Csatlakozz hozzánk
MPS AIRFORM

Blog

Egy kör “Gixerezer”

Egy kör “Gixerezer” – egy kellemes hungaroringi pályázás élménybeszámolója

Közzétéve

ekkor

MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Sok olyan dolog van az ember életében, melyekre nagy várakozással tekint és tudja, hogy előbb-utóbb úgyis eljön. Ilyen lehet például az első mobiltelefon, az első fesztivál, az első csók, az első saját autó, esetleg nekünk, motorosoknak az első körök a Hungaroringen vagy az első menet egy ezres GSX-R-rel…

Utóbbi két bejegyzés az én kívánságlistámon is igen régóta szerepelt, de végre tollat ragadhattam és kihúzhattam a papírról, így ezt már nem kell megírnom karácsonykor a Jézuskának. Ráadásul egy vonallal húzhattam át a két óhajsóhajt, mivel nagyjából egyszerre teljesült, amire a Motoros Akadémia által szervezett bemutató és pályamotorozás adott lehetőséget.

Azokra a dolgokra vagy leginkább kíváncsi, amelyekről sokat tudsz, vagy sokat hallottál. Nos, a Hungaroring és a Suzuki ezrese egyaránt ilyen: gyerekkoromban, általános iskolásként több száz kört tettem meg a ‘Ringen – virtuálisan – a Forma-1-es videójátékok segítségével, így a gimiben az unalmasabb irodalom órákon már fejből rajzoltam a pálya nyomvonalát a tankönyvbe. Az ugyanilyen jellegű matekórákon pedig óhatatlanul előkerült a padban valami motoros magazin, amiből a “bivalyerős hátsó sor” tájékozódhatott” az új GSX-R” kvalitásairól, teljesítményadatairól – végülis matematikaóra, vagy mi. Az, hogy nekünk matekon is a lóerők és a Nm-ek között jártak a gondolataink a tanmese helyett, csak erősítette bennem a szándékot, hogy ezt egyszer azért ki kéne próbálni… Hasonló ambícióim voltak a “lapos tányérral”, vagyis a Hungaroringgel kapcsolatban is, mert szerintem nincs hazánkban olyan motorsportot kedvelő ember, aki ne volna kíváncsi rá, hogy milyen a ‘Ring “belülről”. Nos, egyszerre, egymás segítségével teljesült e két kívánságom, mint a Grimm mesékben. Ha már a mesénél tartunk, a harmadik az lett volna, hogy legyen ez “a véget nem érő nap”, de mint majd később olvashatod, pont az ellenkezője történt…


A hatszázas kistesó tökéletes előszobája az “utcai királykategóriának”

Az – igényesen megszervezett és lebonyolított – esemény apropójáról, vagyis a Motoros Akadémia új vezetéstechnikai pályájának és a 2010-es Suzukik bemutatásáról Magazin rovatunkban bővebben is olvashatsz. A vatta új modellekre számítottunk, de ezres Gixerről szó sem volt… Így igencsak meglepődtem, amikor megláttam a nevemet a táblázatban az utolsó menetben a mágikus betű-és számkombináció mellett: GSX-R1000. Nem mondom, hogy ezek után már semmi más nem érdekelt, de azért erősen megosztotta a figyelmemet az a tudat, hogy nemsokára a világ egyik legjobb motorját vezetem körbe – a számomra zsír új – Hungaroringen – és nem csak én gondolkodtam így… Mintha a szervezők is tudták volna, hogy a katarzist a végére kell hagyni, előételnek felkínálták nekem a kisebb, vagy inkább gyengébb versenyzőket: GSR600, GSX-R600, Gladius, GSX1250FA, B-King… Ami nem is baj, hiszen a Királynak meg kell adni a tiszteletet, nem kéne csak úgy egyből ráülni, habár DennyM már tegezi őfelségét, hiszen elsőre a gyönyörű fehér palástos ezredesen foglalt helyet. Persze ezek az “alattvaló” gépek is kiválóak, de azért menet közben ott motoszkál valahol az ember fejében, hogy a nagy durranás még hátra van…


