Maxirobogó összehasonlító teszt – 1.rész

Már-már hihetetlen, de elérkezett az idő a robogó összehasonlító tesztünkre. Legalább is az első epizódra.

Fotó: origo.hu, tesztmotor.hu

Miután megszellőztettük a blogunkban a maxi robogó összehasonlítónk készültét, több hozzászólás és levél is érkezett, hogy mennyire nagyon várjátok már az írásos végeredményt. Látjuk mennyire érdekel benneteket a téma, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen a célszerű, a praktikus és kényelmes szempontokat figyelembe vevő közlekedés egyetlen normális alternatívája szerintünk is csak egy robogó lehet. Ezért is ugrottunk neki. Kemény volt leszervezni a robogókat és az embereket, izzasztó egy nap volt és bármennyire is ráztátok a kerítést a tesztért, nyakig a teendőkben sajnos igen nehezen született meg a cikk. Úgyhogy ha megengeditek, szeretnénk a “jó munkához idő kell” mondás mögé bújni :).

Viszont mielőtt bármit mozdulnánk, egy-két bekezdést szeretnénk arra szánni, hogy érveljünk a robogók mellett, mert sokan helyezik őket méltatlanul látóhatáron túlra. Talán mi tesztelők érezzük át a legjobban egy-egy kategória előnyeit vagy éppen hátrányait, hiszen nem egy-két motoron éljük le az életünket, gyakorlatilag hetente “mással fekszünk le éjszaka”. Sok pöcsköszörű vagy éppen nehézbombázó kerül hozzánk, van miből válogatni és az évek során már a kezünkben vannak azok a tapasztalatok és szempontok, amik alapján pontosan el tudjuk dönteni, hogy ha választani lehetne, hova mivel szeretnénk menni. A mindennapokban, amikor nem a motorozás maga, hanem az A-ból B-be jutás a cél, mi a mostani tesztben is szereplő robogókkal szeretünk a legjobban közlekedni.

Heten voltunk, mint a gonoszok

Hogy miért? Egy nagyobb testű robogón kevesebb a bosszúság, ha esik az eső, dinamikus társ, ha a szomszédba kell menni a házépítést intézni, praktikus, ha vidékre kell leugrani egy jó zacskónyi cseresznyéért, a kényelmes hátsó ülésen az utas sem nyavalyog, nem ellenfél a dugó, de az autópálya sem nagy ügy. Dolgozni járni, ügyet intézni, este elmenni vacsorázni a párunkkal, hétvégén csak úgy kanyarogni egyet a Mátrában, örömködni városban vagy városon kívül, mindre alkalmas ez a közlekedési eszköz. Nem véletlen, hogy tavaly és idén is robogót választottunk, amikor a Yamaha Hungária feltette a kérdést, melyik típust szeretnénk tartós-tesztre. Lehetett volna R1-et, FZ6-ot, XT660-at, MT01-et, akármit, de a sokszínű felhasználhatóság terén a közelébe sem érnek a 400-as Majesty-nknek. Nem beszélve a pakolhatóságról, ami nálunk kardinális kérdés. Folyton cipelnünk kell valamit, fotós felszerelés (kamera, állvány, derítő), ilyen olyan motoros kütyük, amiket tesztelünk, a laptopunk, másik sisak vagy csak simán két program közötti bevásárlás otthonra. Emellett pedig gazdaságos is és -persze ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor ez nem igaz, de- nem kell hozzá állandóan talpig bőrbe öltözni.

Szóval gondolván, hogy még sokan látjátok ugyanígy ezt a kérdést, kitaláltuk, hogy az amúgy is adott Majesty-nk mellé tesszük a konkurenciát. Nagyon megszerettük ezt a 400-as robogót és kíváncsiak voltunk, hogy a többiek mire képesek ebben a kategóriában. Elkaptuk tehát a Honda új Silver Wingjét (SW-T 400), a Suzuki népszerű Burgman-ját, a Piaggio X-Evo-t, és kicsit a Yamaha malmára hajtván a vizet, BenZso örökös kedvencét, az 500-as T-Max-ot is elhoztuk. Érdekességképpen pedig egy elektromos robogó, a Vectrix is tiszteletét tette. Összesen 6 maxiszkúter és 7 különböző pilóta nézett egymással farkas szemet a tikkasztó nyári napon, a cél pedig a “legjobban ez a robogó kellene” cím elnyerése.

