Időutazás az Excelsior 7SC-vel

97 évvel ezelőtt, 1912 decemberében történt, hogy egy motorkerékpár hivatalosan átlépte a 100 mérföld/órás (161 km/h) sebességhatárt. A hőstettet Lee Humiston hajtotta végre kéthengeres Excelsiorjával. Egy hétre rá a kaliforniai Playa del Rey deszkapályán még egy rekordot adott át a múltnak: az egymérföldes döntött oválon 100 egész kört tett meg mindössze 68 perc alatt, és ezzel egyértelműen bebizonyította, hogy az Excelsior a világ leggyorsabb motorja.

Lee Humiston a Playa del Rey board track pályán

Az 1914-ben kiadott Excelsior 7SC nagyon hasonlít Humiston győztes versenymotorjára. Nem csoda, hiszen a gyár akkoriban versenyzőknek árulta ezt a modellt, normál közlekedésre voltak megbízható utcai gépei is a kínálatban.

Lámpákkal felszerelt versenymotor – ma is divatos fogalom.

Noha 160 km/h-tól már senkinek nem lábad könnybe a szeme, mégis abban az időben sokkal bátrabbnak kellett lenni, hogy megüljék azt a technikát, mint manapság a legerősebb versenymotorokat. Akkoriban nem volt divat a fék, sem a spéci futóműalkatrészek, a váz érezhetően csavarodott menet közben, a gumik nem tapadtak, még a bőr nyereg sem volt kipárnázva. A profi versenyzők azon kívül, hogy az ülésen összekuporodva csutkára húzták a gázt, egyik szemükkel figyelték a pályát, másikkal az ellenfeleiket, időnként pumpáltak egy kis olajat a motorba, és remélték, hogy nem találja el őket egy, a pálya felületéből kipattanó forgács, vagy nem kapnak durrdefektet.

Az 1000 cm3-es motoron nem volt váltó.

A maga idejében az Excelsior nem volt különösebben modern. Egyszerű, megerősített kerékpárváza volt csupán, és pedállal kellett betekerni. Ezt a versenyzők általában leszerelték róla, és fix lábtartót tettek a helyére. A 1000 cm3-es V2-es blokk forgattyúsháza alumíniumból készült. A szívószelepek a hengerek tetején helyezkedtek el, hosszú nyomórudak és himbák mozgatták őket, a kipufogószelepek viszont a kipufogócsonkba kerültek, fejjel lefelé. A motor 7 egész lóerőt adott le, nem volt váltója, tehát összesen egy sebességi fokozattal működött. A versenyzők imádták ezt a típust, mivel nagyon egyszerű volt, és alig kellett módosítani rajta, hogy versenyképes legyen. Legfontosabb módosításként annyi tettek, hogy apró lyukat fúrtak a hengerfejre, ami a kipufogó munkáját segítette. Igaz ugyan, hogy ezután a motor kicsit köpködte az olajat, viszont gyorsabban ment, és ez volt a fő szempont.

Egy gyönyörű, restaurált példány.

Az Excelsior márka az évek során sokat fejlődött, motorjaik egyre szebbek, jobbak lettek. A 20-as években az Egyesült Államok három legnagyobb motorgyártójának egyikeként tartották számon a Harley-Davidsonnal és az Indiannal együtt. Az Excelsior kihalását a 30-as évek gazdasági válsága hozta el, a gyár 1931-ben zárt be.

1907-ben döbbenetes sebességrekord született. Glenn Curtiss a repülés egyik úttörője épített egy villámgyors motorkerékpárt. Egy nagyon egyszerű csővázba beleeszkábálta egy repülőgép 4000 cm3-es, V8-as, 40 lóerős blokkját, azzal indult rekordot dönteni a floridai tengerpart homokjára. Curtiss fantasztikus, 219 km/h-s sebességet ért el! A rekordot végül nem hitelesítették, mivel ahhoz ott helyben meg kellett volna ismételnie, de balszerencséjére a szabadon futó kardántengely eltörött, és nem volt pótalkatrész. Curtiss örülhetett, hogy megúszta baleset nélkül, ezután fel is hagyott a további próbálkozásokkal, és többé nem foglalkozott motorokkal. Ekkora sebességet ezután több mint 20 évig nem ért el senki motorral.

Glenn Curtiss több mint 100 évvel ezelőtt bőrsapkában nyomta.