yamaha yzf-r125 2014 teszt
Tesztek

Finomabb a RIZS: Yamaha R125 teszt

A modellfrissített R125 volt az egyetlen nyolcadliteres, amit őszinte örömmel vártunk a tesztre. Ennek oka pedig, hogy le tudtuk vinni olyan játszótérre, ahol a nagyfiúkat alázta az aszfaltba...
Euromotor2
MotoStar

Szöveg: Kovács Tamás Képek: BenZso, KT, Yamaha

Mivel nincs túl messze tőlem (meg amúgy is), rendszeresen kijárok a szűk és kanyargós kakucsi pályára. Sok mindent láttam már ezen az egy kilométeres csíkon, sokszor azt is, mikor akasztják a hóhért. Esetünkben: az R125 kívülről előzi a kanyarban az R6-ost, a példaképet, akiről lényegében mintázták… Olyan ez, mintha Bódis Ricsi a könyökét az aszfalton húzva kerülné ki Talmát a kanyarban. Azért mégsem teljesen, mert a huszonötösre harciasabb (mondjuk úgy: tapasztalt), míg az R6-osra óvatosabb (pályakezdő) kell ahhoz, hogy ez a jelenség feltűnjön akármelyik kisebb ringünkön – de…

…de ilyenkor azért nő a presztízse a nyolcadliteres négyüteműnek, ilyenkor jövünk rá a lényegre: az R125 valóban használható sportmotorként, nem (teljesen) kamu duma ez az R-széria – csak meg kell hozzá találni a megfelelő terepet, ami lehet Kakucs, lehet Kecskemét, de még az örkényi pálya is érdekes lehet, mert ott a célegyenesben leforog a hatodik…

Ha még néhányat hátrébb lépünk, nehezen tudjuk megkülönböztetni az R6-ostól…

Bizonyos HH Taylor mondta róla az egyik euroringes nyílt napon, ahol több harci díszbe (pályaidomba) bújtatott R125 is gyilkos csatákat folytatott egymás ellen: “Jó ez az R125, meg minden, csak a célegyenesben megfejtesz egy Füles rejtvényt..” Na igen, az egyenes nem a RIZS erőssége, még az utcán sem. A kanyarban viszont olyan élmény, ami még a “sok gázt húzott”, mára mind sornégyessel repesztő srácok arcára is mosolyt csal: mert már a gondolattól befordul, ami például nem minden gyerekkori bringámról volt elmondható… Az R125 bármennyire is gyerekjátéknak tűnik, a felnőttek számára is komoly szórakozás lehet – csak mondjuk nem a fagyizó előtt.

In medias res – alaposan belecsaptam a közepébe, de mentségemre legyen mondva, az előző generáció tesztjében alaposan le is írtam, milyen az élet Rizzsel. Leginkább könnyű, már ha nem nekünk kell megvenni, csak tankolni – azt sem túl sűrűn. A bal lábfejünk ugyan sebes lehet egy idő után, annyit kell váltogatni – és persze az egészet úgy kell elképzelni, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja: hang van, fordulat van, rezonancia van, fíling van – de tempó nincs. Viszont ha egy Chrobák Jani vagy egy Bódis Ricsi ül rajta a KakucsRingen – egy “olyan” gumival -, akkor még a köridő is van, nem is akármilyen…

Ez a kék-ezüst (Race Blu) fényezés ennek a Yamahának is jól áll…


A Yamaha nem azért tett fordított villát és radiális féket az R125 elejére, hogy Ricskónak (vagy azoknak, akik úgy gondolkodnak, mint én: egyszer lesz egy ilyenem gokartpályázósnak) jobb legyen. Hanem mert ún. USD futóművel és radiál-nyereggel jobban eladható a gépezet a reflektorfényben lévő célcsoport, vagyis a tizenéves srác (lány) körében. Akinek faterja bigbang R1-essel jár, és nyugodt szívvel meglepheti “Jó tanuló, jó sportoló” gyerekét a Rizzsel, mert már nem csak a kis KTM olyan csilivili az első kerék körül… Dióhéjban, ezért lett ilyen menő a 2014-es R125 – és itt most ez a legmegfelelőbb kifejezés. A mi feladatunk pedig, hogy kiderítsük: finomabb lett-e ezzel a RIZS.

