Csatlakozz hozzánk

Hírek

Esély az újrakezdéshez

“Fiatalság – bolondság. Én biztosan tanultam a hibámból” – Aki teheti, segítsen motoros társunkon

Közzétéve

ekkor

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Szöveg, képek: Köves Ákos

Mindannyian tudjuk, hogy a közúti motorozás mennyire veszélyes lehet. Sajnos ezt egyesek saját bőrükön is megtapasztalják, kisebb vagy nagyobb árat fizetve saját (vagy mások) hibáiért. A most következő motoros sajnálatos módon az utóbbi kategóriába tartozik és most a segítségetek kéri az újrakezdéshez – nem is a motorozás, hanem egy kiegyensúlyozott életvitel biztosításához. A gyűjtést egy alapítványon keresztül a DirtSport.hu kezdeményezi és minden egyes forint a történet főszereplőjéhez, a szerencsétlenül járt Ákoshoz fog eljutni.

Köves Ákosnak hívnak, 1984-ben születtem. Bár a 2003-mas év bolondok napján történt az eset, sajnos mégsem tréfa. Egyáltalán nem. Április elsején motorbalesetet szenvedtem egy Cagiva Mito-val.

Tipikus fiatalkori badarságnak tekinthető a dolog. Egy egyenes szakaszon ki akartam próbálni, hogy mennyit bír. Néztem az órát, már 160-at mutatott, majd hirtelen a kanyarral találtam szemben magam. Esélyem sem volt bevenni, és szinte fékezés nélkül nekicsapódtam a betonkorlátnak. Egy 2-3 méter mély árok alján hevertem és arra kellett eszmélnem, hogy egyik lábam sincs meg. Próbáltam kimászni az árokból, de egyszerűen képtelen voltam.

Kiabálni kezdtem, bár nem sok reményt fűztem hozzá. A baleset a városszéli kis erdő mellett történt, ahol szinte a madár se jár. A helyzetet nehezítette, hogy motorral együtt feküdtem a gödör alján, így teljesen lehetetlennek tűnt, hogy bárki is észrevegyen. Ettől függetlenül ordibáltam, s végül egy épp arra futó nő vett észre. Nem volt nála mobil, így elrohant a legközelebbi házhoz, hogy segítséget kérjen.

Annyi erőm maradt, hogy megvárjam, míg a mentősök kiérnek. De amint meghallottam a sziréna hangját, elvesztettem az eszméletemet és két hét múlva, április 14én ébredtem a helyi kórházban. Szerencsére a bal lábamat meg tudták menteni, mivel állítólag azon feküdtem. Persze nem volt ez ilyen egyszerű. Nyílt combcsonttörésem volt és a lábszáram is szilánkosra tört. A rögzítés érdekében kénytelenek voltak telerakni fémekkel. A jobb lábammal azonban nem tudtak mit kezdeni. Az ütközés következtében teljesen leszakadt és szétroncsolódott.

Amíg mély altatásban tartottak, Kaposváron is voltam egy hetet, megfigyelés alatt. 1-2 hónapig még az intenzíven feküdtem, utána kerültem át a sebészeti osztályra, majd lassacskán megkezdődhetett a rehabilitáció is. Ekkor vették észre, hogy a bal kezem apróbb mozdulatok elvégzésére nem képes, pl.: felvenni egy ceruzát. Az ütközés közben sérült a fejem, vérrögök keletkeztek az agyamban. Mentálisan nem lettem fogyatékos, viszont a látóidegek oly mértékben roncsolódtak, hogy azóta szemüveget kell hordanom. A bal kezem szintén ennek okán nem működik tökéletesen. Újra meg kellett tanulnom írni. Nem azért, mert nem emlékeztem, hogy milyenek a betűk, hanem mert képtelen voltam megformálni őket. Olvashatatlan firka lett belőlük.

