Csatlakozz hozzánk

Blog

Kawa Z1000SX az Arénában…

A Kawasaki Z1000SX Tourer esete a kunmadarasi Drag Arénával…

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

Képek: Szikora Dominika, Kovács Norbert, KT

Nem túl nagy túlzással, az utcáról egyenesen a ragacsolt versenypályára gurultam a Kawasaki Z1000SX-szel – ha nem kell megállni a rajtszámot felragasztani, talán még a dobozokat is elfelejtem levenni…

A nyár végével a jubileumi, 15. kunmadarasi közönségkedvenc-rendezvénysorozat vége is elérkezett. A szervezők pár nappal az augusztusi záróbuli előtt meglepetésszerűen tették közzé, hogy “a nagy sikerre való tekintettel ismét lesz közönség motorozás”. Én is kaptam az alkalmon, mivel a nem a legjobban sikerült júniusi verseny után kedves lett volna a lelkemnek, ha egy valamivel jobb idővel vonulok vissza a “versenyszezontól”… Én is kíváncsi voltam, sikerül-e…

E cél eléréséhez kerestem társat, méghozzá egy, a feladatra alkalmas tesztmotor személyében. Nyilván valami sportosabb beállítottságú vasdarabbal érdemes a karácsonyfa elé gurulni, ha 10-zel kezdődő idő a cél. Az új R1-essel ugyanis csak a botrányos 11.11-ig jutottam, amiben szerintem mind a ketten hibásak voltunk, a Yamaha és én is (ezek részleteiről ITT olvashatsz, ha érdekelnek az előzmények). Viszont nem voltam könnyű helyzetben, ugyanis az importőrök egyre kevésbé érzik fontosnak, hogy kipróbálható sportmotorokat tartsanak a garázsukban – ami az igények változásainak figyelembevételével érthető is, sajnos. A helyzetemet tovább nehezítette, hogy mivel egy kisebbfajta családi nyaralás is épült az ünnepi Kunmadár-hétvége köré, így az is szempont volt, hogy a tanktatyón kívül is tudjunk motyót vinni magunkkal. A gyorsulás és a túrázás első hallásra azonnal kizárják egymást – talán túl sokat várunk egy motortól? Vagy mégsem?


Közönség a depóban: bárki kipróbálhatta a térség (Közép-Európa) legprofibb drag pályáját

Azt kell hogy mondjam, hogy mindezek fényében, erre a hosszú hétvégére az egyik legjobb megoldásnak a Kawasaki Z1000SX (teszt ITT) tűnt. Nem volt zsákbamacska (mint számomra a ‘bigbang’ R1), ismertem már, teszteltem már. Volt egy pár napos közös programunk az előző szezonban, így tudtam, hogy bár túrasport a vas, de olyan gyönyörűen és egyenletesen ‘tol’ már alulról, hogy mindenféle szégyellősség nélkül be lehet állni vele a rajtba – és talán sikerülhet meglepetést okozni – illetve szerezni, mert okozni balesetet szoktak… Hogy a focista múltammal vonjak párhuzamot, valami olyasmi ez, mint amikor az esélytelenek nyugalmával, higgadtan játszik egy csapat az idegeskedő esélyes gárdával szemben – és borul a papírforma, tippmix-gyilkos lesz a meccs. Az előző Kunmadár-fordulóban az R1-gyel én voltam az ‘esélyes’ a mezőny legfrissebb technikájával – mintha bármit is jelentett volna… A Z1000SX viszont nem sportmotor, de a túragépek között már-már túl erős is (138LE). Lineáris teljesítményleadásánál fogva könnyebben kezelhető – és lehet azt mondani, hogy stabilabb (és nehezebb) is -, mint egy “igazi Ninja”. Érik a meglepetés?

Kawasaki Z1000SX, a túrás kiadás

A Tourer tulajdonképpen attól Túrázó, hogy gyári kivitelben kapott két, egyenként 35 literes túradobozt, amelyek ráadásul még ízlésesen is néznek ki (ritkaság). Mondhatni belepasszolnak a dizájnba, vagy fogalmazzunk finomabban: nem rontják el azt. Üröm az örömben, hogy a színrefújt borítást külön kell rendelni hozzá, valamint az oldalsó kofferek nem használhatóak együtt a hátsó dobozzal (City kiadás). A topcase már tuti nem passzolna az agresszív vonalakhoz, ahogy a dobozok nélküli látkép sem: a masszív tartókonzolok láttán mások számára is egyértelművé vált a kunmadarasi depóban, hogy én bizony az utcáról estem be, és nem futón hoztam a lovat. No de valamit valamiért: a dobozok ‘jól működtek’, a nyitás-zárás, fel-lepakolás a második naptól nem macerás, egy rendes, zárt bukó pedig kényelmesen elfér egy kofferben. Oldaldobozos, vagyis Tourer ‘üzemmódban’ az indexek leköltöznek a rendszámtartó műanyag konzoljára, sőt, a tesztmotor még egy plusz, ‘univerzális” hátsó lámpát is kapott a sárvédő műanyag aljára – aminek miértjére (topcase híján) egy hosszú hétvége alatt nem jöttünk rá…


