Melyik a jobb? A benzines, vagy elektromos robogó?

9 hónap. Nem, nem vagyok és nem voltam terhes bár valóban jó pár kilót sikerült felszednem az utóbbi hónapokban. Szóval 9 hónapja döntöttem úgy, hogy elég a vidéki idillből, irány a nagyváros, a nyüzsi, hátha végre emberekkel is találkozom az utcán ha kimegyek kutyát sétáltatni. Akkori robogómtól megszabadulva annak félelmében, hogy itt három nap alatt kinyiffanok vele bénaságomban, a négykerék melletti közlekedést választottam.  (Na nem mintha az autóm most sértetlen lenne. )

A motorok közül legjobban a robogókat kedvelem. Hogy miért?

Estem már nagymotorral kicsit is és kismotorral nagyot is, de valahogy mindig azt éreztem, hogy a “nagymotor” nekem túl nagy. Nem tudok mit kezdeni a súlyával, a terjedelmével, a magasságával (ültető szett ugyanitt kapható), és legfőképpen az erejével. Tegyük mellé, hogy mindkét térdem vacak, nem bízhatok egyikben sem, így a rokikocsit még halasztva maradnak a robogók.

Kiskoromban már arról álmodoztam, hogy vagány motoros csaj leszek, bőrszerkó, bagó a szájban, és minden ember ámulva néz rám. Majd ahogy felnőttem, mindig valahogy az életem része lett egyszer egy ilyen-egyszer egy olyan motor, s a bagóról is már rég leszoktam. Nem volt olyan amelyikkel ne taknyoltam volna, vagy ne repültem volna róla le hátulról (mert fiatalon egy krosszmotoron milyen jó móka már hátul egy pattogós ugratós terepen). Szóval az eséstől már nem félek.

Ha mélyebben bele akarnék menni, hogy miért is kedvelem a robogókat, ugyanoda jutnék ki, amiért egyáltalán a motorozást kedvelem, és hogy milyen élményt nyújt számomra. Pölö hogy eltötymöröghetek vele a tájat bambulva, hogy biztonságban érzem magam rajta (Most persze eszembe jut, hogy álló helyzetben is képes vagyok elesni). Vagy az, hogy bitang könnyen megfordul bárhol, szinte mindenhol elfér, és a langyos szél az arcomba lihegve kábít kóbor virágillatokkal. Vagy egyáltalán csak annyi, hogy olyan endorfin adagot lök belém a rendszer, hogy az valami hihetetlen, a világból is kimennék vele. Nemrég az egyik vendégünk azt mondta, hogy ha motorozik úgy érzi hogy repül (Nem tudom mit szed.)

A legjobban talán mindig is azt szerettem a robogókban, hogy nem sorolható be egyetlen kategóriába. (Vagy csak nálam?) El lehet menni vele A-ból B-be, a természetbe, földutakra, amit imádok. Más ezt túramotorral teszi meg, én a kis nyavajással. A városban valljuk be, a legjobb közlekedési eszköz.  Az pedig hab a tortán, hogy rengeteg időt megspórolhatunk vele. Ez mind az ami teljesen magához láncol mind a két formás kerekével egy örök életre.

Robogó és robogó között is van különbség, én ezeket tapasztaltam:

• 2T. A fürge büdibogár.
  A benzin és az olaj felfüstöli a ruhád, a hajad, amit csak akkor érzel ha már leszállsz róla. Zajos, ugrásra kész kis négykerekű, ami a városban inkább a Pesti részen preferálandó, hiszen az olyan lapos mint az Alföld. Könnyű kis testét simán lekezeled, és ha beájul, nem szakadsz bele ha pár kilométert tolni kell (kivéve nyáron 40 fokban, akkor lehet beledöntöd egy árokba inkább). Mélynövésűeknek tökéletes szerkezet.

• 4T. Akár jöhet a nagyobb is (125 és a végtelenbe tovább…)?
  Ha nem akarsz büdös lenni és tényleg haladni akarsz, akkor egy 125-ös sokkal kedvezőbb számodra, (még én is elbírom) s mindegy hány kiló vagy, a Budai dombokon simán felvisz, és a környező falvakból is kényelmesen begurulhatsz a városba. Ugyanolyan könnyen kezelhető mint az ötvenes, attól függ hogy hozzá tudsz-e szokni a méretéhez (ha pölö előrearaszolsz a lámpánál a kocsik között). Nagyon kényelmes és okosabb mint picuri tesója.

• Elektromos, avagy némaságba burkolózva…
  Az a fura az elektromosban, hogy a bazi nagy városi zajban fel sem tűnik hogy ő kussol. A kezelése pofon egyszerű, szinte ugyanaz mint a 2T, kivéve hogy nem úgy ugrik, mégis könnyebben tornázza fel magát mint a kis torpedó-tesó.
  Sokan affektálnak az elektronyos’ szóra, de én úgy érzem a városban – vagy mondjuk úgy, hogy az aszfaltra tökéletes, bárhol feltöltheted (ha viszed magaddal a töltőt), nem kell benzinkutat vadászni, és a bérelhető sem olyan pénztárcaszaggató.
  Az ára persze tükrözi a tudását, és sajnos még nem óccsók’, pedig javarészt mind kínai gyártmány. Az 50-es és a 125-ös között súlyban, kinézetben nincs különbség, persze tény, hogy a nagyobb erő hamarabb felviszi a kis segged bárhova. Két akku meg felváltva is használható (az egyiket töltöd valahol, a másikkal utazol). A lámpánál hiába mész előre nagyképűen, végül úgy lehagynak a zöldnél mint a sz@rt.

Végszóként nekem tuti nem lesz elektromosom, mert nincs rá keret, a 125 nekem kicsit nagy, így maradok büdibogár kis 50-esnél. És egyáltalán nem bánom. :)