Honda SW-T 400

Előbb jogtalanul le SilverWingeztem az SW-T 400-at, pedig hivatalosan ez már nem az ezüst nyíl. Ámbár nem jártam messze az igazságtól, hiszen modelltörténetileg egyértelmű a folytatás (elég az SW jelentésére gondolni), de persze azt is értem, miért szakítottak a névvel. Látszólag nagyon más lett az utód, akár csak a CB900F és CB1000R esetében, ahonnan meg a Hornet név kopott el, és gondolom legalább névileg szerették volna a konzervatív megítélést lemosni, ez egy ideje Honda idegen tulajdonság lett. Egyébként ha a specifikációkra nézünk, alig fedezünk fel különbséget régi és új modell között. Igaz, a tesztből tisztán érződött a változás, ez is bizonyítja, hogy nem a számokban rejtőzik az igazság. A többihez képest megemlítendő, hogy a 400-asok között az SW-T-ben dolgozik egyedül soros két hengeres erőforrás, egyedül neki van csak egy féktárcsája elől, érezhetően hosszú a tengelytávja, az ülésmagasság pedig alacsony.

Suzuki Burgman 400

1998-ban, azaz 11 éve indult hódító útjára a 400-as burgonya (Japánban Skywave). Kezdeti nagy előnye, hogy az egyik legelső nagytestű robogó volt a piacon, eleve nagy népszerűséget kovácsolt a Suzuki maxijának. Persze ma már egyáltalán nem ebből él a típus, ahogy idővel a konkurencia is beerősített, a Burgman szépen, magabiztosan fejlődött. Az alapkoncepció mit sem változott: minden igényt kielégítő, a nagy távokat is kedvelő, kényelmes, gazdaságos kétkerekű, ami egyáltalán nem a kirakatba való, hanem mindennapi, megbízható használatra. A bevált formavilágával még csak meg se próbálja borzolni a kedélyeket, a funkció a lényeg, nem a csicsamicsa. Jó pár éve nem nyúltak már hozzá, de igazuk is van, nem kell két évente újat a piacra dobni. Ámbár egy-két apróságot fel tudnék hozni, amin ha változtatnának, tudnák javítani az élvezeti szintemet.

Yamaha Majesty 400

Ő az idei tartós-teszt robogónk és talán emiatt kicsit elfogultak is vagyunk vele. Épp ezért jó, hogy rajtunk kívül még öt tesztelő esett rá, így jóval objektívebb képet kaptunk, amit most még persze nem árulunk el. Azt viszont el lehet, hogy mennyit változott tavaly óta. Csalóka a kép, mert a külső alapján könnyen azt hinnénk, hogy új robogóval állunk szemben, műszakilag viszont maradt minden a régiben. Persze ezzel nincs semmi gond, ha az alap jó, márpedig amikor a 2008-assal bejártam a Balaton északi részét, nem panaszkodtam túl sokat. Természetesen van hová fejlődni, de ráér még.

Piaggio X-Evo

Az olaszok szeretnek a szépségükkel hódítani és pont ez szokott a bajok forrása lenni, mert sokszor esnek át a ló túlsó felére és képesek az igazán fontos dolgokat elflegmázni. Ámbár az is igaz, hogy a robogók fejlesztésébe valahogy nagyobb energiákat és odafigyelést tudnak szánni, így végképp nem tudtuk, mit várjunk az X-Evo-tól. Ő lesz a titkos favorit, vagy csak töltelék lesz a sorban? Majd kiderül, az viszont biztos, hogy a Piaggio a mostani társaság legelegánsabbika, amolyan vérbeli “business class”.

Yamaha T-Max

Nem titok, BenZso kedvéért került be a sorba. Kicsit csalós darab a maga 500 köbcentijével, olyan, mintha a hétvégi kis futballmérkőzésünkre hirtelen Maldini is beugrana játszani. Maga a robogó a sportos vonalat képviseli, az idomok, a felhúzott kipufogó, a magas üléspozíció, az R1-ről származó fékek, a központi rugós futómű és a soros két hengeres blokk mind ezt bizonyítja. Így van a kezdetek, azaz 2001 óta, kicsit exkluzívabb, kicsit az átlag feletti kategóriát képviseli. Nem kérdés, hogy zseniálisan jó robogó, de ez még nem jelenti azt, hogy összességében is tud majd nyerni, sok szempont alapján kell jobbnak lennie a többiekkel szemben.

