yamaha mt-09 tracer 2015
Tesztek

Huligán, túraplexivel: Yamaha MT-09 Tracer teszt

Az MT-09 különleges és izgalmas motor, de több oka is van annak, amiért nem szívesen mennénk vele messzire - a Tracerrel ezen próbált változtatni Iwata; videós teszt
Euromotor2
MotoStar

Szöveg: Kovács Tamás Képek: BenZso, RSVRocky, KT Videó: Varga Róbert

Az MT-09 bombaként robbant be a piacra 2013 őszén – akkorát szólt a nyomatékmester háromhengeres, hogy a vidéki kiskocsmáktól a külvárosi csehókig, szériamotorról azóta sem beszéltek ennyit az emberek – legalábbis azok, akik kipróbálhatták, még jó ideig erről a “vaddisznóról” áradoztak a pultnál.

Tény és való, ilyen utcai egykerekezőgép nem minden évben gördül le a szalagról; emlékszem, a szakma is meg volt érte veszve: a többi új modell szürke eminenciás volt hozzá képest, végre valami más, végre valami durva! BenZso például kihúzta alólam a hétvégére odaígért gépet, és inkább ő élvezkedett tovább vele (az első gumit kímélte)…

Nyomokban Fazert tartalmaznak a LED-es fényszórók vonalai, nem? Látványos fejidomot rajzoltak az MT-re

Ezt természetesen nem hagyhattam annyiban, és elkértem újra a Yamahától olyan indokkal, hogy most a túraképességeire vagyunk kíváncsiak… Érted, a túraképességeire – ennek! Nem tudom, mennyire vették komolyan a fiúk, de végül is volt túra is, ami annyiból állt, hogy elmentem vele Kunmadarasra, és megnyertem egy gyorsulási versenyt – igaz, csak a B-döntőt, de nem R6-os ez.

Mert – papíron – nem kifejezetten erős, de könnyű, és ahogy meglovagolod a nyomatékhullámot…az nagy segítség volt a rajtoknál, és legalább akkora szívás, hogy valahogy a betonon kellene tartani az elejét… Utcán épp ellenkezőleg: élveztem, ahogy egy normál lámpától indulásnál is elkönnyül az eleje. Betyáros bringa – már csak az Akra hiányzott róla.

Széria a középsztender, a kézvédő, a magas plexi, de dobozok nem járnak

És most ennek a törvényen kívüli nyomatéksportolónak elkészítették a túraverzióját – nem mondom, hogy nem örültem volna jobban, ha a szintén rebesgetett sportmotor-koncepció válik valóra. De legalább újabb indok, hogy újra megtornáztassuk ezt a mesés blokkot, ami az egyszeri (értsd: higgadt) fazeresből és banditosból is simán huligánt csinál, szempillantás alatt.

Aztán eszembe jutott, hogy nem volt valami nagy élmény (két személlyel, tanktáskával) túrázni vele, mert a ride-by-wire gázreakciója olyannyira faragatlan volt, hogy…itt lehetett érezni igazán, hogy első szériás, nagyon új modellről van szó. Komolyan oda kellett figyelni a terhelésváltásokra, amibe – hosszabb távon – tényleg belefáradt a csuklóm.

A széria kézvédő is töltött pár munkaórát a tervezőasztalon

Nos, ezzel a Traceren már nem kell foglalkozni, mert nem tudsz: nyoma sincs. Attól mondjuk nem féltem, hogy elbutítják a blokkot vagy ilyesmi, és nem is: ugyanaz a vadállat, aki volt – ami így, a kisimított gázreakciókkal egy (két) fokkal finomabban fest: “Tracy-t” már jómodorra nevelték, de éppen csak annyira, hogy a legkevésbé sem legyen kevésbé vérpezsdítő – eddig minden rendben.

Amiben nem “sikerült” eléggé elmenni túrázós irányba, az az ülés. Bár hosszabb és szélesebb is, elöl és hátul is, a Balaton felé menet már a Velencei-tónál elültem a hátsómat rajta – túl kemény. A motor csapatós jellegéhez mondjuk passzol, és a szerpentinen szaggatáshoz és Kakucson is így volt jobb – de hidd el, ezeknél sokkal-sokkal több kilométert utazol csak rajta, amikor meg nem…

Ahova mutatok, azzal lazítható meg a szélvédő, majd egy sínen manuálisan állítható. Mellette balra a szivargyujtó aljzat, alatta pedig az olcsó kinézetű fényszórómagasság-állító tekerentyű

Akárhogy is, egy túra azért nagyban a kilométerekről szól, és hosszú távon már fészkelődni kell rajta. Persze ha megérkezel a kedvenc kanyargós szakaszodhoz (és nem C-módos túrázó vagy), értelmet nyer az egész, de…ide kompromisszumosabb megoldás kellett volna.

