Honda – aki két év alatt meghódította a világpiacot – második rész

Modell: Honda CBX 1000 FII Pro-Link
Gyártási év: 1981
Teljesítmény: 105 LE
Lökettérfogat: 1047 cm3
Motortípus: soros elrendezésű hathengeres, négyütemű

• Honda CBX 1000 FII Pro-Link
  Az eredetileg sportgépnek szánt Honda CBX 1000 F-ből 1981-ben megszületett a Honda CBX 1000 FII, amely egy burkolt túragép volt. A gép csomagtartót kapott, s e modell egyúttal a Pro-Link hátsó felfüggesztés premierjét jelentette.

Modell: CX 500 E
Gyártási év: 1982
Teljesítmény: 50 LE
Lökettérfogat: 498 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

• Honda CX 500 E
  Amikor 1977-ben megjelent a CX 500-as, a szakértők arcára fanyalgás ült. A cég magabiztos volt a modell terén, de a motorosok nem tartották eléggé dögösnek. Amikor pedig egy ismert komikus egyszerű trágársággal csak „szarszivattyúnak” nevezte műsorában, sokak szerint az új modell helyzete megpecsételődött.

  A dolgok viszont másképpen alakultak. A CX-modellsorozat belopta magát a túramotorosok szívébe.

  A CX 500 E (Az E azt jelenti Euro) a nyolcvanas évek elején került piacra, s a Honda ezzel a géppel telibe találta az európai túramotorosok igényeit. A V2-es motor hengerei 80 fokos szögben állnak, s ez a motor igen üzembiztos konstrukció hírében áll: nem ritka az ötszázezer kilométeres futásteljesítmény, ami valljuk be, egy „szarszivattyútól” nem is rossz eredmény. 😉

Modell: VF 750 S
Gyártási év: 1982
Teljesítmény: 82 LE
Lökettérfogat: 748 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű V-motor

• Honda VF 750 S
  A nagy teljesítményű motorkerékpárok világában 1982-ben a Honda új lehetőségeket tárt fel a VF 750 S modellbe épített négyhengeres V-motorral. E konstrukcióban a soros elrendezésű négyhengeresek teljesítménye és utazási komfortja párosul egy nagy lökettérfogatú V-motor hatalmas forgatónyomatékával. A forgattyústengely ugyan merőleges a menetirányra, a meghajtás ennek ellenére kardántegellyel történik. Az első kerékre AD-rendszert szereltek, a hátsó felfüggesztés pedig egy központi rugóoszloppal és Pro-Link rendszerrel működik.

Modell: VT 250 F
Gyártási év: 1982
Teljesítmény: 35 LE
Lökettérfogat: 248 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

• Honda VT 250 F
  Egészen a nyolcvanas évek elejéig tartotta magát az a nézet, hogy 250-es motoroknál a kétüteműek biztosítják a legnagyobb teljesítményt.

  Aztán jött a VT 250 F és bebizonyította az ellenkezőjét.

  A folyadékhűtéses 90 fokos hengerszögű V2-motor fordulatszáma meghökkentően magas, s a modell mindenben megfelel a sportos beállítottságú fiatal motorosok elvárásainak: nagyszerű súlyelosztás, szilárd váz, Pro-Link hátsó felfüggesztés, az első keréken pedig tárcsafék.

Modell: CB 650 C Chopper
Gyártási év: 1982
Teljesítmény: 63 LE
Lökettérfogat: 648 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű

• Honda CB 650 C Chopper
  A 80-as évek kezdetén jöttek divatba a „majdnem chopper” modellek. A Honda CB 650 C konstrukciója (a C-betű itt choppert jelent) sem kivétel. Csupán annyi történt, hogy a Honda a normál CB 650 C modellre egy kicsit magasabb kormányt, csepp alakú tankot épített, a vázra lépcsőzetes ülést szerelt, majd megváltoztatta a kipufogócső formáját. A C-változat határozottan „Easy Rider” érzéseket kelt a nézőben.

