Tesztek
Még keményebb huligán: Triumph Speed Triple R
Kipróbáltuk a negyedik generációs Speed Triple sportosabb kiadását (videós teszt)
Film: Pásztor Tamás (INSTAR films.) Képek: BenZso, KT
Mitől lesz még jobb egy Triumph Speed Triple? Erre eddig az volt a válaszunk, hogy egy garnitúra jó gumitól, csakhogy időközben érkezett egy ‘R’ változat, ami még egyértelműbb választ adhat a kérdésre.
Tavalyi naked összehasonlító tesztünk során már kipróbáltuk a legújabb generációs, “radikális, négyzetes lámpás” Speed Triple-t, és ha az akkori tesztmotorra szerelt gumiktól elvonatkoztatunk, azt kell hogy mondjuk, igen intenzív élménnyel gazdagodtunk. Idén ezt még tovább fokoztuk azzal, hogy a brit huligán “keményebb” kivitelét, az R verziót is próbára tettük. Mivel a tavalyi Tripla szereplése után igencsak felpiszkálta a fantáziánkat, hogy milyen lehet az extrákkal szépen szerelt Speed. Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy nem számítottunk tűzijátékra, de az mindeképpen kérdéses volt, hogy mennyire érezhető különbség az alapváltozathoz képest, a különlegesebb alkatrészeket tekintve. Mindenekelőtt azonban nézzük, melyek ezek.
Idénre érkezett az angol keménylegény, a 2010-ben Kölnben bemutatott Speed Triple (még) sportosabb változata, az R. A nagy Tripla futóműve a svéd specialistával, az Öhlins-szel szoros együttműködésben készült: elöl a legújabb fejlesztésű, 43 milliméteres belsőcső-átmérőjű NIX30 típusú villa figyel, míg hátra a nagy presztízsű TTX36-os rugóstag került. A rugózatlan tömeg minimalizálása érdekében könnyű (és szépséges) ötágú kovácsolt PVM gyártmányú felniken gördül a Triple R (amik több, mint 1,7 kilóval könnyebbek az alapváltozat kerekeinél).
A “Racingos” Speed Triple felsőkategóriás, négydugattyús, radiális monoblock satukkal lassít, amiket az olasz Brembo szállít. Az opciós listán megtalálható a fékrendszerhez a kikapcsolható ABS. Az angol gyártó számításai szerint egyébként a “komolyabb” kerekek és fékek együttesen 5 százalékkal nagyobb fékező teljesítményt nyújtanak az R-nek, mint amivel a “mezei” Speed Triple rendelkezik. Hogy mindezen finom részletek hogyan dolgoznak együtt a valóságban, arról előbb az Autómániás Tóth Zoli kollégánk mesél az alábbi videóban, majd lentebb mi is kifejtjük véleményünket a “fullos” Triplával kapcsolatban.
Egyszerűen levehető a hátsó lábtartó és felszerelhető az ‘egyszemélyesítő’ üléspúp, amivel megelőzhetjük azt, hogy valaki felkéreckedjen mögénk…
Szerpentinen pengeéles a futómű, ami segít a háromhengeres blokk összes jó tulajdonságát az útra vinni
Oldalrol kissé bumfordinak tűnik a rövid segédvéz miatt, de ez élőben nem tapasztalható, mivel ilyen szögből szinte sosem láttuk – hanem azon versenyeztünk, ki üljön rá hamarabb…
Kiváló minőségű karbon elemekkel is találkozhatunk az R-es változaton
A műszerfal tipikus triumphos; a fogyasztási adat nem tetszett túlzottan, mert 8l/100km alá nehéz volt levinnünk…
A TTX “vasaló”, amely az út egyenetlenségeivel teljes mértékben elbánik – a Brembo első fék hatása kitűnő, és az adagolhatósága is hibátlan, egészen addig, amíg az ABS be nem avatkozik
Az R változat még sportosabb-combosabb futóművet, féket, felniket kapott, és karbonnal is rendesen megszórták
Ez a szög is jól áll neki…
Az egyik legkülönlegesebb motor volt ez a Speed R, amin idén motorozhattunk. Ugyan a naked kategória nem a kedvencem, ezt a gépet azonban elviselném a garázsomban. Sőt, az alapkivitel is jöhetne bármikor, akár az előző szériából is, mert az is nagyon jól sikerült gépezet. Nekem a régebbi üléspozíciója ugyan jobban tetszett, mert azon egy kissé magasabban lehetett ülni, de ezzel az újjal sincs komoly baj – így legalább a súlypont lejjebb került.