Pedig az üléspozíció amúgy kiváló: kényelmes és támadó! Széles kormány, egyenes hát, pont jó magasságú lábtartók! Az ülés is magasabban van a naked (alap)verzióhoz képest, három centivel. Ez a 181 centimhez már épp elég volt, pedig van még feljebb szériában, 15mm-rel, de a művelet meglehetősen körülményes, meg amúgy sem voltam ülésállításra szorulva.

Túra helyett sport: MT-09 Street Rally

Még tavaly ősszel volt lehetőségem kipróbálni a Yamaha akkori újdonságának, a háromhengeres MT-09-nek a Street Rally elnevezésű változatát a KakucsRingen. Látszólag elég nagy a különbség az alapmodellhez képest, de valójában csak egy vagányabb, supermotóra (jobban) hajazó dizájnt kapott. Amikor először ráültem, az üléspozíció, kormányfogás alapján ugyanazt az érzést keltette bennem, mint a külalakja: a japók valamilyen átmenetet próbáltak teremteni a naked bike-ok és a supermotók között.

Akár Te is állhatsz majd így a motor előtt szeptemberben Splitben!

A bemelegítő körök után, amikor egy kicsit már lehetett húzni neki, mindez megerősítést nyert. A futómű nagyon jó, feszes, már-már sportmotoros. Stabil a kanyarban, ennek ellenére (meg persze a széles kormánynak és az üléspozíciónak köszönhetően) elég könnyen lehet a kanyarban „mozgatni” a motort, ami pedig inkább supermotós tulajdonság. A gyorsasági és a supermoto előnyeit ötvözték tehát, és ezt sikerült úgy megtenni, hogy enyhe túlzással szinte mindenből csak a jó tulajdonságokat tartották meg. Viszont a motor hangolása, gázreakciója egyáltalán nem tetszett. Túl agresszív, nem lehet vele szépen, finoman motorozni, sokszor az ideális ívről is lecsúsztam, úgy megugrott már egész pici gázra is. Hozzá kell tenni, hogy nem babráltam a beállításokkal, mindent hagytam a gyári értékeken. Elvileg van benne visszafogottabb program is, illetve az idei változatnak finomhangolták a gázreakcióját, valamint kapott kipörgésgátlót is. Mostanában próbáltam ki több nagy teljesítményű sportmotort és azokon is érezni, hogy bikák, de sokkal szebben kezelhetőek.

Persze hozzá kell tenni, hogy első szériás motorról volt szó, remélhetőleg ezek a finomhangolások, gyermekbetegségek kezelése megtörténik és kiforrja magát a modell (a Tracernél ez tehát megtörtént – a szerk.). Ettől függetlenül, egy ilyen technikás pályán, mint a kakucsi, jelentősen rontotta a motorozás élményét ez a probléma. A célegyenesben viszont brutális, óriási nyomaték áll rendelkezésre már alacsony fordulaton is (ahogy hozzányúltam a gázhoz, már állni akart kerékre), és elképesztően jól bírja a strapát magasabb fordulaton is. Itt is sikerült meglehetősen jó átmenetet teremteni a gőzmozdony egy- és két hengeresek, valamint a pörgősebb négyhengeresek között.


Összességében egy jó kis „mindenes” motorral állunk szemben, a kezdő modellekre jellemző néhány hibával. Ha csak a pályahasználatot tekintjük, egy kisebb, technikás pályán azért egy supermoto odaverne neki, ahogy a Hungaroringen sem tudná tartani a gyorsasági motorok tempóját. Szóval ha valamelyik ágazatot akarod komolyabban művelni, akkor érdemes az arra megfelelő motort választani, viszont ha vegyes használat a cél, többségében közúttal, akkor nagyon jó választás lehet, a pályázás alapjait, fortélyait nagyon jól meg lehet tanulni vele.