Modell: CX 650 Turbo
Gyártási év: 1983
Teljesítmény: 100 LE
Lökettérfogat: 673 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

• Honda CX 650 Turbo
  A CX 500-ast fejlesztési bázisként használva a Honda tett egy kirándulást a turbófeltöltés világában is. A soros elrendezésű motorokhoz képest szabálytalanabb gázkiáramlás ugyan nem könnyítette meg a konstruktőrök dolgát, de a CX 650 – az első turbófeltöltéses szériában gyártott gép – 100 LE-t teljesített. Ez volt a Honda első üzemanyag-befecskendezéses motorja. A nagy burkolt felületek ugyan arra utaltak, hogy a tervezők túragépnek szánták a modellt, de az nem sikerült igazán túramotornak, s épp így eredménytelen maradt a turbófeltöltés területén tett kirándulás.

Modell: VF 1100 C Magna
Gyártási év: 1983
Teljesítmény: 120 LE
Lökettérfogat: 1098 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű V-motor

• Honda VF 1100 C Magna
  A nagy lökettérfogatú V4-motort a nyolcvanas években fejlesztette ki a Honda, s olyan konstrukciókba szándékozott beépíteni, amelyek a hosszú távú országúti motorozások alatt is kényelmes, laza testtartást biztosítottak az utasoknak. A VF 1100 C jelentette a Honda belépését a Chopperek és a Cruislerek világába, amelyen korábban amerikai ikerhengeres V-motorok voltak egyeduralkodók. A hódítás eszközeként a gyár megnövelt teljesítményt és a modernebb konstrukciót használta.

Modell: XL 600 LM
Gyártási év: 1984
Teljesítmény: 44 LE
Lökettérfogat: 591 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Honda XL 600 LM
  A Párizs-Dakar rali növekvő népszerűsége ösztönözte a Honda szakembereit a nyolcvanas években a képen látható, magas építésű XL 600 LM kifejlesztésére. Az első Honda, amely a Párizs-Dakar ralin nyertes lett, egy XL 500-as enduro volt, amelynek hengerét 550 cm3-re fúrták fel.

  Az XL 600-as volt az addigi legnagyobb hengerűrtartalmú egyhengeres, amelyet a japán gyár valaha épített. A hengerfej szelepelését RFVC-technikával (Radial Four Valve Combustion) oldották meg, az üzemanyagtank 27 literes volt, s a gép dupla fényszórót kapott. Az XL 600 LM nem könnyű, de nagy teljesítményű gép, s kézbentartása nehéz terepen különleges kihívást jelent.

Modell: VF 500 F2
Gyártási év: 1984
Teljesítmény: 70 LE
Lökettérfogat: 497 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű V-motor

• Honda VF 500 F2
  

  A CB 750 Four 1968-as megjelenése óta minden géposztályban a Honda szabja meg a piaci trendeket.

  1984-ben a világ legnagyobb motorkerékpár-gyára a VF-modellgenerációjával jelentkezett, amely négyhengeres, vízhűtéses, négyütemű V-motorral készült. A VF 500 F2 a maga 70 lóerejével a sportos középkategóriát képviselte. A V4-es motor 12000-as fordulatszáma ámulatba ejtette a szakértőket.

Modell: NSR 500
Gyártási év: 1985
Teljesítmény: több mint 140 LE
Lökettérfogat: 499 cm3
Motortípus: háromhengeres, kétütemű V-motor

• Honda NSR 500
  

  A kétütemű, membránvezérlésű, egy forgattyústengellyel működő, V4-es motorral hajtott NSR 500-ról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

  A motor 140 LE-s teljesítménye ismét csúcsot jelent! Freddie Spencer e géppel újabb győzelmet szerzett a Hondának, majd az NSR javított változatával 1987-ben Wayne Gardner állt a dobogó legfelső fokára.

  Az intenzív kísérletek eredményeképpen született meg a korszakalkotó „Big Bang” motor, amelynek gyújtásintervallumát megváltoztatták a forgatónyomaték és a vonóerő növelése érdekében.

Modell: NS 400 R
Gyártási év: 1985
Teljesítmény: 72 LE
Lökettérfogat: 387 cm3
Motortípus: háromhengeres, kétütemű V-motor

• Honda NS 400 R
  Miután a Honda 1983-ban az 500 cm3-es géposztályban megnyerte a világbajnokságot, a gyár az NS-modellt alkalmassá tette utcai közlekedésre is. A lökettérfogatot 400 cm3-re csökkentették, egyébként pedig ugyanazokat a rendhagyó megoldásokat alkalmazták mint a versenygépeknél, mindenekelőtt a háromhengeres kétütemű V-motort.

