Csatlakozz hozzánk

Blog

Kunmadár: 15 ezred másodperc…

Újra kipróbáltuk magunkat Kunmadarason a Közönség kategóriában, ráadásul egyből két motorral: a Kawasaki Z800-zal és a Yamaha FZ8-cal igyekeztünk bevenni a magyar drag Arénát…

Közzétéve

ekkor

kunmadar junius 29.
MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Képek: Domino, Balusk8, KN

Ahogy azt beharangoztuk, egy összehasonlító teszttel készültünk a júniusi Kunmadárra. Csak ott és akkor tudtuk meg, hogy valójában versenyezni fogunk: a szervezők a mi két 800-asunkkal töltötték fel a meglehetősen néptelen Public954-ig kategóriát. Ezekbe a 750-től – az utolsó 900RR miatt – 954 köbcentiig terjedő gépeket tömörítik, és mi pont beillettünk a sorba – ja, az új Kawasaki Z800-at és az idénre némileg felfrissített Yamaha FZ8-at vittük…

Az originál, jó ötletnek tűnő terv az volt, hogy a Közönség futamok alkalmával (ez nem egyenlő a Public kategóriákkal, ami igazi verseny) eresztjük egymásnak a két friss 800-as nakedet. Mivel két, egy délelőtti és egy délutáni Közönség-menés volt, Norbival cserélgettük volna a motorokat, de mivel versenyben voltunk, erről többé szó sem lehetett…

A gépek: FZ8 a Z800 ellen – összehasonlító teszt hamarosan…

Dominóval az FZ8-cal utaztunk le Kunmadarasra, mivel az jóval kellemesebb élmény volt a korántsem hibátlan 34-es úton, amin a 4-es után menni kell. Az ülése és a futóműve miatt is – de erről majd később, az összehasonlító tesztben! Norbi is jobban kedvelte a finomabb FZ-t a durvább Z helyett, ezért gépet cseréltünk a versenyre. Megnyertem magamnak a Z800-at, amivel addig nem sokat mentem, de legalább azt a keveset is esőben…

A probléma az volt, hogy mire megtaláltuk a helyünket a dolgok rendszerében, már lezajlott az első kvalifikációnk: mi még nagyban toltuk kifelé a Kawasakit a Transporterből, amikor a kollégák már nagyban edzettek. Az itt kiesett rutint a már említett Közönség futamok (itt a nézők mehetnek) alkalmával próbáltuk pótolni, de mivel a rajtszámunk nem ide szólt, ez csak az első menet erejéig sikerült, egy másodikra már nem…

A kvalifikáción szoros futamokat mentünk a meztelen versenyzőkkel

Vártunk hát a második kvalifikációra, amibe végül összesen két futamot sikerült belepréselnünk – azokat is botrányos, 12-es időkkel. A legelső menetről nem is beszélve: az FZ8 és a Z800 a kuplung-beállítás tekintetében (is) teljesen különbözött, mivel a Yamahának bent, míg a Kawának teljesen kint fogott. Így sikerült egy finom, de nem kívánatos egykerekezéssel kezdenem a napot, a harmadikban leszabályzásról nem is beszélve – ennek fényében nem is annyira durva a 12-es idő…

Nem nagyon mentem még a motorral, de a kvalifikációra kijavítottam ezeket a hibákat – a baj csak az, hogy az időm nem nagyon javult, vagy csak nagyon lassan. Rápillantottam a depóban a monitorra, és meglepődve láttam, hogy a harmadik helyen állok. Ez – ilyen harmatos teljesítmény mellett – azért lehetett, mert összesen négyen voltunk a P954-ben…

Nyári zápor késleltette a programot… A háttérben Papp Sanyi MZ-dragja, aki végül nyert a szoci-mocik között

Éppen ezért értelemszerűen elmaradt az elődöntőnk – hiszen mind középdöntősek voltunk, mert 8 helyett csak négyen voltunk. Ez annyit jelentett, hogy a következő, immár éles futamon a tét nem kicsi, hanem egyből a döntőbe jutás lesz! Tudatosulva a ténnyel, gondoltam elszaladok valahova Karcag határába elindulni már egy-két normálisat, de az időjárás úgy döntött, hogy inkább a Transporterben várunk a sorunkra.

