Hírek

“Kalandos élet” – Adél élményei Norvégiából

Ismét Totti lánya mesél Nektek Zoli újabb dragbike EB-futamáról
Euromotor2
MotoStar

Szöveg: Tóth-Bajnógel Adél

Cowboy-kalandok közepette érkeztünk meg a következő verseny helyszínére, a norvégiai Gardemonba. Bizony, az a híres Vadnyugat…

Hallottatok már a svédországi High Chaparralről? Jó hely, egy élményparkhoz hasonlítanám, ami a hollywoodi Vadnyugat világának mintájára épült (szuper lenne odahaza egy ilyen hely a magyar betyárvilágból is!) Kisvonat, indiánok, bölények, valamint „Mexikóváros”, „saloonnal”, tánccal, mexikói sörrel és tequilával… No, itt időztünk el úgy fél napig, Apa (Totti), Lütyő (a motorunk „doktora”), a dán Jesper Tiel (a járgány előző tulajdonosa), barátja (és egyben szerelője), Jakob, és én (Totti lánya).

Aztán úgy döntöttünk, elég a pihenésből, irány az igazi kaland, irány Gardemon! Már másnap kora reggel a pálya előtt várakoztunk, hogy beengedjenek, mondanom sem kell, hogy az elsők között voltunk… Még aznap megérkezett hozzánk szponzorunk, Jenő személyében, akit Sovereign cukorforgalmazó cége miatt a pályán mindenki csak „Sugar Daddy-nek” („Cukorpapunak”) hív. 🙂 Pergett az idő, s másnap már a versenypályán találtuk magunkat. Rossz hírrel kell szolgálnom: „Black Horse” (azaz „Fekete Ló”) becenévre hallgató csodajárgányunk a burnout-kor lerobbant. Mire megint megpróbálhattuk volna, Lütyő észrevette, hogy nincs üzemanyagnyomás, így értelmetlen lett volna újra próbálkozni. A hiba keresésénél kiderült, hogy az egyik akkumulátor felmondta a szolgálatot. A második kvalifikációkor a mantorpi beállítással álltunk a startvonalhoz, ami azonban e pályán túl keménynek bizonyult, a hátsó kerék pedig túlforgott, s Black Horse 8,1 mp alatt ért be a célba. Ugyan ez az idő nem kimagasló, de a csúcssebesség már igen: 285km/h, több, mint Jesper e motorral elért sebességrekordja!


Totti és csapata jóvoltából ismét messzi földön lobogott a magyar zászló

Másnap azonban újabb váratlan esemény történt: a startvonalnál állva csak annyit láttam, hogy egy tökéletes rajt után (kb. félúton) a motor leáll (vagy Apa veszi el a gázt). Mint utóbb kiderült, a kompjúter csatlakozója lecsúszott, és Apa éppen hogy elkapta azt a pillanatot, amikor úgy tudta leállítani a paripát, hogy a váltó ne törjön el benne. Nekem is elkeserítő volt látni, ahogy Black Horse megint csődöt mond – hát még Apának a pilótájaként és Lütyőnek a szerelőjeként…! Elképzelni sem tudom, milyen nehéz lehetett Apának ennyi kudarc után újra visszaülni a motorra, pláne, hogy nem tudtunk új beállításokat tesztelni. Sőt, mi több, aznap délelőtt, (hál’ Istennek még órákkal a verseny előtt) a motor nem akart beindulni. Mennyi embert tud megmozgatni egy masina! Lütyő, Jesper és Jakob is a hiba okát keresték, Sugar Daddy segédkezett, Apa és én pedig megpróbáltunk életet imádkozni belé. Aztán megtörtént a csoda: beindult a motor! Csipkedni kellett magunkat, hogy időben odaérjünk a pályához, de a lelkesedés szinte szárnyakat adott, s így minden összeállt.


