Tesztek

KisRocker – Honda VT125 Shadow

Három év és harmincezer kilométer alatt szerzett tapasztalatok egy 2003-mas Shadow-ról
Euromotor2
MotoStar

Szöveg: Regász László

Olvasónk “KisRocker” néven definiálja saját vasát, ami többet mondhat, mint a gyárilag ráaggatott “Árnyék” kifejezés. Vagyis a rocker-szubkultúra motoros ambícióval rendelkező fiataljai számára készült a kis Shadow? Vagy ennél azért többről van szó? Szerzőnk eleget gurult a VT-vel ahhoz, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket.

A Honda még 1999-ben mutatta be 125 köbcentis, 90 fokos, V2-es, 15 lóerős, vízhűtéses erőforrását. A blokkot két modellbe szerelték, a kis Varadero és Shadow kapta meg. Az motor üzemanyag-ellátását két, 19.5mm torokátmérőjü Keihin karburátor látja el, de 2008-ban  megkapta a Honda PGM-Fi befecskendezőjét, hogy teljesítse az Euro 3-mas normákat. Közvetlen konkurenciája a Yamaha Drag Star 125 (XVS 125), a Suzuki Marauder 125 (VZ125), de ide sorolható a Keeway SuperShadow 250-ese is. A Nyugat-Európai piacra szánták a motort, ez kidolgozási minőségén, árán és felszereltségén is megmutatkozik. Magyarországon, illetve a keleti országokban sajnos nincs piaca egy ilyen kisköbcentis cruisernek, hiszen az ára nincs arányban a nagytestvérekkel.

Megjelenését tekintve a kis Shadow hozza a kategóriában elvárt stíluselemeket: V2-es blokk, nagyméretű, csepp alakú tank, rajta a kilométeróra, előre tolt lábtartó, hosszú sárvédők, valamint nagy és kényelmes ülés elöl-hátul. Könnyen nézhetik nagyobbnak a laikusok, közelebbről szemlélve azonban a gyertyapipa árulkodik, hogy a henger préstere nem ott van, ahol azt hinnénk. Árulkodó jel továbbá a villaszár, amely kíválóan végzi a dolgát, illetve a kétdugattyús első fék, szimpla tárcsával, ami kiválóan adagolható és pontos. Hátul dobfék lassít, jól adagolhatóan, de könnyen lesatuzó a berendezés. A zártszelvény lengővillapárat két tekercsrugó támasztja: ezek öt fokozatban állíthatók a gyári szerszámkulccsal, aszerint, hogy egyedül, ketten vagy felpakolva használjuk. A motorra ülve az alacsony ülésmagasság a legfigyelemfelkeltőbb: fiatalok, újrakezdők és hölgyek is meg tudják tartani az amúgy is csak 170 kilós súlyt – ami egyébként nagyon szerény a cruiser kategóriában. A kormány széles és pont jó helyen van, nem fárad el a karunk és a derekunkat sem erőlteti meg. A lábtartó 160 centis embereknek ugyanolyan jó helyen van, mint nekem, a majdnem két méteremmel. A Honda háromszög-alakú lemezzel oldotta meg a lábtartó felszerelését, melyet el-el fordítva, azt előre le, vagy hátra fel tudjuk beállítani. Okos és praktikus, egy kis figyelmesség. Fenekünk alatt kapott helyet a gyújtáskapcsoló, a kormányon pedig klasszikus Honda műszerezettséget találunk. Bal oldalon, a tank alatt a dúsító és alapjárat-állítási lehetőséget kivezették, hogy kényelmesen hozzáférhessünk. Amikor a motor beindul, kellemes halk dübörgés és minimális remegés lesz urrá a gépen. A világító berendezések kiválóak, a kilométeróra pedig fehér hátlapjával és piros megvilágításával egyszerűen gyönyörű.