Az utcán is hasonló a meglátásom, mindenre jó egy kicsit, de minden területre van nála ideálisabb választás. Talán a legjobb a rövid távú, gyors menetekre, melóból hazafelé egy kicsit kiereszteni a gőzt, esetleg egy versenypályát is útba ejtve.

Azért azt még meg kell említeni, hogy a futómű igencsak keményre van hangolva, ami kis túlzással a magyar utakra alkalmatlanná teszi, hasonlóan kényelmetlen a Street Rallyval motorozni egy alacsonyabb rendű, kátyús úton, mint egy sportmotorral. De ugye ez már nem a motor hibája… /Bezzeg László

Az üléspozíció egyszerre kényelmes és harcias – egyenes háttal, szűken tartott, enyhén sportosan hajlított térdekkel és tágra nyitott karokkal (széles, magas kormánnyal) verethetünk…

A plexiállítás már nem ennyire nehézkes: két tekerenyűt kell kilazítanunk a műszerfal alatt/mögött, majd egy sínen három pozícióba húzhatjuk a szélvédőt. Illegál tempóban, legmagasabb állásban már eléggé rezonál, és ami nagyobb baj, hogy az egész eleje sem volt valami bizalomgerjesztő az oldalszélben – nem csak gázra könnyül el!

Azért nem kell nagy dologra gondolni, de ez a szerpentingyilkos viselkedés nyilván nem fog példás nagy sebességű egyenesfutásban is megmutatkozni – nem baj, jobb ez így! Mondjuk a széles-magas kormányt (a méretes kézvédőkkel) sem kifejezetten az autópályára tervezték – ha oda kéne, vegyél inkább FJR-t!

A CP3 blokk (szerencsére) ugyanolyan agresszív, mint a naked verzióban, de itt már kipörgésgátló vigyázza a vadulást. A Traceren ugyancsak szériában figyel ránk a blokkolásgátló

Mert ez nem oda való: kívánja a kanyarokat, és hozzám legközelebb rendes forduló egymás hegyén-hátán a KakucsRingen van, ezért nem bírtam ki, hogy ne vigyem ki. A sima 09 eszméletlen jó volt itt, még a darabos gázzal is, de ez a magasabb Tracer valahogy nem hozta a tűzijátékot, elmaradt a várakozásaimtól.

Jó volt, jó volt, lábtartó lenn volt, a futómű meg egy kissé lágy (ide), de ez szerintem egy “magyaros” szerpentinen pont ideális lett volna. Összességében tehát nem okozott katarzist a pályán (de miért is várnám ezt tőle?), de végre fordultam vele jókat, még ha túrásan-kordurásan is (hangpróba):


A Ringen legalább próbára tettem az új elektronikus segédleteket is – tulajdonképpen nem is értem, miért nem kínáltak eddig a TC-t a 09-hez… Akit ismerek, azok közül a témáról Kunmadár mindenható ura, Hadnagy Józsi tudna a legtöbbet mesélni: ő a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen az, amikor kiszökik a medréből az MT nyomatékhulláma…

HaJó az idei tartósteszt MT-09-cének húzott túl nagyot oda elsőre, igaz új gumival. Ez a baleset a Tracerrel már nem fordulhatott volna elő; a kipörgésgátló szerencsére “sportosabban” dolgozik, nem veszi el olyan hirtelen a tüzet, mint a legutóbb próbált – kategóriatárs – Honda Crossrunner. És ami még fontos, azonnal vissza is adja a kraftot, amint megtapadt a hátulja. Az egész folyamatról jóformán a visszajelzőn tájékozódhatunk – és ilyen a jó TC.

Könnyű és merev CF alumíniumöntvény váz és lengőkar, ezzel az elmebeteg blokkal párosítva… A sportos, kanyarvadász túrázás etalonját Tracernek hívják

A blokkolásgátló is hasonlóan észrevétlenül dolgozott, ami szintén jó dolog, mert nem vesz el (túl) sokat a “fékélményből”, persze a sima 09-en megszokott keresztben érkezések be lettek fejezve. A teljesítménykapcsolót ugyanúgy A-B-C módba tolhatjuk, és a standard-B itt is épp elég: már a naked verzió is “feleslegesen kezelhetetlen” volt A-ban, szerintem.