  Az alumíniumból készült váz is a versenycélokat szolgáló változattól származik. Az NS 500 R volt az első modell, amelybe a gyár ilyen vázat épített.

Modell: NRX 750
Gyártási év: 1986
Teljesítmény: több mint 76 LE
Lökettérfogat: 779 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

• Honda NXR 750
  Mivel a konkurencia erősödött, 1984 végén a Honda Racing Corporation megbízást kapott, hogy az 1986-os Párizs-Dakar versenyre építsen egy egészen új konstrukciót.

  Az eredmény az NXR 750 V lett, egy olyan V2-motorral hajtott gép, amilyet még nem látott a világ.

  Már az 59 literes tank és a homlokzati burkolat is elég figyelemfelkeltő, az eredményei pedig tiszteletreméltók. Az új géppel hosszú sikersorozat vette kezdetét: a következő 4 évben a Honda 4 alkalommal nyerte meg a ralit. Az első két alkalommal Cyril Neuveu állt az első helyre, őt követte 1988-ban az olasz Eddy Orioli, a következő évben pedig Gilles Lalay hozta el az aranyérmet a Hondának.

Modell: NSR 250 R
Gyártási év: 1986
Teljesítmény: 45 LE
Lökettérfogat: 249 cm3
Motortípus: kéthengeres, kétütemű V-motor

• Honda NSR 250 R
  

  A nyolcvanas évek elején a Honda vegytiszta közúti közlekedésre is alkalmas versenygéppel jelentkezett, amelybe beépítette azokat a műszaki megoldásokat, amelyek a versenygépek nagy teljesítményét és sikerét (VB cím 250 és 500 cm3-es géposztályban) biztosították.

  A világbajnokságot nyert 250 cm3-es gép civil változatát egy membránvezérlésű, kéthengeres V-motor hajtotta, s ennek megfelelően a motor rendkívül jól reagált a gázmarkolat mozdításakor. A váz és a felépítmény is mindenben megfelelt a szupersport kategóriájú géppel szembeni elvárásoknak.

Modell: VFR 750 F
Gyártási év: 1986
Teljesítmény: 100 LE
Lökettérfogat: 748 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű V-motor

• Honda VFR 750 F
  A 80-as években a 250 cm3-esek piaca a fénykorát élte. A Yamaha, a Suzuki és a Kawasaki is a jól bevált soros négyhengereseket használta, a Honda viszont a VFR 750-esbe egy vízhűtéses, négyhengeres V-motort épített, amelynek vezérlését négy fogaskerékkel mozgatott felsőfekvésű bütyköstengely biztosította. Hasonlóképpen műszaki csúcs volt az állítható rugózású alumíniumváz.

  A VF 750 F csúcssebessége 232 km/óra, ezzel saját osztályának leggyorsabb motorkerékpárja lett.

Modell: NS 125 R
Gyártási év: 1987
Teljesítmény: 12,5 LE
Lökettérfogat: 124 cm3
Motortípus: egyhengeres, kétütemű

• Honda NS 125 R
  

  Az 1984-ben megjelentetett NS 125 R célcsoportját azok a sportos beállítottságú fiatalok jelentették, akik mielőtt egy „igazi” sportgépre szálltak volna, a kezdő kategóriában már értékes tapasztalatokat szerezhettek.

  Számukra az NSR 125 nagy szilárdságú ALCAST-alumíniumvázával már-már valódi high-tech sportgépnek számított. A kis versenygépet, amely igen jó menettulajdonsággal és igen hatékony fékekkel rendelkezett, a Honda olaszországi részlegében gyártották.

Modell: XL 600 V Transalp
Gyártási év: 1987
Teljesítmény: 50 LE
Lökettérfogat: 583 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

• Honda XL 600 V Transalp
  A Honda 1998-ban a „megszelídített” Transalp-modellel, az endurokategória egészen új koncepcióját mutatta be. A gépet a 600 köbcentisre bővített, hatszelepes V2-motor hajtja, amely a VT 500-asnál már bizonyított. A gép formatervezésekor a Honda európai szakemberei döntő szerepet kaptak.Aki a névből arra következtet, hogy az XL 600 V csak alpesi kirándulásokra alkalmas, az súlyosan téved. A Transalp épp úgy otthonosan érzi magát a városok utcáin, az országutakon és az autópályákon, mint a hosszú szerpentineken.