Messzebbről nagyobbnak néz ki a kéthengeres 125-ös – hála cruiser-es jellemvonásainak

Induláskor vajpuha kuplungra és – egyesbe kapcsoláskor – egy kis csattanásra számíthatunk. Az egyes fokozat rövidke, 20km/h-nál már mehet is a kettes, ahol meglepődve tapasztaljuk, hogy komoly motorokat és autókat fogunk meg. Harmadikban tovább gyorsulunk: 90km/h-nál tilt le az elektronika (12.500-as fordulaton), a negyediket pedig 110-ig húzhatjuk, ahol jön az erősen overdrive-jellegű ötödik. Ha nagyon hajszoljuk, 140-ig elfekszik a mutató, de 110km/h körül érzi jól magát. Az ötödiket egyébként már 30-40 km/h-tól használhatjuk. Maga a blokk iszonyat pörgős, bár nem kell forgatni a haladáshoz, ráadásul cirkáláshoz kiválóan áttételezett, egy két fiatalos kanyarodásnál pedig igen szépen megy – gond nélkül 10-11-ezerig forgatva. A váltó tökéletes: határozott, de nem kemény, nem csattog és a kuplung is kiválóan adagolható.  A futómű teszi a dolgát, nagyon kényelmes, elnyeli a kis-és közepes úthibákat és meglepően jó az egyenesfutás is. Érzésem szerint a kanyarokban is nagyon jó, bár a hátulja hajlamos belengeni kigyorsításkor. Ezt a futómű két fokozattal történő felkeményitése meg is oldotta. Akár nagyon keményen is meg lehet érkezni egy-egy kanyarba: gond nélkül kipufogóig dönthetjük a Shadow-t – ami nincs is olyan alacsonyan. Kigyorsitáskor harmadik fokozatban még a hátulja is megindul, így nyújtva – cruiseres viszonylatban – nagy mértékü adrenalinadagot a motorosnak.


A max-körök feltehetően nem szerzőnk és a VT termékei…

Amikor hosszú távra indul vele az ember, kifejezetten jól jön a két bőrtáska, a villatáska és a bukókeret (persze szükség ne legyen rá), jól meghízik ezektől a kiegészítőktől a Shadow kinézete. A gép tartósan 90-100-110km/h körül szeret menni, ilyenkor 3,5-5 liter benzinnel ki lehet jönni, vagyis hihetetlenül keveset fogyaszt a kéthengeres 4T. Városban sem eszik sokat, de oda kell figyelni a kormányunkra, ami elég széles, viszont a kis súly miatt könnyen irányítható a VT.

Hibaként az árát tudnám felhozni, illetve az alaktrészek árait. Akinek ennyi pénze van, nem ezt választja, akinek nincs pénze, azzal pedig nem törődnek a gyártók. Profitot kell termelni… Nem kellett még szerelni a gépet, de például az ülés két csavarját kivenni a sárvédő garantált összekarcolásával jár. Mivel ez alatt kapott helyet az akksi, előfordulhat, hogy töltés miatt le kell venni. Macerás, de tényleg csak ennyi. A teljesítményére nincs panasz, de kétségtelenül ki lehet nőni. Egy pici tuninggal újra lázba hozhat, hogy aztán megint kevésnek tűnjön, de ingázni, megtanulni motorozni vagy csak utazgatni éppen elég.


Viszonylag magasan van a kipufogó – a szabadmagasság javára

Az én motorom egy 2003-as évjáratú VT, három éve van nálam és 30.000km van benne jelenleg. Eddigi szervízköltségem a kopó/fogyó alkatrészekben ki is merült: Légszűrő, gázbowden, gumik, olaj-és olajszűrő, valamint fékbetét. Az eredeti 130-as hátsó gumi helyett 160-as feszül hátul, ami a gyári felnin épp, hogy elfér a lánc és a villaszárak között. A hátsó futómű keményre lett állítva, a karburátor át van fúvókázva, a légszűrő nagy áteresztőképességű, és a kipufogó is ki lett tisztítva minden felesleges folytástól. Előretolt lábtartó, bukókeret, nyeregtáska, villatáska, bőr doboz és háttámla díszíti a vasamat, a hátsó keréken 22 ló áll a rendelkezésemre.

Fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlom a motort: a korombeli (18-20-22 éves) fiatalok ideális kezdő motorja lehet, teljesítménye meglepően jó, kényelmes és a vártnál sportosabb élményekben lehet részünk. Fenntartási költsége azért akad, a Honda egyes alkatrészekért horror árat képes kérni. Viszont benzint alig eszik, olajból megelégszik  mindössze másfél literrel szezononként, a gumi és a fék kopása pedig a felhasználóra van bízva. Hölgyeknek a kis súly és a stílusos utazás lehet vonzó tényező. Bár jelenlegi használt árából ki lehet hozni akár egy VT 600-ast is… Sajnos ezért ilyen ritka Magyarországon, és pontosan ez a felfogás rontja közvetetten a baleseti statisztikákat.


“KisRocker” a parkolóban – minimum 250-esnek hisszük

Comments

comments