Túl sok hozzáfűznivalóm nincs Autómániás kollégám, Tóth Zoli mondandójához, mert nagyon szépen elmondott mindent, ami ezt a gépet jellemzi. Egyvalami azonban kimaradt a filmből. Bármennyire is furcsa, nekem egy ilyen motornál is számít az, hogy egy motorkerékpár mennyit fogyaszt a hétköznapokban. Ez a gép a várakozásokkal ellentétben nagyon sok benzint legurított a torkán. Nyolc liter alá nehéz volt levinni a fogyasztást, azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy pont a bejáratás közben-végén kaptuk meg a Speed R-t tesztre. Van több ilyen gép is az ismerősi körömben, és mindegyik tulaja megesküszik rá, hogy hat liter alatt tudja tartani az átlagot. Nekünk ezt nem sikerült bebizonyítani…
A méltán híres Öhlins futómű pedig hozza azt az elvárt finomságot, amire a neve kötelezi. Bár az eredeti futómű is nagyon jó – ha ez az R vátozat a 100 százalék, akkor a sima is tud 90-et, az biztos. Ez 10 százalék különbség pedig inkább versenypályán játszik szerepet, az utolsó tizedmásodpercek lefaragásában.
Ez a Triple R kétségkívül felette áll a kategóriatársainak, azonban a tavalyi összehasonlító tesztünkből (videó) kiderül, hogy mennyivel fontosabb egy jó gumi, mint bármilyen szuper rugóstag…
A Speed Triple R-rel pont olyan (jó) motorozni, mint ahogy azt ránézésre várnád. Vagy mondhatnám úgy is, hogy a látvány, vagy az a versenyszag, amit a minőségi alkatrészek együttese áraszt, megelőlegezi a bizalmat a brit bringa iránt. A csúcs-Triumph pedig nem él vissza vele, ahogy Neked sem szabad, ha a nyergébe pattansz, és tekerni kezded. Rajta ülve nagyon picinek tűnik, és nagyon-nagyon kezes, könnyű terelgetni, de nem szabad elbízni magad, mert egy háromhengeres ezerötvenest szorítasz a térdeid között – ami éppoly könnyedén húz ki téged a meleg helyzetekből, mint ahogy képes is ilyen szituációkba hozni. A nyomaték és a teljesítmény ideális egyensúlya, ami utcára talán még sok is, mind a kettőből. Ugyanis például szélvédelem az nulla (de már megint miért beszélünk ilyesmiről egy nakeden), viszont gázra gyönyörűen emeli az elejét, még ennél is szebb zenei aláfestés kíséretében.
A gyári Arrow rendszeren keresztül istenien szól a sorhármas, és mindez kiegészülve a blokk kellemes, vinnyogós hangjával… Már ez önmagában egy maradandó élmény. A Racing Tripla esetében azonban az akusztikus örömök mellett vizuális igényeink is ki vannak szolgálva – és igen, én már megszoktam az új lámpákat. Meg nekem bejön ez a törvényen kívüli stílus, az egyenes kormányos huliganizmus. Jól áll neki a fehér, de az arany még jobban – mivel az Öhlins-t általában minden motoron szépnek látjuk… Az R-en ráadásul jól is működik a drága futómű, pengeélesen, bombabiztosan fordul, és a lassulás is hasonló minőségben zajlik. A fincsi futómű és fék mellett a váltó is patent, szóval ez egy nagyon komolyan összepakolt csomag, amibe nagyon nehéz belekötni – én nem is nagyon tudok. Tényleg nem értem, miért nincs több Triumph a hazai utakon… Rendben, ez a darab igen extra, de például a 675-ös Street-ből sincs elárasztva az utca, pedig az is hasonlóan jól sikerült eresztés…
Triumph Speed Triple R 2012
- Gyönyörű kinézet és hang
- Nyomatékos sorhármas blokk
- Még jobb futómű és fék
- Magas fogyasztás
Ha Akrapovic kipufogót szeretnél a motorodra, akkor keress bennünket! 10 százalékos kedvezménnyel juthatsz hozzá rajtunk keresztül az Akrapovic kipufogókhoz. Nem kell mást tenned, csak ezen az oldalon tájékozódj és a következő címen kérj ajánlatot és küldjük a választ az árral: akrapovic@tesztmotor.hu
Ha a Tesztmotor.hu cikkei segítettek a felszerelések és motorkerékpárok kiválasztásában, akkor a kérünk benneteket, hogy a vásárlásnál tegyetek erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatjátok a Tesztmotor.hu működését. Köszönjük!
Comments