Vectrix VX1

A különféle márkák egyre nagyobb erőkkel fejlesztik az elektromos, a hybrid, vagy más alternatív hajtású járműveket, több-kevesebb sikerrel. A Vectrix VX1 egy amerikai tervezésű, lengyel gyártású, elektromos robogó, melyet egy NiMH (nitrid-metál-hidrid) akkumulátor hajt. Ez az első kiskereskedelmi forgalomban is kapható nagy teljesítményű robogó, szépen beelőzve a nagy neves márkákat, de persze értem én, nekik még nem kell ilyennel előállni. A VX1-ben az a szép, hogy műszakilag sem aprózták el, a Brembo, a Marzocchi, a Sachs feliratok, mind ott díszelegnek a megfelelő alkatrészeken, amik egyébként semmit sem érnek, ha az erőforrás nem elég jó.

Benkő Zsolt (BenZso): Zsolt, a TesztMotor.hu atyja, a legtapasztaltabb tesztelő mindegyikőnk közül. Az elmúlt 30 év alatt ült már mindenen, a Simsontól Haga Superbike R1-eséig (a tesztet itt olvashatjátok), szóval az ő szava már elég közel áll a valósághoz. Nem beszélve arról, hogy a kor előrehaladtával pont ezek a maxi robogók váltak a kedvencévé. “Figyeld meg, eljön még egyszer a csopperes időszak is?” – szoktam mondani.. na erre azért már erősen rázza a fejét.

Molnár Dénes (DennyM): A másik TesztMotor-os zsivány már a fiatalabb korosztály képviselője. Még mindent megeszik, amit elé tesznek, s bár van, ami kevésbé ízlik neki, mindig minden elfogy a tányérról. Na jó, nem írok magamról egyes szám harmadik személyben, hülyén veszi ki magát. Azt azért még elmondanám, hogy Zsolt engem is megfertőzött a nagy testű robogókkal, kifejezetten szeretem őket hajtani, tesztelni, kritizálni, dícsérni. A mindennapokra nincs jobb, hiába van sportmotorom, ezt én is belátom.

Gyulai Zsolt (Gyuzsó): Gyuzsó volt az egyik mérésügyi felelősünk, ugyanis hihetetlen szorgalommal, na meg a (kezéből) elengedhetetlen GPS-es telefonnal mindegyik robogó gyorsulását lemérte. Az utóbbi időben R1-en és SV-n nevelkedő úriember amúgy nem számít nagy robogós tekintélynek, pont ezért érdekes az ő véleménye, hiszen amolyan kívülállóként és az elfogultság veszélye nélkül tudott véleményt alkotni. Szereti az egyedit, szereti az erőt, szereti a gyorsat, de persze nem kihasználni, csak maga alatt tudni.

Pacsorasz Viktor: A nálunk is sokat operatőrködő Viktort mi csak úgy hívjuk, hogy “A Robogóguru”. Sokat elfogyasztott már, és jelenleg is keresi az igazit. Egyelőre nem talál a Nexus-nál jobbat, pedig becsülettel próbálkozunk nála mindennel. Amúgy nagyon kényelmes figura, és úgy vettem észre, hogy a szépnél neki előrébb való a funkció. Egyébként ő volt a másik mérésügyi professzorunk, akinek aznapi jelmondata az “egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés, három mérés egy mérés” volt. Én ezt sörrel ismertem, de mindegy…

Pásztor Tamás: Az InstarFilms (sok filmet készítettek nekünk is) oszlopos tagja szintén rengeteg motort kipróbált már, de most ő is inkább a kívülálló szerepét tölti be. Nem robogózik annyit, de a két kerékért ő is meg van őrülve, na meg rengeteget jár fel-alá a városban, szóval nagyon érdekelték ezek a maxi robogók. Utólag elárulhatom, hogy a teszt után azért el nem csábult és boldogan ült vissza a KTM SuperDuke-jára. Hozzáteszem azon a motoron ki nem veti át örömmel a lábát?

Nógrádi Attila: Attila az Origo.hu tesztelője, szerkesztője. Az összehasonlító tesztünk harmadik, igazán szakmai szeme tehát Attiláé, így az ő véleménye is sokat fog dobni a latba. Főleg a Vectrix-szel kapcsolatban, amivel ő ment a legtöbbet és amit egyébként neki is köszönhetünk.
 

