Melyik a legjobb 125-ös robogó? Összehasonlító teszt

Nem csak az autózás világában figyelhető meg az ún. “downsizing” jelensége: egyre magasabb benzin- és fenntartási költségeink mellett igyekszünk a lehető legtöbbet spórolni a “kötelező közlekedés” során, ergo kisebb, gazdaságosabb motorokkal járunk. Ezt az igényt természetesen a gyártók is felismerték, és igyekeznek kiszolgálni az ízlésünket – megnéztük, melyiknek mennyire sikerült…

Pár évvel ezelőtt még az ezres sportmotorok tesztjei voltak a legkívánatosabbak, alig győztük – na jó, győztük – gyártani ezeket, de most, hogy a válság miatt a feje tetejére állt a világ… ezek a viszonylag olcsó és olcsón fenntartható nyolcadliteresek kerültek a vásárlók fókuszába, ezért nekünk most az a feladatunk, hogy ezekről alkossunk véleményt. Arról nem is beszélve, hogy a “B125” jogosítvány-kedvezmény miatt most egyre több ember számára elérhető ez a kategória.

Összehoztunk öt nyolcadliteres berregőt, amelyek közül négy a japán iskola mintáját követi, egy pedig egy igazi klasszikus, “az első”, amit már sokan utánoztak, több-kevesebb sikerrel. Természetesen Vespáról (LX125) van szó, aki komoly ellenfeleket kapott a távol-keleti konkurencia képviselőiben. Két Honda és két tartósteszt motor is szerepel ebben a tesztben: a PCX125-ös az egyik, amit már hosszabb ideje használok, a másik “szezonmotorba”, a Suzuki Sixteen-be pedig KT kollégám tekeri a kilométereket, még most is. A másik Honda az SH125, a sort pedig a Yamaha vadiúj fejlesztése, a Xenter125 zárja.  Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megjósolhatatlan volt a teszt végeredménye, de azért óvatosak voltunk az előítéleteinkkel, hiszen az ilyen összehasonlító teszteken mindig szoktak lenni meglepetések – és ez most sem volt másképp! Jöjjenek tehát az imént felsorolt versenyzők előnyei és hátrányai, hogy felállíthassunk egy végső sorrendet közöttük.

A lángnyelv nem gyári dekor: ez a Vespa a MOL Motoros Angyalok egyik idei járműve

Honda SH125 (939.000Ft, dobozzal)

Az SH legnagyobb előnye a 16 colos kerékméret. Ez nagyon jó, ha rossz úton haladunk, azonban a rövidke utánfutás és a meredek villaszög miatt lassú tempónál az álló kocsisorok között haladva elég bizonytalan érzést produkál. Olyan érzés, mintha lenne egy nehéz utas még hátul, akkor is, amikor nem ül ott senki. Nehéz vele az egyenest megcélozni még jó úton is, nemhogy ha van egy kis nyomvályú a lámpánál az aszfalton… Ez pedig hazánkban könnyen elképzelhető…

Ami még nem tetszett, az a behatárolt lábtartás. Ezen a Hondán – a PCX-szel szemben – nincs lehetőség a lábak előrenyújtására. Viszont ennyit a negatívumokról, a mérleg pozitív oldalán sokkal több a jobb dolog (lásd lent), mint a negatív oldalon a rossz. Vegyük például a fogyasztását, ami maximum három liter száz kilométerenként…

Ennek a Hondának is szép és informatív a műszerfala; a hátsó futóművel nincs baj

Ez a tárolóhely semmilyen sisaknak nem elég; ízléses, már-már autós az SH eleje

Honda PCX125 (738.000Ft)

Nem véletlenül fogtuk be tartóstesztre ezt a típust. Már a 2010-es tesztünknél kinéztem magamnak, hogy egyszer szeretnék egy ilyet. A külső is egyedi, nem az a szokványos robogós kinézet. Van benne egy kis csintalanság, kár, hogy a virsli gumijai rontanak az összképen. Sokkal vagányabb lenne 20-30 mm-rel szélesebb gumikkal.

Ahogy az egyik tartósteszt írásunkban is olvashattátok, nekem egyedül az ülésével volt bajom, amit gyorsan le is cseréltünk. Ebben a tesztben még az eredeti ülést hagytuk, hiszen így lehet megvásárolni a Honda szalonokban. Mivel Nagykovácsi és Budapest között ingázok vele, ezért a városon kívüli szakaszon gyakran teligázon utazom vele, ilyenkor 108 km/h a maximális sebesség – a fogyasztás pedig kicsivel 3 liter alatt tartható. Ha csak a városban járnék vele, akkor simán lemehetne 2,5 alá is.

A start-stop rendszer nagyon jó, ha hosszabb megállókat tervezünk, de a budapesti lámpákhoz előrearaszolva pont annyi időnk marad, hogy amikor leáll a gép a 3 másodperces egyhelyben állás közben, akkor már indulhatunk is tovább. Ezért ezeken az ismerős utakon már ki szoktam kapcsolni a rendszert, mert szerintem nem tesz jót neki, ha leáll. Ilyenkor megszűnik az olajnyomás is, és sárga lámpára egyből teligázzal indulni nem túl szerencsés. Inkább hagyom járni a motort.

