Csatlakozz hozzánk

Blog

Legális gyorsulás: HDA Közönség kategória, Kunmadaras

Beszámoló a jubileumi Kunmadárról – ezúttal a “karácsonyfa” másik oldaláról… (június 23.)

Közzétéve

ekkor

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Képek: Gémesi Balázs, Szikora Dominika

Június 23-án több motoros megmozdulást is tartottak az országban, köztük a kunmadarasi szezon második fordulóját is. Ha Kunmadár van műsoron, számomra nem kérdéses, merre veszem az irányt. Szóval mi is ott voltunk a Cepsa Kupa második fordulóján, sőt, bátorkodtunk benevezni a Közönség kategóriába. Itt és most egy kis élménybeszámolót olvashattok, hogy hogyan is néz ki belülről a gyorsulási versenyzés.

Ha motorversenyes élményekre vágysz, ennél olcsóbban és könnyebben nem kaphatod meg. Az utóbbi években Hadnagy Józsiék kitalálták ugyanis, hogy a mélyen tisztelt publikumot (Kunmadár esetében ez nem is költői túlzás :)) is bevonják a versenyzésbe. Valahogy én is így keveredhettem a – futamokat indító – karácsonyfa elé, mert a különböző mértékben reszelt “Street” vasak között nem szívesen álltam volna rajthoz. A Public kategóriához viszont tényleg elég beesni az utcáról, és a pár ezer forintos napi licensz kiváltása után egyből a rajtban találod magad…

Hogyha benevezel a versenyre (Közönség 600, 750 vagy 1000), belépőt természetesen nem kell fizetned. Jegy helyett kapsz egy papírt az indulási szándékodról, amit a boxban hamar elcserélsz egy rajtszámra, és már várhatsz is a sorodra. A nem túl bonyolult papírmunka után két, nagyjából húszperces kvalifikáció alatt kell beverekedned magad a nyolc fős főtáblára, azután délután már jön az éles bevetés, a hirtelen halál. Az egyenes kieséses szakaszban legjobb esetben három versenyt futhatsz: elődöntő, majd középdöntő és végül a döntő. Ugyanolyan ez, mint most a foci EB-n, csak képzeld azt, hogy a kvalifikáció jelenti a csoportmeccseket… Akárcsak a fociban, itt is sok múlhat a szerencsén, hogy ki, milyen teljesítménnyel meddig jut, azzal a különbséggel, hogy a számítógép itt nem tévedhet akkorát, mint Kassai játékvezető csapata az angol-ukránon – de erről majd később…

Ahogy mondtam, ennél olcsóbban nem nagyon biztosíthatod magadnak a hétvégi adrenalin-adagod, motorversenyezni kedvezőbb feltételekkel nemigen tudsz – hacsak nem képzeled magad Bitter Sándornak az oda-vissza úton, de a Kunság-TT helyett jobban teszed, ha a rajtfényekre koncentrálsz. Ugyanakkor időben nem sokat versenyzel, nem sokat vagy a pályán, még ha döntős vagy akkor sem: pár tíz másodpercet, de az nem akármilyen… Viszont a részingfíling nem csak a ragacsolt pályán töltött másodpercekre hat ki, a beállás és a rajtprocedúra, vagy akár a “visszavonulás” is hozzá tartozik a sportélményhez. Arról nem is beszélve, hogy nem egy mezőgazdasági szervizúton, hanem egy Európa-bajnoki dragpályán küzdhetsz a tizedek ellen.


Nem előmelegített utcai gumival jobb a pálya széléről indulni, ami nem annyira ragacsolt

Ami a saját versenyemet illeti, kicsit kapkodósra sikeredett, több okból is. Alig hogy beértem a helyszínre, már dobtam is le a tanktáskát és álltam volna a rajtba kvalifikálni egyet… Volna, mert pont az első időmérő végére sikerült kitölteni a papírokat… Mivel előtte túl kellett esni a Kakucs-BP, BP-Kunmadár útvonalú “warm-up”-on, már csak a második kvalifikáció maradt a bizonyításra. Azért biztos ami biztos, az első gyakorlást is bepótoltam a tiszafüredi egyenesben, tankolás előtt és után. Egy tehéncsorda formájában még közönségem is volt, akik közül ketten gyorsan interakcióba is léptek egymással az élmény hatására… De nem miattuk csináltam, hanem hogy jobban megismerjem hétvégi társam, a Yamaha új, TC-s R1-esét. Valamennyire sikerült is, de tisztában voltam vele, hogy nem sok előnyt fog most jelenteni, hogy a mezőny legfrissebb technikájával állok rajthoz – mert még nekem is elég friss…

