Csatlakozz hozzánk

Ti írtátok

Kawasaki ZXR250 – viharos szerelem…

“Motorom hangja, mint egy vágási-malac visítása. Libabőrös leszek. Ezaz bébi, erről van szó”

Közzétéve

ekkor

MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Szöveg, képek: Máté Zsolt

Olvasónk egykor egy 1992-es, 250-es Kawasaki ZXR-rel élt aktív párkapcsolatot: ahogy ő fogalmaz, a “Kedves” még az igazi kisköbcentis japán sportgépek dicső korszakából való, köze sincs a mai, “elegyhengeresedett” társaihoz. Ez a “Ninja” még valódi superbike-harcos volt, alacsony hengerűrtartalma és relatíve sok hengere elképesztő fordulatszám-értékeket tett lehetővé, olyan sikítást produkálva, amit ma már szinte csak egy R6R nyergében élhetsz át. Zsolt gépét korábban valaki már eldobta, erre utalt vásárláskor az elhajlott fékkar és a hasidomok hiánya. Ám ahogy lentebb láthatod, ez sem szegte kedvét a románctól: ezen írása egyáltalán nem teszt, sokkal több annál…

Kint áll a napon. Csak rám vár. Tudom, érzem ez most jó lesz. Áll a napon, sütkérezik a napsütésben, mosolyog. Formás idomait nézegetem. Körbesétálok, megsimogatom gömbölyded alakját. Méghogy csúnya? A legszebb mindd között és csak az enyém. Lépteim hangosak. A csizmám minden lépésnél megcsikordul… Hát igen, valamit csinálni kellene ezzel, mert ez így elég ciki. A bőrruha feszül a mellkasomon, a kesztyű a sisakban. Kulcs a kezemben. A kellemes nyári nap finoman melegíti a hátamon a ruhát. Még egy kör séta a “kedves” körül. Szép, tiszta… Behelyezem a kulcsot, kuplung behúz, elfordít…

A fordulatszámmérő végigszalad a teljes tartományon, de várok, még nem indítom be. Mintha ez csak az előjáték lenne… Várok, mosolygok. Tudom, hogy mi fog történni, amint megnyomom a gombot. De várok… Rendben. Itt az idő. Megnyomom a gombot és várok… Nem történik semmi… Nemjó.. Valami nem jó. Lekászálódok a motorról, a bukót a földre teszem. Jár az agyam, vajon mi lehet a gond. Kulcs ki, ülés levesz… Ó a csodás technika. Az akkumulátorról lecsúszott a csatlakozó. Korrekt. Kezdjük előlröl. Kulcs be – gyújtás ráad. Az ülést még nem teszem vissza a helyére, ki tudja, mi történhet még… Kuplung, önindító. A motor finom robajjal adja a tudtomra, hogy szeret szívatni. Engem. Mosolygok. Te hülye picsa, ha ellenkezel is, tudom, mitől indulsz be… Rágyújtok egy cigire, hagyom hogy bemelegedjen. Te mocsok, csak induljunk el, olyat kapsz tőlem…

A szomszédok már megszokták, hogy ha motorozni megyek, ha csak pár km-re, akkor is melegítem a járgányt egy pár percig. A ceremónia része. Előjáték, de már közel az indulás. A cigit elnyomom, kidobom, legugolok egy párszor a motor mellett, hogy a protektorok a helyükre kerüljenek. Kesztyű fel, sisak a fejre… Az ülést már visszaraktam a helyére, most már nyugodtan ülök a csutkákat markolva.


Napjainkban sajnos már nem gyártanak ilyen karakteres 250-eseket

 A ház elől, lassan, megfontolva fordulok ki, a gumik még hidegek, nem érdemes gyilkolni. Süt a nap, hova rohannék? Csak cirkálok egy kicsit, nem sietek sehova. Kiérve a városból, még mindig csak poroszkálok, nem forgatom a motort, nem, ez most itt nem arról szól… Egyszer csak egy fekete autó zúg el mellettem, olyan közel, hogy majdnem leborulok a motorról… Hogyaza. Visszaváltok kettőt, a gép életre kel a lábam között. Üvölt, hisz így akarom, meglódul. Az út egyenes. Bár a minősége nem tökéletes, a tempót növelem. 100 fölött járok, a motor hangszínt vált. Már visít. Szigorú tekintettel nézem az előttem haladó autót. Közeledik, de tovább gyorsítok. Miért? Nem tudom. Mérges vagyok. Meg kell büntetnem. Magam vagyok a két lábon járó – guruló – igazságosztó. Kell, meg kell büntetni.