Prémium-szagot érzünk, ha ránézünk erre a műszerfalra, a rugózása viszont lehetne egy árnyalattal komfortosabb

Ez a tárolóhely ebben az ötösben jónak számít; a PCX formája a legmerészebb a csapatban: a fehér-fekete kontraszt az elején sportos és elegáns is

 
Vespa LX125 (999.900Ft + regadó)

Azért azt lássuk be, hogy egy Vespa jól néz ki. Nagyon jól néz ki! Főleg ezek az újabb típusok. A külső jegyek amellett, hogy az érzelmekre hatnak, elhitetik velünk, hogy a világ legjobb robogóján ülünk. Nos, ezt meg kell cáfolnunk. Sajnos egyáltalán nem a világ legjobb robogója. A kis kerék felett már régen eljárt az idő, amelynél már sokkal biztonságosabb futóművet készít a konkurencia.

Pedig a Vespa legsportosabb eleme a futómű. A motorblokkja ennek volt a leggyengébb, és a végsebessége is ennek a legkisebb. A fogyasztása nem rossz, ez is 3 liter benzint kér 100-on, de semmi extra. A csomagtartója sem túl tágas, így a pozitívumok listájára csak a design került…

Akár egy falióra: nem az a lényeg, hogy olvasható, hanem hogy mutatós legyen…; a futómű igen sportos

Elfogadható méretű csomagtartó, a robogós bukó belefér; kellemes látvány az egykarú első felfüggesztés, meg úgy az egész…

Suzuki SIXteen (UX125) (920.000Ft)

A Suzuki a Honda SH125 olaszországi sikerei nyomán dobta piacra a UX125 típusnévre hallgató Sixteen-t. Nem is csoda, hogy hasonlít rá. Kicsit tehették volna egyedibbé, de akkor lehet, hogy nem tetszett volna szélesebb körben, a nagyközönségnek… Mondjuk ez a drapp szín a barna ülésévél és markolataival elég jól áll neki, de vajon azok a strandkorlátkék számok hogyan kerültek a műszerfalra??? Ez nagyon nem illik a képbe.

Viszont ezt leszámítva – kisebbfajta meglepetésre – igen jó a Suzukiról alkotott összképünk. Jól működik a futóműve, a blokkja ugyan átlagos, de nem ez volt a leglassabb – de a leggyorsabb sem. A fogyasztása viszont egy kicsit magasabb a többiekénél, három és fél litert etettünk meg vele 100km-en.

XX. századi műszerfal, “hirtelen” kék számlappal…; a Sixteen futóműve ügyesen működik együtt a nagy kerekekkel

Ebbe a tárolóba nem fér sisak; a barna nyereg retró érzést sugall, és az utasnak is kényelmes

 
Yamaha Xenter 125 (938.000Ft, dobozzal)

Az iwataiak új fejlesztése a Xenter, számomra azonban kissé olyan érzés volt rajta ülni, mintha egy tíz évvel ezelőtti robogót reinkarnáltak volna… A digitális kijelző – az idétlen formájú buborék-számokkal – a műszerfalon és a motor formája nekem nem a modern robogókat juttatja eszembe, hanem inkább az eggyel régebbi generációét…

Sajnos a külsején kívül is van még negatívum, amit le kell írnunk. Az ülés alatti csomagtartó konkrétan megszűnt létezni a vízszintesen elhelyezett lengéscsillapító miatt, és az ülés komfortjával is vannak gondok: túlságosan vékony a szivacsozása. Ezt ellensúlyozva viszont jó, hogy a futómű hangolása eléggé el van találva a budapesti utakra: ezt még két személlyel sem érheti kritika. A fékkel sem túl jó a helyzet, mert nagyon erősen kell húzni a karokat, és még úgy sem éri el a fékhatás a Hondák szintjét.

Modern műszerfal, modern futómű: a vízszintes hátsó rugóstag nagyon jól dolgozik, még utassal is

Látványos felni, de az egydugattyús fék elég harmatos; a Xenter műszerfala alatt igényes, formatervezett “hamutartót” nyithatunk…

A PCX-en a “szigorú” deréktámasz szab gátat a ficánkolásnak – a Sixteen-en sem lehet sokkal többet helyezkedni, és a lábtér is szűkebb

A Xenteren elég hely van a lábfejnek, de a térdnek már szűkös lehet, ha magasak vagyunk – a Vespán is a térdünk a szűk keresztmetszet

Íme a végső sorrend a pontozás alapján. Mivel ez szubjektív értékelés, így ahány ember, annyiféle végeredmény születhetett volna, de egy biztos: a PCX-et nehezen verné meg ebből a kategóriából bárki is…

Balra házi videósunk, Pásztor Tamás karcol a tesztgyőztessel, jobbra pedig Gyulai Zsolt robogó-szakértőnk hajtja az összehasonlítás “meglepetésemberét”, a Suzuki Sixteen-t. Segítségüket köszönjük!

