Kawasaki – erőmű, két keréken – első rész

A japán motorkerékpár-kvartettnek a Kawasaki a legfiatalabb tagja (legalábbis mint motorkerékpár-gyár). A „Kawasaki Heavy Industries Ltd” viszont egy gigantikus méretű világcég.

Termelési listáján a vágányon közlekedő járművek, tengeri lepárlók, olajfúrók, repülőgépek, helikopterek, műholdak, építőipari berendezések, erőművek, ipari robotok és természetesen motorkerékpárok egyaránt megtalálhatók. Shozo Kawasaki 1878-ban Tokió egyik külvárosában tette le az ipari óriásbirodalom alapkövét. A birodalom lélegzetelállító gyorsasággal növekedett, s a Kawasaki hamarosan sikeres tevékenységet folytatott a földön, vízen és a levegőben egyaránt.

Az óriás a második világháborúban Japán egyik legnagyobb fegyvergyára lett. A háborút és a kapitulációt követően a Kawasaki műhelyeinek egy része megsemmisült, emellett a győztesek megtiltották a repülőgépek gyártását is. Hogy a megmaradt ipari kapacitást valahogy kihasználják, a magasan képzett repülőmérnökök átálltak motorkerékpárok és moped sebességváltók gyártására.

A Kawasaki mindig nagyban játszott, a motorkerékpárok világában is csodát akart tenni, mindig valami felülmúlhatatlannal akart megjelenni a piacon, valami eddig sosem volttal, valami extravagánssal. S ez nem lehet más, mint egy olyan motorkerékpár, amely gyorsabb, erősebb mint a konkurencia járművei. Ez az az összkép, amelynek szellemében a gyár mindmáig dolgozik.

1965 októberében a cég vezetője büszkén mutatta be a W1-es topmodellt. A nyugati szakemberek alig tudták elrejteni gúnyos mosolyukat: a japán modell tagadhatatlanul és nyilvánvalóan hasonlított az elavult BSA A7-eshez. A motorkerékpár el is tűnt a süllyesztőben.

Még ugyanebben az évben a Kawasaki piacra hozta az A1 Samurai modellt. A Samurai, majd később a 350-es A7 Avenger, s még később az 500-as H1 „Mach III” fantasztikus sportgépnek bizonyultak, amelyekre mindenki büszke lehetett. A Kawasaki megcsinálta.

Sem a Honda, sem a Suzuki, sem pedig a Yamaha nem volt képes egy hasonlóan sportos, ugyanakkor ennyire agresszív hatást keltő géppel előállni.

A hetvenes évek elején lázasan folyt a négyhengeres négyüteműek fejlesztése, amelynek eredménye a közkedvelt Z1 modell lett. 2005-ben mutatta be a gyár a 175 LE-s ZX modellt, amely megmutatta, hogy Istenhez imádkozva, a puskaport szárazon tartva és ésszerűen dolgozva minden akadály leküzdhető.

Az óriás jelenleg is tovább terjeszkedik, a „gyorsabbat, jobbat, erősebbet” konstrukciós alapelv semmit sem változott. Dávid mindig beáll az indítósarokba a Góliát elleni küzdelemben.

Modell: 650 W1
Gyártási év: 1966
Teljesítmény: 47 LE
Lökettérfogat: 624 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű

• Kawasaki 650 W1
  A Kawasaki nagy hengerűrtartalmú W1 modellje tulajdonképpen nem Kawasaki modell. Az ötvenes évek végén a gyár a Maguro cégben is érdekelt volt, amelynek topmodelljét az 500-as K1 jelentette. A Maguro nem is rejtette véka alá, hogy a K1 nem saját fejlesztés, hanem az angol BSA A7 koppintása. A motort optikailag egy kicsit felfrissítették, műszakilag azonban változatlan maradt. A cég vezetése ettől a modelltől várta a nagy áttörést.

Modell: 650 W2
Gyártási év: 1966
Teljesítmény: 53 LE
Lökettérfogat: 624 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű

• Kawasaki 650 W2
  Első pillantásra a W1 és a W2 úgy hasonlít egymásra mint két tojás, a szakavatott szemlélő azonban rögtön felfedezi, hogy a W1-nek csak egy porlasztója van, a W2-nél viszont mindkét hengert külön berendezés látja el üzemanyaggal. A W2-es teljesítménye először 50 LE volt, később 53 lett. Európában a W2 modellsorozatot alig, vagy egyáltalán nem ismerik.

Modell: 250 A1 Samurai
Gyártási év: 1966
Teljesítmény: 31 LE
Lökettérfogat: 247 cm3
Motortípus: kétütemű, kéthengeres

• Kawasaki A1 Samurai
  1966-ban mutatta be a gyár az A1 jelzésű kétütemű rakétát. Egy olyan sportgépről van szó, amelyet elsődlegesen exportra szántak. Meg kell hagyni, hogy a Samurai úgy telitalálat, ahogy van! A mozgékony, powerszelepes gép szinte mindenben ellentéte a lomha W-modellsorozatnak.

