Csatlakozz hozzánk

Blog

HDA Nyílt Nap – 2012. április 30.

Kipróbáltuk a Hungarian Drag Arénát: kunmadarasi élmények a jubileumi Nyílt Napról

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Képek: Ernst Gruber, Zsíros István

Azóta járok Kunmadarasra, amióta létezik a motoros buli a reptéri betonon: 15 éve. Ez idő alatt többször átfutott az agyamon, milyen lehet farkasszemet nézni a “karácsonyfával”. A jubileumi idény alkalmából a szervezők Nyílt Napot hirdettek: bárki kipróbálhatta a versenypályát, mindenféle licensz nélkül. Eljött az én időm.

Már csak motorom nem volt, legalábbis olyan, amire érdemes rajtszámot ragasztani. A Motoros Majális előtti napokban a lehetőségeim a Kawasakira korlátozódtak, de a feladatra tökéletesen alkalmas ZZR1400-ast Dodor kolléga már lenyúlta. A tesztflottában még egy nagyobb vas volt, az új Versys 1000-es. Ez ugyan nem az a kimondott dragbike, de a kakucsi Tesztnapon emlékeim szerint azért szedegette a lábait az Újhartyán és Kakucs közötti egyenesben – próbáljuk meg.

Azért sem volt rossz megoldás a nagy Versys, mert kétszer egymás után, két személlyel Kunmadarasra jobbat nem is nagyon kívánhattam volna. Über kényelmes, felpakolva, utassal is, és tartja a lépest a C-módban közlekedő Hayabusákkal – a kérdés már csak az volt, mit tud velük kezdeni a pályán. Mert ami az utcán előny, az a pályán… – tartja a közhely, nem véletlenül. Természetesen nem számítottam 10 másodperc körüli időre, de azért volt némi esélyem, mert Nyílt Nap révén az ellenfeleim sem világbajnokok.

Várakozásaimmal ellentétben nagyon hirtelen jött el az ünnepélyes pillanat, amikor a rajtban vártam a lámpák fényére. Tulajdonképpen ahogy begurultam a reptérre, szinte csak a versenyzőket indító “karácsonyfa” előtt álltam meg – na meg előtte felragasztani a rajtszámot. A gépátvételnél kérdezték tőlem, hogy rendben van-e a vas, mire mondtam, hogy szinte még be sincs járatva, szóval nem én leszek az, aki felolajozza a pályát. A versenyre való felkészítésem kimerült a plexi legalacsonyabb fokozatba állítására, valamint a leggyengébb TC kapcsolására. Bevallom, elsőre nem akartam teljesen kikapcsolni, mert láttam már pár keresztben induló kollegát, és nem tudtam, mire számítsak.


A rajt előtti feszült pillanatok: általában itt dőlnek el a dolgok – legalábbis azonos kategóriás versenyzőknél…

Szóval a becsekkolás után jó két perccel már a rajtban álltam, ahol lányos zavaromban nem nagyon akartam betalálni az első kerékkel a “Stage”-be. Végül csak sikerült kigyullasztani a lámpákat, és elsőre egy meglepően jó rajttal sikerült ellépni hayabusás ellenfelemtől. Családi csata volt ez, nagybátyám az L0-ás ‘Busával a táv felénél szépen át is vette a vezetést, de a 12 alatti, 11.8-as idő meghozta a kedvem a visszavágóhoz – ő 10.7-et ment… Mivel elég korán mentünk, ehhez szinte elég volt visszacsorogni, mert mire visszaértünk a pálya elejére, megint rajtunk volt a sor. A második menet nem hozott változást, ugyanaz volt a forgatókönyv: az elején elléptem, de vesztettem, ráadásul tizedre ugyanannyit mentünk, mint pár perccel előtte! Biztató volt viszont számomra, hogy a reakcióidőm is tizedre ugyanannyi volt (a zöld jelzés után mennyivel szakítod meg a fotocellát): 0.2 másodperc.


