Tesztek

A hétköznapok hőse: Honda CB125F teszt

Mindennapos használatra nem javasolnám a Honda olcsó és divatos közlekedési eszközét, csak mondjuk hétfőtől-szombatig...
Euromotor2
MotoStar

Szöveg: Kovács Tamás: Képek: Kovács Norbert, Honda, KT

2013 nyarán “tartós”teszteltem a CBF125-öst, ami az új CB-F elődmodelljének tekinthető. Ez se nem volt hosszú, se nem volt problémamentes, mégis szívesen emlékszem vissza “arra a nyárra”. A CBF-el jó volt közlekedeni – azért, mert pont erre találták ki.

A tartósteszt összegzésében (az 1. link) is kifejtettem, hogy motorozni már nem annyira, egy hétfőtől-szombatig tartó etap után a napfényes vasárnapon már semmi extrát nem tudott nyújtani (arra mondjuk ott a Mito, a 125-ös kategória másik véglete). A GP-fíling Cagivával viszont biztos nem indulnék hétfőn (meg kedden se) munkába, az hétszentség.

Divatos, szögletesebb fej- és oldalidomok, biztonsági okokból egyfolytában égő első indexek

A nyüzsgő fővárosi hétköznapok során azonban imádtam a CBF-et: a kényelmét, a fordulékonyságát, a könnyű kuplungját, a még el nem fogyott fékeit, a mitósan rezgő fordulatszámmérőjét (ezen már legalább volt), mind a 10 lóerejét, még úgy is, hogy közben hátizsákot kellett cipelnem. Pesten rekordidőket futottam vele, nem csak a hegyről le – igen, jól olvastad, 10 lóerővel.

Mondhatnám, hogy ezalatt sose hagyott cserben, de ez nem igaz: a tartósteszt felét az töltötte ki, hogy állt a műhelyben (most nem a Cagiváról van szó), új üzemanyag-szivattyúra várva. Történt ugyanis, hogy a melegrekord nem jött be a kicsikének (nem az Andrássy úton, ez a Rákóczi hídon történt) és “begázosodott” benne a benzin.

Divatos lett a minden lényegest, de semmi extrát nem mutató műszerfal is

Egyedi és garanciális problémáról volt szó, ami csak azért bosszantó, mert mire elkészült a bringa, vihettem is vissza. Az akkori tesztmotor el lehetett átkozva, mert egy kicsit az eleje is ütött, ami a – mondjuk úgy – nem tökéletesre sikeredett első (“pedig Continental”) gumi eredménye.

Ideje rátérni a korábbi CBF után az új CB-F-re, amin ezek a “múltbéli sérelmek” eszembe sem jutottak, csak azok a szép emlékek, amiket fentebb felsoroltam. Úgy fílingre, a nyeregben ülve nem is sokat változott, megint elkezdtem futni a rekordgyanús pesti időket, még úgy is, hogy az egykori Moszkva tér csatatérré változott.

17 helyett immáron 18 colos, hatágú felnik a nagyobb CBF-ek stílusában – a fék a régi, a felfüggesztés valamivel erősebb lett

“Háborús” körülmények között semmit sem veszt a kis Honda a vonzerejéből, sőt, minél nagyobb a káosz, annál inkább érezzük azt, hogy ez a kismotor minden forintját megérte (de erről majd később). A fővárosi forgalomban gyakran érezzük azt is, hogy vadásznak ránk, ilyenkor a CB-F extrakönnyű kezelhetőségével hárítunk.

Az egy dolog, hogy nagyon könnyű és a futómű bírja még a moszkvaterezést is, a kormány kilencven fokban fordul, mármint ütközéstől ütközésig. Ez a kezdőknek azért jó, mert a motorozással kapcsolatos első élményeik pozitívak lesznek, nekem meg mondjuk azért volt jó, mert akkor is megoldottam a szituációt, mikor már túlvállaltam magam.

Az új CB125F idomzatán a kéthengeres CB500F és a négyhengeres CB650F vonalai köszönnek vissza

A rekordidős veretésben már benne van a hiba lehetősége, de a CB-F olyan, mint a jó asszony: mindent megbocsájt. Nem túl feszes, de nem is pattog el a futómű, nem túl erős a fék, de jól érezhető, adagolható. Nem túl erős a motor (hanem gyenge), de pörög becsülettel, amitől szintén gyorsabbnak (jobban) érezzük magunkat.

Abszolút feleség-típus, hű társad a mindennapokban. Könnyű vele együtt élni, mert amit tud, azt jól és mindig tudja (például nem rajta fog múlni, hogy beérsz-e a melóba). Pontosan emiatt van az, amit feljebb írtam: a vasárnapokra már elfogy, az Úr napján már unod az asszonyt, az csinos bordó helyett egy tüzes vörös kell (Cagiva Mito, ami egy ribanc, mint az közismert).

