Csatlakozz hozzánk
KTM

Blog

Három csodás nap Valenciában

Pályanapló, 2. felvonás: a magyar amatőrök beszámolója a valenciai GP-pályáról

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Téli pályanapozós főhősünk, FélSvéd és maroknyi magyar csapata a tíznapos spanyol túra első állomása, Aragónia után Valenciában húzta a gázt. Február végén-március elején kergették a stoppert a magyar motorosporttörténelem szempontjából is jelentős világbajnoki pályán. Igazi köridő-megszállottak naplója következik most, aminek köszönhetően mi is betekinthetünk egy kicsit az amatőr, de mégis profin szervezett pályázás kulisszái mögé.

Az Aragon és Valencia közötti lustálkodós szünnap után nekivágtunk a három napos valenciai edzésnek. Mivel hallottuk, hogy volt egy kis havazás otthon, így gondolom örömmel olvassátok, hogy itt több mint 20 fok van árnyékban, de árnyék csak a boxban van. Fázni azért ott sem kell, de a biztonság kedvéért bőrruhában mászkálunk. 

A boxban megint ugyanazzal a három német sráccal vagyunk, akivel Aragonban is egy boxban voltunk, meg ott a boxunkban volt még két dán srác, az egyik az nagyon gyors fiú: Aragonban 2:02-ment (- főhősünk 2:07 – a szerk.)
Rajtam kívül még senki nem volt itt Valenciában (ez igaz az egész boxra). Az első menetekben kiderült, hogy mindenkinek bejön ez a pálya is, Petyának például jobban tetszik, mint Aragon.

A délelőtti menetek a pályatanulással teltek mindenkinek, én az elsőt kihagytam, de az utána következőben egyből mentem 1:51-et, ami mindössze 4 másodpercre van a tavalyi pb-től (personal best). Ugyanez a menet Andrásnak már a második volt és karcolt egy 1:53-as kört, amitől elég látványosan boldog volt. Petya délelőtt 2:05-ig jutott, “Őfelsége” 2:09 és itt Valeneciában csatlakozott hozzánk Kiss Zoli, aki Alicantéban dolgozik és lábon jött át Valenciába az utcai R1 motorjával – neki 2:21 sikerült délelőtt (Zoli Alicantéba is lábon gurult ki, aminek történetét ITT olvashatod – a szerk.).

Itt van még három box-szal odébb a svéd SBK bajnok, Filip Backlund is, aki hat év GSX-R után, idén váltott ZX-10R-re. Ismerős a sztori? Nem csodálom… (Svédek… 🙂 – a szerk.) Ő ma ült életében először a Zixxeren, nem tudja még mi vár rá, egyelőre meg van elégedve vele, az elejét puhának találja, a hátulját keménynek. Miután elláttam néhány tanáccsal, karcolt egy 1:38 as köridőt, amivel magasan kitűnik a 95 fős mezőnyből…

András a délutáni első menetben úgy megindult, hogy alig bírtam követni, aztán ki is rongyolt a szép fehér kavicsba, de el nem dőlt… Délután Álmos telefonos segítségével állítottunk a gyorsváltó megszakítás-idején, és akkor már egyúttal rátelepítettem a PowerCommanderre a legújabb frissítést, amit ajánlott a Dynojet.

A TTX-re végre tettem jelzést, igaz ehhez Daninak le kellett bontani a tankot, farokidomot stb. Holnap megvizsgálom, hogy mennyit dolgozik a gátló: lehet, hogy a 110-es rugó helyett 105-ös kerül bele.


“Az első menetekben kiderült, hogy mindenkinek bejön ez a pálya is”

A mai köridők:

Őfelsége 2:07
Kiss Zoli félspanyol 2:21, de fogadkozik
Petya 2:03.0
András 1:51.0
Svéd 1:49.0

A napot mindig valami egészségre káros anyaggal zárjuk, ma Riojai vörösbort vertünk csapra, eddig sört használtunk erre a célra, szerencsére mindig van aki hazavezet…

Van egy rohadék kanyar, amit nem tudok megcsinálni és szinte egész nap ezen jár az agyam, lehet hogy holnap egy fél napot rááldozok. Pedig minden gyorsabb csávót láttam, hogy hogy mennek ott, de nekem nem jön össze. Van kb. 15 méter benne, ahol nem tudok gázt adni és borzasztóan kizökkentő, idegesitő ez a lendületvesztés – és mivel nem tudok gázt adni, ezért tök szar a motor viselkedése is. Fusztráló nagyon. Mennyivel jobb nektek otthon, a hólapátolás tuti nem okoz ilyen lelki válságot…

– írta Svéd az első edzésnapról

Videó az első napról

A harmadik nap

Mindenki hulla fáradt és mégis vigyorgás van egész nap. Nagyon jó a hangulata egy ilyen 10 napos spanyol bulinak, persze ebben az állandó napsütésnek is sok köze van.

Az első menetet mindenki kihagyja mert csak a második menetre lesz meleg az aszfalt (sose értettem, hogy az időtervet miért úgy készítik, hogy a leggyorsabb csoport kezd reggel). Egyedül Kiss Zoli nem szokta kihagyni a reggeli első menetet, ő persze utcai gumival (Pilot Power) megy.

