Két magyar a GP-dobogón – pontosan 39 éve

Pontosan 39 évvel ezelőtt, 1971. július 18-án a Csehszlovák Nagydíjon játszották először a magyar Himnuszt motorkerékpáros világeseményen, Drapál János tiszteletére. A dobogó második fokára is egy honfitársunk állhatott fel, Szabó II László személyében: az első – és mindezidáig az egyetlen – magyar kettős győzelem a magyar motorsport mérföldköve, az ún. pre-Talmácsi éra legfényesebb napja.

A versenyek leginkább azért szoktak emlékezetesek maradni, mert szorosak – kivéve, ha honfitársaink nyernek, ugye. Pedig a ’71-es brno-i 250-es viadal egyáltalán nem nevezhető szorosnak: Drapál János már a legelső kör végére 34 másodperces előnyre tett szert! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkor még 14 kilométer hosszú volt a pálya Brünnben: ez persze semmit sem von le Kecskeköröm (így hívták a barátai Drapált) érdemeiből, vitathatatlanul verhetetlen volt. Hiszen napjaink GP-pályáinak hossza nagyjából ennek a távnak a harmada, tehát mai értelemben olyan 11 másodperccel vezetett volna Drapál az első kör után… Elképesztő.

Ráadásul ez az előny 40 másodperce nőtt a befutónál a másoddiként célba érő Szabó II László előtt és csak több, mint két perccel Drapál után látta meg a kockás zászlót a finnek első és egyetlen negyedliteres világbajnoka, Jarno Saarinen. Pedig “Jancsi” valamelyest vissza is vett a tempóból, mivel az utolsó előtti körben furcsa hangot kezdett adni a Yamaha… Szerencsére nem lassult le és kibírta a gép a célig – elmondhatatlanul rossz lett volna a győzelem kapujából, 40 másodperces előnnyel a birtokában veszíteni. Mint később kiderült, egy kavics került valahogy  a hengerbe, ami megsértette a dugattyút, ezért sípolt a Yamaha a vége előtt két körrel. Hála Istennek nem okozott nagy bonyadalmat a hiba, bár ha cél előtt megállt volna a Yamaha… Drapálnak még akkor is lett volna fél perce, hogy kényelmesen áttolja a célvonalon… Szabó II László is magabiztos előnnyel hozta be a motorját a bronzérmes Saarinen előtt, így szépen kialakult a finnugor dobogó, yamahás versenyzőkkel.

Drapál “Jancsi” és Szabó “Kettő” a fantasztikus futam után – bal oldalon János szeretett huga, Drapál Kati látható

Majd a cseh közönség talpra állt nemzeti Himnuszunk hangjaira, amelyet azelőtt világbajnoki futamon még soha nem játszottak. Drapál tiszteletére még háromszor zendült fel ez a dallam a világbajnokságon, majd 2005. június 5-én (32 évvel “Jancsi” utolsó győzelme után) Mugelloban Talmácsi Gábor vívta ki ugyanezt az elismerést. Viszont számunkra ekkora siker egyetlen futamon, vagyis kettős magyar győzelem azóta sem született – vajon mennyit kell várni a következőre és kik lesznek azok, akiknek sikerülhet? Mindenesetre ezen a napon, 2010. július 18-án, 39 évvel a történelmi magyar 250-ös siker után, ugyanennek a géposztálynak az utód-kategóriájában, a Moto2 rajtrácsán ismét ott áll egy magyar fiú. Talma az ötödik pozícióból indul, ahonnan már látótávolságon belül van a dobogó – akármi is lehet! Igaz, Gábor idén még nem jutott a pódium közvetlen közelébe, de a nagy elődök hihetetlen brno-i sikere minden bizonnyal erőt ad majd neki. Az a siker, melynek értékét még tovább növeli, hogy egy olyan korszakban született, melyben a magyar állam-és motorsport vezetés szinte többet tett kiváló motorosaink ellen, mint azok érdekében… Igaz, nagyot változott azóta a profi motorsport világa (is) és nehéz összehasonlítani a két korszakot, de kétségtelenül 1971. július 18-a a magyar motorsport egyik legdicsőségesebb napja – hogy lesz-e számunkra újabb emlékezetes július 18? Ez már Talmácsin múlik, no meg mint tudjuk, a motorján.

Drapál János és Szabó II László mindent megtettek ezen a napon, ami az időeredményeken is meglátszik…
Csehszlovák Nagydíj, Brno, 1971. július 18. – 250cc

1 DRAPAL, Janos HUN Yamaha 57′ 43.500″
2 SZABO, Lazlo HUN Yamaha 58′ 23.200″
3 SAARINEN, Jarno FIN Yamaha 59′ 45.200″

A híres Drapál-kép a ’71-es brno-i futamról: úton a győzelem felé

A világbaknoki futamgyőzelem mindig egy nagyon nagy élmény. Az 1971-es, amit először nyertem meg, az volt talán a legnagyobb élmény. Az első körben, amikor megláttam, hogy senki nem közelít és 34 másodperccel fejezem be az első kört, ez annyira meglepett, hogy még a mai napig nem tudok napirendre térni afölött, hogyan is létezhet, hogy ezt a versenyt ekkora előnnyel meg tudom nyerni (Részlet Földy Attila Drapál-interjújából)

Nagyon boldog voltam, bár az első pillanatban úgy igazán el sem tudtam hinni, hogy világbajnoki futamot nyertem. Még a díjkiosztón is olyan különös kábulatban próbáltam megérteni, hogy mit jelent ez az egész. Nagyon jó érzés volt, az biztos, de józan ésszel csak később tudtam teljes nagyszerűségében felfogni ezt a tényt: Világbajnoki futamot nyertem, ami előttem még nem sikerült magyar versenyzőnek! (Részlet Vörös János: Drapál János – Egy élet a motorsportért c. könyvéből)