A Totti Drag Team a depóban

Mikor az indítókocsit a startvonalhoz toltam, az egyik csapat szerelője odalépett hozzám: „Ezúttal szerencsétek lesz.” Jó volt tapasztalni, hogy még a „vetélytársak” is bíztattak (ez a varázslatos a dragsportban… – a szerk.), hogy még ők is szurkolnak Apának… A jóindulatú jóslat azonban nem vált be: egy kitűnő rajt után elszakadt a szíj. Amíg mi elkeseredetten vonultunk vissza, a pályán nem mindennapi dolog történt: új európai funnybike (idő és sebesség) rekordot állítottak fel. Természetesen nem más a rekorder, mint az eddigi csúcsot is tartó kiváló versenyző, Rikard Gustaffson. Az ideje: 6,666; a csúcssebesség pedig 338km/h (eszméletlen!). A mi kategóriánkban (ProStock Bike) is történt váratlan esemény: Jesper jobb időt futott, mint az Európa-bajnok Ulf Ögge (egyébként Jespert és Rikardot szintén a Sovereign támogatja). Ennyi újdonság után már nem is állt el a lélegzetünk, mikor megtudtuk, hogy a másnapi elődöntőben Apa Ulf Ögge-vel mérkőzik majd meg. Tisztában voltunk vele, hogy őt nem fogja megverni, de akkor Apát és az egész csapatot csak az érdekelte, hogy a sok balszerencsés menet után végre tudjon menni egy viszonylag jó időt – magunkért. Hogy megmutassa, mire is képes Black Horse.


A végére csak összeállt a vas: 7,7 mp

Fogalmam sincs, hogy ennyi kudarc után hogyan tudtunk bízni. Főleg Apa. De bíztunk. (azt hiszem, még senkinek sem volt igazán boldog élete hit és kitartás nélkül). A startvonalnál még borzasztóan ideges voltam. 7,7 mp után pedig már majdnem sírtam az örömtől. Még Ögge 7,4 másodperces ideje sem érdekelt, és a tudat sem, hogy Apa 2-3 tizeddel jobbat akart menni. A lényeg, hogy semmi baj nem volt a motorral. Végre! Az csak plusz öröm volt, hogy Apáé volt a jobb reakcióidő. A középdöntőt már a teherautó tetejéről néztük, egy létra segítségével… Szinte biztosra vettük, hogy a döntőben Jesper és Abrahamssont figyelhetjük majd, de nem volt igazunk. Ögge megverte a csúcstartó Abrahamssont, s Jesper Fredlund elleni küzdelme is a várttal ellenkező eredménnyel zárult. Jesper úgy gondolta, hogyha a kocsi keréknyomában megy, jobban fog tapadni, de sajnos nem így történt… A hátsó kereke túlforgott, s így Fredlund jutott tovább.


Tóth Zolit nem üldözte a szerencse Norvégiában

A norvég pálya egyébként híres a jó tapadásáról. Azonban a verseny alatt pont az ellenkezője bizonyosodott be. Egyenességében pedig nem más pálya áll hozzá nagyon közel, mint Kunmadaras. Apa szerint érdemes lenne a magyar pályát minél többször igénybe venni, hogy ott is kialakuljon a jó tapadás. A funnybike kategória döntője meghökkentő eredménnyel zárult: a csúcstartó, legesélyesebb Rikard Gustaffson motorjából a burn out-kor elkezdett folyni az olaj, mert előző nap elfelejtették kitisztítani a csövet… Így már csak egyetlen versenyző maradt a döntőben, aki 8,4-es idővel nyerte meg a versenyt (amikor előzőleg ellenfele 6,666-os rekordidőt ment)… A ProStock döntő volt még csak igazán meghökkentő! Fredlund motorja a rajt után kb. öt méterrel lefulladt. A „vesztes” motorjára borulva búsult, de nem sokáig: néhány másodperc
után számára is kiderült, hogy Ögge piroslámpás indulást csinált.
Hiába ment az Európa-bajnok jó időt, mégis Fredlund nyert, a lerobbant motorjával…

Hiába, ez a dragsport. Olyan, mint az élet. Sosem tudhatod előre, mi fog történni, s csak a hibáid okát keresve és azokat kijavítva tudsz továbblépni. A múlt rögös útját egyengetve azonban a jelen pillanatra kell koncentrálnod. S a legfontosabb: bízni, bízni, bízni… Mert megéri.


Totti előző versenyének beszámolója, szintén Adél tollából: “Born to be wild”

Comments

comments