A korrektül elcseszett rajt pillanatai: ez az egy futam 12 felettire sikeredett

Jöhetett hát a round 3: megint én gurultam be másodiknak a “Stage-be”, és várattam az ellenfelet – szerintem ezt így érdemes: ne én tartsam fordulaton a motort, amíg a másik bekászállódik. A start megint jó, harapom a gyújtáskapcsolót, a méretes plexi mögött nem is érzem a szelet, és 300 méternél már nézem a szemem sarkából, hogy még mindig nem ment el… Végül alig a cél előtt, 350 méter után húzott el mellettem a Hayabusa, de úgy, mintha szemből jött volna… A legnagyobb sebességem 183 volt, neki 220… Megint nem nyertem hangszórót, de javítottam: 11.5! Ez annak fényében nem is annyira rossz, hogy túraendúróval álltam rajthoz, és a sportmotoros Public (közönség) 600 kategóriában is 11-es időket mennek. Ennek fényében, meg a sorozatos 0.2-es reakcióidőkön felbátorodva (ami Matusik Andi szerint nem rossz) kedvet kaptam benevezni valami oda való motorral… Persze lehet, hogy csak a kezdők szerencséje a jelenség, mert például amikor pókerezni tanultam, akkor is egyből én vittem haza a zöldhasút…


Pszichikai hadviselés…

Aztán azonnal mentünk még egyet, ha már nem kell sorban állni a rajtnál, de kár volt: itt már “sikerült” egykerékre venni a bringát induláskor, fél másodperces “fáziskéséssel” a zöld után, és a harmadikat sem vette be elsőre. Ennek megfelelően 12 feletti lett az idő, szóval ki is álltunk egy pihire. Bár ezt is kár volt, mert mire visszamentünk, kora délután már tele volt a rajt várakozó versenyzőkkel, és hozzánk hasonló lelkes amatőrökkel. Majd’ fél órát kellett várnunk a következő futamunkra, 30 fokban a napon, bőrruhában: teljesen más így rajthoz állni, ilyen várakozás után! Ez az, amibe a nézők bele sem gondolnak, de a versenyzők talán már megszokták. Ettől függetlenül az ötödik menet a “szokásos” 11.8-al és 10.7-el végződött, természetesen a ‘Busa javára – pedig kikapcsoltam a TC-t is. Még e menet előtt kihívott egy SV650-es srác, aki biztosan azért talált meg engem, mert rajtam kívül csak sportmotorokat látott maga körül. Na, őt végre sikerült legyőznöm, ami nem nagy dicsőség, mert mégiscsak ezressel mentem. Valamelyest biztos enyhített a lelki világán, hogy visszafelé egykeréken jött a Suzukival…


Sietünk megnézni a termést Karcag határában 🙂

Utoljára még kipróbáltam a jobb oldali pályát is egy 250-es Hyosung ellen, ahol inkább a stopper volt ez ellenfelem – de mivel visszafelé a szokásos számokat láttam a kezembe nyomott papiroson, a drag racing-et abba hagytam arra a napra. Jó érzésekkel tettem mindezt, és ajánlom mindenkinek, aki viszonylag olcsón akar technikai sportolni. Attól, mert nem körpálya, a “részingfíling” ugyanúgy megvan, főleg az idegölő startot megelőző pillanatokban. Nem is gondolná az ember, hogy nulláról milyen nehéz jól elindulni, vagy legalábbis jobban a másiknál – és akkor még mindig messze a győzelem. Tehát “az egyenesen mindenki tud menni” kocsmabölcsesség továbbra is totál tévedés. Jóval komplexebb képességek kellenek ahhoz, hogy valaki eredményes lehessen – no de kár ragozni, aki nem hiszi, járjon utána: négyezer fotint a napi licensz a közönség kategóriába. Kunmadarason legközelebb június 23-án lesz lehetőség kipróbálni a pályát, de akkor már csak “hivatalosan”, versenyzőként…

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés

Trending