Csatlakozz hozzánk

Blog

Egy kör “Gixerezer”

Egy kör “Gixerezer” – egy kellemes hungaroringi pályázás élménybeszámolója

Közzétéve

ekkor

ISSIMO
GRINGO Kicsi
ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Sok olyan dolog van az ember életében, melyekre nagy várakozással tekint és tudja, hogy előbb-utóbb úgyis eljön. Ilyen lehet például az első mobiltelefon, az első fesztivál, az első csók, az első saját autó, esetleg nekünk, motorosoknak az első körök a Hungaroringen vagy az első menet egy ezres GSX-R-rel…

Utóbbi két bejegyzés az én kívánságlistámon is igen régóta szerepelt, de végre tollat ragadhattam és kihúzhattam a papírról, így ezt már nem kell megírnom karácsonykor a Jézuskának. Ráadásul egy vonallal húzhattam át a két óhajsóhajt, mivel nagyjából egyszerre teljesült, amire a Motoros Akadémia által szervezett bemutató és pályamotorozás adott lehetőséget.

Azokra a dolgokra vagy leginkább kíváncsi, amelyekről sokat tudsz, vagy sokat hallottál. Nos, a Hungaroring és a Suzuki ezrese egyaránt ilyen: gyerekkoromban, általános iskolásként több száz kört tettem meg a ‘Ringen – virtuálisan – a Forma-1-es videójátékok segítségével, így a gimiben az unalmasabb irodalom órákon már fejből rajzoltam a pálya nyomvonalát a tankönyvbe. Az ugyanilyen jellegű matekórákon pedig óhatatlanul előkerült a padban valami motoros magazin, amiből a “bivalyerős hátsó sor” tájékozódhatott” az új GSX-R” kvalitásairól, teljesítményadatairól – végülis matematikaóra, vagy mi. Az, hogy nekünk matekon is a lóerők és a Nm-ek között jártak a gondolataink a tanmese helyett, csak erősítette bennem a szándékot, hogy ezt egyszer azért ki kéne próbálni… Hasonló ambícióim voltak a “lapos tányérral”, vagyis a Hungaroringgel kapcsolatban is, mert szerintem nincs hazánkban olyan motorsportot kedvelő ember, aki ne volna kíváncsi rá, hogy milyen a ‘Ring “belülről”. Nos, egyszerre, egymás segítségével teljesült e két kívánságom, mint a Grimm mesékben. Ha már a mesénél tartunk, a harmadik az lett volna, hogy legyen ez “a véget nem érő nap”, de mint majd később olvashatod, pont az ellenkezője történt…


A hatszázas kistesó tökéletes előszobája az “utcai királykategóriának”

Az – igényesen megszervezett és lebonyolított – esemény apropójáról, vagyis a Motoros Akadémia új vezetéstechnikai pályájának és a 2010-es Suzukik bemutatásáról Magazin rovatunkban bővebben is olvashatsz. A vatta új modellekre számítottunk, de ezres Gixerről szó sem volt… Így igencsak meglepődtem, amikor megláttam a nevemet a táblázatban az utolsó menetben a mágikus betű-és számkombináció mellett: GSX-R1000. Nem mondom, hogy ezek után már semmi más nem érdekelt, de azért erősen megosztotta a figyelmemet az a tudat, hogy nemsokára a világ egyik legjobb motorját vezetem körbe – a számomra zsír új – Hungaroringen – és nem csak én gondolkodtam így… Mintha a szervezők is tudták volna, hogy a katarzist a végére kell hagyni, előételnek felkínálták nekem a kisebb, vagy inkább gyengébb versenyzőket: GSR600, GSX-R600, Gladius, GSX1250FA, B-King… Ami nem is baj, hiszen a Királynak meg kell adni a tiszteletet, nem kéne csak úgy egyből ráülni, habár DennyM már tegezi őfelségét, hiszen elsőre a gyönyörű fehér palástos ezredesen foglalt helyet. Persze ezek az “alattvaló” gépek is kiválóak, de azért menet közben ott motoszkál valahol az ember fejében, hogy a nagy durranás még hátra van…