Soós Botond (Boo kapitány): A régebben egy már eltűnt újságnak tesztelő Botond is a szerkesztőségünk tagja már egy ideje, csak nem reklámozzuk. Szerényen meghúzódik a háttérben, a rivaldafényt pedig engedi eljutni hozzánk. Tehát ami a tesztelést, a szempontokat és a tapasztalatot illeti, ő is elég kvalifikált tagja a csapatnak. Egyébként a legjobb fotókat ő lőtte nekünk a teszt alkalmával, különösen jó érzéssel nyomkodja a gépet, lehet megtaláltuk állandó fotósunkat is? :)

A teszt során rengeteg információ gyűlt össze, és úgy gondoltuk mindez élvezhetően nem fér bele egyetlen cikkbe. Épp ezért szétbontottuk az anyagot és három részben közöljük a véleményünket:

1. Az elsőben, azaz a mostaniban csupán az erőforrás felől közelítjük meg a hat robogót
2. A másodikban kicsit még kitérünk a külsőre, majd a kezelhetőség és a megállás lesz a fő szempont
3. A harmadikban pedig a kényelem, a praktikusság és az egyéb apróságok kapnak hangsúlyt. A végén pedig összegzünk, és kísérletet teszünk valamiféle sorrend kialakítására.

A teszt helyszíne, ahol a madár se jár. Persze, mert repülnek.

A tesztet Budakeszin egy lezárt útszakaszon végeztük, hogy ne zavarjon minket senki. Van ott hosszú egyenes, bal-, jobb- és S-kanyar is, minden adott.

Azt hiszem nem árulunk el nagy titkot itt az elején, hogy ebben a részben a kéthengeres T-Max a köbcenti előnyéből adódóan mindent le fog győzni. Ámbár nem a Yamahának volt az egyetlen ilyen elrendezésű erőforrása, a Honda idei gyönyörűsége, az SW-T 400 szintén sorkettes, ellentétben az összes többi egy dugattyússal. Az alapvető különbség az egy hengeres és a soros dupla hengeres között, hogy az előbbi jobban megindul, középen nagyon erős, de tiltás közelében hajlamos kelletlenkedni, utóbbi pedig pont fordítva, ha lendületbe jön, akkor megy csak igazán. Illetve egyenletesebben jár, simulékonyabbnak, kellemesebbnek hat és talán emiatt is kedveltük kicsit jobban ezt a fajta motor elrendezést. Ha viszont le akarjuk sarkítani, akkora óriási különbségeket nem produkál a különbözőség. No, kezdjük a vallatást.

Sajnos a Vectrix már rögtön itt az elején elvérzett, mert bár egész éjjel töltődött az Origo szerkesztőségének garázsában, érdekes módon óvatos tempóban 30 egynéhány kilométer elfogyasztotta az NiMH (nikkel-metál-hidrid) akku tartalmának felét. Azért fura ez, mert a specifikáció azt állítja, hogy 2 óra alatt már 80%-ig jól lakik az akksi (a teljes töltöttséghez még 3 óra kell). Szintén az adatokból böngészve azt olvastuk, teljes teleppel több mint 100 városi kilométert tudunk megtenni vele, de ez elég túlzónak tűnik. Emiatt nagyrészt a pálya széléről figyelte csak az eseményeket, hogy haza is lehessen menni még vele. Igaz, az egyik ottani építkezésen találtunk egy konnektort, ahová jól be is dugtuk a Vectrix töltőjét 1-2 órára, hátha megmenekül a haza becsülete, de aztán nem erőltettük. A valóságban valamiért jóval kevesebbet bír, mint kellene és hiába lógott madzagon, a szerkesztőséghez visszaérve így is egyetlen egy kilométer megtehető táv maradt, ami valljuk be, a benzines társaihoz hasonlítva elég siralmassá teszi a helyzetet.

Na akkor tankoljunk..

A technikának tehát vannak még hátrányai, hiszen ha nem viszünk magunkkal egy egész aggregátot, akkor a hatótávolság eléggé bekorlátozza a lehetőségeinket. Pedig jó lenne, ha egy ilyen trolibusz hangú nyomatékgyárral lehetne robogni az utakon, gyakorlatilag fillérekért. Mert az egy dolog, hogy átszámolva az áramot, 100km-enként pár száz Forintba kerül csak a közlekedésünk, a környezetkímélés hozományaként több országban mentességet élvez az ilyen-olyan adók alól. Egyébként 28 LE a Vectrix, ami már majdnem eléri a 400-asoknak megfelelő teljesítményt, viszont emellett 65Nm-nyi nyomatékkal rendelkezik, ami a T-Max értékének másfélszerese! Ráadásul nincs szó fordulatszámról, mint a Otto motoros erőforrásoknál, az előbbi két szám állandóan a rendelkezésünkre áll. El lehet képzelni, a szó jó értelmében véve mennyire szokatlan a Vectrix. Ha ez a jövő, ám legyen!