Modell: NX 650
Gyártási év: 1987
Teljesítmény: 45 LE
Lökettérfogat: 644 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Honda NX 650 Dominator
  Az XL 600 R továbbfejlesztett változataként a Dominatort, mint „jól látható enduro-jegyekkel rendelkező, utcai közlekedésre alkalmas gépet” mutatta be a gyár. Az európai városok utcaképének immár másfél évtizede szerves tartozékai a Dominatorok. Egyhengeres motorja leginkább az alsó és középső fordulatszám-tartományokban erős, s a Pro-Link centrálrugózással épült felépítmény semmiben sem maradt el a motor mögött. Mint multifunkcionális motorkerékpár jól használható a belvárosi aszfalton, és a versenypályákon is.

Modell: VFR 750 R/ RC 30
Gyártási év: 1988
Teljesítmény: 112 LE
Lökettérfogat: 748 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű V-motor

• Honda VFR 750 R/ RC 30
  A VFR 750 F 1985-ös megjelenésével egy új dimenzióval bővült a négyhengeres V-motorokról kialakult vélemény. E modell azt is bizonyította, hogy a kompakt V4-es motorok milyen egyszerűen karbantarthatók.

  A nagy meglepetésre 1988-ban került sor, a máig is legendás VFR 750 R/ RC 30-as megjelenésekor, amellyel a Honda egy versenygépet hozott be a forgalomba. A kézzel szerelt motor teljesítménye lélegzetelállító.

Modell: GL 1500 Gold Wing
Gyártási év: 1988
Teljesítmény: 98 LE
Lökettérfogat: 1520 cm3
Motortípus: hathengeres, négyütemű bokszermotor

• Honda GL 1500 Gold Wing
  A Gold Wing továbbfejlesztéseként mutatta be a Honda ezt az akkori szemmel nézve, erősen futurisztikusnak ható GL 1500 Gold Wing modellt. Integrált fékrendszere és hátramenettel is rendelkező sebváltója a komfortfokozat új kategóriáját jelentette. Talán a puhán doromboló motor és a finoman reagáló rugózás teszi, de a Gold Wingen utazva egy repülőszőnyegen érezhetjük magunkat. :)

Modell: PC 800 Pacific Coast
Gyártási év: 1989
Teljesítmény: 56 LE
Lökettérfogat: 800 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

• Honda PC 800 Pacific Coast
  A PC 800 Pacific Coast vonalvezetéséért a Honda gépkocsirészlegének formatervezői felelnek. E konstrukcióval azokat a vásárlókat célozták meg, akik számára a motorkerékpárok sportossága, a nagyszerű műszaki megoldások semmit sem jelentenek. Így aztán a gépkocsigyártásban szerzett ismeretek felhasználásával megszületett ez a tiszta vonalú, hangelnyelő borítás, minden sportos, vagy agresszív vonás nélkül.

Modell: ST 1100 Pan European
Gyártási év: 1990
Teljesítmény: 101 LE
Lökettérfogat: 1085 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű V-motor

• Honda ST 1100 Pan European
  Az ST 1100 Pan European a Gold Wing kissé karcsúbb változata. Mindkét modell optimális feltételeket kínál a hosszú kétszemélyes utazásokhoz, még akkor is, ha meg van rakva csomagokkal. A két modell motorizáltsága is azonos: a menetiránnyal párhuzamos forgattyústengelyről kardántengely viszi át az erőt a hátsó kerékre, az ST-ben viszont 90 fokos hengerszög-állású V4-es motort építettek. A konstrukció kidolgozásában a Honda Researc Europe (HRE) és az európai leányvállalatok meghatározó szerepet kaptak.

Modell: NR 750
Gyártási év: 1992
Teljesítmény: 130 LE
Lökettérfogat: 747 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű V-motor

• Honda NR 750
  Az 1979-ben bemutatott NR 750-es gép a motorkerékpárok építésének legöregebb dogmájával szakított, mely szerint a dugattyú keresztmetszetének mindig kör alakúnak kell lennie. Az NR 500-as négyhengeres V-motorja ovális keresztmetszetű dugattyúkkal épült, s így sokkal nagyobbak lettek a szelepnyílások, azaz jobb lett a motor gázcseréje. Az eredmény egy percenkénti 19500 (!) fordulatszámmal dolgozó motor lett. Az első NR 500-asok ugyanakkor számtalan műszaki problémával küszködtek. Az ínyenceknek 1992-ben a Honda piacra hozta az NR 750-es „civil” változatát.

