Elhunyt Massimo Tamburini, a Ducati 916 atyja

Lehet azt mondani, hogy a modern sportmotoros idők – dizájn-szempontból – az említett modellekkel kezdődtek: a 916-os a 90-es évek elején jócskán megelőzte korát, de a 90-es évek végén újjáélesztett márka első terméke, az MV F4-ese is egy mozgó szobor lett – és azóta is etalon a megjelenés terén. Tamburini Mester legtermékenyebb évei azokhoz az időkhöz köthetők, amikor az általa alapított CRC (Centro Ricerche Cagiva) még a Ducati, vagy később az MV Agusta égisze alatt működött.

20 évvel ezelőtt olyan formabontó ötleteket vetett papírra, mint az egylengőkaros hátsó felfüggesztés vagy az ülés alatti kipufogók – amiket tíz évre rá már az egész motoripar előszeretettel használt, nem csak az olaszok. Az MV Agusta mostani modellkínálatában is teljesen nyilvánvalóak azok a vonalak, melyeket egykor a Mester rajzolt – például a meztelen Brutalét is ő alkotta anno.

De még a Ducati jelenlegi dizájn irányzatában sem kell nagyítóval keresni azokat az elemeket, amelyek az ikonikus 916-osról eredeztethetők. A legnyilvánvalóbb elégtételt talán mégis az jelenthette a számára, hogy a New York-i Guggenheim Múzeumban kiállították egy 2003-as MV F4 750 Serie Oro-t (Arany Széria), mint “A motorozás művészeti alkotását” – és ez nem túlzás, hanem Massimo Tamburini zsenialitását mutatja.