Ahogy haladunk kilométereken keresztül, elhagyunk pár autót. A cammogó tempójuk felrémlik előttem. Pár perce még én is így poroszkáltam, amikor kizökkentettek. Mint egy kapcsoló, vagy inkább biztosíték, váltottam át a nyugodt motorosból a megvadult fenevaddá. Tisztában vagyok motorom és a saját képességeimmel, de amíg lehet, amíg tudom, hogy biztonságban vagyok, teszem, amit tennem kell. Régi barátom gondolata rémlik fel előttem ebben a pillanatban… “Tudod mi történik, ha teljes protective cuccban kiugrok a 10-ikről? Nem, nem tudom. Hát semmi, felkelek és elsétálok”. De én nem vagyok ő. Én igenis “halandó” vagyok. De erre most szükségem van. Az adrenalin már forr az ereimben. Közelvagyok. Utolértem. Az autó egyenletes tempóval halad, nagy sebességgel, de egyenletesen. Hehe. Van még tartalékom. Igaz, hogy a motorom nem nagy, de könnyű és erős. És én sérthetetlennek érzem már magam. Meghúzom a markolatot. A motor felpörög. Üvölt, én elmosolyodok, mikor az autó mellé érek egy pár másodpercig tartom vele a tempót, majd ráhúzom csutkára, befekszek a plexi mögé, a sisakom a tankhoz ér… Elmegyek mellette. Motorom hangja, mint egy vágási-malac visítása. Távolról inkább egy Forma 1-es versenygépre hasonlít. Libabőrös leszek. Ezaz bébi, erről van szó. Az első kanyarnál visszaveszek. Párszáz méterrel mögöttem az autó, nem éri már meg játszani a hőst. Nyertem. Felülök, már csak a jobb kezemmel tartom a kormányt, a balom a csípőmre teszem. Megalázom… Gondolom én. Az, hogy ő mit gondol, nem érdekel.


“Volt egy időszakom, amikor “ádáz” motoros voltam, ekkor készültek a gyári fejidom nélküli képek…”

A kanyar után zúgva száguld el mellettem ismét, de már nem foglalkozok vele. Nem ellenfél. Visszaváltozok a nyugodt vidéki fickóvá, aki kijött poroszkálni az útra a jó időben. Az első települést elérve lassan megyek. A motor pörög, kis köbcenti, nagy fordulat, sebesség a limiten belül. Megtehetem. Aki lát, mindenki megnéz. Ezért motorozok. Önmutogatás, jól esik. Zöld, hangos motor. Lassan, de feltűnően közlekedik. A városból kiérve, haladok tovább.

Felveszem a közlekedők tempóját, nem sietek. Nincs hová… Az első lehetőségnél lefordulok jobbra, be a városba, a folyóparthoz. Ott, megállok. Leszállok a motorról, de még hagyom járni. Egy pad van a közelben, pár méter. Leállítom hangos “szeretőm”, ne zavarja a horgászokat, majd leülök, elszívok egy cigit, nézem, ahogy csatakosan a bogaraktól áll a folyó gátján. Mosolyog. Tudom, hisz én is így teszek…


Zsolt következő bringának inkább a 400-as nagytesót választaná
A tulajdonos véleménye

Amit a motorról tudni kell, hogy a 250-es ZXR csak japán belpiacosként készült. Érdekesség, hogy a ZXR400-as ugyanezt a vázat kapta, így a négydecis egy veszélyes jószág lehet… Ezek a negyedliteres, négyhengeres motorok 16.000-es fordulaton adják le maximális teljesítményüket, ami 45 lovat jelent: egy magamfajta méretű és súlyú motoros esetében ez a motorerő körülbelül 200km/órás végsebességet is összehozhat (hátszél, lejtő, vákumban, dunyha alatt:))

Volt egy időszakom, amikor “ádáz” motoros voltam, ekkor készültek a gyári fejidom nélküli képek… A motort másfél évig hajtottam, jelentős problémák nem voltak vele, bár lehetett volna rá költeni: hasidom, féktárcsák (az egyik első hiányzott, állítólag szállításkor elhajlott…). Apró elektronikai gondjaim voltak vele, de semmi olyan, amit helyben ne lehetett volna orvosolni. Összességében nagyon szerettem a motort, bár most már inkább a 400-ast választanám. 🙂

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés

Trending