A kilencvenes évek 10 legjobb motorkerékpárjai

Ha még nem vetted észre: Kezdenek visszatérni az 1990-es évek. A Netflix minden nap adja a kilencvenes évek filmjeit, a nők újra viselnek bő szárú farmert, és a régi videó játék konzolok, amik már a kukába kerültek újra megvásárolhatóak.

Mi, a 90-es évekbeli motorkerékpár megszállottjai még álmodni sem mertünk a CBR és a Ninja ZX-11 letisztult grafikájáról. Most a szerintünk legjobb, legnépszerűbb motorkerékpárokat idézzük fel, amit nehéz egy Top 10-es listába belesűríteni, de mivel az internet olvasóit a Top 10 listák teszik boldoggá, megpróbáljuk. Nyugodtan egészítsétek ki a cikket ha szerintetek kihagytunk egy említésre méltó motorkerékpárt.

• Honda VFR 750F – 1994

A kilencvenes évek különösen a Hondára, és különösen a V4-esre tett jó hatást, ezekben az évtizedekben találkozhattunk a híres ovális dugattyús NR500 GP motorkerékpárral, és születtek olyan gépek mint az Interceptor, a Magna és az RC30.

Mindezekkel szemben a VFR750F lett a leglegleg ebben az évtizedben, ez a sima, szinte már slampos tökéletes Viffer.

• Ducati 916 – 1994

A kinézete, a sebessége akár egy bajnoké. Amikor a Ducati 1994-ben kiadta a 916-ost megváltoztatta a Ducati gyár helyzetét. A 916-os előtt gyakorlatilag állandóan az anyagi összeomlás határán állt, s bár a 916 után nem voltak kint teljesen az erdőből, de a motor hihetetlenül hatalmas hírnevet szerzett. A mai napig Olaszország büszkesége e modell, s akkoriban verhetetlen volt.

• Yamaha GTS 1000 – 1993

A Yamaha GTS 1000 a példa arra, hogy az Iwata márka nem mindig a szokványos utat választotta (s ez még ma is felbukkant például a Yamaha Niken-ben). A GTS külsőleg egy unalmas, véletlenszerű sport tourernek tűnik, egészen addig, míg észre nem vesszük az amerikai James Parker által (a Yamaha megbízásából) tervezett bizarr egyoldalas lengőcsapos végét. A kifejlesztett Omega alakú alumínium váz és első kerék szétválasztott kormányzási és felfüggesztési funkciót tesz lehetővé, a kezelhetőséget fokozva. Néhány nem szokványos tulajdonsága ellenére a GTS eléggé konzervatív gép volt, amely nem tudta megragadni a nagyközönséget, s az Egyesült Államokban csak két évig értékesítették.

• Honda Valkyrie – 1997

Miközben a Harley-Davidsonok borították a bemutatók padlóját, a japán OEM megpróbálta kitalálni, hogyan vehetné fel vele a versenyt. Semmi sem működött, az általuk gyártott minden kerékpár leginkább csak kóbor sugallatnak tűnt, kivéve a Valkyrie-t. A Valkyrie-t (a Gold Wingből származó motorjával együtt) úgy ahogy van nagyon eltalálták, nem is lehet más betű a tankján, mint a nagy „H”.

• Kawasaki Ninja ZX-11 – 1990

Amikor lopakodó harcosok és az F-14 Tomcats uralkodott az égen, és a benzinhez olyan olcsón hozzá lehetett jutni, hogy nem számított hogyan, vagy honnan jött, a ZX-11 lett a jaszkarizás kétkerekű megtestesülése. Ez volt a “ki ha én nem”  korszaka. Tehát “ha az én bringám erősebb mint a tiéd, én vagyok a főnök”. Már az általános iskolás gyerekek is tudták, hogy a Ninja a leggyorsabb motorkerékpár a világon. Manapság már eltúlzottnak találnánk lóerejét és szívós gázkarát. Akkoriban? “Kit érdekel, megérdemlem!”

• Honda CBR 900 RR – 1993

A CBR 900 RR a mai napig a 90-es évek legkeresettebb sportmotorja. Fogadjunk, hogy jövőre is az lesz. Igazi klasszikus. A sebessége, a szeplői, a grafikája, a kétcsavaros alumíniumkeret tökéletes hegesztése rá a tanú, hogy amikor a Honda kinyitotta a pénztárcáját abból egy mágikus dolog lett.

• Ducati Monster – 1994

A Ducati Monster, Miguel Galluzzi tervező álmából jött létre, mikor még a Honda alkalmazottjaként első vázlatát papírra vetette. Míg a Cagiva éppen az új Ducati Paso-ba invesztált, Massimo Bordi engedélyezte, hogy Galuzzinak adjanak pár alkatrészt szenvedélyes kis projektjéhez. A 900-as Supersport több motor alkatrészeiből lett összeállítva, s így született meg Galuzzi Frankensteinje. Így indult hát a bolognai márka útján az őrült Ducati története, s bár már több mint 25 év eltelt, és a modell is sokat változott, a Monster mindig az eredeti stílust és teljesítményt hordozza magában.

• Suzuki GSX-R750 – 1996

Míg az első GSX-R750 átírta a sportmotorozás szabálykönyvét 1985-ben, az utána következő generációk megrekedtek addig a pontig, míg 1996-ban a Suzuki büszkesége egy teljesen új és könnyebb motorral bújt elő. A motor sebessége nem vetett árnyékot a Suzuki ragyogó mérnöki munkájára. Vitathatatlanul jobb volt mint a többi motorkerékpár. E Suzuki szépségét csak csodálni és tisztelni lehet, külsejét nem ronthatja el holmi színes kijelző, gagyi festés, vagy leopárdmintás ülés.

• Buell RS1200 – 1990

A tank és a fékrendszer a Buell védjegyeivé váltak. A motorkerékpár rajongók eléggé felkapták a típust, ami egyszerűnek tűnt, mégis bonyolult volt. A HD-vel való kapcsolata a legnagyobb hibája és mégis a legnagyobb erénye volt. A különböző hajtogatható hátsó ülése, a rácskeret, a kézműves elemek, és a célzott stílusa teszi oly egyedülállóvá a motorok világában.

• Honda NR750 – 1992

A kilencvenes évek az egzotikus járművek fellegvára volt mind az autók, mint a motorkerékpárok számára. A HD VR1000, a Ducati Supermoto, az MV Agusta F4, a Britten V1000, a Bimota V-Due és a Honda RVF400 és NR750 a világ császárai voltak. Ezek az egzotikus gépek a mai napig inspirálóan hatnak, s árasztanak magukból valamit a régi idők emlékeiről.
Akkor még elérhetetlenek voltak, most már unikornisok.
Ők a kilencvenes évek utolsó emlékei.