Egy erős órát ültünk ott, ahol a Z800 utazott, majd végre elállt az eső. Ez így rendben is van, de mikorra fog felszáradni a pálya?! Nem is kellett rá sokat várni, mivel – a Kunmadáron újdonságnak számító (igen, még ilyen is van!) – kamionok gyorsulása és a napsütés együttesen hatékonyak voltak. Viszont újra ránk szakadt egy kis szabadidő, amíg a többiek a középdöntőbe jutásért vívták gyilkos csatáikat – ahol a mi helyünk már biztosított volt, ugye…

Az FZ8 valamihel puhább, minden téren, a Z800 agresszívebb

Ez idő alatt sem sikerült bepótolnom magamnak az elmaradt első kvalifikációt valahol a határban, mert az eső miatt megcsúszott időterv miatt bizonytalan volt a középdöntők ideje. Inkább a hangfalból ordító Hadnagy Józsi hallótávolságán belül maradtunk, és megnéztük például Kohári Zoli rekordfutamát a Chevy draggal – meg hogy hogy eszi meg a Lada a nyugati technikákat: “a Renault19 mehet a levesbe”, ahogy HaJó mondta:)

Aztán nagy nehezen csak sorra kerültünk, a számítógép sorsolt, mi jöttünk. Időközben a depóbejáratnál várakozva sikerült fellelni ellenfeleinket is: egy GSX-R750 és egy Z750 voltak azok. Szerencsére nem házon belüli küzdelem lett, tehát nem Norbival és az FZ8-cal kerültem össze a döntőbe jutásért, hanem a Z750-nel – ennek így kellett lennie…

Visszavonulás…

Három – nem túl erőd, de gyenge – menettel a kezemben álltam oda az éles bevetésre. Z750-es ellenfelem meglehetősen “laza csávó” volt: állítása szerint egy hónapja volt meg neki a Kawa – nekem meg egy napja (se). A futam előtt az esélyeinket latolgattuk: súly/lóerő arányban nagyjából partiban voltunk, ez a Z800 szerencsére a “Full performance” volt, tehát nem a gyengített e-kivitel. Kicsit erősebb és nehezebb is voltam – ebből bármi lehet.

Norbi futama közvetlenül előttem zajlott: GSX-R750 az FZ8 ellen. Mondtam neki, hogy mindenképpen másodikként álljon be a rajtba (ahogy én szoktam), ezzel valamelyest a saját kezében tartva a rajtprocedúrát, és kifárasztva ellenfelét – ez lehet az egyetlen esély a jóval izmosabb közepes Gixxer ellen (ha ő nem ront). Sajnos azonban Norbi rontott, mert beugrott, így szinte bye-futammal került a Suzuki a döntőbe.

Kényszerpihenőn: Domino, KN, Tranyó, FZ800…

Rám várt hát a feladat, hogy a döntőbe juttassam a tesztmotoros színeket. Én is másodikként álltam be a rajtba, és a start is jól sikerült, a reakcióidőm (amíg a zöld jelzéstől számítva elhagyom a cellát) fele annyi lett, mint ellenfelemnek. Az első 60 láb viszont nem sikerült túl jól (akárcsak tavaly az R1-gyel) , a nem kívánatos egykerék miatt talán kicsit hosszabb lett a kuplung  – és elment mellettem… Az új 800-as erejét kihasználva viszont a végére utolértem…és a célban nem tudtuk, melyikünk nyert…

Visszaérve a kezembe nyomták a papirost, miszerint 0,0156 másodperccel kikaptam… Nem szívesen írnám ide, mit gondoltam magamban, de leginkább azt, amit AGO-Hayabusás kollégám a tavalyi végsebességmérés után, amikor meglátta, hogy 300 helyett “csak” 298-cal ment… Ennyivel kikapni nem kellemes… Hiába futottam meg a napi legjobbamat, ami még mindig rossz – és nem szívesen írom ide 🙂

A hajszál híján elveszített középdöntő:

Ezek után újra ránk szakadt a szabadidő, amit most bántunk a legjobban – egyikünk sem jutott a döntőbe… Bár nem sokon múlt, ahogy a győzelem sorsa sem, hiszen szintén hajszál híján sikerült csak a GSX-R-es Szabó Tamásnak legyűrnie a rajtam túljutott Z750-es Czeglédi Tamást – az is jó meccs volt, de elég tré volt a nézőtérről bámulni, inkább belülről éltem volna át!

Ennek fényében egy kicsit keserédes volt a dobogó legalsó foka, viszont ha azt vesszük, hogy csak tesztelni indultunk, és végül izgalmas versenyt futottunk… Nektek is csak ajánlani tudom a Public kategóriákat Kunmadarason, ami komoly kötelezettségek nélkül kipróbálhattok: hogy milyen is a versenyszellem! Vagy ha nem akartok nevezni, még mindig ott vannak a Közönségfutamok, ahol bárki kipróbálhatja magát a Hungarian Drag Arénában – csak nehogy a főtáblán találjátok magatokat! 🙂

– további képeink június 29-éről Facebook oldalunkon
– Gémesi Balázs fényképeit ITT találod
www.kunmadarasmotorsport.hu

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Trending