“1,5 másodperc…
0.03 perc…
1500 ezredmásodperc.
Ennyi időm volt a rendőrség szerint az észleléstől a frontális ütközés elkerülésig.
Kicsit ledöbbentem.
Egy pillantást…
Kettő szívdobbanás, és ennyin múlt az életünk.
Május 16,-a az új születés napunk lesz…
Igaz a nyárnak, a motoros szezonnak lőttek, de élünk!
Talán szeptemberre összeforr a csigolyám, de mozog kezem, lábam.
Azt mondják nézzem pozitívan, igyekszem….de nehéz.
Egy figyelmetlen sofőr… és összeomlott az eddigi életünk.
1,5 másodperc… és rengeteg elvesztegetett idő…miért is?
Mert aki a volánnál ült nem figyelt…
De még ha az utolsó pillanatban fékezett volna akkor is elkerülhető lett volna.
Azt mondták a rendőrök, mindent jól csináltam…
1500 ezred másodperc…
Érdekes az emberi agy, pontosan láttam a lehetőségeket, láttam, hogy egyenesen frontális, jobbra lehetetlen, balra…nem jönnek szemből, az az egyetlen esély.
De az ember nem figyelt…
Nem figyelte, hogy stop táblája van, természetesen nem látta a motorost mert gyorsan jött( gps szerint 48km/h).
Akkor mire figyelt???
Ez az ember este nyugodtan hajtotta álomra a fejét miközben mi még fájdalomcsillapítóval telenyomva feküdtünk. Nyugodtan elégedetten alszik el nap mint nap miközben én gyógyszereken élek, a fájdalom csillapítót egy hónap után felváltotta az antidepresszáns, mert csak az jár a fejemben mikor lesz már szeptember…
Hajnalban felébredve azt várom teljen már el ez a nap is… és egy újabb elvesztegetett napon vagyok túl estére.
1.5 másodperc…. Ennyin múlik az élet.”
Írta: Talum Zoltán