Érdekes módon a lista élén álló versenyzők sose hagyják ki a reggeli 9 órás menetet. Filip Backlund ilyenkor reggel, a hideg aszfalton is megy 1:40-es köröket (tegnap délután már 1:37-et ment).

András elégedett a tegnap elért 1:49.1-es idejével, de ma szeretne 1:48 at menni. Petya is elégedett a tegnapi 1:58 –cal, de ma 1:56 a célja.

Öfelsége szerintem lassan bemelegszik és kezd visszatalálni egykori önmagához (pár évvel ezelőtt 2:04 volt a hungaroringes legjobbja), de még mindig nincs lent a térde (ja nekem sincs lent még mindig, szerintem már nem is lesz soha).

Az 1:46-os kör

Én úgy érzem, hogy várakozáson felül teljesítettem. 10 hónap szenvedés után végre kezd összállni a motor is. Féltem tőle, hogy eseteg egyik pályán sem fogom megjavítani a tavalyi K9-es köridőket, de mindkét pályán sikerült, és több mint egy másodperc a javítás mindkét pályán. Most reggel úgy ítélem meg, hogy nem fogom erőltetni, de lehet hogy meglesz az 1:45 délutánra. Meg azt már tudom, hogy nálam nem nagyon van olyan, hogy fel tudok menni csak úgy körözgetni.

Megnyugtató érzés, hogy egy pillantra sem érzem azt, hogy ez a kanyar épphogy csak sikerült. Valószínűleg a hatalmas rutin miatt nem hibázok el soha egyetlen féktávot sem. Minden szituációban tudom a megoldást, de általában nem is hozom magam necces helyzetekbe. Persze nyilván könnyebb úgy feljlődni, ha az ember feszegeti a határait, de én más úton járok: bevállalom a “lassú víz partot mos” megoldást és türelmesen vagy türelmetlenül, de inkább kemény melóval pótolom a tehetséget…

Mázlim van, hogy összehaverkodtam Filippel, így megkaptam a ledobott gumijait, melyek fantasztikus állapotban kerülnének kidobásra. Viszont sajnos most tudtam meg, hogy Valenciában nem tud a szervező még repülőrajtos versenyt sem rendezni…

Túl vagyunk az utolsó napon, és túl vagyunk a nap ünneplésén is. Volt mit ünnepelni, mert mindenki elérte az álmát, ráadásul mindenki elérte azt már délelőtt: Petya kicsapott egy 1:55-ös kört, András is faragott egy picit délelőtt 1:48.7-re, Zoli 2:01, Őfelsége 2:04.

Nekem is délelőtt már sikerült az álom: 1:45.9. Elvileg ezt akartam elérni, de mivel ez már egy 30 körös gumival sikerült, ezért újabb célt tűztem ki. Van még egyetlen új gumim, ha azt felteszem akkor talán tudnék jobb időt is menni. De már ennél az időnél is úgy jár alattam a gép, hogy nem biztos hogy sikerül.


“Bevállalom a “lassú víz partot mos” megoldást és türelmesen vagy türelmetlenül, de inkább kemény melóval pótolom a tehetséget…”

De akkor is meg kellett probálnom. Délután mindenki fáradt volt, tulajdonképp én is, de nekem a kitűzőtt cél (főleg ha van mellé önbizalom, ami mostanában visszatért belém) mindig ad erőt. Jelen esetben a cél az lehetett, hogy képes vagyok-e jobb időt menni, mint Pizza vagy Hangonyi Öcsi. Tudom, hogy ez fura, de ők a példaképeim, ugyanúgy mint pl. Atom vagy Bérczi Dávid. Most valamitől úgy érzem, hogy életem formájában vagyok. A futoművem nincs egyáltalán perfekt beállítva, de meg tudom lovagolni. A videón lehet látni, hogy miket kell lekezelni egy ilyen brutális bestia hátán. Itt Valenciában meg kellett tanulnom ezt a rengeteg egykerekezést kezelni. Nem mindig sikerül, főleg a hosszabb egykerekekkel van gondom, mert váltani is kell és ez még picit necces, mert a lábtartón lévő lábamra szükség van, de mégis azzal kéne kapcsolnom…

Mindenestre bízva magamban, a legutolsó menetre feltettem az utosó új gumimat, ez is Pirelli SC2, de ez már nem slick volt, hanem profilos. Semmi más nem érdekelt, csak hogy sikerüljön 1:45.5 alá mennem. Pechemre egy dán versenyző srác után mentem ki, így 4 kör elment azzal, hogy tiszta legyen a terep: összesen három köröm maradt arra, hogy javítsak.

Mindent feltettem egy lapra és nagy csalódás volt, hogy az új SC2 már 5. körben csúszkált alattam. Mivel nem voltam hajlandó emiatt visszavenni a tempót, igy csúszkálva probáltam meg elérni a célt…

Az utolsó 3 kör:
1:45.13, 1:45.48, 1:45.20

Na persze volt ünneplés pakolás közben, söröztünk a boxtársakkal:

Szóval ha egy szóval kell válaszolni, hogy mennyire jó a Valenciai pálya, akkor ez a kép megadja a választ:

Szöveg: FélSvéd (fekezzrövidebbet.blog.hu)
– a “túra” harmadik állomásával, Castellolival folytatjuk

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna 2019 Fall

Trending