Modell: 500 H1 „Mach III”
Gyártási év: 1968
Teljesítmény: 60 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: háromhengeres, kétütemű

• Kawasaki 500 H1 Mach III
  Azokban az időkben, amikor a szakértők komoly kétségeket támasztottak a kétüteműekkel szemben, 1968-ban a Kawasaki megjelentette hihetetlen szuperszonikusát. A 200 km/órára képes, háromhengeres kétütemű 60 LE-t tudott, a Mach III nevet pedig csúcssebességére utalva kapta: aki ezen a gépen utazik, az gyorsabb, mint a hang. Legalábbis úgy érzi. :) Az 500-as Kawasaki sepert mint a vihar, de felépítménye sokakban ébresztett szorongást. Az élesebb nyelvűek úgy fogalmaztak, hogy a „Mach III már akkor sem stabil, amikor áll.” de hát éppen egy ilyen szokatlan útfekvésű gépre vágytak akkoriban a vásárlók. Kétségtelen: a Mach III nem a jólfésült uraknak készült.

Modell: 750 H2 „Mach IV”
Gyártási év: 1973
Teljesítmény: 71 LE
Lökettérfogat: 748 cm3
Motortípus: háromhengeres, kétütemű

• Kawasaki 750 H2 Mach IV
  A Kawasaki Mach III „Rodeó-modellként” vonult be a köztudatba. A háromhengeres, kétütemű modellsorozat továbbfejlesztését és egyúttal megkoronázását jelentette az 1971-ben bemutatott 71 LE-s, 210 km/óra csúcssebességre képes 750-es H2 modell. Aki azokban az években a Mach IV-gyel kelt útra, annak nem kellett tartania attól, hogy valami is megelőzi: Németországban egyszerűen nem volt gyorsabb jármű a közutakon.

Modell: 900 Z1
Gyártási év: 1973
Teljesítmény: 79 LE
Lökettérfogat: 903 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű

• Kawasaki 900 Z1 „Super Four”
  A japán motorkerékpárgyárak között volt egy olyan „gentleman-agreement”, hogy nem építenek 750 cm3 hengerűrtartalomnál nagyobb motort. Ezt a megállapodást borította fel a Kawasaki, amikor 1972 őszén, a kölni IFMA kiállításon bemutatta a futószalagról frissen lekerült, „még meleg” 900 Z1 Super Four modellt. Az egész szakma padlót fogott, a motorosok csak a szemüket meresztgették, a konkurenciának meg elakadt a lélegzete. És ez így volt helyes. A 900 cm3-es négyhengeres monstrum új fejezetet nyitott a motorkerékpárok történetében. Akkoriban Németországban Detlew Louis irányította a Kawasaki importját. 1973 eleje, azaz az első Z1 megérkezése óta a legvadabb sztorikkal és észt veszejtő poénokkal építi és ápolja a Z1-es mítoszát.

Modell: KZ 900 LTD
Gyártási év: 1976
Teljesítmény: 81 LE
Lökettérfogat: 903 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű

• Kawasaki KZ 900 Ltd
  Az egyesült államokbeli igényeknek megfelelően 1976-ban a gyár megépítette a Z 900 LTD modellt (LTD=limited, azaz korlátozott darabszámú széria). Csak 200 példány készült és került a piacra. Ez az első szériában készített „szelíd chopper” Japánból.
  Ismertetőjegyei: magasra tűzött kormány, csepp alakú üzemanyagtank, lépcsőzetesen emelt ülés, 16 colos hátsó kerék és rövid hangtompító.
  Németországba csak néhány példány került megrendelésre, kereskedelmi forgalomba soha nem került.

Modell: Z 1000
Gyártási év: 1977
Teljesítmény: 85 LE
Lökettérfogat: 1016 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű

• Kawasaki Z 1000
  1977-ben a Kawa ismét nagyot dobott. A 900-as Z1 lökettérfogatát 1 literesre bővítették, s az új modell a Z 1000 jelzést kapta. Az új gép első pillantásra csak a két közös hangtompítóban végződő négy kipufogócsőben és a hátsó kerékre szerelt tárcsafékben különbözik elődjétől, a részletekben azonban sok apróbb változás történt. A teljesítmény 85 LE-re növekedett, a felépítmény minősége jelentősen javult, s az utazás maradandó élménnyé vált.

