Csatlakozz hozzánk

Blog

Harley-Davidson – egy amerikai legenda – első rész

Az amerikai óriás múltja, aki mindent túlélt, és soha nem tűrte meg ellenfeleit

Közzétéve

ekkor

ICON AIRFLITE MPS

A Wisconsin állambeli Milwaukee-ben a Davidson-testvérek (Wlater és Arthur) és William „Bill” Harley 1903-ban építették első motorkerékpárjukat. 1909-re a cég annyira megerősödött, hogy megalakult a Harley-Davidson Motor Company Incorporated.

A 61. sorszámot viselő modell volt az első amely a cégre mindmáig jellemző 45 fokos, kéthengeres V-motorral működött. 1920-ban a Harley-Davidson uralta a motorkerékpárok piacát az Egyesült Államokban, nem sokkal később pedig a világ legnagyobb motorkerékpárgyára lett. Az óriáscég túlélte a világgazdasági válságot, s mindkét háborút. Ezt úgy sikerült megoldania, hogy katonai célokra szolgáló motorkerékpárokat épített. A háborút követő évek sem jelentettek könnyebbséget: hiányzott a nyersanyag, s összeomlott az exportpiac. Ezzel együtt a Harley – egyetlen amerikai motorkerékpár-gyárként – túlélte ezt az időszakot is.

A 60-as években a cég megszerezte az olasz Aermacchi  50%-os tulajdonjogát. Mivel nagyobb tőkére volt szükség, a Harley partnerek után kutatott, s így az American Machine and Foundra Company (AMF) tagja lett. Mivel az AMF több esetben hibás döntést hozott, s a vásárlókat és a kereskedőket egyaránt felbőszítette, a Harley-Davidson kivált a trösztből, s 80 milliós vételár ellenében ismét „családi tulajdon”-ná vált.

Az „Evolution” motorok és a Softail modellsorozat részint komoly fejlődést, részint pedig a boldogabb idők kezdetét jelentette a cégnek. 1999-ben jelentek meg az új Big Twin motorok – „Twin Cam 88” – , amelyek már két bütyköstengellyel készültek. 2002-ben pedig a Harley bemutatta az igen vonzó látványt nyújtó, nagy teljesítményű cirkálóját, a V-Rod elnevezésű modellt. Az első vízhűtéses Harley igen jól szerepelt a piacon. Legutoljára ennek továbbfejlesztett változatával, a Street Rod modellel jelentkezett a Harley-Davidson, s ez már a cég második évszázadának kezdetét vetíti előre.

Modell: Modell 0
Gyártási év: 1903
Teljesítmény: 3 LE
Lökettérfogat: 400 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

  • Harley-Davidson „The First”
    Az első motorkerékpárt, amely a Harley-Davidson nevet viselte, William Harley és iskolatársa, Arthur Davidson egy 12 négyzetméteres fáskamrában szerelte össze. A 400 cm3-es egyhengeres, egy francia DeDion motor „koppintásából” született, teljesítménye pedig mindössze 3 LE volt. A hátsó kereket egy feszes bőrszíjjal hajtották meg. A „nullszériás” modellből évente három darab készült.

Modell: Modell 4
Gyártási év: 1908
Teljesítmény: 4 LE
Lökettérfogat: 440 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

  • Harley-Davidson Modell 4
    A „megbízható, csendes barát” – így hívták Amerikában a képen látható, 1908-ban épített Modell 4-est. A 440 cm3-es egyhengeres 4 LE-t tudott, sötétszürkére lakkozták, megoldották a villa rugózását, de még mindig bőrszíjjal történt az erőátvitel. A „megbízható, csendes barát” elnevezést egyszerűsége és feltétlen üzembiztossága miatt kapta. 1908-ban 405 ilyen gép készült a Harley-Davidson műhelyében.

Modell: Modell 5D
Gyártási év: 1909
Teljesítmény: 7 LE
Lökettérfogat: 810 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Harley-Davidson Modell 5D
    Az 1909-ben épült 5D modell volt az első kéthengeres V-motorral (V2 motorral) készült motorkerékpár. A két henger egymáshoz viszonyítva 45 fokos szöget zárt be. A szíjhajtás állandó kellemetlenséget okozott a „nagy teljesítményű” gép tulajdonosainak. Emellett a porlasztó beállítását sem sikerült eltalálniuk a fejlesztőknek, akiknek a kéthengeresekkel nem volt megfelelő tapasztalatuk, így a motor időként visszarúgott, vagy megugrott. 25 példány után a gyártását leállították, hogy a sokat ígérő V2-es motort továbbfejlesszék.