Az ötfős brigádból egyértelműen a Vespa lóg ki: a tűzpiros olasz bringa maga a stílus, aminek megvan az ára – és most nem csak a vételárra gondolok. Egymillió plusz regadó, de ezen felül a hazai nagyvárosi útviszonyokon is meg kell fizetnünk a magunkét, ahol könnyen zavarba hozható a berendezés. Ugyanakkor a rövid tengelytávnak és a pici kerekeknek köszönhetően szinte egyhelyben megfordul a szekér, ami a sűrű városi forgatagban nem egy hátrány. Igazából inkább csak ide való az LX125, vérbeli belvárosi robogó, egy nagy adag itáliás, mediterrán életérzéssel. Utánozhatatlan élmény fickándozni vele a kocsisorok között, a körúti kávéházak előtt, de hogy ez a fíling kárpótolja-e műszaki lemaradását a japánokkal szemben, azt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Mivel a piros ékszerdoboz egyértelműen más ligában játszik, ezért csak a japán kvartett tagjai között érzem jogosnak, hogy sorrendet állítsak.  Furcsa ezt mondani, hogy a nálam a negyedik helyre az SH125 került, mivel egyáltalán nem rossz gépezet. Csupán egy kissé nehézkesebb, “araszolós” viselkedésével tűnt ki a brigádból – a kicsi tárolóhelyével nem, mert a Suzukié (de főleg a Yamaháé) is hasonló. Egyébként a Honda jól megy, jól áll meg, szép is, kényelmes is, de semmi extrát nem tud felmutatni a többiekhez képest – ami ebben az összehasonlításban elengedhetetlen lenne a dobogóhoz…

Ennek valamelyest ellentmond, hogy a Suzuki Sixteen pont a kiegyensúlyozottságának köszönhetően verekedte fel magát a pódiumra – tehát az UX125 a harmadik. Tényleg semmi kiugrót nem tudott a többiekkel szemben, de olyan bizonytalansága sem jött elő, mint az SH-nak. A “Tizenhatos” jól működik, és kész. Bár ennek a legegyszerűbb a műszerfala, és a formájától sem dobunk egy hátast, de ennél komolyabb negatívumot nem is lehet mondani róla. Legalábbis amit eddig még ne mondtam volna, mert az ülés alatti tároló kevés, mint a vasárnapi tízórai.

Szigorúan a saját mércémen csak egy paraszthajszálnyi előnnyel került az ezüst az új Xenterhez. Azt hiszem, ezt a hajszálat az a hátsó doboz jelenti, ami most alapáron jár a Yamahához. Nagy szüksége is van erre, nem csak a kritikán aluli ülés alatti hely miatt, hanem mert az X a leggyengébb és a legnehezebb a csapatban… Viszont a hangvillás új fejlesztésű futóműve a legjobb ebben az ötösben – ami ésszerű tempóban tényleg “letudja” a pesti hullámokat – és a szintén új váz miatt a lábtér is nagyon rendben van. A két lényeges negatívum és pozitívum aspektusában tehát a Xenter125 is kiegyensúlyozottnak mondható  – plusz ugye ott az a színrefújt doboz, szériában, amit a többinél – az SH-t kivéve – mind lehet megvenni…

Egy ötfős (vagy négy) mezőnyben a győztes “személyét” általában nehezen lehet “megszülni”, de nem most. A Honda PCX125 teljesen egyértelműen vitte el a pálmát, mert nem elég, hogy BenZso tartósteszt gépe a legolcsóbb a felhozatalból, de szerintem (és szerinte is) menni is ezzel a legjobb. Nagyon finom, közvetlen gázreakció, élvezet vele elindulni, és a megállással sincsenek gondjai. Extra könnyen kanyarodik, mégsem olyan instabil, mint a Vespa. Igényes, minőségi hatást kelt az egész, a műszerfaltól a hátsó lámpáig – igazából nem is jogos, hogy drágább nála a házon belüli SH. Nekem a gyári nyereggel is bejött, sőt, még élveztem is a DN-01-szerű alacsony, “űrhajós” üléspozíciót – pedig én sem vagyok kisnövésű. A Start/Stop rendszer jól, szintén nagyon finoman működik, ami azt mutatja, hogy PCX egy lépéssel a többiek előtt jár – és ez így is van, nem csak emiatt…

A 125-ös robogóteszt győztese 2012-ben (is) a HONDA PCX125; még több PCX a facebookon

Ha a Tesztmotor.hu cikkei segítettek a felszerelések és motorkerékpárok kiválasztásában, akkor a kérünk benneteket, hogy a vásárlásnál tegyetek erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatjátok a Tesztmotor.hu működését. Köszönjük!