Olvasói vélemény az elődmodellről – CBF125 tartós tapasztalatok

Amikor az öcsém bejelentette, hogy a családi hagyományt követve ő is motorozni szeretne, elkezdtük nézegetni a négyütemű 125 köbcentis, A1-es jogsinak megfelelő motorokat. Mivel annak idején, még a pályaőrület előtt én is így kezdtem (és szerintem ez az egészséges kezdő kategória, főleg egy tizenévesnek), volt némi tapasztalatom a kategóriában (15 ezer km egy Yamaha TW 125-ös nyergében). Mivel azonban öcsémnek nem tetszett ez a típus, így elkezdtünk más modellekkel is ismerkedni, így jutottunk el jelenlegi motorjához, a Honda CBF125-höz (ami most már eladó, lásd a képeken, érd.: bencebezzeg@gmail.com).

Számára ez volt a “szerelem első látásra” motor. Mivel én nem szeretek egész bekezdéseket szánni a külalaknak, így csak annyit mondanék, hogy a kinézete pont egyensúlyban van a motor jellegével. Szép, jól néz ki, szinte mindenhol megnézik, de semmi kirívó vagy hivalkodó elem nincs rajta, nem akar sűrű idomokkal nagyobbnak látszani egy 125-ösnél, ami szerintem így van rendjén. Egyedül a csálén álló, nagydarab kipufogó nem tetszik. Az üléspozíció, kormányfogás, lábtartók helyzete kényelmes, túrázós, városi menetre van belőve. Az üléspozíció alacsony, kezdők könnyen, magabiztosan talpalnak le róla. Ennél fogva nem valami sportos a motor, a lábtartó viszonylag hamar leér, eléri a határait a gép – ha pályázni szeretnél, akkor ne ilyet vegyél (arra még a CBR125 sem az igazi.. – a szerk.), de egy izgalmas szerpentinezésre bármikor kapható.

Egyébként egy ésszerű, nagyon könnyen irányítható, kezes motorról van szó, a futómű meglehetősen puha, szinte siklik az úton, nagyon jól eldolgozza az úthibákat, városban pedig nagyon könnyű vele manőverezni a szűk helyeken, autósorok között. Azért összességében lehetne egy kicsit keményebb, hogy kitoljuk egy picit a motor határait, de akkor meg a kényelemből veszítene. A fék is pont elég ahhoz, hogy szükség esetén megállítson egy ilyen súlyú, ekkora tempóra képes motort. Egy erősebb fékkel talán már azt is kockáztatták volna, hogy egy kezdőbb motoros mondjuk egy vészhelyzetben esetleg “túlzásba viszi” a védekezést, és fejre áll. A kormány lehetne picit szélesebb és magasabb, így még könnyebben lehetne mozgatni a mocit és szerintem még kényelmesebb lenne az üléspozíció. A váltó vajpuha és pontosan kapcsolható, szinte csak meg kell érinteni a lábfejünkkel és már kapcsol is. De azért ez egy 2010-es 125 köbcentis motortól talán el is várható, nem MZ ez.

A motor nagyon szépen, finoman, csendesen jár. Talán már túl halk is, egy sportkipufogó bőven elfér rá, egyrészt a dögösebb hanghatás miatt, másrészt azért, hogy az autósok könnyebben észrevegyenek bennünket. 9.500-as fordulatnál érünk a piros tartományba, ami nem annyira kevés, de itt már szinte sikít a motor, 6-7-8 ezres fordulaton érzi magát jól, ugyanis meglehetősen szépen és egyenletesen adja le a teljesítményt és a nyomatékot, nem kell tartani attól, hogy vezetés közben kiszámíthatatlan reakciókba ütközünk.


A műszerfalon csak a legszükségesebbek kaptak helyet, nincs is szükség másra. Az üzemanyagszint jelző pozitívum, nem kell figyelgetni a napi számlálót vagy tartaléklámpát. A legnagyobb előnye pedig a fogyasztása: max 2,5 literből szinte minden körülmények között el lehet vele motorozni, legyen szó városi közlekedésről, vagy túrázásról. Az alacsony fogyasztás mellé jön még az olcsó fenntartás: minimális szervizigény és alacsony fenntartási költségek.16.000 km-nél még minden alkatrész (beleértve lánc, gumi, fékbetét) gyári rajta és még bőven nincs egyik sem elkopva. Véleményem szerint az egész közlekedést tekintve a leggazdaságosabb közlekedésforma az, ha egy jó állapotú, négyütemű, injektoros 125-ös motorral jársz. Utassal való motorozásra, valamint autópályás, autóutas közlekedésre én már gyengének mondanám, de nem is így/itt kell vele megtanulni a motorozás fortélyait.

Összességében tehát egy praktikus, könnyű (ahogy öcsém mondta: mintha egy seprűt kapnál a lábad közé), és mindenekelőtt költséghatékonyan élvezhető motorról van szó, ami leginkább ideális második, napi (városi) közlekedésre használt motornak, vagy pedig fiatal kezdő motorosok számára, ugyanis egy ésszerű, megfelelő dinamikájú motorról van szó, amivel szorgosan járva a vezetéstechnikai tréningeket(!) valamint a forgalmat, pár ezer km alatt elsajátítható az a rutin, amivel már bátran, aggodalom nélkül bevállalható egy igazi nagymotor. /Bezzeg László

(természetesen ez mind a mostani CB125F-re is igaz – a szerk.)