A nagy Gixer méltóságteljes megjelenését az elegáns szín is kihangsúlyozta

Amikor először kigurultam a GSR-rel, eléggé otthon éreztem magam a pályán, csak azon a részen (hátul, a sikán felé) bizonytalankodtam kicsit, amelynek kanyarjait az említett irodalomórákon is félrerajzoltam néha. Pedig én kispályás vagyok, mert a KakucsRingen nevelkedtem, ami csak egy kilométeres csík, viszont  kiváló alapja annak, hogy egyszer majd igazi “nagypályás” lehess. A legrázósabb szitu – szó szeint – a Gladiussal történt, amely a kis GSX-R után elképesztően gyengének hatott és megpróbáltam minél inkább lendületből menni, hogy utolérjem valahogy DennyM-et. Nos, a lendület egészen a műfűre vitt, ami ugyanolyan alattomos is, mint egy ilyen  focipályán – egyszóval csúszik. Ezután azért elgondolkodtam az élet nagy dolgain, hogy persze, jó-jó ez a Gladius, de annyira azért most nem kell, hogy megnyerjem itt magamnak. Talán nem kéne a 650-es kéthengeressel az 1250-es sornégyes hátán ülő főszerkesztőt megfogni, aki már versenyzett is itt…


A Gladius-szal nem a legjobb a pályázás, persze nem is ide való

De azért azt sem mondanám, hogy tele lett a gatyám, mert nem volt olyan veszélyes a szitu. Meg a “Gixerezer” előtt amúgy sem illik megijedni… Ha már szó esett a nadrágról, köszönettel tartozom BenZso-nak, hogy kölcsönadta a krosszgatyáját, ugyanis az LS2 tartósteszt naci még mindig nem érkezett meg, pedig már lassan jobban várom, mint akkor a HRinget meg az ezres Gixert együtt. Meg is mosolyogta a szerkómat pár újságíró kolléga, sőt a szervezők invitáltak is miatta az RMX450-es krossztesztjére (amire valóban volt lehetőség), de engem valahogy a “nagypálya” ölelésében ez nem igazán izgatott. Lassan közeledett az én időm, a nagy találkozás az ezressel, de a nap vége felé felborult a program, mindenki vitt, amit ért, mint a lelkiismeretes magyar politikus. Így történehetett, hogy valóban hozzáértők kezébe került a vas, akik jól is mentek vele, viszont elvesztettem a “láthatárról”.


Elölről, messziről már ez is lehetne “Gixerezer” – az új GSX1250FA

Az utolsó menet kezdetén álltam ott tanácstalanul, mint egy kisközség, a hófehér GSX-R meg sehol, holott az én neven szerepelt mellette. Ugyanakkor körülbelül vagy tíz patent Suzuki közül választhattam volna, de én álltam rendületlenül, mint  jegenyefa a határban, míg egyszer csak begördült az ominózus gépsárkány, méghozzá maga a “Mester”, Szabó Attila társaságában… Nem mondom, hogy letessékeltem róla, de finoman érdeklődtem, vannak-e még vele mára tervei. Azt mondta, végzett, így kezdődhetett a tánc: lányos zavaromban azt sem tudtam, milyen módban vagyunk (ugye három féle gyújtástérkép közül választahtunk), de gondolom Attila nem esőmódban rombolt. Megvártam még a célegyenesben a hatkilós kistesóval ereszkedő bátyámat, aztán hajrá! Mire kiengedtem a kuplungot, megjelentek az első esőcseppek a plexin, így sejtettem, hogy ezen a randevún nem jutunk túl a “kötelező kérdéseken”: a kör végén ki is intettek minket, így a bátyám és jómagam, valamint a Gixer-fivérek közötti testvérpárharc is elmaradt – inkább valamiféle méltóságteljes felvonulás volt, pont olyan, ami az ezresek Királyához illik.

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Trending