Kicsit sok volt eddig a RIZSa, úgyhogy vegyük sorra, mitől jobb az R125 idén, mint tavaly. Hogy mitől rosszabb, azt már az első indítás előtt megtudtam: nagyon-nagyon nem illik a képbe az új MT-125 műszerfala! Gondolták, ha már megtervezték-legyártották, berakják a full digitális cuccot a kis R plexije mögé is. Nem kellett volna, mert ez így nem a nagytesók megoldásaira hajaz, hanem… az újdonsült nakedeken divat, eléggé stílusidegen. Természetesen az olvashatósága sem lett jobb, de legalább “sokat tud”: számol fogyasztást, például (sokáig nem kell neki számolni :)). A dupla skálás, pálcikás fordulatszámmérő egyébként a Z800-as meztelen retteneten jelent meg – és jól is állt neki. Neki.

Némi túlzással lehetne akár az R6-os eleje is – ha a másik oldalon is lenne tárcsa…


A többi 2014-es újdonság azonban, mint a 41mm-es fordított teleszkóp, a radiálisan rögzített nyereggel bolondított (292mm-es) első fék, a meseszép és “nagyon racing” (és könnyebb) Y-küllős felnik, vagy éppen a kamu-airbox nyílás az orrán…egytől-egyig mind gyönyörűségesek. A helyzet pedig mindegyiküknél az, hogy – az előző modell tapasztalatainak fényében – igazából nem vagyunk rájuk kiéhezve, hanem csak a “szemünk kívánja”. Az összkép tényleg nagyon “nagyfiús” lett, ennél szebben nehezen lehetne becsomagolni egy 125-öst – ha a Cagiva Mito Evo nevű dívát nem nézem…

Még mindig nem indítottam be a motort, amikor a Harmati udvarán már akadt egy érdeklődő, aki megkérdezte, hogy hány köbcentis. “Csak 125-ös?! Gyönyörű” – ennyit tudott hozzátenni. Persze ha beröffentettem volna neki, akkor nem biztos, hogy ezt mondja, mert a kis RIZS röfögése még a négyütemű huszonötösök családjában sem mondható szépnek – egykori kis CBR-em gyári hangja legalábbis zene volt hozzá képest. Kicsit csörgős-zörgős, rezonál is rendesen, úgyhogy egy sportdob elfér rajta – meg egyébként is…

Olyan könnyen fordul…hogy a csajok csak néznek…
Bence másodvéleménye

Amikor először megláttam a motort, már akkor megtetszett. Amíg a többiek a TesztMotor Tréning előadásra figyeltek, én végig a gépet néztem, nem tudtam róla levenni a szememet, fel is ültem rá…

Miután felvettem a bőrruhát, egyből akartam is volna vele menni, de nem sikerült beindítanom. Megkértem a KakucsRingen Gábort, hogy segítsen, de ő se tudta, úgyhogy belökött. Később Tomi mutatta meg, hogy csak tovább kellett volna nyomnom a gombot… (- kicsit vérszegényen indult a gépezet, tényleg volt egy pillanat minden indításkor, amikor úgy tűnt, hogy lemerült az akku…de a gombot tovább nyomva, ezen átlendülve (majdnem) mindig beröffent – a szerk.)

Rólam tudni kell, hogy életemben most vezettem ilyet (motort) másodjára, és az első alkalom 6 évvel ezelőtt volt… Na de amint felültem rá, egyből tudtam, hogy mit kell csinálni. Az elindulás utáni pár körben még nem nagyon mertem gyorsan menni, inkább csak ismerkedtem a pályával és a motorral – de arra egyből rájöttem, hogy nagyon könnyű mozgatni a motort. Nagyon könnyedén tudtam bedönteni a kanyarokba, pedig csak 60 kiló vagyok.

Ehhez a motorhoz úgy érzem, hogy tökéletesen illett a pálya, mert az R125-tel nem lehet vele olyan gyorsan menni, viszont nagyon jó az irányíthatósága. Őszintén megmondom, hogy nem nagyon akartam leszállni a motorról, de Tomi is ki akarta próbálni, és amíg ő ment, én ültem a földön és néztem, hogy mikor hozzá már nekem vissza (nahát, elveszem a gyerekek játékát 🙂 – KT)

Összegezve, nekem nagyon tetszett, régóta akartam már ilyen sportmotorral menni, és most teljesült a vágyam. Mindenkinek tudom ajánlani, mert nagyon ráfekszik az útra, jók a gumik, nem csúszik ki a kanyarban és tényleg nagyon könnyű irányítani! /Benkő Bence

BeBencének jó a sérója, mégsem focista. Ifjú BenZso hamar ráérzett a RIZS (és a pályamotorozás!) ízére…

Hello Moto: ez a műszerfal nem erre a motorra való (hanem a kis MT-re, amire szánták). Nincs fokozatkijelző sem, van viszont váltóvillantó