Modell: CBR 900 RR FireBlide
Gyártási év: 1993
Teljesítmény: 124 LE
Lökettérfogat: 893 cm3
Motortípus: soros elrendezésű, négyütemű, négyhengeres

• Honda CBR 900 RR FireBlade
  E modellel a gyár a kilencvenes évek szupersportgépei nyújtotta utazási élmény maximumát definiálta. A rendkívül könnyű kezelhetőség olyan teljesítménnyel párosul, amely megfelel a márkával kapcsolatos elvárásoknak. E gépet eredetileg egy kis piaci rés elfoglalására építették: a 900 cm3-es motorkerékpárok teljesítményét kívánták összekötni a 600 cm3-esek kezelhetőségével. Ehhez nem feltétlenül szükségesek az úttörő műszaki újítások. A FireBlide esetében a versenysportban szerzett műszaki ismeretek következetes alkalmazása döntött.

Modell: XRV 750 Africa Twin
Gyártási év: 1990
Teljesítmény: 59 LE
Lökettérfogat: 742 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

• Honda XRV 750 Africa Twin
  

  Az Africa Twin már csak lökettérfogatánál fogva is abszolút király a Honda endurók között.

  Az XRV 750-es erősen hasonlít az NXR 750-eshez, amelyik a nyolcvanas években – saját kategóriájában – egyeduralkodó volt a Párizs-Dakar versenyútvonalon. Az Africa Twin különleges ismertetőjegye a jellegzetes homlokzati burkolat a dupla fényszóróval, és az 52 fokos hengerszögben álló, hatszelepes V2-motor. Az Africa Twin, amely egy abszolút megbízható, kalandokra alkalmas túragép, még ma is szerepel a gyár választékában.

Modell: NTV 650 Revere
Gyártási év: 1993
Teljesítmény: 57 LE
Lökettérfogat: 647 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

• Honda NTV 650 Revere
  Az NT 650-es 1993-ban nagyszerű alkalmi vétel volt. Ezzel együtt: semmiképpen sem tekinthető valamiféle bóvlinak. Éppen ellenkezőleg: a háromszelepes V2-motor jól bevált és gyakorlatilag elpusztíthatatlan konstrukció volt, a váz, az egyoldali lengőkar és a kardánytengely bírták az igénybevételt és megfelelő nyomstabilitást biztosítottak. A Revere ideális gép volt kezdők számára, 27, 50 és 57 LE-s változatban került piacra.

Forrás: 1000 motorkerékpár

– Az Adler története
– Az Aermacchi története
– Az AJS története
– Az Aprilia – és az olasz versenyszellem
– Ariel – tradíció és extravagancia
– AWO/Simson – szegényes egyhengeresek a háború utáni NDK-ból
– Benelli – egy legenda visszatér
– Betamotor – versenygépek Toscanából
– Bianchi – egy olasz úttörő a motorkerékpárok fejlesztésében
– Bimota – különlegességek Itáliából
– BMW – egy német sikertörténet – első rész
– BMW – egy német sikertörténet – második rész
– BMW – egy német sikertörténet – harmadik rész
– BMW – egy német sikertörténet – negyedik rész
– BMW – egy német sikertörténet –ötödik rész
– Brough Superior – mindenből a legjobbat
– BSA – a birminghami legnagyobbak
– Buell – amerikai sportgépek Harley-szívvel
– Bultaco – mindent a sportért
– Cagiva – a Castiglionik öröksége
– CCM – a Clews-féle versenygépek műhelye
– CZ – a cseh „népmotorok”
– DKW – a kis csoda
– Ducati – az olasz sportszellem – első rész
– Ducati – az olasz sportszellem – második rész
– FN – a belgák között a legnagyobb
– Gilera – világbajnokok Olaszországból
– Harley Davidson – egy amerikai legenda – első rész
– Harley-Davidson – egy amerikai legenda – második rész
– Harley-Davidson – egy amerikai legenda – harmadik rész
– Harley-Davidson – egy amerikai legenda – negyedik rész
– Henderson – négyhengeres monstrumok az USA-ból
– Hercules – a motorkerékpárok évszázados története Németországban
– Honda – aki két év alatt meghódította a világpiacot – első rész