Csatlakozz hozzánk

Blog

Megtaláltam a Harley érzést…

Végre megvan ami nélkül eddig tök jól megvoltam. 🙂 Nem gondoltam, hogy a 40. szülinap és 30 év motorozás után elérkezik ez a pillanat…

Közzétéve

ekkor

harley-davidson tour 2013
MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Fotó: Gyűrű Attila, Benkő Zsolt

Június utolsó péntekére kaptunk meghívást a Harley-Davidson budapesti üzletéhez, ahol az Open Road Fest-en kisorsolt nyereménygépet átadták a szerencsés nyertesnek és némi pénzösszeget a Bátor Tábor szervezőinek, amelyet a fesztiválon gyűjtöttek össze. Az átadó esemény után a 2013-as modellek kipróbálására a hazai képviselet egy Esztergomig tartó túrát szervezett, amelyen két motort is ki tudtam próbálni. Ezekről teszt is készül hamarosan, de ennek a cikknek a lényege inkább az, hogy miért is szeretik ennyien a Harley-t…
Eddig akárhányszor rálültem egyre, sosem tetszett az iszonyatos rezonancia, a kemény váltó és a buta futómű sem. Mondjuk ezek most sem változtak, de így csapatban ennyi Harley-Davidson között megjött az az érzés amitől már elhiszem, hogy ez egy jó dolog. Pedig nem mentünk gyorsan, sőt szinte mindenhol sebességhatáron belül, de karcoló lábtartókkal hasítottunk a Budaörsi út – Zsámbék – Dobogókő – Esztergom – Pilisszentlászló – Szentendre (majd vissza bázisra) útvonalon. Az igazi szokásos motoros kör, de most végre rohanás nélkül…

Dobogókőn

Pöfögtünk autópályán, országúton, szerpentinen és városban is. Sőt még szakadó esőben is, amely inkább hasonlított Jet-Ski-zésre, mint motorozásra… De mindenki túlélte, és jól érezte magát. Ennek a fajta motorozásnak ez a lényege mindenki érezze jól magát amennyire csak lehet. Ehhez pedig nem kell “csilliárd” lóerős sportmotor, hiszen nem száguldozni jöttünk, elég simán egy motorkerékpár amit sokaknak maga a Harley-Davidson testesít meg. Viszont azt még mindig nem értem, hogy ilyen nehezen motorozható motorok mellé hogyan tudtak olyan körítést csinálni, amivel ennyi embert magához tud kötni a márka…
Ehhez még lehet, hogy öregednem kell újabb 10 évet, de abban biztos vagyok, hogy a marketingbe súlyos milliókat öltek és ez meghozta gyümölcsét…

A hátizsákos V-rodos lennék én…

Tulajdonképpen nagyon jól éreztem magam, kivéve az utolsó 10 percet, amikor Óbudán elkezdett szakadni az eső egészen a BAH csomópontig. Ez nem egy sima esőcske volt, inkább olyan, mintha egy tűzoltó fecskendővel folyamatosan locsoltak volna. Iszonyú mennyiségű víz egy pillanat alatt folyt be a csizmámtól elkezdve a telefonomba… ÁÁÁ iszonyat. majd egy pillanat alatt vége és száraz aszfalton tettük meg utolsó 2 kilométert.

Az út elején egy V-Rod volt a társam, visszafelé pedig egy gyönyörű Sportster, amit bármikor elfogadnék még a nappalim díszének is. Na ezekkel annyi tapasztalatot is sikerült gyűjtetni, ami elég egy-egy villámteszt írásához, így hamarosan azokkal is jelentkezem. Addig pedig itt a cikkben és a galériában is van még néhány kép a túráról:

Ahány típus, annyiféle embléma a tankon…

MPS ALPINESTARS 2017
ALPINESTARS OFF ROAD

Comments

comments

Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD

Trending