Végre elindultam: az üléspozíció olyan, amilyennek lennie kell: sportos, de közel sem elviselhetetlen. Az új fékre is azonnal rápróbáltam, és az is olyan…ideális, mert elég erős, de nem azonnal harap: hagy időt a kezdőknek ahhoz, hogy ne essen ki alóluk az eleje, amikor rámarkolnak a karra. Az RS vagy a Mito-féle fékek nem ilyenek voltak, de azok az idők már rég elmúltak. A hátsó is jól használható (adagolható), ami szintén fontos a kezdőknek – és mindenkinek annak kéne, hogy legyen…

A következő, amire kíváncsi voltam, az az első teleszkóp. Nos, ez nem derült ki azonnal az utcán – legalábbis így, hogy nem közvetlenül az előzőről ültem át az újra. A fordított eleje mellett a hátsó futóművön (rugóstagon) is módosítottak (állítottak). Az alumínium lengőkar eddig is igényes volt (különösen ebben a kategóriában), és akkor olyan finomságokról még nem is volt szó, mint a kovácsolt alu fékpedál és váltókar, de ugyanilyen szépek az utaslábtartó öntvények.

Kezdő motornak is jó, pályakezdőnek meg tökéletes… A gyári gumi is jó rajta

A puding próbája az evés, és ahhoz, hogy előcsalogassuk az új generáció finomságait, a pályán kellett megkóstolnunk az új RIZS-t. Már megint az első futóműre gondolok – ja, és a Michelin Pilot Street gumikra, mert emlékeim szerint az előző R125-nek akadt némi problémája a tapadással az eleje felől, forszírozott tempónál. Anno a Pirellik szenvedtek, ha siettünk, most azonban nyoma sem volt bizonytalankodásnak – és természetesen a hátulját továbbra sem forgatja el a teljesítmény 🙂

Az elejére visszatérve, most ott is magabiztos érzést keltett a kis Yamaha, bár az első két felmenetelnél még furcsa volt, hogy milyen valószínűtlenül (könnyen) kanyarodik… A kormányt szinte a szemgolyónkkal irányítjuk, a futómű elöl-hátul elég feszes, és mindez a jó gumikkal, ill. a “támadó” pozícióval kiegészülve…máris Ben Spiesnek érezzük magunkat, és még attól sem kell tartanunk, hogy túl nagyot csavarunk a gázon, vagy túl hirtelen nyúlunk a fékhez. Kell ennél jobb szórakozás?! A tempó hiányában viszonylag biztonságosan körözöl (Kakucs, Kecskemét), ráadásul benzin- és gumiárban sem vered oda magad…

A név kötelez: ifjabb BenZsónak már az első pályára lépésekor jól kellett mennie 🙂 Tökéletes partner volt ebben az R125

Azért nem megy magától az R125, a váltó például melós lesz. Jól működik, meg a pályán a “Spies-fíling” része, de az utcán, mondjuk ha melóba jársz, a harmadik nap után robogóért fohászkodsz, annyit dolgoztat majd 🙂 Amúgy semmi dolgod, csak a gázt kell tekerned koppra, úgy, hogy az alkarod már merőleges legyen a talajjal…és bepucsítani a törpe plexi mögé, meg nézni, ahogy szépen lassan kúsznak felfelé a digitális számok – körülbelül úgy 120-ig. Az viszont talán eddig is kiderült, hogy a RIZS nem a sebességről szól (ami nem egyenlő azzal, hogy nem lehet vele lendületesen motorozni).

A pályán viszont kiderült, hogy – a motorversenyzőset játszva meglehetősen gyakori – teljes terhelésváltásokat nem mindig viseli jól a gépezet. Többször előfordult, hogy a cél végi kanyarból kigyorsítva – természetesen a teljes tüzet ráadva – nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel: csak dadogott egy (közepes) fordulaton. Újra felpörögni csak a gáz újbóli teljes elcsukására (majd nyitására), vagy (a pályán) hosszas várakozásra volt hajlandó. Mint amikor a villanymotoros fűnyíró csak zúg, de fel nem pörög… Ez egy kicsit kizökkentett abból a ritmusból, amibe már éppen kezdtem belerázódni – ergo ha több időm lett volna, lehet hogy sikerül valamilyen (kifinomultabb) technikával áthidalni a problémát…de az R125-re valóságos várólista volt a KakucsRingen 🙂

Az ál-légbeömlőre fordított energiát fektethették volna egy zsanéros tanksapkába? Lehet

A kis RIZS ugyanis mindenki fantáziáját megmozgatta, ahogy sztenderére támaszkodva figyelte “a nagyokat” ezen a kacskaringós ringen. BenZso szerint ez a motor így már “kész van”, elsősorban az új gumimárka (típus) miatt, de az első telót sem feltétlenül kell már átszelepelni vagy olajat cserélni benne a pályázni (rendesen megtanulni) vágyóknak, mert elég feszes és merev. Állítani ugyan nem lehet rajta, de hidd el, nem is fog hiányozni rajta a tekergetés – a csavarhúzót ráérsz elővenni majd az R6-osnál…