A gazdag szériafelszereltség nem ér véget az elektronikus csecsebecséknél, hiszen 12-os aljzatot, túraplexit, kézvédőt és középállványt is kapunk az ABS, a TC és a riding mode-ok mellé. Ez így már nem kevés, és sajnos árban sem, az MT-k kedvező ára már a múlté (a 07 kivételével), hiszen az alap 09 is már egy hárommillás motor, Tracy drága pedig 3 és felet kóstál.

A műszerfal informatív és jól olvasható – ezt már nem dizájnolták túl, mint az alapváltozatét

Amire még vissza kell térnem, az az elékelt (CP3) blokk, annak is az elmebeteg középtartománya – mert még mindig ez a lényeg. Ezzel a (normális) gázreakcióval már könnyebb kezelni, de még mindig oda kell figyelni. A TC és a plusz (22 kilós) súly azért csökkenti a kerekezési (és kitörési) hajlamot, de…egy Fazerről átülve például olyan, mintha mintha más dimenzióban motoroznánk – mert úgy is van.

A Fazeren kívül volt még a balatoni brigádban sportosabb GSX-R és nagyobb 1200GS, de nem igazán volt kihívás tartani a tempót, vagy inkább néha utolérni a többieket. A fogyasztás a tempósabb etapokon 7, míg az autópályán 6 liter alatt volt valamivel – még jó, hogy 4 literrel nagyobb a tank, és így már 300km-es is lehet a hatótáv. De van még lejjebb is, mert – pénztárca híján – tartalékon hazajöttem vele Budaörsről, ami 54km.

Robi másodvéleménye

2013-ban már megülhettem az alap MT-09 modellt, mely számomra nem tűnt igazán kényelmesnek, így kíváncsian vártam, mit sikerült összehozniuk a hangvillásoknak. A Tracer név első hallásra inkább valami pályaorientált típust juttat az ember eszébe (Track-pálya, Race-verseny), tesztmotorunk viszont egy igazi túrázó. Az új fejidom jól sikerült, szinte az egész formavilág átgondoltabbnak és kidolgozottabbnak hat tőle. Csak néhány kört tudtam megtenni a Ringen, így igazából egy számára előnytelen környezetben kellett szóra bírnom. Annyi viszont rögtön lejött, hogy a háromhengeres blokk otthon érzi magát ebben a lágyabb, túrásabb környezetben is. Legyen szó sétamotorozásról, vagy célegyenesben gyorsításról, az erőforrás mindig készen áll – nem csoda, hogy annyi potenciált láttak ebben a motorelrendezésben. A Tracer túl magas és kényelmes a versenypályára, ám nem fog hisztizni, ha befizeted egy pályanapra, és az ideális ívek után eredsz! /RSVRocky

Az utasülést újragondolták, újraformázták, és nagyobb is lett. A kapaszkodó jól használható, de a faridom doboztartó rögzítési pontjai nem mutatnak igazán jól

Ami a kinézetét illeti, véleményem szerint a “leggyengébb” színben kaptunk tesztmotort, de a siófoki fotózáson (az Aranyparton) így is többen voltak, akiket rabul ejtettek Tracy kedves éles vonalai. Ugye esetünkben a fejidom és környéke a lényeg, ami kétség kívül látványosra sikerült, és a hatást a hatékony fénydiódás lámpák csak tovább fokozzák.

TM Ítélet: Jól oldották meg a túrásítás feladatát a Yamahánál: úgy lett alkalmasabb hosszabb utakra a vas, hogy mit sem veszített valódi bájából, amit leginkább nyers brutalitásként lehetne jellemezni. A finomításoknak és az elektronikáknak köszönhetően könnyebben kezelhető, de még mindig az a törvényen kívüli vadállat, aki volt – szerencsére.

A szerpentinen jobban mutat, mint a pályanapon – utóbbira ott a Street Rally (lásd fent)

Előnyök / hátrányok – Yamaha MT-09 Tracer 2015

  • Sportos túrázásra kimagaslóan jó (blokk, váz, futómű..)
  • Gazdag alapfelszereltség (ABS, TC, A-B-C mód, stb.)
  • Kiváló üléspozíció, könnyű kezelhetőség
  • Mérsékelt terhelésváltási reakciók
  • Túramotorhoz képest kemény ülés
  • Nagy tempónál “ideges” lehet az eleje
  • A dobozok beleférhetnének még az árába (meg azok nélkül olyan “befejezetlen” a hátulja)


Comments

comments

Specifications

  • No specification found :(