Mondom ezt azért is, mert BenZso is játszott vele dragosat előző nap, és véleménye szerint az előző, mármint nem bigbang, hanem hagyományos működésű sornégyes R1-es alkalmasabb lett volna a feladatra. Ez alul eléggé darabos, és persze, fordulatról indulunk, de 6-10 ezerről ráengedve a kuplungot is lassabban rohannak felfelé a számok a kijelzőn, ahogy azt várná az ember – nekünk legalábbis ez volt az érzésünk. A pálya más tészta, mert ahogy elkapja a fonalat, varázslatosan megy, de ez a pálya nem az a pálya… Itt a nulláról kell bizonyítani, az indulásnál dőlnek el a dolgok – gondoltam én, aztán nem (teljesen) lett igazam… Volt egy csekélyke esélyem, mert a  legutóbbi, április 30-i Nyílt Napon (amikor első ízben lehetett kipróbálni akárkinek a pályát) a rajtjaim nem sikerültek annyira rosszul a sorozatos 0.2 tizedes reakcióidőkkel. Ez persze közel sem világbajnok, de első próbálkozásra nem annyira tré, ahogy szerintem a 11.5-ös időeredmény sem a nem erre való Versys 1000-essel (ami egyszer véletlenül becsúszott a 11.8-ak mellé…). Tulajdonképpen ez adta a motivációt, ami miatt nem bírtam ki, hogy valamivel ne guruljak a karácsonyfa elé 23-án.


Az elődöntő rajtja előtti pillanatok – a dragversenyzés legizgalmasabb része…

Az első menet az R1-gyel elég jól sikerült, mert sikerült rendesen elindulni és nyertem a GSX-R ellen – gondoltam ezt addig, amíg kezembe nem kaptam az időeredményt… 11.2 másodperc, kőkemény három tizedet faragva a versyses időn… Gyenge, mint a lepkefing. És a baj az volt, hogy ezt viszonylag jó menésnek éreztem, aztán néztem bután magam elé. Majd a következő kvalifikációs futamon mégiscsak sikerült – szintén kőkemény – egy tizedet javítani, de a 11.1 nem változtatott a helyzetemen. Ekkor már kikaptam, de nem is ez a meglepő, hanem hogy ezt még eljátszottam utána háromszor, tehát négyszer(!) egymás után futottam 11.1-et, és a végsebesség is mindig 221 vagy 222 volt… Igazából mostanáig sem tudtam megfejteni a feladványt, pláne annak tudatában, hogy háromszor én jöttem el jobban az első métereken. Ennyi futamból még véletlenül is illett volna 10-es időt menni, bár két olyan menet is volt, amikor nem vette a fokozatot elsőre – úgy meg nehéz, az itt nem megy… Mindenesetre úgy érzem, amit az első métereken nyertem, azt valahol a túlzottan hosszú egyes és a kettes fokozat környékén elvesztettem, harmadiktól meg már késő volt.

A vége az lett, hogy a botrányos 11.11-gyel éppen kvalifikáltam magam a nyolc közé, ahol az elődöntőben (amiről Angyal Zoli show-jába merülve majdnem lekéstem…) egyből összekerültem a kategóriánkban (Public1000) leggyorsabb időt futó sráccal, akit Tímár Nándornak hívnak. Ezt nevezem hirtelen halálnak… Még egy utolsó 11.2-vel keretbe foglaltam gyászos teljesítményemet, ugyanakkor az sem sokon múlt, hogy én menjek tovább a középdöntőbe. Ez hogyan lehet? Ellenfelem reakcióideje (amíg a zöld jelzés után elhagyja a cellát) 0.08 század(!) volt, ami már igen meleg. Ha beugrik, a négy között vagyok, egy valamirevaló időeredmény nélkül… A foci EB-re visszatérve, mint amikor egy gyengébb csapat 11-esekkel csusszan a következő körbe… Elsőre ekkora szerencsém azért nem volt, így a visszagurulást követő pacsizás után ülhettem vissza a helyemre, a nézőtérre 🙂 Azért lett volna fontos legalább egy jobb idő, mert akkor nem a legjobbal kerülök össze a kieséses szakaszban. Arról a jó fél másodpercről, ami benne maradt a dologban, szerintem az R1 és én egyaránt tehetünk. A Yamaha karakterisztikája nem a legjobb a feladatra és a kuplung sem volt az igazi, én pedig első alkalommal ültem a “bigbangen”, és tulajdonképpen ez volt az első versenyem, mert az április 30-i nem volt igazi verseny. Ebben ennyi volt. Mégsem bántam meg a nevezést, meg rengeteg élménnyel és ami még fontosabb, tapasztalattal gazdagodtam, amit jó volna az augusztus 20-ai hétvégén kamatoztatni… Ha Te is szívesen kipróbálnád magadat és a vasadat éles helyzetben, Kunmadár Téged is vár! 😉


Rajtra várva – versenyezni jó, próbáld ki Te is >> kunmadarasmotorsport.hu

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD

Trending