Bővebb infót a Kawasaki oldalán találsz a Tourerről, tesztet pedig IDE kattintva olvashatsz

Idegeskedésre viszont tényleg semmi ok nem volt, mivel ez alkalommal csak a – jubileumi év alkalmából szervezett – közönség motorozáson vettem részt, ami nem tévesztendő össze a közönség kategóriával. Előbbiek tét nélküli, véletlenszerű menetek, valóban a közönség soraiból, míg utóbbi ugyanolyan típusú – de valamelyest egyszerűsített feltételrendszerű – versengés, mint a “nagyoknál”. A Public1000 kategóriában sajnos nem lett volna érdemes indulni az SX-szel (a jórészt Gixxerezrekkel szemben), mert negyven lóerő hátránnyal ennek egyszerűen nincs értelme. A köbcentit nem lehet pótolni, szokták mondani, de ez most a teljesítményre is igaz volt. A sportos csomag a cél eléréséhez, a ‘csúcsidő’ lefaragásához viszont még jó lehetett – legalábbis reménykedtem, vagy inkább hittem benne. Arról nem is beszélve, hogy ez a motor, ebben a formában a dragpályán kívüli céljaimra is tökéletesen megfelelt – ami nem más volt, mint a többnapos, kétszemélyes utazás, a Kunságba meg vissza. Ugyanis ez az SX nem az az SX, amit tavaly nálam járt – két, 35 literes túradoboz különbözteti meg, mert ez a Tourer kivitel!


A Z1000SX jól egyesíti a sportos motorozást a túrázás praktikumával – a képen a plexi “Tourer” állásban van…

Nos, a versenybeállítások abban ki is merültek, hogy ledobtam ezeket a koffereket, és a mechanikusan állítható plexit a legalacsonyabb, “rész” módba állítottam – mint anno a Versysnél. Mivel jó szokásunkhoz híven késésben voltunk, az első egyórás menet utolsó negyedórájára értünk csak be a kifutópályára. Szóval leszállt hátulról Domino kolléganő a dobozokkal együtt, és már álltam is a rajtba – magyarán az utcáról beesve a lámpa előtt találom magam… Ilyen kapkodás közepette nem csoda, hogy “elmaradt a tűzijáték”: kikaptam egy Millétől, nem sokkal – ha jól emlékszem, 11.2-es idővel, ami egy tizeddel marad csak el az R1-es időmtől… Ez a Z1000SX irányába hízelgően hangzik, a ‘bigbang’ Yamaha fényében viszont siralmas… Megvertek, de legalább igen közel álltam saját, nem is túlságosan nagyravágyó célom megvalósításához. Ezután viszont lendületet vesztettem, mivel véget ért a közönség ámokfutása – egyelőre. Két óra múlva, a második körben újra próbálkoztam, de az eredmény már előre borítékolható volt: a 220 lovas Ago-tuning Hayabusa ellen inkább csak “magamnak játszottam”.


A drag versenyzés legfontosabb pillanata, a rajt – a nyomatékos Z-vel jól el lehet rugaszkodni…

Azonban második nekifutásra sem sikerült ‘csúcsot dönteni’, az meg persze nem volt kérdés, hogy a ‘Busa a Power Commanderrel úgy húzott el mellettem, mintha szemből jött volna – pedig az én rajtom jobb volt. Az áprilisi és júniusi fordulókhoz hasonlóan továbbra is sikerült hozni a 0.2 tizedes reakcióidőket, ami az utcáról beesve nem annyira tré. Továbbá a Z1000SX várakozásaimnak megfelelően ‘jól ment’: nem kellett várni, míg ‘megjön az erő’ (mint az R1-nél). Ugyanolyan intenzitással tört előre szinte minden fordulaton, ezért még a váltásoknak sem volt olyan óriási jelentősége. Nyomatékos mivoltánál fogva indulni sem annyira nehéz vele, mint az R1-essel, a stabilitással meg aztán pláne nem voltak gondok – mert az SX egy nagyon igényes összeállítás (futómű, váz, fék…). Csak hát ahogy Kunmadár speakere, Hadnagy Józsi is mondta a mikrofonba, “ez a motor nem kifejezetten ide való”… Nem baj, nem adtuk fel. A harmadik felvonásban viszont sikerült egy picit egykerékre állítani a bringát az indulásnál, ami egy 11.34-es időt eredményezett (a végsebesség egyébként 202). Mégis én nyertem, mert a kolléga ‘beugrott’ – ami annyit jelent, hogy előbb engedte rá a kuplungot, mint azt szabadott volna.

