
Az Aeronautica Macchi (Aermacchi) a második világháború befejezése után arra kényszerült, hogy új tevékenységi terület után nézzen. Az észak-olaszországi cég először háromkerekű kisteherautók gyártásával kezdett foglalkozni, majd kétütemű robogókat, s ezután motorkerékpárokat gyártott. 1956-ban mutatta be első négyütemű motorkerékpárját, amely a Chimera nevet kapta.
Miután a Harley-Davidson Konszern megvásárolta az Aermacchi márkanevet, az olasz cég olyan motorokat gyártott, amelyeket az anyavállalat márkájával Amerikába exportáltak.
Az európai modellek is szerepeltek a gyártási programban. A következő évben az egyhengeres sportos konstrukció rendkívül sikeresen szerepelt a versenypályákon. A hetvenes években megkísérelte a cég, hogy egy komfortosabb 350 cm3-es modellel felzárkózzon a japán gyárakhoz, de ez a törekvése csak igen mérsékelt sikereket hozott.
A Davidson 1978-ban lemondott olasz leányvállalatáról, amely 1979-ben Cagiva névvel indította újra a gyártást.

Modell: Chimera 175
Gyártási év: 1958
Teljesítmény: 10 LE
Lökettérfogat: 172 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű
- Aermacchi Chimera
Az Aermacchi első négyüteműjeként került a Chimera a figyelem középpontjába az 1956-os bemutatón. A fémlemezekből készült, nagy felületeket takaró borítás óhatatlanul emlékeztet a cég aerotechnikai gyökereire. A szokatlan vonalvezetés ellenére a modell nem nyerte meg a vásárlók szívét, csupán a későbbi sportos változat hozta meg a piaci sikereket.

Modell: Sprint 250
Gyártási év: 1961
Teljesítmény: 18 LE
Lökettérfogat: 247 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű
- Aermacchi-Harley-Davidson Sprint
A Sprint volt az első olyan modell, amelyet Harley márkanévvel exportáltak az USA-ba. A vonalvezetésben jól követhetők az amerikanizált elemek: a kicsit magasra tűzött kormány, és a cseppformájú tank. A „baby-sporty”-ként emlegetett modell különösen a tengeren túli fiatalság körében volt népszerű. Többek között különböző túraváltozatokban is készítették, 1969-től 350 cm3-es motorral is árulták.

Modell: Ala Verde Corsa
Gyártási év: 1966
Teljesítmény: 22 LE
Lökettérfogat: 247 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű
- Aermacchi Ala Verde
Jóllehet az Aermacchi egyhengerese nem felülvezérelt volt, a távolsági körversenyeken rendkívül sikeresen szerepelt. Kicsi súlya és homlokzati felülete, kedvező súlypontja mellett fekvőhengeres motorja hihetetlenül megbízhatóan dolgozott. Elsősorban az ötsebességes változat kínált kedvező lehetőséget arra, hogy versenymotorrá építsék át, s így született meg később az Aermacchi Ala d’Oro versenygép.

Modell: Ala d’Oro 35 doch
Gyártási év: 1968
Teljesítmény: 46 LE
Lökettérfogat: 348 cm3
Motortípus: egyhengeres, kétszeres felülvezérlésű, fekvőhengeres, négyütemű
- Aermacchi Ala d’Oro 350 doch
Nem tudván, hogy a motorkerékpársport a jövőben a két- vagy a négyütemű motorokat részesíti-e előnyben az Aermacchi 1968-ban mindkét irányban fejlesztett. A korábbi 250, illetve 350 cm3-es motorokból alakult ki a nagy fordulatszámú, kettős vezérművel dolgozó hajtómű, amelyet aztán sosem használtak fel. A könnyű géposztályokban a négyütemű motorok ideje lejárt, s a párhuzamosan fejlesztett kétüteműek olyannyira meggyőzően igazolták fölényüket, hogy az Aermacchi ezt az utat választotta, s a négyüteműek fejlesztési terveit belepte a por.

Modell: 350 GTS
Gyártási év: 1972
Teljesítmény: 25 LE
Lökettérfogat: 344 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű
- Aermacchi 350 GTS
A 350 GTS modellt csaknem változatlan formában Harley-Davidson márkanévvel értékesítették az Egyesült Államokban. Persze mindkettőt az Aermacchi észak-olaszországi gyárban szerelték. Mindkét modellbe ugyanaz az erős, megbízható, fekvőhengeres motor került. A mélyre épített fekvőhengeres motor aztán az egész gép súlypontját lejjebb vitte.
Forrás: 1000 motorkerékpár
– Ismertebb motorkerékpár-márkák – Az Adler története