A cél a minél tökéletesebb felépülés volt. Ennek érdekében júliusban Budakeszire kerültem az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe. Bő egy évet töltöttem ott, annak reményében, hogy a bal lábam teljes mértékben rendbe jön. De nem így történt. Többször meg kellett műteni, mivel nem tudtam zökkenőmentesen ki- és behajlítani. Amikor hazaengedtek Budakesziről, megkaptam az első protézisemet. És elkezdhettem megtanulni járni. Kezdett rendeződni az életem. A baleset idején végzős diák voltam, de ennek következtében ki kellett hagynom egy évet. Miután már magabiztosan tudtam járni két mankóval, visszamentem az iskolába és leérettségiztem. Ezt követte a jogosítvány, szükség volt egy autóra, amellyel közlekedhetek mindenféle segítség nélkül. Nem volt autónk, így venni kényszerültünk egy automataváltós, minden tekintetben megbízhatót. Sajnos, mindezt hitelből tudtuk finanszírozni, amit a mai napig is fizetünk (már majdnem a duplája a törlesztő…). Tudtam közlekedni, így állást is szereztem. Fél évet dolgoztam egy videó kölcsönzőben, majd sikerült elhelyezkednem egy áruházban hitelügyintézőként.

Azt hinné az ember, hogy most következik a happy end. De nem. A műlábbal, amit a TB támogatott valóságos kín volt a mozgás. Folyamatosan feltörte a medencecsontomat, mivel a balesetben tőből veszítettem el a lábam, így kénytelenek voltak a derekamra erősíteni azt. Fájó és kellemetlen érzés volt a viselése minden egyes percben. Tavaly beszéltem egy budapesti professzorral, egy térdspecialistával, Dr. Hangody Lászlóval, aki elvállalta, hogy rendbe hozza a lábam. Egyetlen feltétellel: az orvos, aki Nagyatádon a fémeket beültette, most el is távolítja azokat. Ezt az operációt két részletben tudták elvégezni. Nagy lett volna a veszélye annak, hogy ha egyszerre minden fémet kivesznek, akkor a láb elveszti tartását és egyszerűen összetörik. 2010 márciusában megtörtént az első fémeltávolító műtét, a másikra pedig decemberben került sor.

Úgy tűnik, hogy megoldódik a probléma ezzel a lábammal, amely ez idáig dupla terhelésnek volt kitéve. Így szeretnék némi továbblépést elérni a protézis terén is. Novemberben Budapesten jártam az Otto Bock (a legnagyobb protézisgyártó) magyarországi kirendeltségén. Tanácsot kértem tőlük, elmondtam, hogy szeretnék egy jobb protézist, amellyel nem kínszenvedés a mindennapi élet. Természetesen találtak megoldást, biztosítottak, hogy az új szerkezettel sokkal kényelmesebb lesz a járás, és leveszi a terhet a másik sérült lábamról. Viszont az ára épp oly nagy, mint amekkora változást hozna az életembe, 4 millió forint. A TB mindössze 800ezer Ft-tal támogat, emellett még egy egyedi kérelemmel az összeg 30-50%át meg tudjuk szerezni. Ennek ellenére még mindig hátra van kb. 2 millió forint, melyet sehonnan nem tudunk előteremteni. A munkahelyemet is elveszítettem, mivel október óta képtelen voltam bejárni, az autóra még közel 2 évig fizetnünk kell a törlesztőrészletet. Ezért szeretnék segítséget kérni egy alapítványon keresztül. Ha bárki megengedheti magának, hogy segítsen, annak örök életemben hálás leszek. Sokszor mondják, hogy “fiatalság – bolondság”. Én biztosan tanultam a hibámból, és most már csak az a célom, hogy minél kiegyensúlyozottabban élhessem az életem.

Az alapítvány neve: Rinya-Menti Mozgáskorlátozottakért Alapítvány. Számlaszám:  11743033- 20035585

MPS ALPINESTARS 2017
ALPINESTARS OFF ROAD

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD

Trending