A Vectrixes kollégának ideje korán már csak az útpadkán maradt hely

A többiekről alább találtok egy táblázatot a teljesítményt, a nyomatékot, a súlyt és a furat-löket viszonyt összehasonlítva. Annyit mindenképp hozzáfűznénk, hogy ha egyesével megyünk velük, szinte alig érezni különbséget, még a T-Max sem tűnik annyival jobbnak, mint amilyen. Aztán rögtön egyikről a másikra ülve már gyanúsabbá válik a dolog, egymás mellett gyorsulva pedig szembetűnő és meglepő különbségek adódtak. A táblázat alapján mindenki próbálja eldönteni, hogy melyik hogy mehet, aztán rögtön jövünk az igazsággal, azaz a gyorsulás értékekkel. A mérést GPS-szel végeztük, a pilóta pedig a tesztalakulat legnehezebb tagja, Gyuzsó lett. A feladat egyszerű volt: teligáz.

A T-Max annyira nem lepett meg minket, bár a Majestyhez viszonyított 3,5mp különbséget azért nem néztük ki. A Burgman, az a X-evo és a Majesty gyakorlatilag ugyanott van, nincs köztük számottevő különbség és az adatok alapján is ez látszik. Pontosan ezt várjuk egy 400-as robogótól, az egyetlen óriási meglepetés a Honda szereplése. A gyári adatok szerint erősebb és nyomatékosabb a társainál, és külön-külön nem is tűnt lomhábbnak, de a számok nem hazudnak, a Yamaha 12 és az SW-T 13,8mp-e között bizony van még pár beosztás. Ennyit számít a súly, hiszen legalább 25kg-mal van elhízva, illetve az áttételezés, ugyanis ellenben a konkurenciával 100km/h felett nem fárad el annyira, cserébe elindulásnál lustácska. Egyébként gyorsan hozzátenném, hogy egyáltalán nem éreztük sem a tesztpályánkon, sem városban, vagy azon kívül, hogy rosszul menne, sőt néhányunkkal még azt is elhitette, hogy dinamikusabb a többinél.

A Yamaha két maxi robogója feszül egymásnak. Hiába bújok a plexi mögé, esélyem nincs

Végsebességet nem mértünk, mert nem ez a kategória lényege. Az autópálya-tempót mindegyik kényelmesen tudja tartani, a két hengeres blokk miatt a Honda illetve a T-Max a legjobban. Viszont sokkal érdekesebb dolog a fogyasztás. Ezt is lemértük, s bár nem tekertünk le mindegyikkel egy tanknyi benzint a matematikára támaszkodva szépen kiszámoltuk, melyik mennyire éhes. Kérkedve a számszaki kvalifikáltságunkkal a mostani 300 Ft/literes ár mellett azt is visszaosztottuk, hogy melyik robogón mennyibe is kerül nekünk 1km. Így a Vectrixet is össze tudjuk hasonlítani a többiekkel.

A legjobban -leszámítva a Vectrixet- a Piaggio fogyasztott, ami szerintem betudható a befecskendező elektronikának, mert az X-Evo igen nyugodtan pörgött, a bitek nem nagyon engedték rohanni a fordulatszámot. A Majesty is nagyon jól kajált, bár a tartós-teszt során mértünk már neki kicsivel 5 liter felett is. Most a jobbik orcáját mutatta felénk, ezért ezt írtuk fel magunknak. A többiek a várakozásoknak megfelelő fogyasztásokat produkálták. A Vectrix adatát a honlapjáról szedtük, mit ne mondjak, elég szimpatikus. Kár hogy a hatótávolsággal óriási gondok vannak. Amúgy utóbbinál érdekes még kiszámolni, hogy hány km után kell telepet cserélni. Az adatok alapján 10 évig, vagy 1700 újratöltésig bírja. Ez azt jelenti, hogy a gyár szerint több mint 170.000 km, szerintünk kb. 120.000 km után kell elemet cserélni.