Modell: Modell 10E
Gyártási év: 1914
Teljesítmény: 6,5 LE
Lökettérfogat: 810 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Harley-Davidson Modell 10E
    Az 1914-ben megjelent 10E modell, ami külsőre nagyon hasonlít az 5D-hez – a Harley ebbe is az 5D-nél használt V2-es IOE (Inlet Over Exhaust) motort építette – , de a hátsó kereket hajtó szíjat felváltotta a lánc. A képen látható acetilén-lámpa működéséhez szükséges éghető anyagot külön tartályban tárolták.

Modell: nyolcszelepes Racer
Gyártási év: 1915
Teljesítmény: kb. 50 LE
Lökettérfogat: 989 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Harley-Davidson Racer
    A képen Fred Ludlow egy 1915-ben épített nyolcszelepes nyergében látható. A Racer 4000 percenkénti fordulatnál 50 LE-s teljesítményt adott le. A versenygép súlya 120 kg volt, a négy-négy szelepet a hengerfejekre függesztették, az égésteret félgömb formájúra alakították. Így 180 km/óra csúcssebességet sikerült vele elérni, s ez akkoriban hihetetlen teljesítménynek számított.

Modell: Modell 16 F
Gyártási év: 1916
Teljesítmény: 11LE
Lökettérfogat: 989 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Harley-Davidson Modell 16 F
    1916-tól kezdve a Harley-Davidson modelleket a gyártási év szerint jelölték. A 16 F már egy kifejezetten modern motorkerékpár volt: háromfokozatú sebváltóval, berúgókarral – a kerékpedálok tehát feleslegessé váltak – kellemesen rugózott üléssel, szélesebb sárvédővel. A korábban használt V-motort 989 cm3-re fúrták fel. Ezzel a géppel már-már elérhető volt a 100 km/órás sebességhatár.

Modell: Modell W
Gyártási év: 1919
Teljesítmény: 6LE
Lökettérfogat: 584 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű boxermotor

  • Harley-Davidson Modell W
    A Harley egyáltalán nem kötelezte el magát a 45 fokos kéthengeres V-motorok kizárólagos használata mellett. Már 1919-ben megjelent a piacon egy boxermotoros konstrukcióval, a Modell W-vel. A kéthengeres, négyütemű, oldaltszelepelt motor lökettérfogata 584 cm3 volt, s ezt a váz hossztengelyével párhuzamosan építettek a járműbe. Teljesítménye nem haladta meg a 6 LE-t. Az Amerikaiak azonban nem szerették a boxermotort, ők a V-motorokhoz szoktak hozzá. A Modell W gyártását 1923-ban leállították.

Modell: Modell 21 FD
Gyártási év: 1921
Teljesítmény: 18 LE
Lökettérfogat: 1200 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Harley-Davidson Modell 21 FD
    1921-ben elkészült az 100 cm3-es kéthengeres V-motorok 1200 cm3-es változata. A vásárlók választhattak a mágneses gyújtású (FD) vagy az akkumulátoros gyújtású (JD) modellek között.  A JD modell elektromos fényszóróval rendelkezett, a mágneses gyújtású változatba acetilán-lámpát építettek. Az ülés rugózatát a váz középtengelyére helyezték. A videón egy JD látható.

Modell: Modell FDCB
Gyártási év: 1925
Teljesítmény: 24 LE
Lökettérfogat: 1212 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Harley-Davidson FDCB
    1921-ben optikailag is érzékelhető változásokon ment keresztül a Harley. Arthur Constantin formatervező munkája láthatóvá vált a motorokon is. A korábbi széles üzemanyagtartályokat felváltotta a cseppformájú tank. Az FDCB (mágneses gyújtású) és JDCB (akkumulátoros gyújtású) változatban épített modellek kissé karcsúbbak lettek, s az ülés is 8 cm-rel mélyebbre került.

Modell: Modell B
Gyártási év: 1926
Teljesítmény: 8 LE
Lökettérfogat: 345 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

  • Harley-Davidson Modell B
    A „rézbőrű ellenség” vagyis az Indian által megjelentetett 330 cm3-es egyhengerese, a „Prince” modellnevű konstrukcióra válaszul, a Harley 8 év után ismét épített egy egyhengerest. A gépet egy oldaltvezérelt négyütemű motor hajtotta. Rövidesen ezután elkezdődött a V2-es oldaltvezérelt változatban történő gyártása.

Modell: Modell JHD
Gyártási év: 1926
Teljesítmény: 29 LE
Lökettérfogat: 1200 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Harley-Davidson JHD
    Az 1928-ban bemutatott 1200 cm3-es JHD volt az utolsó IOE-rendszerben épített V-motor a Harley-gyárban. E motor két bütyköstengellyel vezérelve oldotta meg a friss üzemanyag szívását, s az égéstermék eltávolítását. A váltott vezérlésű motorból 29 LE-t sikerült kipréselni. Ezzel együtt: az IOE-motorgeneráció felett elszállt az idő. Ebben az évben a Harley már bemutatta hasonlóan nagy teljesítményű, oldaltszelepelt motorral épített új modelljét. A képen egy eladó, felszereltségében kissé hiányos példány látható.

