Gilera – világbajnokok Olaszországból

Az 1909-ben Giuseppe Gilera által alapított cég már az első modelljével sikeresen szerepelt a versenysport világában. 1931-ben aztán a Gilera a nemzetközi figyelem középpontjába került, amikor a Six-Days verseny győztese lett.

A Gilera név elválaszthatatlanul összekapcsolódott a cég legendás négyhengeres versenygépeivel. A modellsorozat első tagja a harmincas években a kompresszoros Rondin volt, s az utána következők az ötvenes években hat alkalommal nyerték meg az országúti világbajnokságot, s számtalan más győzelmet arattak.

További sikermodell volt a második világháború előtt kifejlesztett egyhengeres Satumo 500-as: verseny-, cross-, terep- és trialváltozatban is gyártották, s amelyhez csak az angol BSA Gold Star modellje volt hasonló. A Gilera legnagyobb példányszámú modellje a cég fennállásának 50. évfordulójára megjelent Giubileo volt. Az e modell alapján épített Rigolaritas határozottan sikeres konstrukció volt, s ebből született aztán az Arcore 150-es.

Miután 1969-ben a Piaggio konszern átvette a Gilerát, a cég robogóit a Vespát forgalmazó üzletek értékesítették. Ez megfelelő pénzügyi fedezetet biztosított a versenyekhez, s az önállóan dolgozó gyár a modern kétüteműekkel többször nyert bajnokságot az enduro géposztályban és világbajnokságot a crossversenyeken. A csúcspontot a Párizs-Dakar sivatagi terepversenyen 1990-ben 1991-ben és 1992-ben aratott győzelem jelentette.

Éppen akkor omlott össze Olaszországban a 125 cm3-esek piaca, amikor a Gilera motorok ismét megjelentek a jelentős pénzbefektetést igénylő országúti versenyeken. A Piaggo konszern végül 1995-ben bezárta a tradíciókban gazdag arcorei gyárat.

Modell: 500
Gyártási év: 1921
Teljesítmény: 3,5 LE
Lökettérfogat: 499 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera 500
  A Gilera 317-est 1909-től az első világháborúi gyártották, ez a modell még nagyon hasonlított egy kerékpárhoz. A háború után a 317-est a Gilera 500-as követte, amely aztán a Turismo, a Grand Sport vagy a Super Sport jelzéssel került forgalomba. A maga idejében korszerűnek számító – trapézvillás és háromsebességes – konstrukcióval Giuseppe Gilera is versenyzett, többek között indult a lombardiai körversenyeken is.

Modell: 500 Rondine
Gyártási év: 1936
Teljesítmény: 75 LE
Lökettérfogat: 493 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű

• Gilera Rondine
  A Pietro Remor fejlesztőmérnök által tervezett OPRA 500-ból lett – miután a Gilera megvásárolta – a Rondine 500-as. A kompresszoros vízhűtéses gép nem csak a GP Európa-bajnokságon szerepelt, hanem – teljesen burkolt változatban – késhegyig menő küzdelmet vívott a kompresszoros BMW-vel a sebességi világrekordért. A csupasz változat 230 km/óra sebességet ért el, s a rekordok felé vezető út 274 km/óra teljesítménnyel a második világháború miatt ért véget.

Modell: 500 Sei Giorni
Gyártási év: 1938
Teljesítmény: 22 LE
Lökettérfogat: 499 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera Sei Giorni
  A korábban sikeres oldaltszelepelt gépeket fejlesztési bázisként használva született meg 1931-ben az első terepversenyekre (pl. Six-Days) szánt modell. A modern „Otto Bullonit” 1938-ban további terepmotorok követték, amelyek típusjelzését – Sei Giorni – a különböző hengerűrtartalmú gépek egészen a nyolcvanas évekig viselték, mivel a Gilera – a legismertebb terepversenyeken aratott győzelmekre való tekintettel – a névhasználati jogot megtartotta.

Modell: 125 Turismo
Gyártási év: 1950
Teljesítmény: 6 LE
Lökettérfogat: 124 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera 125
  Az amerikai Marshall-terv támogatásával a Gilera elkezdte a világháború utáni Olaszország motorizálását, s ennek jegyében már 1948-ban megjelent egy olyan „mindenki motorja” konstrukcióval. Egyszerű kezelésére és feltétlen üzembiztonságára utalva az modellt reklámozó fotókon egy hölgy ült a nyergében, aki olykor bekötött szemmel motorozott. A modell később sikeres sportváltozatban is piacra került.

Modell: Saturno 500
Gyártási év: 1951
Teljesítmény: 22 LE
Lökettérfogat: 499 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera Saturno
  A felsővezérlésű egyhengeres „Otto Bullonit” – a második világháború után – a Saturno követte, a Gilera legismertebb közúti közlekedésre szánt modellje. Az első változat még trapézvillával és csúszó lökésgátlóval készült 1946-ban, majd a fejlesztések során teleszkópos villát és hátsó lengőkart kapott. A modellt 1958-ig a különböző hatóságok számára is készítették speciális változatban.