Illetve ezek fényében azon is érdekes elgondolkodni, hogy autóval vagy taxival megyünk, mibe kerül nekünk 1 km. A legkisebb, 1000 köbcentis Suzuki Swift körül-belül 6 litert fogyaszt, hiszen hiába kicsi a blokk, súlya azért van. Ez azt jelenti, hogy ugyanannyiba kerül vele közlekedni (18 Ft km-enként), mint a leggazdaságtalanabb, de egyben legélvezetesebb nagy robogóval, a Yamaha T-Maxszal. Nem kezdek bele az örökös vitába, hogy melyiknek mi az előnye és mi a hátránya, de gondolkodjunk kicsit tovább. Egy nagyobb, biztonságosabb, felszereltebb autó km-enként már lazán kivesz a zsebünkből akár 25-30 Ft-ot is és ez még mindig messze van a plafontól. A taxikat hagyjuk is ki, mert a 180Ft körüli km díj kész horror. A BKV-val való közlekedés díját sem akarom átszámolni, de ha nem bérletet veszünk, akkor vetekszik a taxikkal. (Csak zárójelben, egy kisebb robogóval km-enként 6-9 Ft-ot kell csak számolnunk.)

A TesztMotor matrica nélkül egy tapodtat se

A méréseken kívül, mindenkitől külön-külön kértünk a blokkot illetően egy rövid véleményt is és persze mi is hozzászólunk még. A szubjektivitást nem tudjuk elkerülni, így mindenki szűrje belőle le magának, amit tud. Neveket nem írtunk, csak a sajátunk mellé.

Yamaha T-MAX

– “Nagyon megy, lazán veri mindegyiket. Messze ez a legsportosabb, és a hangja is élvezhető.
– “A T-Max egy külön kategória, amit az árával is egyértelműen definiál. Minden jó rajta, nem igazán lehet belé kötni. A hangja pedig különösen tetszett. Úgy érzem sokat fejlődött az elődhöz képest, pedig úgy tudom, csak apróságok változtak. Persze erre is felpattintanék egy magasabb szélvédőt, de aztán irány a világ vége vagy még tovább. Ennél jobb utazó motor nincs!”
– “Csúcs! Baromira megy, szép a hangja a soros kéthengeres blokknak és a kipufogó is szépen szól.”
– DennyM: “Kiváló robogó, ez nem vitás, ennél gyorsabb, dinamikusabb már felesleges. Szeretek belekötni a dolgokba, de az erőforrásba egyszerűen nem tudok. A plusz köbcentiket jól kihasználja, pont úgy megy és pont úgy fogyaszt, ahogy vártam. Nincs több kérdésem…”
-BenZso: “Nagyon jól gyorsul és olyan hangja van, hogy lúdbőrzik tőle az ember. Ennél nagyobb motorral közlekedni szerintem teljesen értelmetlen. Ezt így most rögtön kérem!”

Yamaha Majesty 400

– “A négyszázasok között a legjobb motor. Rugalmas, jól húz, keveset eszik. Mi kell még?”
– “Nekem kellemes meglepetés, általában véve nagyon jó. Igazi méltó kistestvére a T-Maxnak, de lehet, hogy az inkább az X-Max és akkor ez a középső tesó? Mindegy, mind nagyon kellemes útitársak. Soha nem gondoltam volna, hogy ha ebben a kategóriában keresgélnék, akkor ez lenne a befutó. De nem keresek, mert szerintem eggyel kisebb kategória az, amit városban jó használni és nekem a motor elsősorban a városi közlekedés eszköze. Ezért van Gilera Runner 200-am.”
– “Amilyen ronda, olyan jól megy. Városban közlekedni őt éreztem a legjobbnak. Jól húz, kellemesen megy, kifogástalan.”
– DennyM: “Én már a teszt elején is azzal befolyásoltam a többieket, hogy a Majestyt méltattam. Tavaly az előző modellel is sokat jártam és most ezzel is begyűjtöttem már pár száz km-t. Motorikusan a többi is szorosan a Majesty sarkában van, épp hogy csak jobb gyorsulásban és fogyasztásban, de a lényeg, hogy jobb. Talán 110 km/h felett kezd kicsit fejére nőni a társaság.”
– BenZso: “Minél többet használom, annál jobban tetszik. Nagyon jó a motorkarakterisztikája, rugalmas, szinte a pincétől a padlásig mindenhol egyenletesen tol. Főleg 5-6.000-es fordulatszám-tartományban dolgozik a blokk, ami jótékonyan hat a fogyasztásra is.”