A nagy Gixer méltóságteljes megjelenését az elegáns szín is kihangsúlyozta

Amikor először kigurultam a GSR-rel, eléggé otthon éreztem magam a pályán, csak azon a részen (hátul, a sikán felé) bizonytalankodtam kicsit, amelynek kanyarjait az említett irodalomórákon is félrerajzoltam néha. Pedig én kispályás vagyok, mert a KakucsRingen nevelkedtem, ami csak egy kilométeres csík, viszont  kiváló alapja annak, hogy egyszer majd igazi “nagypályás” lehess. A legrázósabb szitu – szó szeint – a Gladiussal történt, amely a kis GSX-R után elképesztően gyengének hatott és megpróbáltam minél inkább lendületből menni, hogy utolérjem valahogy DennyM-et. Nos, a lendület egészen a műfűre vitt, ami ugyanolyan alattomos is, mint egy ilyen  focipályán – egyszóval csúszik. Ezután azért elgondolkodtam az élet nagy dolgain, hogy persze, jó-jó ez a Gladius, de annyira azért most nem kell, hogy megnyerjem itt magamnak. Talán nem kéne a 650-es kéthengeressel az 1250-es sornégyes hátán ülő főszerkesztőt megfogni, aki már versenyzett is itt…


A Gladius-szal nem a legjobb a pályázás, persze nem is ide való

De azért azt sem mondanám, hogy tele lett a gatyám, mert nem volt olyan veszélyes a szitu. Meg a “Gixerezer” előtt amúgy sem illik megijedni… Ha már szó esett a nadrágról, köszönettel tartozom BenZso-nak, hogy kölcsönadta a krosszgatyáját, ugyanis az LS2 tartósteszt naci még mindig nem érkezett meg, pedig már lassan jobban várom, mint akkor a HRinget meg az ezres Gixert együtt. Meg is mosolyogta a szerkómat pár újságíró kolléga, sőt a szervezők invitáltak is miatta az RMX450-es krossztesztjére (amire valóban volt lehetőség), de engem valahogy a “nagypálya” ölelésében ez nem igazán izgatott. Lassan közeledett az én időm, a nagy találkozás az ezressel, de a nap vége felé felborult a program, mindenki vitt, amit ért, mint a lelkiismeretes magyar politikus. Így történehetett, hogy valóban hozzáértők kezébe került a vas, akik jól is mentek vele, viszont elvesztettem a “láthatárról”.


Elölről, messziről már ez is lehetne “Gixerezer” – az új GSX1250FA

Az utolsó menet kezdetén álltam ott tanácstalanul, mint egy kisközség, a hófehér GSX-R meg sehol, holott az én neven szerepelt mellette. Ugyanakkor körülbelül vagy tíz patent Suzuki közül választhattam volna, de én álltam rendületlenül, mint  jegenyefa a határban, míg egyszer csak begördült az ominózus gépsárkány, méghozzá maga a “Mester”, Szabó Attila társaságában… Nem mondom, hogy letessékeltem róla, de finoman érdeklődtem, vannak-e még vele mára tervei. Azt mondta, végzett, így kezdődhetett a tánc: lányos zavaromban azt sem tudtam, milyen módban vagyunk (ugye három féle gyújtástérkép közül választahtunk), de gondolom Attila nem esőmódban rombolt. Megvártam még a célegyenesben a hatkilós kistesóval ereszkedő bátyámat, aztán hajrá! Mire kiengedtem a kuplungot, megjelentek az első esőcseppek a plexin, így sejtettem, hogy ezen a randevún nem jutunk túl a “kötelező kérdéseken”: a kör végén ki is intettek minket, így a bátyám és jómagam, valamint a Gixer-fivérek közötti testvérpárharc is elmaradt – inkább valamiféle méltóságteljes felvonulás volt, pont olyan, ami az ezresek Királyához illik.

MPS AUTOMAG
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés

Trending