Kunmadarasi drag&stunt, már 15 éve

Hadnagy József (HaJó) főszervező felvágja a születésnapi tortát

Ahogy azt már mi is beharangoztuk, a másfél évtizedes tradíciónak köszönhetően nem csak Extrém, hanem ünnepi hétvége is volt ez a szezonzáró Kunmadáron. A meglepetéseknek csak egy része volt az ebben az írásban is taglalt közönség motorozás; ismét eljött például a francia hot-rod Citroën, vagyis a HotRoën, volt éjszakai stunt show, közös szülinapi tortázás, de a legfontosabb esemény kétségkívül a UEM SuperStreet Európa Kupa volt – ahol nem akármilyen eredmények születtek. Graham Balchin idő, míg Richard Stubbins SS sebesség-csúcsot ért el a kunmadarasi drag pályán, amely Közép-Európa legjobbja (a részletekért kattints IDE). Sajnos a válság szele Kunmadárt is megérintette, ezért az Európa-bajnoki nyitófutam rendezésének (átmenetileg?) búcsút kellett inteni – de dicséretes, hogy így sem maradtunk rangos nemzetközi verseny nélkül a 15 éves jubileumon! Hogy hogyan tovább, azt egyelőre még nem tudni, mindenesetre büszkék lehetnek magukra a szervezők, hogy ilyen szintű motorsport kultúrát építettek ki a volt katonai reptérre, valamint hogy ilyen népes és lelkes rajongótábort képesek továbbra is megszólítani – ami hazánkban talán páratlan teljesítmény, a Forma1-et és újabban a WTCC-t leszámítva.


Mugen Race Night Show

Mindez engem nem igazán vigasztalt, hiszen én csak a saját időmre koncentráltam. Az időtervbe már csak egy, mindent eldöntő futam fért, szintén a megpiszkált Hayabusával. Hagytam, hogy előbb guruljon be a start cellába, hogy az én kezembe kerüljön a rajtceremónia késleltetése. Ez fontos: ne nekem kelljen fordulaton tartani a gépet, amíg a másik bekászálódik… Már én is benn voltam a két vonal között, amikor (valahogy) megláttam, hogy világít a zöld ‘N’ a műszerfalon… Hogy a bánatban lehet ez üresben?! És ekkor már nem először játszotta ezt, de szerencsére akkor is időben észrevettem, és gyorsan becsaptam ‘menekülő 1-be’… Arra gyanakszom, hogy álló, rajtra váró “harci helyzetben” szűken fért csak oda a csizmám (mert nem menet közben akartam majd keresgélni a váltót), és az érzékeny szerkezet ennél fogva visszaugrott üresbe… Más oka nem nagyon lehet. Mindenesetre pont elég ciki lett volna, ha a zöld jelzésre elkezdem húzni neki ökör állat módjára, a gép meg csak egyhelyben üvölt… Aztán meg úgy beraktam volna ‘karóba’, hogy azt a csattanást a karcagi könyvtárban is hallották volna…

Ismét lesznek tesztfutamok – a belépőddel Te is kipróbáhatod az EB színvonalú pályát!


A (tuning) Hayabusa kemény ellenfél a Z1000SX számára, de mint kiderült, nem reménytelen…

Szerencsére nem így történt, nem kellett szégyenemben visszagurulnom a kukoricás másik oldalán. Miután másodpercekkel a menés előtt sebességbe tettem a berendezést, jól el tudtam jönni a rajtnál – olyannyira, hogy legnagyobb meglepetésemre meg is nyertem a futamot. Mivel ellenfelemnek nem nagyon sikerült a startja – de 10.87-tel még így is jobb időt ment nálam, csakhogy a bő fél másodperces reakcióideje miatt én értem előbb célba (egy tizeddel)! És az én időm?! Arról annyit, hogy visszafelé csorogva már nagyon úgy éreztem, hogy végre összeraktam egy futamot – bíztam benne, hogy egy 10-es idővel fejeztem be rövid működésem az Arénában. Miután azonban a cetlis kislány kezembe nyomta a papirost, csak 11.10-et láttam a rajtszámom alatt… Ez megmosolyogtató eredmény a 11.11-es R1-es tudatában: ha egyetlen századdal is, de sikerült megjavítani a nem éppen drag célokra termett szupersport Yamahával elért legjobbamat. Jó lett volna becsusszanni 11 alá, de a Z1000SX sem ZX-14-es, és én sem vagyok Papp Laci. Ez így félsiker. De nem bánom, mert a másik felét megkaptam közúton, kofferekkel a Kawasakival.


Vajon jövőre is zöld jelzést kap a közönség Kunmadarason? Minden info, eredmények: kunmadarasmotorsport.hu

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

KTM

Trending