Suzuki Burgman 400

– “A motor hangja kicsit fura, számomra nem túl bizalomgerjesztő. A rugalmassága elfogadható, se nem rosszabb, de nem is jobb a többinél.”
– “A Suzuki nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt. Ja, a hang. Hát az mint egy jó gázolajos autó, na de dízel egy motorban??? Ez nem Enfield. Tényleg kéne rá egy dob.”
– “Jól megy, bár nem a legjobban a társaságból, de legalább nem is a legrosszabbul. Durva hangja van, akár még sportosnak is lehetne mondani, de nekem inkább csak modortalannak tűnt, nem illik a motor jellegéhez.
– “Kellően erősnek tűnt, habár nem kiemelkedően. A hangja nem volt túl bizalomgerjesztő.”
– DennyM: “Nagyon-nagyon kíváncsi voltam a Burgmanra, mert annyi helyről hallottam, hogy burgonya így, burgonya úgy. Motorikusan azt kaptam, amit vártam, nem emelkedik ki, de nem is süpped el a konkurencia mellett. Talán azt tudnám kiemelni, hogy minden sebesség mellett dinamikusan és egyenletesen lehet használni. Funkcionalitás a köbön. A hang az egy dolog, ez ilyen.”
– BenZso: “Ezzel elég keveset tudtam menni, de tényleg olyan volt, mint egy dízelmozdony. A hangja és ahogy ment, az is. Egészen alulról jól elindul és váltó 5.000 körül igyekszik tartani a fordulatszámot.

Piaggio X-Evo 400

– “Bár elvileg ez a leggyengébb a mezőnyben, érzetre messze nem az!”
– “A Piaggio a csapat kisfiúja.”
– “Szerintem jól megy, bár ezt inkább csak az órát nézve lehet észrevenni, annyira nem érződik a többivel összehasonlítva.”
– “Nem tűnt eget verően gyorsnak, viszont az elvárt szintet hozza. 2 éve mentem vele egy Budapest-Szolnok-Budapest távot, és abszolút meggyőzött a blokk használhatósága, nem okozott gondot előzgetni. Közepesen dinamikusnak mondanám. Hátrány, hogy álló helyzetből indulva alacsony fordulaton kicsit gyenge, emiatt kicsivel lassabban lódul meg, mint a többiek.”
– DennyM: “Idén eddig egyszer voltam a Balatonnál, és az utat épp vele tettem meg, ráadásul utassal. Nem bántam volna, ha kicsit jobban bírja a terhelést, de belefért az apró kelletlenség. Egyedül már sokkal felszabadultabb, az indulásoknál viszont így is úgy is látványosan nyűglődik. Ha elkapja a fonalat, akkor már nincs gond. A fogyasztás előtt viszont le a kapalappal. A balatoni utamon talán még jobban evett, mint most a hetek kezei között.”
– BenZso: “Érzésre motorikusan semmi komolyabb probléma nincs vele és a fogyasztása is szenzációsan jó.”

Honda SW-T 400

– “Szép járású (két hengeres), de gyenge. A hajtáslánc 1-2 óra nyüstölés után nyöszörgött, feltehetőleg csúszik a szíj. Nem szép dolog egy Hondától, főleg pár ezer kilóméterrel az órájában.”
– “Nagyon furcsa szereplője a tesztnek. A szokásos Honda minőségi érzés megvan, eltekintve a szörnyű nyikorgástól, amit a bordás-szíj vagy a variátor hallatott. De amint a másodpercek és a centiméterek alapján döntünk, a Honda nagyon lemarad. A legfurcsább az egészben, hogy ezt egyáltalán nem érezni rajta, ha csak úgy motorozunk.”
– “Nálam ez volt legelőször, és már akkor éreztem, hogy nagyon gyengécske. 50-60km/h-ról az előzéshez türelem és bátorság kell.”
– DennyM: “A sorkettő nagyon tetszik. Dinamikus mindenhol, alul nem prüszköl, felül nem fárad el annyira. Azon lepődtem meg igazán, amikor gyorsultunk egyet a Majestyvel, mert a Honda csúnyán lemaradt. Ügyes, mert szingliben valahogy képes elhitetni, hogy nincs különbség. Magas tempónál viszont beerősít az SW-T, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésbé fogy el a kakaó. Így hangolták, és az igazság az, hogy teljesen rendben van így, nekem mindenhol elég volt. Jártam vele többet a városban, nem tudnék tiszta szívvel belé kötni.”
– BenZso: “Ledöbbentem a mérések után, érzésre sokkal jobbnak tűnik a Honda. Nekem a két henger és a motor viselkedése is jobban tetszik, mint az egyhengereseké, annak ellenére, hogy nem megy annyira, mint a többiek.”