Modell: Saturno 500 Cross
Gyártási év: 1952
Teljesítmény: 35 LE
Lökettérfogat: 499 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera Saturno Cross
  A Gilera Saturno – miként az angol BSA Gold Star is – csaknem minden célra alkalmas volt. Ettore Villa már 1948-ban átépített egy „normál” Saturno modellt GS változattá, és ezzel 1952 és 61 között a Gilera gyár crossversenyeken vett részt. Ezekben az években az olyan versenyzők, mint Domenico Fenocchio és Charles Molinari a gép alacsony önsúlyának és a modern felépítménynek köszönhetően többször nyertek olasz, illetve francia crossbajnokságot.

Modell: 125 GP
Gyártási év: 1956
Teljesítmény: 20 LE
Lökettérfogat: 124 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű

• Gilera 125 GP
  1955-ben – Remor fejlesztőmérnök távozását követően – Giuseppe Gilera egy ifjú kollégát – Franco Passonit – bízott meg azzal, hogy a 125-ös géposztályban fejlesszen ki egy GP motort. Így született meg a kettős felülvezérlésű kéthengeres, amely nem csak sebességi világrekordokat állított fel, hanem több Grand Prix-versenyeken is győzelmet aratott, többek között az 1956 évin Németországban. mindez azonban nem volt elég a 125 cm3-es világbajnoki cím elnyeréséhez: a Gilera 125 GP 190 km/órás csúcssebességet ért el, s 1967-ig találkozhattunk vele a versenypályákon. (A képen bal oldalt)

Modell: Piuma 500
Gyártási év: 1957
Teljesítmény: 42 LE
Lökettérfogat: 499 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera Piuma
  A Saturno megnövelt teljesítményű változata az országúti versenyeken sikeresnek bizonyult: az éles kanyarokban és a Grand versenyeken még pár gyár igen gyors négyhengereseinek is méltó vetélytársa volt. Gilera ezzel a géppel többször nyert olyan népszerű versenyeken, mint San Remo és Milánó-Tarantó, s így a gép civil változata is jól értékesíthető lett. A Piuma modell utolsó gyári versenygépe 210 km/órás csúcssebességgel nyerte el az olasz Nemzeti Díjat.

Modell: 500 Quattro
Gyártási év: 1957
Teljesítmény: 77 LE
Lökettérfogat: 499 cm3
Motortípus: négyhengeres, négyütemű

• Gilera Quattro
  A Rondin továbbfejlesztett változataként született meg a Gilera gyár versenygépe, a léghűtéses, kettős felsővezérlésű, négyhengeres Quattro. 1949 és 1957 között e géppel a Gilera hat világbajnoki címet szerzett, aztán a gazdasági nehézségek miatt ki kellett vonulnia a versenysportból. A gyár egykori versenyzője – Geoff Duke – még 1963-ban is világbajnoki ezüstöt szerzett a Quattróval, s ez mindenképpen a konstrukció pozitívumát bizonyítja.

Modell: Giubileo 124 Cross
Gyártási év: 1966
Teljesítmény: 18 LE
Lökettérfogat: 124 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera Giubileo
  A cég fennállásának 50. évfordulójára jelent meg a cég a piacon a Giubileóval, amely aztán az elkövetkező években számtalan változatban  – terepmotorként és közúti gépként – került értékesítésre 98 és 202 cm3 hengerűrtartalom közötti motorokkal. Takarékos üzemű, feltétlenül megbízható konstrukcióként a Gilera legnagyobb példányszámban eladott modellje lett. A GS-versenyeken az olasz csapat e géppel többször is sikeresen szerepelt.

Modell: Strada 150 Arcore
Gyártási év: 1972
Teljesítmény: 14 LE
Lökettérfogat: 153 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera 150 Strada
  A Piaggio-korszak új fejlesztéseként került piacra 1972-ben az a hétköznapi közúti közlekedésre alkalmas konstrukció, amely magán viselte a Gilera hagyományos értékeit: kompakt, könnyen karbantartható és igen megbízható volt. Míg más gyárak csaknem kizárólag kétütemű konstrukciókat építettek, a Gilera megmaradt a négyüteműek mellett. Az olasz rendeletek szerint a 125 cm3-es motorokra már 16 éves kortól szerezhetnek jogosítványt a fiatalok. Ennek megfelelően a Strada 125 cm3-es és 150-es változatban készült, ez utóbbival már az autópályákon is lehetett motorozni.

