Egy Harley Davidson motorkerékpár különböző emlékeket éleszthet újra az emberben.
Van, aki az első motorkerékpárjának édes érintésére emlékszik vissza.
Vagy arra az örömre, ami akkor töltötte el amikor az autópályán motorozott.
Az izgalomra, amikor először érezte a motor morgását.
A nyugdíjas veterán katona, Bill Peck (Lakeland, Florida), valami teljesen más dologra emlékszik vissza.
A harcmezőre…
Bill, aki ma már nyugalmazott őrmester, a második világháború alatt az első páncélos hadosztályban Harley Davidson WLA-kon dolgozott. Az akkoriban még teherautó szerelőként dolgozó Peck, és két tengerész lett a felelős a 32-es WLA flottáért.

A háború elmúltával, sok-sok évvel később Peck felvette a kapcsolatot a VISTE nevű szervezettel, aki az idősek kívánságait teljesíti, és megemlítette, hogyan nagyon szeretne látni egy Harley WLA-t megannyi év után. A 97. születésnapján valósággá váltották az álmát, mikor elvitték, hogy újra láthassa és ráülhessen erre a típusra.
Lakeland Langer is jelent volt, hogy dokumentálja ezt a megható eseményt.

„Minden egyes porcikáját ismerem ennek a bestiának” mondta Peck, ahogy ránézett az 1942-es Harley-Davidson WLA-ra. Don Huffman, a Lakeland Harley Davidson nyugdíjas tulajdonosa teljesen felújított WLA-t mutatott, amit felvonulásokra szokott vinni. “Ez az, amiért nálam van, ezért kaptam meg” – mondta Huffman, a légierő veteránja. “Ezeket a motorkerékpárokat nem láthatod bárhol”

„Minden egyes porcikáját ismerem ennek a bestiának”
Pecknek nem csak tetszik a WLA, hanem a szakértője is. Amikor a WLA-t bevezették a hadseregbe, elsősorban a futároknak, a katonai rendőrségnek és gyors vészhelyzeti közlekedésnek szánták, de meghibásodtak. Amikor a motorkerékpárokat lemosták, a porlasztóban nedvesség alakul ki. Erre a problémára addig kereste Peck a megoldást, míg sikerrel nem járt.
-Van javítási kézikönyvünk, ha munkába akarsz állni – viccelődött Huffman.
-Nekem nem kell semmiféle könyv hozzá – válaszolta Peck.
Az elektromos mopedjének köszönhetően Peck képes volt a motorkerékpárhoz odamenni és ráülni, de sajnos menni már nem tudott vele. Ennek ellenére Peck örökké hálás lesz, hogy teljesítették a vágyát, és azt mondta megérte ennyi évet várni rá.

1942-es Harley-Davidson WLA
„Jó érzés volt látni. Emlékszem milyen volt, milyenek voltunk, mi minden történt akkor. Jó lenne ha mindenki emlékezne rá, és jó, hogy láthatják az emberek. Szebbé tették a születésnapomat. Köszönöm!”