Vectrix VX1 (egy-két szerencsés őt is kipróbálhatta):

– “Neki szurkoltam leginkább. Milyen szép lenne úgy közlekedni, hogy nappal napelemek gyűjtik az elektronokat, amit éjszaka átpumpálunk a mociba és reggel avval tudunk újra gördülni. Az igazi zéró emisszió. Ezért sokkal toleránsabb voltam a Vectrix-szel, pedig nem lett volna szüksége rá. Jól megy, jól fordul, jól lassul, egy pillanatig sem érződik nehézkesnek. Csak egy bőkkenő van és ez ki is lőtte szegényt a tesztből: ha elindulok vele reggel, nem biztos, hogy kihúzza a nap végéig. 100 km még éppen elég hatótávolság lenne, amit papíron meg is ígérnek. Ekkora kompromisszumot még meg lehet hozni érte, de 50-60 km már nagyon kevés, márpedig ma ennyit bírt. Fájdalmas húrokat penget ez meg bennem, mert amikor volt egy tuning 70-es robogóm, ami 6 litert evett és 5,5 literes volt a tankja, bizony nem egyszer kellett kétszer tankolnom egy nap. Az egészben a legbosszantóbb, hogy egy ilyen kis hatótávolságú járművel általában a világ és persze a nap végén rohad le valahol az ember. Benzinkutat talán találni, de 220-ra csatlakozni nem lehet mindenhol. Ha a kutaknál áramot is lehetne tankolni, nem volna olyan rossz a helyzet, bár még akkor is ott éktelenkedik a kérdés, hogy mit kezdünk addig magunkkal. Pár perc nem elég, 80%-os töltöttség 2 óra ácsorgást igényel. Nagy kár, mert a trolibuszos hang ellenére tényleg ez a jövő. Aztán lehet, hogy ha különféle járművekbe a villanymotort használták volna előbb, akkor most a robbanómotor hangja lenne furcsa és talán el sem terjedt volna ez a “kellemetlenül hangos” megoldás.”

– “A Vectrix nekem bejött. Egy korábbi teszten egész sokat mentem vele. Meglepően jól megy, tán jobban, mint az itteni 400-as robogók. Akkor az akksija is jobban bírta, simán végigment egy forgatási napot. Külseje, kényelme, kidolgozottsága, raktere szerintem versenybe tud szállni az Otto motoros társaival.”

– DennyM: “A legtöbb dolog már szerintem elhangzott róla, még egyszer nem akarom leírni. Számomra a legfurcsább a Vetrix-szel kapcsolatban nem az elektromos mivoltára vezethető vissza, azaz csak részben. Úgy gondoltam, hogy majd úgy is el leszünk ájulva a különleges erőforrástól és majd észre sem vesszük, hogy egyébként semmire se jó a robogó, mert gagyi a futómű, gagyi a fék, gagyi minden. Hát egy nagy lótúrót, ha benzines blokkot építenénk bele, jó eséllyel indulna az elsőségért még ebben a csapatban is. Ha meg hozzávesszük a motorikus tulajdonságait.. hát nagyon bánhatja, hogy már a teszt előtt kifulladt. Egyetlen dolog maradt ki még, hogy a Vextrixen ha előre fele csavarjuk a gázkart, akkor tolat vagy motorféket generál. Nagyon tuti ötlet! Fékezés közben egyébként visszatölt az akksi, amolyan Forma 1-ből ismerős Kers rendszerként.”

– BenZso: “Sajnos nekem már nem jutott a delejből.”

No, ez volt az első rész, de napokon belül jövünk a másodikkal, amiben közelebbről is megnézzük a robogók külsejét, valamint boncolgatjuk a menetdinamikájuk illetve a fékrendszerük. Volt meglepetés ezen a téren is, -hogy szokták mondani?- maradjatok velünk a reklám után is!