Ifjú BenZso pedig úgy rácsavarodott a RIZS-re, hogy ha légpuskával lövünk rá, akkor sem áll meg. Nem is nagyon akartuk leszedni róla, mert úgy elkapta a fonalat…hogy…azt nem gondoltuk volna, hogy így megy majd a géppel úgy, hogy másodszorra motorozik, és elsőre pályázik… Hiába, BenZso vére…a testtartásán nagyon nem látszik, hogy először megy egy ringen (nézzétek a képeket, fehér ruhában!) A tehetsége mellett a könnyen kezelhető, pontos és kiszámítható R125-öst is meg kell dicsérni, amellyel óriási buli gokartpályázni (ha még nem mondtuk volna…) – az igazi Kakucs Parádé az lenne, ha 10 ilyen meccselne, egyszerre… DennyM a hatszázasról átülve az R125-re, csak annyit mondott: nincs mese, újra elő kell venni, és ki kell hozni Kakucsra a Mitót! Sajnos már soha nem hozza el.

Használt helyzet

Hazánkban nagyjából 15 darab R125 keresi gazdáját, az áruk félmilliótól másfél millióig alakul. Értelemszerűen az előző generációs Yamahákról beszélünk, kivéve a felső végletet, amely az új, idei, nullkilométeres modell ára. Ennél egymillióval olcsóbban kezdeti (2008) példányok kínálják magukat, meglepően kevés kilométerrel, “kihasználatlanság miatt” – arra tudunk gondolni, hogy az apuka megvette a gyereknek, akinek mégsem jött be annyira a két kerék, és a RIZS-pénzt inkább berakják a Golfba vagy a Civicbe…

Nincs a lámpák között légbeömlő, más a felni, hagyományos a teleszkóp – szemből az előző modell különbségei

A legdrágább előző generációs R125 ára valamivel egymillió forint fölött van, párezer kilométerrel az órájában. E kettő között pedig bármi előfordulhat. Ami minket jobban érdekel, hogy többet vagy kevesebbet csúszott, még gyári, vagy már pályaidomos gépeket úgy háromszázezer környékéről kapni, ami “játszós” motornak tökéletesen megfelelhet. Ráadásul különösebb karbantartási költségei sincsenek: “olajat kell cserélni, és kész”. És persze a jó gumiról sem szabad megfeledkezni, az elejét a réginek még be kell keményíteni, és hát egy sportdobra is jó volna összekuporgatni…

Csapattársak, de nem egy kategória: az R125-tel a nagyobb gépeket is meg lehet kergetni – egy szűkebb pályán

TM Ítélet: A RIZS eddig is meghozta az étvágyunkat a pályamotorozásra, de az új R125-ös gyári állapotban (gumi, futómű) is nagyon jól működik a rázókövek között. Nekünk ezt jelenti a kis RIZS, de az érettségiző ifjúságnak is tetszik majd az igényes alkatrészek sokasága a szemrevaló köntösben. A suli és a fagyizó előtt is ütni fog, az inárcsi kamaszparkban pedig biztos hogy megállt volna az élet, ha letámasztottam volna a félcső mellé…

A változtatások jól sikerültek, ez a motor tényleg “kész van”, külsőre mindenképpen. A legnagyobb bajban “a fater” van: ha például BenZso szeretné meglepni BeBencét a szerkezettel, akkor több mint másfélmilliót kellene Yamaha János asztalán hagynia! Tudjuk mindannyian, hogy ezért az összegért mi minden járművet kaphatnánk másod-harmad-sokadkézből, de a helyzet az, hogy az árszabás – sajnos – nem elrugaszkodott: a nagy konkurens Aprilia RS4 sem sokkal olcsóbb. Drága a RIZS is, de finom.

Csak akkor lenne nagyobb buli, ha még mondjuk 9db a pályán lenne belőle…

Előnyök / hátrányok – Yamaha YZF-R125 2014 Race Blu

  • Gyönyörű megjelenés, szép változtatások
  • Könnyű kezelhetőség
  • Kiváló gokartpályamotor…
  • …főleg a merevebb (USD) első villával
  • még alacsonyabb fogyasztás
  • Stílusidegen műszerfal
  • Tétova reakció terhelésváltáskor
  • Nincs szép (blokk)hangja (sportdob?)
  • Vérszegény indítás
  • Az ára…kissé drága

Comments

comments

Specifications

  • No specification found :(