Modell: Z1-R
Gyártási év: 1977
Teljesítmény: 90 LE
Lökettérfogat: 1016 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű

• Kawasaki Z1-R
  A Z 900-as Z1 modellel 1972-ben a Kawasaki megmutatta, hogy miként értelmezi Ő a szuper kategóriájú sportgép fogalmát. Akkoriban a szakemberek még nem foglalkoztak a burkolattal ellátott motorkerékpárok témájával. Öt évvel később már más volt a helyzet. Az új Kawasaki Z1-R-nek a kereskedők és a szaklapok olvasói 1977-ben az „Év motorkerékpárja” címet adták. Az egyenes, szögletes vonalvezetést tetszéssel fogadta a közönség, a nem mindent védő burkolat pedig a gép sportosságát hangsúlyozta, mint a közös hangtompítóban végződő négy kipufogócső is. A 200 km/óra csúcssebesség szintén nem elhanyagolható adalék a gép sportosságához.

Modell: Z 650 LTD
Gyártási év: 1978
Teljesítmény: 66 LE
Lökettérfogat: 652 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű

• Kawasaki Z 650 LTD
  A Kawasaki Z 650 LTD speciális sportváltozatként született. A maximált szám nemcsak a szelídített chopper példányszámára utal, hanem az egész szériára is. A gépet felül burkolat takarta, sportkormánnyal irányították és a pilóta sportülésen foglalt helyet. A Z 650 LTD fejlesztési bázisként szolgált az 1978-ban rendezett Kawasaki Kupához.

Modell: Z 550 LTD
Gyártási év: 1980
Teljesítmény: 50 LE
Lökettérfogat: 554 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű

• Kawasaki  Z 550 LTD
  A nyolcvanas években a szelídített chopperek rendkívül divatosak voltak, különböző lökettérfogatú motorokkal készültek. A Z 550 LTD modellt 1980-ban mutatta be a Kawasaki az 1980-as IMFA kiállításon. Az ülés alacsony és lépcsőzetes, a gép kezelése egy óvodásnak sem okozna gondot, s így a közepes géposztályhoz tartozó chopper a kezdők számára ideális gép. A magasra épített kormány és a lépcsőzetes ülés egyértelműen az „Easy Rider” hangulatát idézi.

Modell: Z 750
Gyártási év: 1981
Teljesítmény: 77 LE
Lökettérfogat: 739 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű

• Kawasaki Z 750
  A Z 900-as „Z1” 1972-ben nemcsak a Kawa gyár történetében jelentett új fejezetet, ennél sokkal komolyabb hatása volt: a négyhengeres-motorokat különböző hengerűrtartalmú változatban – 400 cm3-től 1100 cm3-ig – az évek során a legkülönbözőbb modellekbe építették be. Az általánosan kedvelt 750-es kategóriában 1980-ban jelentkezett a gyár a Z 750-essel. A nagy fordulatszámú 750-es motor 77 LE-t tudott, s 200 km/óra csúcssebességre gyorsította fel a gépet.

Forrás: 1000 motorkerékpár

– Az Adler története
– Az Aermacchi története
– Az AJS története
– Az Aprilia – és az olasz versenyszellem
– Ariel – tradíció és extravagancia
– AWO/Simson – szegényes egyhengeresek a háború utáni NDK-ból
– Benelli – egy legenda visszatér
– Betamotor – versenygépek Toscanából
– Bianchi – egy olasz úttörő a motorkerékpárok fejlesztésében
– Bimota – különlegességek Itáliából
– BMW – egy német sikertörténet – első rész
– BMW – egy német sikertörténet – második rész
– BMW – egy német sikertörténet – harmadik rész
– BMW – egy német sikertörténet – negyedik rész
– BMW – egy német sikertörténet –ötödik rész
– Brough Superior – mindenből a legjobbat
– BSA – a birminghami legnagyobbak
– Buell – amerikai sportgépek Harley-szívvel
– Bultaco – mindent a sportért
– Cagiva – a Castiglionik öröksége
– CCM – a Clews-féle versenygépek műhelye
– CZ – a cseh „népmotorok”
– DKW – a kis csoda
– Ducati – az olasz sportszellem – első rész
– Ducati – az olasz sportszellem – második rész
– FN – a belgák között a legnagyobb
– Gilera – világbajnokok Olaszországból
– Harley Davidson – egy amerikai legenda – első rész
– Harley-Davidson – egy amerikai legenda – második rész
– Harley-Davidson – egy amerikai legenda – harmadik rész
– Harley-Davidson – egy amerikai legenda – negyedik rész
– Henderson – négyhengeres monstrumok az USA-ból
– Hercules – a motorkerékpárok évszázados története Németországban
– Honda – aki két év alatt meghódította a világpiacot – első rész
– Honda – aki két év alatt meghódította a világpiacot – második rész
– Honda – aki két év alatt meghódította a világpiacot – harmadik rész
– Honda – aki két év alatt meghódította a világpiacot – negyedik, egyben utolsó rész
– Horex – az egyszemélyesek királynője
– Husaberg – svéd terepmotorok Ausztriából
– Husqvarna – a svéd terepmotor
– Hyosung – a koreai újonc
– Indian – Winnetou és Old Shatterhand nyomában
– Jawa – világraszóló mérnöki bravúr Csehországban