Magyar motorépítők: IHAROS

Mikor ez a kedves és szerény Dávid a műhelye felé vezetett, egyáltalán nem voltam felkészülve arra, ami odabent fogadott. Bevallom kellett egy kis idő mire felfogta az agyam azt, amit a szemem látott és a szívem érzett.
Lassan hatott át a hely szellemisége, és ahogy kezdtem ráhangolódni hol is vagyok, gyermeki lelkesedéssel csodáltam rá egy-egy ritka motorkerékpárra.
Egyszerűen hihetetlen érzés volt azokat a gépeket élőben látni, amikről cikkekben írok, olvasok. Szívem szerint mindet egyesével tetőtől-talpig megvizsgáltam, simogattam volna, de sajnos erre nem volt lehetőség.

A 39 éves Iharos Dávid és édesapja Iharos Sándor szinte megszállottan gyűjti a veterán motorokat. A gyűjteményük egy része a műhelyben található, ahol nem csak a motorok kapnak hatalmas tiszteletet, hanem az alkatrészek, a motorblokkok, az idő nyűtte kannák és a szerszámok is. Itt minden múltbéli darab kincs.

„Nálunk ez családi hagyomány,  – meséli Dávid – teljesen természetes volt, hogy kiskoromban egy motor állt a nappaliban. Fél gyermekkorom azzal telt el, hogy édesapám motorjait kellett jobbról balra pakolgatni, ahelyett, hogy motoroztunk volna rajta, de végül a veterán motorok iránti szeretet engem is megfertőzött. :) „

Dávid, aki 6 évesen már motorozott, felnőttként a MAMI KUPA SIMSON kategóriában versenyzett pár évig. Versenymotorja egy 80 köbcentis, 21 LE-s Simson S51-es, nagyon különleges, egyedi alkatrészekkel – és talán egy családi autó árából ki is jönne.

-Miért a veterán motorok?
-„Kifejezetten tetszenek a régi motorok. Tetszik az eredetiségük, a régi alkatrészeik, az, hogy szerelhetők, nincsenek tele modern cuccokkal. Egyszerűen lenyűgöz, hogy ezek a dolgok még mindig működnek. Ha elromlik, leveszem, megszerelem, és visszateszem. Semmi űrtechnika, nincsenek túlbonyolítva. Olyanok akár az időgépek, gondolj bele, vannak részei amit fél évszázada nem érintett emberi kéz. Hihetetlen. A legrégibb darab talán egy 1927-es Harley-Davidson JD.”

-Mesélj a motorépítésről.
-„Karosszérialakatosként nagyon szeretek a vassal dolgozni. Szeretek fúrni, faragni, esztergálni, tökéletesíteni. Roppant maximalista vagyok, így sok időt fordítok a legapróbb részletekre is. Nem szeretem megvenni a kész alkatrészeket, inkább szeretem megcsinálni őket kézzel. Ettől más az, amit én csinálok, és ez a mottóm: Built not bought – azaz – Nem megvenni, hanem megcsinálni! „

„Képes vagyok minden apró alkatrészt egyesével szétszedni, megtisztítani, megjavítani, elkészíteni ami kell hozzá, és összerakni. Ettől lesz értékes számomra. Megálmodom, és létrehozom. Ha nincs hozzá szerszám, csinálok. Imádok alkotni, beleveszni, újítani és büszkén nézni a kész művet. A fényezés, a kárpitozás, és az elektromos dolgok azok, amiket nem én csinálok. Nekem egyenesen kábelfóbiám van.”

„Eddig 5 darab motort építettem, és 5 van félkész állapotban. Mindig fut egy project, de ha valami miatt várni kell, akkor azt addig félreteszem, és nekiállok a másiknak. Ezért van az, hogy van ami két hónap alatt elkészül, s van ami két év alatt. Saját logót nem teszek mindegyikre, csak amelyikre tényleg illik. Úgyis magamnak készítem őket, nekem kell, hogy tetsszen.”

-Milyen különlegesebb motorokkal volt eddig dolgod?
–„ Laverda SF 750, Malanca Nicki 50, 100-as behajtós Csepel (Nikkeltankos), BSA Scrambler és még több tucat motort fel lehetne itt sorolni.„

-Lehet látni a kész motorjaidat valahol?
-„Igen, amik napi használatban vannak azok Trellay Levente rendezvényein láthatóak. Volt már ott az 1979-es Honda CB 550-es, Honda Cub, Honda Camino és a Laverda SF 750-es.  ”

-Melyiket használod a legtöbbet?
-„A saját épített motoromat  a Honda CB 550-est,  a Cubot és mostanában a GasGas Endurómat nyúzom. Már nem akarok száguldozni. Már csak az élvezet érdekel.”

Térjünk kicsit vissza a gyűjteményre, hiszen nem csak a modellektől, koruktól különlegesek, hanem hogy nincsenek felújítva! „Lehet, hogy szebbek lennének, ha nem látszódna, ahogy az idő belevájta nyomát a gépbe, de ezek ettől különlegesek, így egyediek, felújított motorként az ezerből lesz csak EGY, de ha eredeti állapotban hagyod, akkor EZ AZ EGY lesz ettől különleges.”
És valahol igaz… mert ha például kiviszel így a motort egy veterán találkozóra, akkor lehet, hogy több színben, ezerféle után gyártott alkatrésszel ott fognak állni szinte egyformán egymásba és tömegbe olvadva ezek a szépségek, míg ez a különleges rozsdás darab, amihez már vagy hatvan éve nem nyúlt senki, olyannyira ki fog tűnni a többi közül, hogy végül mindenki ezt csodálja.

Nekem úgy tűnt Dávid nem csak a veterán motorokért rajong. Büszkén mutogatta különleges régi kalapácsait, saját kezével felújított kulcsait, és szinte átszellemülve mesélte történetét minden darabnak, ami számára jól láthatóan hatalmas értékkel bírnak. Talán egyszer eljön az az idő, mikor az ő saját múzeumában sétálgatunk, a rozsdás motorok, alkatrészek és szerszámai közt, az ő saját egyedi, megálmodott időkapszulájában.

Nem tudom, hogy Dávid lelkesedése, vagy a hely szellemisége ragadt meg, de elalvás előtt láttam magam előtt a motorjait: ahogy az egyiken egy férfi ült fura bukósisakban, „búvárszemüvegben” és a kormányt szorítva verte a port a földúton, ahogy a másikat versenyruhában elszántan tolja lovasa a pályára reménykedve a győzelemben, vagy ahogy a harmadikat egy csinos férfi vezeti, s mögötte virágos ruhás nő fogja át a derekát, piros rúzsos ajkával kacagva gurulnak a szőlők közt a dombokon.
Azt hiszem magammal hoztam egy kicsit a poros régi motorokból áradó-lebegő elfeledett történetekből.

Dávid munkáit és szépségeit a Facebookon Iharos Garage néven,
az Instagramon pedig iharos_garage néven követheted.