Honda Hornet használtmotor teszt

Szöveg, képek: Varga Róbert (RSVRocky)

A hatszázas darazsak története a kilencvenes évek végére nyúlik vissza. A legnagyobb japán gyártó ezzel elindította útján egyik legkelendőbb modelljét, a sokrétű csupasz motort. A Hornet filozófiája egyszerű: bevált megoldások alkalmazása olyan motoron, ami sokak számára elérhető és könnyen (ki)használható a mindennapokban.

A külső nem túl feltűnő, azonban a formája elég időtállóra sikeredett. Lehet, hogy az emberek nem fognak utána fordulni az utcán minden alkalommal, azonban a korából még évek múltán is könnyen letagadhat. Közelebbről szemügyre véve az anyagok nem túl prémium minőségűek, azonban nyoma sincs idő előtti elhasználtságnak vagy illesztési problémáknak.

A konstrukció legstabilabb pontja a sornégyes erőforrás, mely meglepően kulturált járású – rokoni szálait a CBR-rel csupán akkor fedezzük fel, ha a fordulatszámot magasabb tartományba pörgetjük fel. Habár a teljesítménye elegendő a mindennapokra, a konkurensekkel összehasonlítva a Hornet nyomatékszegény – viszont ha kipörgetjük, akkor hirtelen megérkezik a 97 lóerő.

A megbízhatósággal nincs probléma, a tulajdonosok rengeteg problémamentes kilométert tudhatnak maguk mögött. Meglepő azonban, hogy a gyártó még a 2000-es évek közepén sem iktatta be az üzemanyag-befecskendezőt e modellbe. Érdemes lehet időnként ellenőrizni a karburátorokat, mivel néhány esetben olvashatóak panaszok meglepően magas fogyasztásról és nehéz hidegindításról. A váltó ellenben még 10 év után is kellemesen kapcsolható, jól érezhetőek a fokozatok és az üres is könnyen megtalálható.

Ennél viszont sokkal feltűnőbb hiányosságokat is tapasztalhatunk a felfüggesztés és a fékerő terén – sajnos ezek már a maguk idejében sem voltak kimagaslóak. A fékek jól adagolhatóak, de a fékhatás (főként mai mércével számítva) átlagon aluli. Aki hosszú távon tervez a modellel, érdemes átgondolnia a gyári gumifékcső lecserélését. A felfüggesztés túrásra hangolt, nem igazán kedveli, ha feszegetjük a határait…

A fórumokat átolvasva azonban úgy tűnik, ez orvosolható a gyáritól sűrűbb olaj használatával. Amennyiben nem vagyunk teljesen elégedettek a futóművel, akkor e módszer kipróbálása ajánlott, mivel a felfüggesztés nem kínál lehetőséget a testreszabásra. Az első teleszkópok nem fordítottak, azonban így is szükséges ellenőrizni a szimmeringek állapotát. Ennél a megoldásnál nem annyira látványos az olaj szivárgása, de ezzel tesztmotorunknál is találkoztunk.

A vezethetőség meglepően egyszerű és a Hornet praktikussága is kiemelkedő. Könnyű felépítésű, méretei kellemesen arányosak. Üléspozíciója nem vetekedhet egy túramotoréval, azonban hosszabb úton sem fárasztó – bár túrázáshoz ajánlottabb a fejidomos változat, vagy plexi beszerzése. A váz nagyon egyszerű, mégis a legtöbb helyzethez elegendő merevséget biztosít. Nem egy pályamotor, azonban ha a túrák alkalmával szeretnél pár kanyart levadászni, arra is alkalmas a maga módján.

Habár könnyű a Hornetben hibákat találni, nem mehetünk el a tény mellett, hogy mennyi elégedett tulajdonossal találkozhatunk az utakon. A Honda ezen típusai nem is a tökéletességről szólnak. Kiemelkedően megbízhatóak és nagyon széles felhasználóréteget képesek lefedni, így rengeteg rajongóra tettek szert. Kezdő motorosok is könnyen próbálkozhatnak vele, de a tapasztaltabb és érettebb korosztály is megtalálhatja benne a megfelelő társat. Városi közlekedéstől, hosszú túrákon és pályanapokon át mindenhol előfordulnak, és a gyártó jelenlegi filozófiája alapján valószínűleg a történetük még sokáig folytatódhat (mostantól a CB650F formájában – a szerk.).