Nem túlzás azt kijelenteni, hogy az angolok igyekeztek minden létező műszaki megoldást belepakolni a limitált szériás modellbe, ami az árán is meglátszik: 15,765 angol fontot, azaz nagyjából 5,700,000 forintot kell letenni az asztalra, ha valaki szemet vetne a gépre. Ezen felül érdemes sietni a rendeléssel, mert az előzetes tervek szerint mindösszesen kétszer 765 darab fog legurulni a gyártósorokról. A szállítmány egyik felét Észak és Dél-Amerika, míg a másikat Európa és a többi ország kapja majd, amint 2020 elején beindul a forgalmazás, először nyilván a Briteknél.

Ha valaki lemaradt volna róla, hogy miért ekkora kunszt ez a motor, hát azért, mert 2019-től a Moto2-ben minden csapat kizárólagosan a 765-ös blokkot használja, kilenc év után váltva a Honda CBR 600RR motorját a kategóriában.
Steve Sargent, a Triumph egyik főfejese azt is elejtette, hogy igazából ez a Daytona legtovább reszelt verziója, ahonnan már nincs tovább, így ha lesz rá vevői igény, akkor egy teljesen új platformot kell majd kifejleszteniük. Ez simán elhihető, főleg mivel a Moto2-ben szerzett tapasztalatokat mind-mind beépítették a limitált modellbe, leginkább a felső fordulatszámtartományban, illetve a hengerfej és a kipufogó rendszer légáramlásában találtak még komolyabb tartalékokat.

Maga az erőforrás már a széria Street Triple RS-ben is megtalálható, viszont ugye egy supersport motorhoz nem annyira passzol az a karakter, így a következőképpen módosul a Daytona teljesítménye: az új motor 128.2 lóerőt mutat 12,250-es fordulaton, valamint kis híján 80 Nm nyomatékot ad le egy kicsit alacsonyabban, 9750-as fordulaton. Ehhez alaposan átdolgozták a három hengerest, a szívó szelepeket például titániumra, a vezérműtengely profilokat hegyesebbre cserélték, de újak a hajtókarok, és a főtengely is.

Megnövelték a motor kompresszióját, a tiltást is feljebb vitték 600 fordulattal, így már 13,250-es értéknél dadog le az új blokk, de ennél komolyabb versenytechnika is helyet kapott, hiszen a dugattyúcsapok gyémánt-szerű bevonatot kaptak, ezzel csökkentve a súrlódást és növelve a tartósságot. Az egyedi Arrow dob pedig a jelenlegi divatnak megfelelően nem tekeredik be az ülés alá, hanem már a lengővillánál véget ér.

Az új motor az elektronikai segédletek szintjén is hozza az elvárható szintet, mint például a ride-by-wire gázkar, vagy az ötféle választható motorkarakterisztika, amely figyelembe veszi a gyújtástérképet, a kipörgésgátlót és az ABS-t is. Ezek a szokásos eső, utcai, sport, illetve pálya beállítások, plusz egy felhasználó által szabadon konfigurálható mód is a leendő tulaj rendelkezésére áll. Gyárilag kapunk még egy gyorsváltót és ”auto-blippert” is, ami ugye gázfröccsöket ad a visszaváltásoknál. Persze jár még egy színes TFT kijelző és köridőmérő is a csomaghoz.

Az öntött alu felnik ötágúak és nyilván nagyon könnyűek, a lengőkar és a váz is anodizált alumíniumból készült, az idomok komor karbon színvilágát pedig csak a Brit zászló motívuma töri meg. A futóművet sem aprózták el, elöl egy 43mm-es Öhlins NIX30 villa dolgozik, ami egy különleges, alutömbből kimart, a motor sorszámával ellátott kormánykifliben végződik, de nyilván hátul is egy Öhlins rugóstag dolgozik, méghozzá egy TTX36 egység. A megálláshoz is a felső polcról választottak az angolok, a Brembo Stylema nem sok utcai motoron található meg.

A sok száraz technikai infó mellett azt még mindenképpen megjegyeznénk, hogy a 125-ös és 250 kategóriák egykori világbajnoka, Loris Capirossi is kipróbálta az új Daytonát, és módfelett elégedett volt a végeredménnyel, szó szerint hihetetlennek nevezte a motort. Nyilván dicsérte a féket és a futóművet, de leginkább a blokk nyerte el a tetszését, mivel szerinte a kisebb, lassabb tempójú pályákon egy tapasztaltabb motoros még akár az ezres motorokkal is fel tudja venni a versenyt a váz könnyedsége és a blokk nyomatékossága miatt. Azt sem restellte bevallani, hogy saját magát is meglepte egy leadott rendeléssel és már alig várja, hogy átvegye új Daytonáját. Kell ennél több bizonyíték?