Modell: 50 RS Touring
Gyártási év: 1973
Teljesítmény: 6 LE
Lökettérfogat: 49 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera 50 RS
  Már azelőtt, hogy Piaggio lett a cég tulajdonosa, a Gileránál elkezdődött egy terepversenyekre alkalmas, modern, kétütemű kifejlesztése. A versenygépek mellett azonban a fiatalok igényeit kielégítő könnyű motorkerékpárok is szerepeltek a fejlesztési programban. Ezek egyike lett az 50 RS, amely túrázásra és trial-versenyekre is egyaránt használható. A német cégektől eltérően, a fémszalagból készült kettős vázzal, a nagy gépeknél alkalmazott – s a gyár terepversenyeken szerzett tapasztalatain alapuló – műszaki megoldásokat használta.

Modell: SP 01
Gyártási év: 1988
Teljesítmény: 35 LE
Lökettérfogat: 49 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera SP 01
  A nyolcvanas évek végén a 125 cm3-esek piaca Olaszországban igen erősen növekedett, mindenekelőtt a fiatal korosztály tagjai követeltek egyre erősebb motorokat. Ezt felismerve jelentette meg a Gilera az SP 01-est, amely a szuper kategóriába tartozó nagy sportgépek műszaki sajátosságait mutatta, mint például a modern alumínium felépítmény, 300 milliméteres tárcsafék, speciális dugattyú. A modell összsúlya 115 kilogramm. A nagy teljesítményű, magas fordulatszámú géppel a 16 éves fiatalok könnyedén hagyták maguk mögött az öreg motorosokat.

Modell: RC 600 R
Gyártási év: 1989
Teljesítmény: 62 LE
Lökettérfogat: 569 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera RC 600 R
  Az 1985-ben bemutatott Enduro 350 Dakota – e konstrukció megnyerte a Tunézia-ralit és a Magyar Nagydíjat is – példáját követve született meg 1989-ben az RC 600-as szériagép, amelynek raliváltozatával a Gilera csapata győzelmet aratott a Ráraó-ralin és Tunéziában, s rajthoz állt a Párizs-Dakar-ralin is. Egy évvel követte a 600-as gépet az RC 750 R, amely 1990-ben, 91-ben és 92-ben a Párizs-Dakaron győztes lett a szériagépek osztályában, majd 1995-ben a Fáraó-ralin és a Baja-Qatar versenyen is.

Modell: Piuma 560
Gyártási év: 1990
Teljesítmény: 62 LE
Lökettérfogat: 569 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

• Gilera Piuma
  Miután az új szériagép, a Nuovo Saturno Bialbero 1988-ban zajos tetszést aratott, s gyakran – az akkoriban népszerű supermoto kategóriában állt rajthoz – a Gilera egy évvel később egy új Piuma modellel jelentkezett, amelyet elsősorban versenyzők számára készített. Az új modell az RC 600-as motorját kapta, amelyet alumíniumvázra építettek. A versenygép súlya – feltankolva – 130 kg, csúcssebessége 215 km/óra volt, s olyan nagyhírű versenyzők vitték győzelemre, mint Tardozzi vagy Cathcart.

Modell: Supersport 600
Gyártási év: 2001
Teljesítmény: 98 LE
Lökettérfogat:600 cm3
Motortípus: soros elrendezésű, négyhengeres, négyütemű Suzuki motor

• Gilera Supersport 600 prototípus
  A milánói vásáron mutatták be a Gilera Supersport 600-ast, aminek a motorkerékpárok piacára való visszatérését kellett volna jelenteni. A terv nem valósulhatott meg, mert a Piaggio Konszern elképzelései más irányba mutattak: a Gilerának továbbra is a sportos robogók gyártásával kellett foglalkoznia. Elképzeléseit realizálandó a Piaggio ekkor már kifejlesztette a V2-es motorok új generációját.

Forrás: 1000 motorkerékpár

– Az Adler története
– Az Aermacchi története
– Az AJS története
– Az Aprilia – és az olasz versenyszellem
– Ariel – tradíció és extravagancia
– AWO/Simson – szegényes egyhengeresek a háború utáni NDK-ból
– Benelli – egy legenda visszatér
– Betamotor – versenygépek Toscanából
– Bianchi – egy olasz úttörő a motorkerékpárok fejlesztésében
– Bimota – különlegességek Itáliából
– BMW – egy német sikertörténet – első rész
– BMW – egy német sikertörténet – második rész
– BMW – egy német sikertörténet – harmadik rész
– BMW – egy német sikertörténet – negyedik rész
– BMW – egy német sikertörténet –ötödik rész
– Brough Superior – mindenből a legjobbat
– BSA – a birminghami legnagyobbak
– Buell – amerikai sportgépek Harley-szívvel
– Bultaco – mindent a sportért
– Cagiva – a Castiglionik öröksége
– CCM – a Clews-féle versenygépek műhelye
– CZ – a cseh „népmotorok”
– DKW – a kis csoda
– Ducati – az olasz sportszellem – első rész
– Ducati – az olasz sportszellem – második rész
-FN – a belgák között a legnagyobb