Modell: Modell JHD (oldalkocsival)
Gyártási év: 1928
Teljesítmény: 29 LE
Lökettérfogat: 1200 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Harley-Davidson JHD-Gepsann
    Az 1200 cm3-es J-modell a gyártól oldalkocsis változatban is megrendelhető volt. Az 1928-ban készült Big Twin egyik feltűnő jellegzetessége az egymás mellé épített két fényszóró.

Modell: Modell D
Gyártási év: 1929
Teljesítmény: 18,5 LE
Lökettérfogat: 750 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Harley-Davidson Modell D
    A 750 cm3-es Modell D volt az első oldaltszelepelt, kéthengeres V-motorral készült konstrukció Milwaukeeban. Az oldaltszelepelt kifejezés annyit jelent, hogy a szívó- és kipufogószelep a motoron belül a henger oldalán helyezkedik el. A szelep a hengerfejre nyílik, a szeleptányér felül van, a szelepzárak lefele futnak a motor irányába, a szelepek nyitását és zárását pedig egy alul elhelyezett bütyköstengely vezérli. A hengerfej így az oldaltszelepeltek esetében egy egyszerű fedő, épp úgy, mint a kétüteműeknél. Ezért is kapta a motor a „Flathead” nevet.

Modell: Modell C
Gyártási év: 1932
Teljesítmény: 10,5 LE
Lökettérfogat: 492 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

  • Harley-Davidson Modell C
    1929-ben jelentkezett a Harley ezzel az 500 cm3-es egyhengeressel. Válaszként szánta az amerikai piacon egyre erősebben jelenlévő brit BSA és Norton modellekre – alternatívaként. Amerikában nem vált népszerűvé a Modell C, ezért 1934-ben leállították a gyártást. Mindössze 213 darab készült ebből a gépből. A képen lévő példány egy restaurálatlan, kissé hiányos darab.

Modell: Modell 28 JD
Gyártási év: 1928
Teljesítmény: 12 LE
Lökettérfogat: 1200 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Harley-Davidson Modell 28 JD
    Ezzel a modellel a drezdai születésű Peter Rudolf Schmidt 1928-ban végigutazta az Egyesült Államokat. Csaknem tíz évig készült a kalandra. A hosszú utazás alatt motorjának – amely 100 kilométeren 7 litert fogyasztott – minden erényével és hibájával megismerkedhetett.
    „Egy hihetetlenül robusztus jószág” – mondta a gépet értékelve. A figyelemre méltóan hosszú út alatt – csaknem 90 ezer kilométert tett meg – nem kellett hozzányúlnia a motorhoz. „A szelepszálakra naponta kell egy kis olajat önteni, és a gép elmegy az örökkévalóságig” – magyarázta az utazó. Mi is mehetett volna tönkre. A fémből készült felépítményt kemény utazásokra tervezték, a szürkefém öntvényből készült dugattyúk minden terhelésnek ellenálltak, a golyóscsapágyakat pedig egy traktor terhelésére méretezték.
    Utazásának első hétezer kilométerén – Chicago-New Orleans – az utazó zavartalanul motorozhatott. Természetesen Peter Schmidt Daytona Beachbe is elment, ahol a Motoros Hét rendezvényein a motorkerékpárok rajongói évről évre nagy találkozót tartanak.

Forrás: 1000 motorkerékpár

– Az Adler története
– Az Aermacchi története
– Az AJS története
– Az Aprilia – és az olasz versenyszellem
– Ariel – tradíció és extravagancia
– AWO/Simson – szegényes egyhengeresek a háború utáni NDK-ból
– Benelli – egy legenda visszatér
– Betamotor – versenygépek Toscanából
– Bianchi – egy olasz úttörő a motorkerékpárok fejlesztésében
– Bimota – különlegességek Itáliából
– BMW – egy német sikertörténet – első rész
– BMW – egy német sikertörténet – második rész
– BMW – egy német sikertörténet – harmadik rész
– BMW – egy német sikertörténet – negyedik rész
– BMW – egy német sikertörténet –ötödik rész
– Brough Superior – mindenből a legjobbat
– BSA – a birminghami legnagyobbak
– Buell – amerikai sportgépek Harley-szívvel
– Bultaco – mindent a sportért
– Cagiva – a Castiglionik öröksége
– CCM – a Clews-féle versenygépek műhelye
– CZ – a cseh „népmotorok”
– DKW – a kis csoda
– Ducati – az olasz sportszellem – első rész
– Ducati – az olasz sportszellem – második rész
– FN – a belgák között a legnagyobb
– Gilera – világbajnokok Olaszországból

Comments

comments

Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna
KTM

Trending