Mint azt már megfejthettétek, a CB125F a CBF-nél kicsit jobb, és sokkal szebb lett. A formai előrelépés megkérdőjelezhetetlen, még akkor is, ha a villanyos robogóval járó öreganyám is tudja, hogy ugyanazt a technikát takargatják a divatosabb műanyagokat. Ilyen blokk (vagy a technika, zusammen) még sosem kapott ennél szebb körítést, a szomszéd gyártóknál sem.

A sajtóanyag három fő pontban foglalja össze, hogy mitől lett szebb a CB-F. Az első a küllem, amiről most volt szó: a korántsem fantáziátlan fejidom és tank mellett a streetfighteres hűtőidom (hűtő nélkül) viszi vállán a dizájnt. Tényleg jól sikerült, elérte célját: komolyabbnak láttatja a gépet (egy fokkal).

Hornetes sárgában is kapható a bordó, a fekete és a fehér mellett

A második dolog a műszerfal, amely ugyan még véletlenül sem kokettál a digitális világgal, de legalább szép és könnyebb leolvasni, mint az órát a Nyugati téren – időóra mondjuk pont nincs rajta. Van viszont fokozatkijelző, amelyet okosan oldottak meg úgy, hogy olcsó és látványos legyen: egy skálán mozog fel/le a fény – tök jó.

A harmadik újítást a 18 collos kerekek jelentik, amik – a jól hangolt futóművel együttműködve – nem vesznek tudomást a budapesti utak állapotáról, vagy éppen az Ócsa-Inárcs közti híres (hírhedt) Öregországútról. Ráadásul még mutatósak is a felnik a maguk 12 küllőjével, amit eddig ebből a futármotor kategóriából még senki nem tudott elmondani magáról.

Érezhetően erősebb és kifinomultabb lett – mondja a Honda

Szóval gondtalanul szeltem a dombokat (a szó szoros értelmében elvittem egy kis földutas kirándulásra, amiben az univerzális mintázatú gumik is partnerek voltak), amikor is olyan történt, ami utoljára BMX-es koromban: elszakadt a lánc… Tehát ezzel a kis Hondával is kényszerpihenőre kényszerültem, de valószínűleg ez is egyedi hiba.

A 428-as méretű gyári láncot Kínában gyártották, de ez ma már, mint tudjuk, nem jelent semmit. Nem egykerék-próbálkozás vagy CR-szintű kapartatás közben történt, és a tempó sem volt akkora, hogy képes legyek elesni. De úgy megszorult a hátsó kerék, hogy először azt hittem, hogy a nem túl magabiztos váltó esett szét (a CBR125-ösé is hasonlóan tétova volt néha, képes volt visszadobni fokozatból a lyukba, ha sietett vele az ember…)


Ha most megbízhatósági és minőségbeli aggályaid támadtak volna a típussal, esetleg annak elődjével kapcsolatban, akkor csak annyit mondanék, hogy a fentebb emlegetett kétütemű Mitóm hátsó kereke is leblokkolt nemrégiben, de annak talpra állítása nem ennyibe fog kerülni. Vagy annyit mondok: két liter – ennyi a gyári fogyasztás százon (igaz, a végseb is 100), amit nekem nagy nehezen sikerült feltornásznom a két és félre.

TM Ítélet: Végül vizsgáljuk meg a CB125F piaci esélyeit: 818 ezer forintos árával és szebb küllemével nem pontozással, hanem kiütéssel verte meg az egymillió forintos Yamaha YBR125-öst. Ugyanakkor egyetlen indokot nem tudok mondani arra, hogy 50 ezerrel drágábban ne a LED-es, startstopos, eSP-s, egyszóval jóval(!) modernebb PCX125-öst válaszd. Illetve egyet mégis, ami azért elég erős: ha motorozni akarsz.

A blokk a régi, kiforrott konstrukció: léghűtéses, injektoros, OHC, kétszelepes, 10 lóerős – viszont a kiegyensúlyozó tengelynek hála már nem rezonál annyira

Előnyök / hátrányok – Honda CB125F 2015

  • Divatos dizájn
  • Könnyű kezelhetőség, kényelem
  • “Nulla” fenntartási költségek (pl. fogyasztás)
  • 18 collos (és szép) kerekek
  • Extra: fokozatkijelző
  • Hátul dobfékes – nincs ABS
  • Öregecske technikai alapok
  • Nálunk elszakadt a lánc
A sárga is jól áll neki – kapható még a bordón kívül feketében és fehérben is

MotoPartsShop.hu ajánló az új CB125F-hez

A nagyvárosi közlekedéshez nem lehet elég hasznos egy okostelefonos (GPS-es) navigáció, amit egy ilyen praktikus, könnyedén a kormányra rögzíthető RAM Mounts (USA) konzollal, karral és X-tartóval (lentről felfelé) könnyedén a kis Honda kormányára rögzíthetsz (futároknak, túrázóknak is hasznos). Ezekről a termékekről bővebben ebben a cikkben (ismertető videóval).

Comments

comments