haladási útvonalamat, mikor azt látom, hogy a ravaszdi pont arra kezd futni, kapar mint az eszeveszett az aszfalton. Itt már nem hibázhattam, és pillanatok alatt kellett újra másfelé irányítanom a motorkerékpárt a puha bunda miatt, a satu szóba sem jöhetett. Elég helyem volt, jól kezeltem a szituációt.

Ezeket a pillanatokat eltekintve szórakoztató utam volt, amit hát persze hogy meg akarok ismételni (ha lehet ilyen malőrök nélkül), biztonságban hazaértem, ami valljuk be mindig melós bárhová indulsz.

Szóval a biztonságnak nem kell egy lenézendő szónak lennie amely kinyírja a szórakozást, hanem lehetőséget ad egy olyan egyensúly megteremtésére, amiben így egyszerre mindkettő szerepelhet és amitől igazán élvezetes a motoros élet.